Snidlinges-paradicsomos sajtkrémmel töltött pulykamelltekercs

Mint már egyszer említettem, rengeteg kipróbálásra váró kinyomtatott receptem van, és néhány szakácskönyvem is, amiben bejelöltem a reciket, de sajnos meg van kötve a kezem: a fiam eléggé válogatós, ezért állandóan agyalok a csirke- és pulykamell újabb és újabb módon történő elkészítéséről. Pénteken már szinte vészhelyzetbe kerültem, annyira nem jutott semmi olyan kaja eszembe, amit Toma is megenne és én se unok még, aztán utolsó utáni pillanatban bevillant, hogy megtölthetném fűszeres sajtkrémmel. Kicsit bizonytalan vagyok, hogy ezt láttam-e mostanában valahol, vagy magam jöttem rá erre a megoldásra, mindenesetre ha valaki ráismerne saját receptjére, elnézését kérem.

Azt találtam ki, hogy egy doboz (125 gramm) Philadelphia krémsajtot összekeverek snidlinggel - ami persze ilyenkor nem kapható! -, frissen reszelt parmezánnal, apróra vágott koktélparadicsommal, sóval, borssal, szárított petrezselyemmel. Ezt fogom a kiklopfolt húsra helyezni és szépen feltekerem, megtűzöm, megsütöm és kész. Vivi fantasztikus ötletére annyit tettem még, hogy a pulykamellszeleteket egy éjszakára bepácoltam fokhagymás tejbe. Bár szoktam ilyet csinálni, most nem jutott volna eszembe, s végül nagyon hiányzott volna, tudom.

A feltekerés nem úgy történt, mint a bejglinél, azaz nem kentem el a hússzeleten a tölteléket, hanem egy kupacban helyeztem rá a húsra és igyekeztem úgy feltekerni, hogy ne legyen lyuk, amin kifolyik. Ahol mégis lyukat találtam, ott megtűztem a tekercseimet újabb és újabb fogpiszkálóval. Végül úgy néztek ki, mint a gésák szépséges frizurája sok-sok különleges hajtűvel.

A tepsit kibéleltem sütőpapírral, meglocsoltam olívaolajjal és ebben az olívaolajban megforgattam a hústekercseket. Alájuk tuszkoltam fél fej felszeletelt lilahagymát, a tetejüket alaposan megborsoztam és 200 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Tálaláskor kihúzgáltam a hústűket és fogpiszkálókat, felszeleteltem a tekercset, hogy láthatóvá váljon gyönyörű, folyékony, fűszeres sajttöltelékük, a krumplipürére halmoztam egy kanálnyi édes sült lilahagymát és paradicsomsalátával tálaltam.

A paradicsomsalátának tudom, hogy most nincs szezonja, nem is szeretek olyat feltenni a blogba, ami ilyen agyonvegyszerezett hozzávalóból készült, de mit tegyek, ha egyszerűen nem bírom már kivárni a tavaszt, ami a friss zöldségeket fogja majd hozni a konyhámba.


A paradicsomsalátát úgy készítettem most, hogy felkarikáztam a megmosott paradicsomot, egy szép korondi tálban elhelyeztem, és rétegenként megszórtam sóval, borssal, meglocsoltam olívaolajjal és balzsamecettel. A tetejét pedig megszórtam szárított bazsalikommal. Nagyon fiom volt!

Édesburgonya sült fokhagymával

Régi recept, a Chili és vaníliáról. Tényleg gyors, finom, egyszerű. Tettem hozzá némi cukkinit is, ha már volt otthon.

Hozzávalók:
– 2 nagy édesburgonya
– 1 kisebb cukkini
– 2 fej fokhagyma
– 3 közepes vöröshagyma
– néhány ág kakukkfű
– néhány ág rozmaring
– olívaolaj, só, bors
– fetasajt

Az édesburgonyákat meghámoztam, a cukkinit megmostam, felkockáztam őket. Egy tálban olajjal átforgattam, sütőpapírral bélelt tepsire öntöttem. Só, bors. Mehetett rá a cikkekre vágott hagyma, meg gerezdekre szétszedett, héjas fokhagyma. Meg rá a kakukkfűlevélkék és a rozmaringágak.
A fetát első körben lefelejtettem róla, anélkül is nagyon finom volt. Ez egy nagyon nagy adag, köretnek ötünknek két étkezésre is elég volt.


