Mivel ma nem kellett főznöm, ráadásul holnapra csak két darab sajtos stangli maradt a tízóraihoz, gondoltam sütök valami rágcsálnivalót a suliba Tomának. Már régóta készülök erre a szokásosan maradék kenyértésztából készülő olasz ropogtatnivalóra, aminek valódi neve nem óriásropi, hanem Grissini. Az én ropim eredeti neve Grissini fokhagymával és petrezselyemmel és sajtkukac blogján olvastam, meg is csináltam szinte szóról szóra.
Hozzávalók:
- 25 dkg simaliszt (+ még két evőknaállal legalább)
- 3 teáskanál só
- 1 teáskanál cukor
- 1 teáskanál őrölt bors
- 1 teáskanál cayenne bors
- 1 evőkanál szárított petrezselyem
- 1 gerezd fokhagyma
- 3,5 gramm élesztő
- 1,5 evőkanál olivaolaj
- 1,5 dl meleg víz
A lisztet a cukorral, sóval, fűszerekkel elkevertem, belemorzsoltam az élesztőt, azután a langyos vízbe kevertem az olivaolajat és ezt a keveréket hozzáadtam a fűszeres liszthez. Géppel jól megdagasztottam, az eredeti recepthez képest adtam még hozzá legalább 2 evőkanál lisztet, hogy kemény, ruganyos kenyértésztát kapjak. Kiolajozott tálban szundikálásnyi időt kelesztettem. (Én szundikáltam, nem a tészta!)
Amikor duplájára kelt, a sütőt bekapcsoltam 200 fokra és amíg melegedett, elkészítettem a rudakat. Igyekeztem minél vékonyabbra és hosszabbra sodorni. Pont el is készültem a grissinikkel, mire a sütő bemelegedett, így hát gyorsan betoltam és 12 percig sütöttem (nincs légkeveréses sütőm). Kicsit sápadtkák voltak a 12 perc letelte után, ezért még újabb 5 percig sütöttem.
A kelesztés és a sütés ideje alatt erős fokhagymaszag terjengett a lakásban, nem tudom, hogy hajlandó lesz-e a gyermek bevinni az iskolába ezt a ropit. Kicsit kételkedem benne.
A Grissini (ejtsd:grisszini) egy olasz különlegesség. Előételként, bor mellé, vagy salátákhoz egyaránt fogyasztható. (A magyarázat innen.) És kóstolás után tényleg az derült ki róla, hogy minden falat után innom kell, mert nagyon sós, kicsit csípős és fokhagymás, viszont istenien ropogós, mintha csupa-csupa friss, ropogós kenyérhéjat enne az ember ... ha van elég innivaló, nem lehet abbahagyni a ropogtatást. Legközelebb, ha iskolai tízórainak szánom, jóval kevesebb sót fogok használni és semmi cayenne borsot.
7 megjegyzés:
remélem van elég innivalód ;)
már alig!
Megcsinálom én is annának ezeket az óriásokat mert imádja az ilyeneket. Volt olyan, hogy a klasszikus pizza tészából is gyurmáztam pár ilyet meglátom melyik lesz a finomabb? Azt hiszem kevesebb fokhagymát teszek bele (ha egyáltalán) és semmi borsot???
hűha, tényleg egy cseppet ütős! persze megint nem hallgattam az okosabbra, és felfaltam együltőhelyemben, mert annyira finom volt! de most tüzet fújok:)
Éva, olvasd el Csincsilla tapasztalatait!!! (Annának semmi fokhagyma, semmi bors, 1 kávéskanál só legyen! És így már ugyanaz, mint a pizzatészta :-)))
Andi megpróbáltam a ropit, jó lett volna, csak kicsit túlsütöttem, kemény lett egy kicsit. Ezért elfogyott...
Emlékszem, nekem nem volt kemény, hanem pont olyan, mintha csupa kenyérhéjat ennék, csak én meg túlfűszereztem annak idején. De jó, hogy kommenteltél ide egyet, mert így legalább eszembe juttattad.
És jó, hogy kipróbáltad! :-)
Megjegyzés küldése