Citromos-hagymás pulykamell

Hétvégén Stahl-féle csirkét sütöttem, és mint írtam, nagyon meglepődtem azon, hogy a fiam is hajlandó volt megenni. A csirke hasába - mint tudjuk - hagymát és citromot kell gyömöszölni, és ezekkel a finom ízekkel itatódik át a hús sülés közben. Az első falat után Toma meg is kérdezte, mi ez a finom íz, sőt tunkolni kezdte a kifolyt citromos-hagymás-fűszeres lét a tálról. Ezért gondoltam, hogy nem hagyom kihűlni ezt a forró nyomot, vagy addig ütöm ezt a vasat, amíg izzik (tessék választani!), szóval gondoltam, gyorsan készítek megint valami citromos-hagymás húst, annak biztosan nagy sikere lesz.

Ezért amikor hazaértem a munkából, gyorsan felszeleteltem a pulykamellet, fokhagymás tejben pácoltam pár órán keresztül, vagyis épp csak annyi ideig, amíg szokás szerint picikét szundikáltam délután. Ezután jól kiklopfoltam a leöblített szeleteket, sóztam, borsoztam, majd sütőpapírral bélelt és olivaolajjal megcsepegtetett tepsibe raktam nem túl szorosan egymás mellé. Egy fél citrom levével finoman meglocsoltam és némi hagymakarikát helyeztem gusztusosan minden szelet tetejére. Fóliával szorosan lefedtem és betoltam a 200 fokos sütőbe 30 percre.

Az volt a terv, hogy a hagyma ennyi idő alatt szépen megbarnul, karamellizálódik, megpuhul, de sajnos nem ez történt. Amikor a 30 perc letelte után levettem a fóliát szép fehér hagymát és szép fehér húszeleteket láttam a tepsiben. Ezért aztán újabb 30 percig fólia nélkül sütöttem 220 fokon, hogy legalább a hússzeletek színt kapjanak, majd pedig krumplipürével tálaltam. Azt leszámítva, hogy nem az elképzeléseim szerint alakultak a dolgok, nagyon finom vacsora lett egy kis kivételesen finom ízű krumpliból készült krumplipürével és uborkasalátával.

Nem adom fel ezt a tervemet a hússzelet tetejét díszítő és finoman ízesítő karamellizálódott hagymával, de legközelebb külön serpenyőben fogom a megfelelő állagúra, sütni a hagymát, és majd csak tálaláskor teszem a szeletek tetejére.