Olyan 200 fokon sütöttem 20 percig, ezalatt a zöldségek tényleg megsültek, de a fokhagymának több időre lett volna szüksége az elkrémesedéshez (legközelebb elősütöm egy picit).

Ricottás rétes lusta asszony módra

Szupergyors, tényleg öt perc alatt összedobható desszert. A tekerős rétes sem egy félnapos pepecselés (bolti tésztával persze), de itt még azt a stresszt is kikerüljük.

Hozzávalók:
– 4 db réteslap
– fél kg ricotta
– néhány evőkanál tejföl vagy krémes túró, hogy kicsit kenhető legyen a töltelék
– valami édesítőszer, ad abszurdum cukor, ízlés szerint
- 5–10 dkg vaj

A vajat megolvasztom. Egy tálban összekeverem a ricottát, tejfölt/túrót meg az édesítőszert. Szilikonos ecsettel kikenek vajjal egy kisebb tepsit, beterítem a négy darab réteslap egyharmadával (tudom, felsőbb matematika, de megoldható, egy olló nagy segítség!). Ráterítem a ricottakrém felét, beterítem a második harmad réteslappal, bekenem vajjal, és jöhet rá a maradék krém. A tetejére megint réteslap, vaj.
Forró sütőben aranybarnára sütöm. Langyosan a legfinomabb.

Guinness-torta 2., fehércsokis ribizliöntettel

Illetve nem is Guinness, hanem Chimay, mert ehhez tudtam gyorsan és fájdalommentesen hozzájutni, a sörboltos azt állította, hogy ízben olyasmi, én meg elhittem, egyiket sem szeretem, szóval eszemben sem volt megkóstolni.

Épp a Tamás-napi menün merengtem, amikor az Andi feltette ezt a tortát, rögtön éreztem, hogy ez kell nekem is. És ha már lúd, legyen kövér, a keserű tésztához és a savanyú krémhez, gondoltam, hozzáteszek még némi ribizlit, ezzel aztán mindenkit visszariasztok tőle, és én ehetem meg az egészet. Az elgondolás és a torta tökéletes volt, de ez a brutális ízkombináció, sajnos, mindenkit levett a lábáról, szóval osztoznom kellett rajta, na. A tészta kesernyés csokimussz-szerűség, rajta a könnyű, cseppet savanykás, habos krémsajt és a fehércsokis ribizliöntet, hát, mit mondjak, benne van a legjobb ötben.
Kivételesen nem két óra alatt kellett összedobjak egy többfogásos ünnepi menüsort, szép kényelmesen játszhattam a konyhában, és volt időm egy kis fényképezésre is közben, szóval vadul dokumentáltam az egyes lépéseket.
A receptet és az elkészítési módját kicsit háziasítottam, nekem ez így jobban tetszett.

Hozzávalók a tésztához:
– 25 dkg vaj
– 20 dkg cukor (az eredeti receptben 25 dkg)
– 1 kávéskanál vaníliakivonat
– 2 tojás
– egy dl tejszín és 2 dl tejföl (az eredeti receptben 3 dl tejföl)
– 2,5 dl Chimay sör (az eredeti receptben Guinness)
– 28 dkg liszt
– 2 kávéskanál sütőpor és egy nagy csipet szódabikarbóna (az eredeti receptben 2,5 kávéskanál szódabikarbóna)
– 70 g holland kakaó (az eredeti receptben 75 gramm)
– egy csipet só
– 10 dkg étcsoki (nem szerepel az eredeti receptben)

Ezeket előkészítettem, a sütőt bekapcsoltam 180 fokra. Az Andival hosszasan tanácskoztam, hogy mekkora a tortaformája, azóta is várom a pontos választ:) Én mindenesetre úgy döntöttem, hogy a legnagyobb, 28 cm-es tortaformámat fogom használni, szerintem jó választás volt, pont azt a magasságot kaptam, amire vágytam, alacsonyabban túlzottan kiszáradt volna a tészta, kisebb formában pedig túl magas lett volna.
A formát kipapíroztam (és nem vajazok semmit). Éveken át lelkesen rajzolgattam körbe a tortaformát, és vagdostam szép köröket a sütőpapírból, míg meg nem láttam valahol az alábbi módszert: Egy darab sütőpapírt letépünk/levágunk, ráfektetjük a kapcsos tortaforma aljára, és rápattintjuk a karimát:

Utána, ha bántja a szemünket, kicsit fazonra igazítjuk.

