Kaptam nemrég rengeteg kaliforniai paprikát a boltból, és amikor csomagolták tesómék, egy néni rám szólt: Mindet elviszi???? Fú, nagyon mérges volt, kértem, hogy válasszon, amennyit csak akar, mert a többit nekem kell feldolgozni. Persze a mondat második felét csak magamban mondtam. A néni nem tudta, hogy én csak úgy megkapom, mert kiselejtezték őket. Szóval jó sok volt, valami sérült szállítmány lehetett, vagy nem tudom mi volt a baj velük. A rossz részeket, ha voltak, kivágtam és megsütöttem az összeset néhány padlizsánnal együtt. A padlizsánt ehhez a sültpaprika-salátához nem használtam, viszont sütöttem még két hegyes (nagyon!) erős paprikát is, és abból egy kicsike adag erős verzió készült. A padlizsánok az ajvárba és a padlizsánkrémbe kerültek.
Kiindulásnak ezt a Lila Füge receptet használtam, bár sok másikat is megnéztem és végigolvastam, és igazából az érdekelt, hogy citromot vagy ecetet használnak-e. A citromot választottam most.
Hozzávalók ehhez az adaghoz:
- 3 db paprika (kápia, kaliforniai vagy pritamin)
- 2 db hegyes erős paprika
- 1 citrom leve
- ½ dl olívaolaj
- 1 gerezd fokhagyma
Amikor megsültek, egy tálba áttettem a paprikákat (külön kezeltem az erőseket), és lefedve hagytam kihűlni. A kihűlt paprikákról könnyen lehúztam a héjukat, kiszedtem a magokat. Nagyjából egyforma csíkokra vágtam a paprikahúst. A piros paprikákat egy tálba tettem, a zöld erőseket egy pici üvegbe (némi piros kíséretében).
Egy kis lábosban az olívaolajat, a citromot és a vékonyra szeletelt fokhagymát összemelegítettem, és amikor felforrt, gyorsan levettem a lapról és a paprikákra kanalaztam. Minden paprikát igyekeztem a
lé alá nyomni. De nem sikerült. Úgyhogy amíg érlelődött a hűtőben, néha megkevertem.
Az erős annyira erős lett, hogy a mellette lévő pirosakra is átragadt az erő. Úgyszólván az erő velük volt.
Egy-két nap pácolódás jót tesz neki, az enyém kb. 6 napos volt, amikor kivittem Tahiba. Anna mondta, hogy még a fokhagymák is nagyon finomak lettek, én ott nem mertem megkóstolni, mert mi van, ha szarul leszek tőle, ahogy szoktam, de itthon megkóstoltam a maradékot, és 1.: tényleg isteni az is, és 2.: nem lett tőle semmi bajom.
Ilyen állapotában hűtőben kell tartani, és meg kell enni hamar, mondjuk 1-2 héten belül, de vizes dunszttal tartósítható télire is.
Napi cuki végre megint Amy lesz. Ma nagyon önálló volt, mert jöttek érte és elvitték a napközibe, és amikor hazahozták, meg is etették, így aztán ma az összes gazdit nélkülöznie kellett egészen estig. Amikor Viki hazaért a munkából, ilyen fejjel fogadta őt Amy. (Azt mondja: Hát itt vagy végre, te csavargó? Már megint más kutyákkal voltál?)
Nem tudjuk eldönteni, hogy most örül vagy inkább büszke magára. Aztán még ilyen fejeket is tud, annyira édes! Olyan, mintha mesélni akarna valamit, nem? Itt például azt mondja: Figyelj, Viki! A napköziben az volt, hogy sokat rohangáltam, és játszottam Lufival. 👇
És Lufi folyton barátkozni akar velem. Én is szeretem őt, de kicsit sok már, hogy annyit puszilgat, mindig nyálas lesz az orrom tőle. 👇
Ezt ki tudja utána csinálni?
És akkor most azt kell írnom, hogy a ma késő délutáni/esti bringás ügyintézésünkkor kicsit fáztam. A lábujjam a szandálban begörcsölt a hidegtől. A lakás pedig már lehűlt 23 fokra (tegnap éjszakára vártuk a lehűlést, de becsaptak a meteorológusok megint, végül aztán ma késő délután érkezett meg). Az erkélyen 22 fok van, de sokkal hidegebbnek érezni. Nem tudom Nagymaroson vagy Tahiban milyen idő lehet, de tuti, hogy sapka és sál is kell. Annyira jó!
További sült paprikák a blogban:
- egyszer kipróbáltam a rántott paprikát, és úgy emlékszem, nagyon finom volt,
- itt meg Csincsilla csinált erdei gombás rizst sült paprikával, és nagyon menő fázisfotók vannak a paprikáról, így kell ennek kinézni tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése