Humusz

Csincsilla vagyok, csokoládé- és humuszfüggő. És most az utóbbiról szeretnék beszélni. Fogalmam sincs, hogy miért szeretem. Nem is édes. Nincs is erős íze (persze lehet, hogy pont ezért). De egyszerűen nem tudom abbahagyni, mármint az evését. Főleg a sparos változatra vagyok (voltam?) rákattanva, csak úgy kanállal. A felénél tudom csak abbahagyni, de még ehhez is nagy önuralomra van szükségem. Gondosan tanulmányoztam az összetevők listáját, és persze ebben is van néhány cucc, amit nem szeretnék bevinni az egyébként is túlterhelt szervezetembe. Marad az itthoni előállítás, viszonylag hosszú ideje próbálom eltalálni pont azt az ízt. A sparosat. Szerintem már elég közel járok. Ízben. Állagra nem, de az annyira nem zavar. Nyilván szükségem lenne egy erősebb turmixra vagy botmixerre, de az most nem aktuális, és nem is bánom olyan nagyon, hogy nem krémesebb.
Próbálkoztam száraz csicseriborsóval is, közepes eredménnyel. Macerás, persze ezt tudtam előre, voltak már régebbi találkozásaink is. Áztatás egy éjszakára. Utána meg a főzés, hát, minimum egy óra, de inkább kettő. Ezt a cirkuszt az ember nem szívesen csinálja meg egy marék borsóval. Fél kiló szárazból meg olyan hatalmas adag lesz, hogy még egy humuszfüggőre is nyomasztóan hat. Szóval marad a konzerv, úgy döntöttem. Ennek az a legfőbb hátránya, hogy azokban az üzletekben, ahol általában vásárolok (Aldi, Lidl, pomázi Spar) általában nincs, szóval külön emiatt be kell menni valahová. Eddig négyfélét próbáltam, a DM-ben lehet kapni jó drága üvegeset, aztán van a Bounduelle-nek is, ezek viszonylag drágák. Az Intersparban pedig van kétféle (az egyik van a képen), ezek olcsók. Semmiféle különbséget nem vettem észre a késztermékben, szóval maradok akkor az olcsóknál.
Kell még hozzá olaj, fűszer, ez-az, ezekből nyilván viszonylag jóra van szükség, mert ezt viszont nagyon kiérezni az ízen.

Tehát az én humuszom hozzávalói:
1 konzerv csicseriborsó
1 jó nagy csipet szárított jalapeno paprika (vagy bármi pici csípős)
só
olívaolaj (nem tudok elég hálás lenni a sorsnak, hogy pont Pomázon van a magyar olívapiac központja:))
citrom
őrölt bors (jobb lenne frissen tört, de azért a bolti darált is elmegy, kapkodós napokon)
őrölt római kömény (hát, azért ez sincs minden sarki boltban. szerencsére egy kis zacskónyi sokáig elég)
ezen kívül kéne valami fokhagymaszerű, de persze nem friss fokhagyma. sokáig gondban voltam, aztán karácsonyra kaptunk valami jópofa halfűszerkeveréket, és ebben a sok szárított zöldség mellett van fokhagyma is, tehát egyszerűen tökéletes lett erre a nemes célra. Halhoz is jó, egyébként. És vállalhatóak az összetevők.

Meg a kis huncut, aki lemaradt az előző képről, kell hozzá még 1-2 evőkanál tahini (őrölt pirított szezámmag) is. A legegyszerűbb készen venni, de ha épp nincs otthon, akkor száraz serpenyőben megpirítom a szezámmagot, és kávédarálóban megőrlöm.

A nehezén túl vagyunk, ha mindent összehordtunk. A borsót leszűröm, a levét gondosan félreteszem. Mindent beleöntök egy tálba.

Teszek hozzá pár evőkanálnyi levet is (többet, mint ami a képen az első tálban van), és botmixerrel pürésítem. Ha mártogatónak szánom, akkor több lével, hígabbra, ha kenyérre, akkor sűrűbbre (mint a felső képen). Belekanalazom egy üvegbe, és próbálom beosztani.

Napi cukinak meg a testvérem a Zsuzsival, valamikor az ünnepek alatt. Ha olyan vendégünk van, aki délután ledől egy kicsit, akkor a Zsuzsi (ha olyan viszonyban van vele) abban a szerencsében részesíti, hogy melléfekszik. Most is így történt. A meghitt viszonyt jó pár együtt végigmenetelt teljesítménytúra alapozta meg.