Fél perc az egész, remek, nem?
Jöhetett a tészta összeállítása.
A puha vajat és a cukrot robotgéppel habosra kevertem. Hozzáadtam a vaníliakivonatot és egyesével jól beledolgoztam az egész tojásokat. Továbbra is a robotgépet használva, több adagban hozzákevertem a tejszínt és a tejfölt, a végén pedig a sört.
Egy másik tálban összekevertem a lisztet, sót, sütőport és a kakaót, és ezt is hozzákevertem a vajas-sörös-tojásos masszához.
Az étcsokit megolvasztottam, és ezt is hozzáadtam a tésztához. Nagyon kellemes állagú, sűrű, éppen nem folyós lett. A tetejét kicsit elegyengettem, itt csak a fényképezéshez hagytam meg a taréjkákat, hogy látszódjék az állaga.

Mehetett az előmelegített sütőbe, középső rácsra.
45-60 perc a sütési ideje, kb. A legtöbb kevert tésztát ilyenkor lehet elrontani, nem szabad túlsütni, mert száraz, fűrészporszerű lesz. Egy ilyen magas, alapvetően nem krémes tortánál garantáltan megfulladunk, ha nem vesszük ki a sütőből a kellő időben. Nyers meg ne maradjon, mert az nagyon gáz. Szerintem az első félórában ne nyitogassuk az ajtót, csak gyönyörködjünk benne, hogy milyen szépen emelkedik, illetve sírdogáljunk, mint én, hogy nagyon repedezik. Utána már legyünk résen. Ha már jónak látjuk, akkor három segítséget vehetünk igénybe a döntéshez:): a) kicsit mozgassuk meg a formát, ha még lötyög a cucc, remeg nagyon a teteje, akkor még biztosan nem jó. b) tűpróba. valami alkalmas eszközzel (bambuszpálcika, kötőtű, evőpálcika, kicsi kés, stb.) böködjük meg a közepét, ha tisztán húzzuk ki, akkor már jó. c) és bevethetjük a szaglásunkat is, amikor már kezd kicsit pirulni valamelyik széle, és elárasztja a konyhát az a finom süteményillat, akkor már valószínűleg jó lesz. Ha nem tudunk dönteni, akkor nyugodtan vegyük ki a sütőből (de ne az első fél órában!), és vizsgáljuk meg tüzetesebben:) És ha dönteni kell, akkor inkább legyen egy kicsit nyers, mint túlsült, legalábbis az én ízlésem szerint:)
Nekem azt sikerült előállítani:
-
Fogalmam sincs, mitől lett ennyire repedezett, az eredeti receptet nem változtattam meg lényegileg (az Andién egy darab repedés sincs!). A fényképen jól látszik, hogy nem csak kis bébirepedésekről van szó, hanem teljesen az aljáig felhasadozott, szóval rettenetesen nézett ki. Kitöröltem a könnyeket a szememből, de nem fordítottam rögtön a kukába, mert úgysem lett volna már időm másikat csinálni, meg eléggé drágálltam az összetevőit is, gondoltam, majd szépen hűl, és majd csak lesz vele valami. Félretettem, és nagyon odafigyeltem, hogy nehogy csináljak vele valamit, nehogy levegyem a karimát, nehogy fejjel lefelé fordítsam, nehogy lehúzzam a sütőpapírt, szóval semmit, amit kéne, mert tutira atomjaira hullott volna az egész.
Egy óra múlva már visszatartott lélekzettel levettem róla a karimát, eddigre kicsit össze is esett:
Két lapostányér segítségével fejre fordítottam, végre lehúzhattam róla a sütőpapírt. És átfordítottam a szépséges karácsonyi tortatálamra, úgy, hogy a csúnya, repedezett teteje kerüljön alulra, és a szép, sima feneke meg felülre:

