Ezt a terülj-terülj asztalkát a hétvégén fotóztam Tahiban Annánál és Norbinál. Imádom az ilyen asztalokat! Szombaton mentünk ki Rékával, hogy felköszöntsük Norbit a szülinapján. (Csak azért írom le, mert annyira hihetetlen, hogy ez a 49. volt. Nekem ő még csak most 27...) Szóval megérkeztünk, és egy gyönyörű terülj-terülj asztalka fogadott minket, amire mi is letettük, amiket vittünk, és a képen látható dőzsölés lett belőle.
Spenótos pite: 1 doboz (60 grammos) fagyasztott spenótot meg kell párolni, bele kell keverni 1-2 tojást, reszelt sajtot, tejszínt vagy tejfölt, sót, borsot, szerecsendiót, fokhagymát. 1 csomag leveles tésztát kerek lappá kell nyújtani, lapos sütőformába tenni, megszurkálni villával (alá sütőpapír vagy vaj menjen) és 10-15 perc alatt elő kell sütni. Ezután bele kell tenni a spenótot, és a maradék tésztából csíkokat kell vágni, ezzel berácsozni a lepényt. Tojássárgájával bekenni és 200 fokon szépre kell sütni. Ez az eredeti recept, de Anna nem laposban sütötte, hanem magasban és úgy is finom volt.
Sült oldalas: Az oldalas pofonegyszerű, és nagyon finom. Szárzeller, lilahagyma, fokhagyma és balzsamecet, meg olasz vörösborecet volt benne, meg egy kis paradicsompüré. 150 fokon 2-3 órát sül, de ha ellepi a zsír, nem lehet baj.
Mángoldos krumplisaláta: Ez csak ennyi: főtt krumpli, olíva, só és mángold. Lehet mángold helyett bármilyen zöld, pl. rukkola is.
Sült zöldségek: Annyira finom volt, de ehhez nem merek receptet kérni, mert biztos olyan egyszerű, hogy szóra sem érdemes, pedig tényleg más volt, mint amiket én csinálok, már csak abban is, hogy ez nem puhult meg. Sárgarépa volt és fehér, és még valami, amit elfelejtettem. (Azért megírta Anna, nagyon cuki: olíva rendesen, pici só, ennyi, esküszöm. Ne túl vékonyra szeld.)
Kicsi gyökérkenyérkék: Ez a recept: bármennyi liszt, ennek a 75%-a víz, amit az élesztővel el kell keverni. Például 60 deka liszthez max. 2 g friss, porból mondjuk fél zacskó élesztő kell és 45 dkg (=4,5 dl) víz. Só ízlés szerint, a 60 dekához 3 kávéskanállal. Ezeket kanállal jól összekeverte Anna, és betette a hűtőbe, ahol félóránként átforgatta úgy, hogy a kanállal a tésztát felfelé húzta, és ezt körbe-körbe megismételte. Ezt a hajtogatást kb. 5-ször meg kell ismételni. Éjszakára vagy egy napra hűtőbe kell tenni, sütés előtt egy órával kivenni, keleszteni. A sütőbe alulra egy tepsibe vizet kell tenni, és ha már jó meleg a sütő, akkor a kenyeret betenni. Kb. 30-40 percig sül olyan 220 fokon. Akkor jó, ha kopog az alja.
Párolt savanyú káposzta: Ezt Anna párolta disznózsíron, és nagyon finom volt. Nem emlékszem, hogy valaha ettem volna párolt savanyú káposztát.
Birsalmás savanyú káposzta: ez piacról jött, és ez is nagyon jó volt.
Citromfűtea: Anna friss és szárított citromfűjéből, ami a kertben termett.
Réka ezeket tette az asztalra:
Céklás mártogató: Most ebben 3 pici cékla volt, ami kb. egy nagynak felel meg, 1 alma, tejföl (ami lehet joghurt is), rozmaring, só, bors, petrezselyem, és talán bazsalikom is volt benne, valamint pár szem dió. Réka azt mondja, írjam meg, hogy ez egy mixelt recept, és nem vállalunk érte felelősséget! Mindig aszerint készül, hogy mi van otthon, vagy hogy kinek csinálja. Tejérzékeny barátnőjének múltkor cékla, dió, zab, mandulatej, pici só volt a hozzávalók listája.
Tonhalas mártogató: Aminek a leírása itt található. Ezt elég gyakran készítem én is, olyan egyszerű és finom.
Olajbogyó: Ennek a receptjét még nem tudom, de ahogy Annát ismerem, hamarosan ezt is megtanuljuk valahonnan. Aztán már csak az kell, hogy a kertben legyen olajfája is.
