2010. március 4., csütörtök

Csokoládés körtetorták

Andinak szeretettel:)
Csak azért, hogy írásos nyoma maradjon annak, hogy én is lazán el tudok rontani bármikor bármit, csak általában nem írom be. Nem azért, mert szégyellném, csak nem tartom annyira érdekesnek. Most különösen jól ment, egyszerre két egyszerű körtetortát is el tudtam rontani, pedig ezeknek a kevert tésztás sütiknek az elbénázása nem olyan könnyű. Azért vannak ötleteim, hogy legközelebb jobb legyen.
Nagyon tetszett a Bea körtetortája, felírtam ezt is az ezres listámra, az elkészítendő cuccok közé, tegnap meg belefutottam ebbe a receptbe. És tudtam, hogy otthon bánatosan várakozik egy kiló körte, hogy legyen már belőle valami.
Az érzékenyebbek most csukják be a szemüket, mert megint táblázat következik, sajnálom, az én fejemben így laknak a receptek. Elra receptjét cupból grammosítottam az egyszerűbb összevethetőség érdekében, zárójelben odaírtam az eredeti mennyiségeket is.



Azért nagyon hasonlít, nem?
Nagyjából ugyanúgy készül mind a kettő, annyi a kivétel, hogy a Bea-féle tortába apróra vágva kerül a csoki (én csokicseppet használtam), a másikba pedig olvasztva.
A körtével célszerű kezdeni, aki úgy szereti, teheti bele nyersen is, esetleg egy kis citromos vízzel érdemes átöblíteni, de az eredeti receptek szerint enyhén cukros, forró vízben (én nyomtam bele egy fél citromot is) roppanósra főzzük a felezett, hámozott körtéket (nekem elég puha volt a körte, fél perc is elég volt). Szűrőre tesszük, és lecsepegtetjük, amíg összeállítjuk a tésztát. Egyébként egy kiló körtét használtam a két féladag sütihez.
Tehát habosra keverjük a vajat a cukorral, egyesével hozzáadjuk a tojásokat, és azokkal is jól felhabosítjuk. Most mehet bele az alkohol meg a vaníliakivonat (ha nem cukrot használunk). Egy másik edényben összekeverjük a száraz hozzávalókat (ha nem vagyunk nagyon lusták, szitáljuk át a lisztet meg a kakaót). Az Elra-féle tortánál külön edényben olvasszuk meg a csokit.
A két, illetve három edény tartalmát összekeverjük, muffintészta-sűrűséget kell kapnunk, tehát nem folyós, alaktartó, de azért még keverhető. Közben már előmelegítettük a sütőt 180 fokra. Tetszőleges sütőedényt kikenünk vajjal, megszórjuk liszttel vagy finom morzsával, és beleöntjük a tésztát. Elhelyezzük rajta a fél körtéket, és mehet is a sütőbe.
Egyiknek sem használ, ha túlsütjük, nekem 30 perc elég volt, figyelni kell.
Fél-fél adagot sütöttem egy szögletes kerámiatepsiben, középen alufóliával elválasztva.

Jobb lett volna, ha
- még nagyobb formában sütöm, hogy olyan szép lapos legyen, mint a Beáé. Az enyém sajnos túl magas lett, meg lehet tőle fulladni.
- ha a körtét nem a tetejére teszem, hanem az aljára.
- még jobb lett volna, ha úgy csinálom mindkettőt, ahogy a Bea, tehát a feldarabolt körtét belekeverem a tésztába, talán kevésbé mutatós, de sokkal finomabb, jobban eloszlik benne a finom, édes, leves körte.
- nekem a Beáé elbírt volna dupla adag csokit (hm, most lebuktam mint névtelen csokifüggő)
- az Elráé nekem túl kesernyés volt, egy pici cukor talán még mehetett volna bele (nyersen is megkóstoltam, akkor ízlett).
- és sikerült egy kicsit kiszárítanom, kevésbé átsülve jobb lett volna.