Jöhetett a krém:
Hozzávalók:
– 400 gramm krémsajt
– 4 dl tejszín
– porcukor, ízlés szerint, kb. 4-8 evőkanálnyi
– (habfix, zselatinfix, ilyesmi, ha fogyasztás előtt viszonylag sokáig kell állnia)

A hideg tejszínt kemény habbá vertem egy zacskó zselatin fixszel. A tejszínhab álltában kicsit meg tud szottyosodni, szóval ha nem rögtön fogyasztjuk a tortát, akkor érdemes valamivel kicsit megkötni a habot. Hozzáadtam a porcukrot, meg adagonként a habosra kevert krémsajtot. Ráhalmoztam a torta tetejére, kellemesen vastag réteg lett belőle. Közvetlenül tálalás előtt megszórtam fagyos ribizliszemekkel.

Fehércsokis ribizliöntet
– kb. 30 dkg fagyasztott ribizli
– 10 dkg fehér csoki
– 2-3 evőkanál cukor

A ribizlit kicsit felolvasztottam. Egy kis öntöttvas serpenyőben 2 evőkanál cukorral összerotyogtattam (ne legyen túl édes, a fehér csokitól úgyis az lesz:)). Levettem a tűzhelyről, és úgy adtam hozzá a kockákra tört fehér csokit, gyorsan kevergetve (a fehér csoki különösen utálja a nagy meleget). Külön csészében tálaltam a torta mellé.



A eredeti receptet Fűszeres Eszter vadászta, Nigella Lawson Feast című könyvéből.

A szép képeket pedig Imi csinálta.

És a bónuszkép:
Tomacica a kedvenc helyén piheni ki a nap fáradalmait. Ugye milyen szép?

Növényeim

Szeretnék tudósítani kicsi konyhakertem fejlődéséről. A képen a koriander látható, ezen a hétvégén fedeztem fel az első olyan levélkéket, amik már hasonlítanak a felnőtt növényre. Kezdem elhinni, hogy lesz korianderültetvényem, és akár még fűszerezésre is fogom használni saját termesztésű növénykéimet. Amúgy meg nem tudok betelni Toma fényképezőjének jó minőségű képeivel sem. Ezek a korianderportrék felnagyítva lélegzetelállítóan gyönyörűek - nekem.

A bazsalikomot most nem fotóztam, mert semmi szemmel látható fejlődés nem történt, bár én látom, hogy készülődnek valamire. Még egy óriási különbség van a két fűszernövény között: a bazsalikomnak már erősen bazsalikomillata van, de ezt sajnos nem tudom a fényképen ábrázolni. Annyira sajnálom, hogy nem érzitek!

Ez pedig a kiskertben történt a héten. Nem tudom mi lehet, mert nem voltak ilyen növények azon a helyen, de ezeknek a kicsi drágáknak a közelében volt a sásliliom (ha jól tudom a nevét) és titokban abban reménykedem, hogy annak a kicsinyei bújtak most ki a földből.

A másik titkos vágyam, hogy a pénzlevelű lizinka szaporodjon ilyen szépen, de az nem lehet, mert ettől a helytől távolabb pompáztak azok a növények tavaly. Én mindenesetre izgatottan várom a fejleményeket, és terveim szerint tudósítok is majd róla itt a blogban. Remélem, nem unjátok!

Elég lógós hétvégét tartottam, de egyik legfontosabb tervemet sikerült mégis megvalósítani, mégpedig azt, hogy elültettem a Kisnánán szedett hajnalkamagokat, amikből különleges rózsaszín hajnalkák lesznek. Hédivel versenyben vagyok hajnalkatermesztésben, s bár pár héttel le vagyok maradva, remélem ledolgozzák hajnalkáim ezt a hátrányt.

Minden egyes cserébe 4-4 magot tettem és várom nagyon a kibújásukat. Kicsi palánta korlátozott számban átadó!

Tepsis csirke gombával

Anyuék folytatják az új szakácskönyvekben található receptek feldolgozását. A levesek után most egy főételt fotóztak le nekem, mégpedig egy továbbfejlesztett rakott krumplit. :)


Hozzávalók:
- 70 dkg csirkemellfilé
- 25 dkg gomba
- 50 dkg krumpli
- 1 fej vöröshagyma
- 1,5 dl tejföl
- liszt
- olaj
- só, bors



A krumplit megmossuk és héjával együtt feltesszük főni bő, sós vízbe. Csak félpuhára főzzük!

