2011. szeptember 24., szombat

DNK zsömle sokadszorra

A látszat ellenére teljes kudarc lett megint a dagasztás nélküli zsömle kísérletem. Igaz, négy darabot gyanútlanul megettünk belőle, de mivel nem volt finom, a másik hármat nagy mérgesen kidobtam a szemétbe.


Ahogy szoktam, most is hosszasan tanulmányoztam mások dagasztás nélküli kenyereit, zsömléit, főleg persze Csincsilláét, de minden hiába, nem lett jó. Fő hibája, hogy sótlan, ízetlen lett, és kicsit sületlennek is tűnt. Azért leírom hogy készült, hátha nekiállok legközelebb is.

Hozzávalók:

- 2 pohár sima liszt,
- 1 pohár teljes kiőrlésű rozsliszt
- 1/4 élesztő
- 2 kiskanál só (lehet, hogy kifelejtettem?)
- 1,5 pohár langyos víz (ez van felírva, de emlékszem, hogy még tettem fél pohárral hozzá, hogy lágyabb legyen a tészta)

Gyorsan összekevertem, 10 órát hagytam kelni, majd új módszerrel megformáztam. Újra hagytam megkelni, és végül 250 fokra előmelegített sütőbe toltam, aminek 20 perc után csökkentettem a hőmérsékletét 220 fokra, s ezen sütöttem még 10 percig.

Nem lett jó, na.


De legalább szép! :-)

Csodálatos hetet töltöttem idén is Erdélyben, ahol érdekes, és számomra új technikákat tanultam a kenyérsütésről. Először is azon csodálkoztam el nagyon, hogy a megkelt tésztát nem gyúrják át, hanem rögtön szaggatják, formázzák és tolják a forró kemencébe. A másik, amit a DNK zsömlém egy részénél ki is próbáltam, hogy nem lisztezett kézzel, hanem vizes kézzel formázzák a kenyértésztát. A próba eredménye az lett, hogy még a DNK tésztával is ezerszer könnyebb volt bánni vizes kézzel, ezért ezután mindig így fogom a kenyereimet formázni.


Egy alkalommal a Bucsin-tetőn, a Basa Csárdában ebédeltünk, ahol épp begyújtották a kemencét kenyérsütéshez. Amikor leégett a fa, a tűz "összeroskadt", kezdődhetett a sütés.


Egy hosszú rúdra erősített, gyakran vizezett ruhával kihúzták a parazsat a kemence szélére, majd ezzel a vizes ronggyal áttörölték a forró kemence belsejét mindenhol, ahová a kenyeret rakják majd.


A megkelt tésztát vizezett kézzel azonnal kiszaggatták, kicsit, de tényleg csak pár pillanatig gyömöszölték, formázták, majd rátették a sütőlapátra. Ott egy éles késsel három csíkot vágtak bele egy-egy jól irányzott ütéssel (nem szarakodtak, ahogyan én szoktam), és betették a kenyeret a forró kemencébe.

A kisült kenyereket már nem tudtuk megvárni, de mi is ugyanilyet kaptunk az ebédhez, mert ebben a csárdában naponta kétszer sütnek kenyeret, mindkét alkalommal tizenkettőt, amit aztán felszolgálnak a vendégeknek. Nagyon-nagyon finom!

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

A dnk nekem sem szokott sikerülni, pedig már többször is próbálkoztam. A belseje mindig olyan "nedves" lesz, mintha nem sült volna át megfelelően. Nem tudom mi az oka, talán sok benne a folyadék?
Anna

Andi írta...

Szia Anna! Én ettem már olyan dnk-t, aminek kicsit nedves volt a belseje mégis sültnek éreztem, de az enyémnek az illata és az íze is inkább nyers kenyértésztára emlékeztetett. Valószínűleg a sok folyadék miatt olyan "nedves"-szerű, de attól még nagyon finom ízű, legalábbis ha sikerül.

Bianka írta...

Nagyon szép

csincsilla írta...

szerintem is csinosak lettek. én más arányokkal csinálom, élesztőből csak egy nyolcadot teszek ennyi liszthez, folyadékból viszont legalább két pohárnyit, de inkább két és felet.
a múltkor kimértem, kb. 20-25 perc alatt szokott megsülni (kb. 10 perc 250 fok, a többi 220 és légkeverés). Meg elég barnára kell sütni, kőkemény, amikor kiveszem (ahogy kihűl, puhul is, pont jó ropogós lesz). Nekem is volt már, asszem, hogy nem sült át, akkor betettem még sülni, zagsón.

Bea írta...

Valamilyen dnk kenyeret én is csináltam már, itt van a blogon a receptje. Eleinte nekem is egészen jól sikerült, utána sorozatban nedves maradt a közepe, na akkor álltam le róla.
Az a bajuk ezeknek, hogy kívülről tök jól néznek ki, belülről mégsem olyanok mint amilyent az ember vár :(