Kicsit szégyenkezve írom le ennek a levesnek a nevét, de nyilván ez a neve, ha anyu így hívja. A napokban kerestem valamelyik klasszikus étel, talán épp a krumplis tészta receptjét F. Nagy Angéla szakácskönyvében, amikor a hátuljába gyerekes szép betűkkel beleírva megtaláltam ezt a bejegyzést a karfiolleves, a túrógombóc és a bodzaszörp receptje mellett. Egy időben anyu majdnem minden hétvégén ezt főzte csirkeaprólékból, és emlékszem, hogyan cuppogtuk le a húst a csontocskákról zsírtól csöpögő kézzel, és érzem azt az isteni, a sült répáktól kicsit édeskés, de közben finoman fűszeres, borsos ízt. Na ezt most nem sikerült előállítani...
Többek között azt sem tudom most beazonosítani, mi az, hogy csirkeaprólék. Pár hete vettem egy egész csirkét, mert emlékszem, régen a hasába gyömöszölt kicsi zacskóban mellékelve volt a szíve, mája, zúzája és még más is talán. Gondoltam, rájövök, miből kell készíteni, de a csirkében nem volt semmi. Megtudakolhattam volna anyutól, de amikor beszéltünk mindig elfelejtettem megkérdezni. Így hát amikor a héten újból elmentem a henteshez, vettem 5 db csirkeszárnyat, ebből készült most a leves.
Hozzávalók:
- csirkeaprólék
- 1 sárgarépa
- 1 fehérrépa
- krumpli (ezt én most nem tettem bele, mert nem szerepelt a receptben, de hiányzott)
A répákat megpucoltam, karikákra vágtam és olajon megdinszteltem. Azután egy csapott evőkanál liszttel meghintettem, megszórtam piros paprikával és felengedtem vízzel. Beledobáltam a húst is, sóztam, borsoztam és kábé 30 percet főztem. A végén nokedlit szaggattam bele, majd legvégül egy kis szárított petrezselyemmel díszítettem.
Anyu ebbe a levesbe mindig olyan nokedlit csinált, amibe belekevert egy darab, késsel finoman elkapargatott csirkemájat. Nekem nem volt májam itthon, ugyanis egy darabot nem mertem venni, de szerintem nem ez volt az oka, hogy nem olyan lett, mint amilyenre emlékszem.
Sajnos a Lánchídról csak ilyen delérium trémenszes képet sikerült csinálni. Így is szép :-) 