A csirkemellekből vékony szeleteket vágunk, sózzuk, borsozzuk, majd lisztbe forgatjuk és olajon mindkét felüket hirtelen megsütjük, kiemeljük egy tálra.

A visszamaradt olajban az apróra vágott hagymát üvegesre dinszteljük, majd hozzáadjuk a megtisztított, felszeletelt gombát. Sóval, borssal ízesítjük, ráöntjük a tejfölt és jól összeforraljuk.

A kihűlt krumplit meghámozzuk, karikára vágjuk, szétterítjük egy olajjal kikent tepsi alján. Meghintjük sóval, elrendezzük rajta az elősütött hússzeleteket, majd leöntjük a tejfölös-gombás szósszal.

Fóliával letakarjuk és előmelegített sütőben, 170 fokon kb. 20-30 percig sütjük. Ezután levesszük a fóliát és a tetejét is megpirítjuk.

Ha jól hallottam, az egész családnak ízlett. Még apunak is, aki nem szereti a csirkét, csak a mellét eszi meg ha muszáj. Anyu kolléganője is megcsinálta ezt az ételt és nagyon elégedett volt vele.

Csokoládés körtetorták

Andinak szeretettel:)
Csak azért, hogy írásos nyoma maradjon annak, hogy én is lazán el tudok rontani bármikor bármit, csak általában nem írom be. Nem azért, mert szégyellném, csak nem tartom annyira érdekesnek. Most különösen jól ment, egyszerre két egyszerű körtetortát is el tudtam rontani, pedig ezeknek a kevert tésztás sütiknek az elbénázása nem olyan könnyű. Azért vannak ötleteim, hogy legközelebb jobb legyen.
Nagyon tetszett a Bea körtetortája, felírtam ezt is az ezres listámra, az elkészítendő cuccok közé, tegnap meg belefutottam ebbe a receptbe. És tudtam, hogy otthon bánatosan várakozik egy kiló körte, hogy legyen már belőle valami.
Az érzékenyebbek most csukják be a szemüket, mert megint táblázat következik, sajnálom, az én fejemben így laknak a receptek. Elra receptjét cupból grammosítottam az egyszerűbb összevethetőség érdekében, zárójelben odaírtam az eredeti mennyiségeket is.



Azért nagyon hasonlít, nem?
Nagyjából ugyanúgy készül mind a kettő, annyi a kivétel, hogy a Bea-féle tortába apróra vágva kerül a csoki (én csokicseppet használtam), a másikba pedig olvasztva.
A körtével célszerű kezdeni, aki úgy szereti, teheti bele nyersen is, esetleg egy kis citromos vízzel érdemes átöblíteni, de az eredeti receptek szerint enyhén cukros, forró vízben (én nyomtam bele egy fél citromot is) roppanósra főzzük a felezett, hámozott körtéket (nekem elég puha volt a körte, fél perc is elég volt). Szűrőre tesszük, és lecsepegtetjük, amíg összeállítjuk a tésztát. Egyébként egy kiló körtét használtam a két féladag sütihez.
Tehát habosra keverjük a vajat a cukorral, egyesével hozzáadjuk a tojásokat, és azokkal is jól felhabosítjuk. Most mehet bele az alkohol meg a vaníliakivonat (ha nem cukrot használunk). Egy másik edényben összekeverjük a száraz hozzávalókat (ha nem vagyunk nagyon lusták, szitáljuk át a lisztet meg a kakaót). Az Elra-féle tortánál külön edényben olvasszuk meg a csokit.
A két, illetve három edény tartalmát összekeverjük, muffintészta-sűrűséget kell kapnunk, tehát nem folyós, alaktartó, de azért még keverhető. Közben már előmelegítettük a sütőt 180 fokra. Tetszőleges sütőedényt kikenünk vajjal, megszórjuk liszttel vagy finom morzsával, és beleöntjük a tésztát. Elhelyezzük rajta a fél körtéket, és mehet is a sütőbe.
Egyiknek sem használ, ha túlsütjük, nekem 30 perc elég volt, figyelni kell.
Fél-fél adagot sütöttem egy szögletes kerámiatepsiben, középen alufóliával elválasztva.