Répa, uborka, szárzeller gyönyörű egyforma darabokra vágva a mártogatáshoz
És én ezeket vittem:
Csincsilla-féle kovászos-túrós pogácsa: Aminek a receptje itt olvasható. Ehhez csak annyi kiegészítés, hogy amikor készítettem, felhívtam Csincsillát, hogy kell-e a tésztába is tojás, vagy csak a tetejére, nem volt nekem egyértelmű a receptből (amúgy az), és azt válaszolta, hogy: Nem mindegy???!!! Ezen még órák múlva is röhögtem.
Barackpálinka, körtepálinka: Ezt is jó lenne megtanulni, hogy készül.
Ez volt a megérkezés. Amikor mindenki eleget evett és ivott, akkor elindultunk a Hosszúmezőre, ott letáboroztunk, és folytattuk a beszélgetést meg az ivást. Vittünk persze pogácsát, tortillachipset és gyümölcsöket is, nehogy baj legyen. A Hosszúmező egyébként kb. 15 perc sétára van a háztól, de vannak benne emelkedők is! Kb. kettő... de inkább csak egy.
Másnap reggel újabb terülj-terülj asztalka és csodás napsütés volt:
Itt az asztalon ezek vannak jobbról balra, és csak azért se fordítva:
- A kenyerek felszeletelve, hát ezek még másnap is isteniek voltak! És talán látszik, hogy milyen órási lyukak voltak benne.
- A sült oldalas a zsírjával, eszméletlen finom!
- A maradék sült zöldségek
- Görög joghurt korianderrel, csodálatos!
- Házi baracklekvár, vaj, camembert sajt, kolbász, májkrém kaporral díszítve
- Újhagyma, paprika, paradicsom, zöldfűszerek
- Középen salátatál vegyes salátákkal
- A tonhalas mártogató és a céklás mártogató mindkettő isteni
- Olajbogyó, sós mogyoró, joghurt
- Spenótos pite, ezt lehet, hogy nem is ettem reggelire, nyaf.
- Banán, narancs alma (ezek itt még nem látszanak, de egy másik használhatatlan képen igen)
- Citromfűtea, kávé
Itt egy kép, amin majdnem minden látszik, ezt Réka csinálta:
És ezután a királyi reggeli után, már tényleg egy igazit kirándultunk, megnéztünk egy rókalyukat is, amiben már nem volt róka, és sajnos arról nincs kép, de van az erdőről:
Réka itt egy olyan völgyet fotózott, amibe ha lenézel, liftezik a gyomrod, de a kép sajnos nem adja vissza a mélységeket és a magasságokat. Nagyon jó egyébként most, hogy a kopasz erdőben messzire el lehet látni. De azért elkezdődött már a tavasz itt is:
És a napi cuki, akinek minden képről lemarad valamije, mert folyton mozgásban van, és örül mindennek, Néva:
Február 1-jén volt 1 éve, hogy örökbe fogadták Annáék, és óriási változáson ment át ez alatt az év alatt, például már nem félős, és hallgat a gazdáira annyira, hogy akár póráz nélkül is lehet sétáltatni. Ő volt egyébként az alvópajtikám, de nem zavartuk egymást éjszaka, kinyiffanva aludtunk, mindenki a saját helyén. Szerencsére mindketten sokat fejlődtünk az elmúlt évben, és már nem félünk annyira egymástól. Vagyis semennyire.
És persze nálam is mindig előfordul, hogy valamit elfelejtek megcsinálni vagy feltálalni a vendégeknek, Anna most a pogácsát felejtette el, és valami céklás dolgot is. A pogácsatészta felét becsomagolta nekem, és amikor hazaértem, megsütöttem:
Ez egy vajas kelt tészta, tökmag lett volna a tetején, de nekem nem volt itthon semmilyen mag, csak mák, azzal szórtam meg.
4 megjegyzés:
Átélni is isteni volt, és a szupi írásod segítségével újra ott lehettem. Köszi. Nagyon jó ötlet ez az élmény- és receptgyűjtemény.
hát ez isteni volt, ennyi kaja és ilyen szorgalmas íródeák. nálunk is fergeteges reggelik szoktak lenni nyári vendégfogadós napokon, de ettől sehol sem vagyunk.
Az eb pedig annyira, de annyira édes, és az is, hogy már nem féltek egymástól:)) Egyébként hasonlít nagyon a Norbira, nem?
De, tényleg, van egy olyan fotó róluk, ahol olyanok, mint két tojás. :-)
szívesen megnézném azt a képet!
Megjegyzés küldése