Ha már verseny: nekem egyértelműen a Bea-féle ízlett jobban (pedig előre fogadtam volna, hogy a másik, mert az csokisabb:)). Még így, elrontva is. A körtepálinka fájdalmas hiányával (nem volt otthon, birspálinkát meg nem mertem beletenni, az tényleg erősen elvitte volna az ízét). A csipet fahéj nagyon feldobja, a mandula pedig egyszerűen nem hiányzik belőle.

Utólag hozzáírva:
Bea másik csokis körtetortájáról egyszerűen elfeledkeztem, hát, ilyen az alchejmer. Úgy látszik, csokis körtetortából is pont annyi van, mint pogácsából:) Őt is belevettem a táblázatba, az egyszerűbb áttekinthetőség végett:)) Ha lesz egy kis erőm és időm, ezt is ki kéne próbálni...



És ha már pálinka...




7 megjegyzés:

Bea írta...

Na igen, a pálinka. Én nem hittem volna, de borzasztóan fel tudja dobni a süti ízét. A körte pedig sokkal lágyabbá, krémesebbé teszi a tésztát, ha bele van dolgozva. Nekem így túl száraz lett volna. Egyébként mindkettő jól néz ki. :)

Amúgy azt hittem, a bal oldali az én körtés sütim, mert a kinézete kísértetiesen emlékeztet a körtés lepényemre, erre:
http://csincsilla.blogspot.com/2009/09/kortes-lepeny.html

Andi írta...

Szenk jú, Csincsilla, a nekem címzett videót! Legközelebb mégis inkább birspálinkát küldj! Köszi!

Mindkét sütit kóstoltam, mert nekem, mint blogszerzőtársnak néha jár a kóstoló. Tegnap ezt a kérdést kaptam e-mailen (a bóléval kapcsolatban: "Ugye nem azt akarod mondani, hogy nem kapsz a TE blogodon megjelenő finomságokból mintegy kvázi mintaként kóstolót a „beszállítóktól” ??????????" Hát sajnos nem mindenből jár...

Térjünk vissza a körtés sütikre:
Szuper a táblázat megint, most már értem, hogyan tudsz összehasonlítani sütiket, ha így raktározod a reciket.

Nekem nagyon ízlett mindkettő, de sokkal-sokkal jobb volt a világos színű, csokicseppekkel megbolondítva. A barna tényleg szárazka volt, bár az ízével annak se volt semmi baj.

Andi írta...

Még annyit, hogy a körtéssüti-kísérletekhez néhány üveg finom tésai körtekompóttal hozzá tudok járulni, mert az is nagyon finom, még így két év után is olyann kemény, mintha most szedtük volna a fáról.

Ja és még annyit, hogy köszi az elrontott sütiről szóló beszámolót, de ez nem az igazi elrontás. Az igazi az, amikor a sütőből kivétel és kihűtés után azonnal megy a szemétbe... Ezt übereld!

Bea írta...

Értettem a célzást, Andi, jól kiemelted. :)
Remélem elmesélted a levélírónak, hogy ha olyan sűrűn találkoznánk, mint te és Csincsilla, akkor ki sem tudnál józanodni a bólékóstolások után. :)

Bea írta...

Engem is lehet ám sajnálni, én is kimaradok a kóstolókból. :)

Andi írta...

Nem, azt nem meséltem, Bea, valahogy nem jutott eszembe, :-) és legjobban saját magamat szoktam sajnálni, de majd sorra kerülhetsz te is!

csincsilla írta...

addig szeretném kommentelni, amíg nem felejtem el. hogy a Bea-féle körtetorta alufóliában ácsorgott (egyre fogyatkozóan), és napról napra egyre jobb lett. szóval tuti süti utazáshoz, nem csak hogy jól tűri az ácsorgást, de még finomabb is lesz tőle.