Jobb lett volna, ha
- még nagyobb formában sütöm, hogy olyan szép lapos legyen, mint a Beáé. Az enyém sajnos túl magas lett, meg lehet tőle fulladni.
- ha a körtét nem a tetejére teszem, hanem az aljára.
- még jobb lett volna, ha úgy csinálom mindkettőt, ahogy a Bea, tehát a feldarabolt körtét belekeverem a tésztába, talán kevésbé mutatós, de sokkal finomabb, jobban eloszlik benne a finom, édes, leves körte.
- nekem a Beáé elbírt volna dupla adag csokit (hm, most lebuktam mint névtelen csokifüggő)
- az Elráé nekem túl kesernyés volt, egy pici cukor talán még mehetett volna bele (nyersen is megkóstoltam, akkor ízlett).
- és sikerült egy kicsit kiszárítanom, kevésbé átsülve jobb lett volna.

Ha már verseny: nekem egyértelműen a Bea-féle ízlett jobban (pedig előre fogadtam volna, hogy a másik, mert az csokisabb:)). Még így, elrontva is. A körtepálinka fájdalmas hiányával (nem volt otthon, birspálinkát meg nem mertem beletenni, az tényleg erősen elvitte volna az ízét). A csipet fahéj nagyon feldobja, a mandula pedig egyszerűen nem hiányzik belőle.

Utólag hozzáírva:
Bea másik csokis körtetortájáról egyszerűen elfeledkeztem, hát, ilyen az alchejmer. Úgy látszik, csokis körtetortából is pont annyi van, mint pogácsából:) Őt is belevettem a táblázatba, az egyszerűbb áttekinthetőség végett:)) Ha lesz egy kis erőm és időm, ezt is ki kéne próbálni...



És ha már pálinka...

Zöldborsós sertésszelet

Hét végén hónap végi spórolós napokat tartottam, ami azt jelenti, hogy körülnéztem a hűtőben, mélyhűtőben, miből milyen ebédet lehetne főzni minimális hozzávaló vásárlással. A mélyhűtő húsos rekeszében megláttam a csirkecombok mellett 6 szelet karajt, amiről már azt sem tudtam, mikor vettem. Úgy gondoltam, itt az ideje a felhasználásnak. Eszembe jutott egy régen készített étel, a zöldborsós sertésszelet. Ennek is a Horváth Ilona-féle szakácskönyvben lehet megtalálni az eredeti receptjét, amin én szokás szerint kisebb-nagyobb alakításokat végeztem. Gondolatban átfutottam a hozzávalókon és elégedetten állapítottam meg, hogy csak tejfölt kell vennem.


Hozzávalók:
- sertéshús (karaj vagy comb szelet)
- zöldborsó
- hagyma
- liszt
- pirospaprika
- só, bors
- tejföl
- olaj
- petrezselyem

A hússzeleteket vékonyra kiklopfoltam, mindkét oldalukat sóztam-borsoztam, lisztbe forgattam. Egy lábasban kevés olajat hevítettem és a húsokat 2-2 szeletenként szintén mindkét oldalukon fehéredésig sütöttem, majd kiemeltem az olajból.

Így néztek ki:

A hagymát felkockáztam, beledobtam az olajba és megpároltam. Félrehúztam a lábast a tűzről, a hagymát megszórtam pirospaprikával és még egy kis liszttel, jól összekevertem. Visszahúztam az edényt a tűz fölé, belehelyeztem a hússzeleteket és felöntöttem annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Fedő alatt pároltam-főztem.

Eközben egy másik edényben egy kevés vízzel a mirelit zöldborsót pároltam puhára.

Amint a hús megpuhult (utóbb kiderült, hogy sajnos mégsem teljesen), hozzákevertem a borsót, az apróra vágott petrezselymet és két evőkanálnyi tejfölt. (Ha szükséges, sózzuk még.) Még egyet forraltam rajta és már lehetett is tálalni.

Krumplipürét és tarhonyát készítettem mellé.

Horváth Ilona nem ír hozzá hagymát, pirospaprikát, borsot és tejfölt. Legelőször úgy készítettem. Finomnak találtam de túl natúr ízűnek, ezért legközelebb már ezekkel az "alkatrészekkel" főztem meg.

Az íze finom lett most is, de a hús sajnos nem puhult meg eléggé, ezért az elrontotta az összhatást. :(

Csirke fóliában

A fóliában sütést először Jamie egyik tévéműsorában láttam, mégpedig abban, ahol egy színpadon zajlottak az események Egy ilyen előadáson emlékszem, Jamie hátralépett a díszlet-ablakhoz és ott egy csomó fűszernövény volt balkonládába ültetve, amiből egyszerűen csak tépett a kajákhoz. Akkor azt gondoltam, hogy no persze, ilyen sűrűn ültetve nem is tudnak ekkorára nőni ezek a növények, s lám most eljött az idő, hogy ezt is ellenőrizzem saját koriander- és bazsalikomültetvényemen. Jamie egyébként nemcsak csirkemellet, hanem halat is készített ilyen módon, és bemutatta, hogy így előkészítve a húsokat, azok akár várakozhatnak a hűtőben is az elkészítésig.

A húst, jelen esetben filézett csirkemellet (mi mást?) megmostam, sóztam, borsoztam és centinként bevagdostam. Mindegyiket külön-külön egy nagyobb darab fóliára áttettem. Ezután egy kisebb tálkában összekevertem egy-két löttyintésnyi olívaolajat, bort és szójaszószt beleszórtam az apróra vágott 3 szál újhagymát, 4-5 gerezd feldarabolt fokhagymát. Fűszereztem borssal, bazsalikommal, petrezselyemmel (bármivel lehet). Ezt a fűszeres lét öntöttem a csirkemellekre úgy hogy a darabosabb részeket jól belenyomkodtam a résekbe. A fóliát szorosan összehajtogattam, hogy a gőz ne tudjon kiszökni belőle, majd betoltam a 180 fokos sütőbe 40-50 percre.

A fóliát Jamie úgy hajtogatta, hogy előbb a nagyobb darab fóliát félbehajtotta, két szélét háromszor-négyszer behajtotta, és ebbe a tasakocskába csúsztatta a húst, s ezután locsolta meg a páclével. Ezzel egyszer régebben már jól elszórakoztam, hogy a pici tasakocskába próbáltam bejuttatni a lét, úgyhogy most nem így készült a fóliaborítás. Így viszont nem tudtam hermetikusan lezárni, ezért még egy adag fóliát hajtogattam köré. Remélem érthető vagyok, mindenesetre a lényeg, hogy jól le legyen zárva minden tasak, ám ugyanakkor ne feszüljön rá a húsra, legyen hely a gőznek is.

És hogy milyen volt? Isteni!

Sangria-rum bólé

Általában szilveszterkor szoktunk bólét inni, hiszen Andi (nem Matus) és Áron specialitása ez a finom, gyümölcsös ital. Már második éve ők vállalják magukra a készítését. Természetesen senki nem szokott tiltakozni ez ellen, csak pusztítjuk amíg lehet. :)

Valamelyik nap viszont Imi kitalálta, hogy ő is csinálna bólét itthonra, hiszen még nincs vége a hosszú télnek, harcolni kell az influenza ellen, lehetőleg vitaminokkal (gyümölcs) és egyéb orvosságokkal (alkohol) és miért ne hozhatnánk össze ezt a két megfázás elleni csodaszert egybe? Igaz, ezt már kedves keresztapja, Miki bácsi is kitalálta, amikor megalkotta a "vépi rettentőt" házi gyümölcspálinka - idén cseresznyepálinka - formájában. Azonban az utóbbi hónapok pálinkafogyasztása után jól jött egy kis változatosság....


Áronék nem tudom milyen alkoholt és gyümölcsöt szoktak használni a bóléhoz, mert megmondom őszintén, soha nem figyeltem csak fogyasztottam. Imi Sangriát és rumot választott az itthon fellelhető gyümölcsök mellé.

Azzal kezdte a műveletet, hogy fogott egy szép nagy üvegtálat és beledarabolta a gyümölcsöket: kivit, almát, narancsot, banánt. A házi cseresznyebefőttet kimagozta és minden cseresznyét kettévágott. Hozzákeverte ezt is a többihez.

Meglocsolta egy kis cseresznyebefőtt-lével, egy frissen facsart narancs levével. Kb. 4 dl Sangriához öntött kb. 1 dl rumot. Jól összekeverte az egészet, lefóliázta a tál tetejét és 1 napig hűtőben érlelte.

Jól behűtve (annyira hogy az üvegpohár bepárásodjon) fogyasztandó. Vigyázat! Nem lehet abbahagyni!

Guiness torta

- Nézd csak, kisfiam, sikerült végre a torta! Tudod, ez az, ami múltkor nyers maradt, a tűzhelyre zuhant és ott vakondtúrást alakított.
- Látom, nagyon ügyes vagy (ilyen pofával: :-/, amiért ezzel a témával kell foglalkoznia). És mivel lesz megkenve?
- Sajtkrémmel.
- Sajtkrémmel???? De miért? Miért nem lehet valami normális dologgal?
- Ha már sör van a tésztájában, miért ne lehetne sajt a krémben?
- ?!?!?
...



Szóval ez már a második próbálkozás. A recept Fűszeres Eszternél található, de én nem ott szúrtam ki, hanem Micike szilveszteri buliján. Annyira nagyon ízlett, és nála a tészta pont ilyen magasságú volt. Ehhez a mérethez nekem a hozzávalók felét kellett vennem. Második alkalommal már így is tettem!

Hozzávalók a tésztához:

- 1,25 dl Guinness sör
- 1,5 dl tejföl
- 1 tojás
- 125 g puha vaj
- 37,5 g kakaópor
- 125 g cukor
- 140 g liszt
- 1,5 kk szódabikarbóna
- csipet só

Robotgéppel összekevertem a folyékony hozzávalókat, majd hozzáadtam a puha vajat. Addig habosítottam a géppel, amíg a száraz hozzávalókat kimértem és alaposan összekvertem.

(Na ez volt a legnagyobb különbség Micike és az én előkészítésem között. Micike ugyanis kézi habverővel keverte a hozzávalókat, ezért az ő tésztája valóban híg lett, mint ahogyan az az eredeti receptben is elhangzik. Micikének még ki is folyt a tortaformájából, amire akart is engem időben figyelmeztetni, de elfelejtette. Nem is kellett, mert az enyém egészen sűrű volt, csak egy műanyag lap segítségével tudtam kikaparni a keverőtálból.)

Apránként a száraz hozzávalókat is hozzáadtam a hígakhoz, majd átvarázsoltam egy sütőpapírral bélelt tortaformába. (Mondom, ez féladag tészta volt!) Először 30 percig, majd még 10 percig sütöttem 180 fokos sütőben.

Most biztosra akartam menni, itt látható a fotón, hogy nálam mit jelent a tűpróba: majdnem a fél tortát kivájom, mire el tudom dönteni, hogy megsült-e. Nem nekem való ez, na!

Hozzávalók a krémhez:

- 25 dkg Philadelphia krémsajt (2 x 125 g, ennyi ugyanis egy doboz)

- 1,5-2 dl habtejszín (maradék a zacskó alján)

- kábé öt púpos evőkanál porcukor

Először a tejszínből vertem finom, édes habot, majd kanállal óvatosan hozzákevertem a krémsajthoz, amihez szintén adagoltam porcukrot. De ez csak ízlés kérdése, kóstolgatással könnyen eldönthető, mennyi cukorral szeretnénk. Amikor a krém elkészült, szépen a torta tetejére simítottam.

...

- Finom, de én érzem benne a sajtot, ezért nem jó - mondja a fiam.
- Hülye vagy kisfiam, a tiramisut imádod, pedig abban is sajtkrém van. És nem érzed benne a sajtot!
Erre elmosolyodik. Kicsit zavarba jön, de mosolyog. Én meg a továbbiakban nem hülyének látom, hanem édesnek. És gyönyörűnek. Megevett végül 4 szeletet. Kedvelem ezt a gyereket, na!

[A tortakészítési szenvedéseimről, a piskótákról és tűpróbákról pedig ez a dal jut eszembe mindig. Jó lenne legközelebb Gabival erre táncolni! :-) Vagy Mazsival! Vagy Vivivel! Vagy mindhármukkal!]