Guinness-torta 2., fehércsokis ribizliöntettel

Illetve nem is Guinness, hanem Chimay, mert ehhez tudtam gyorsan és fájdalommentesen hozzájutni, a sörboltos azt állította, hogy ízben olyasmi, én meg elhittem, egyiket sem szeretem, szóval eszemben sem volt megkóstolni.

Épp a Tamás-napi menün merengtem, amikor az Andi feltette ezt a tortát, rögtön éreztem, hogy ez kell nekem is. És ha már lúd, legyen kövér, a keserű tésztához és a savanyú krémhez, gondoltam, hozzáteszek még némi ribizlit, ezzel aztán mindenkit visszariasztok tőle, és én ehetem meg az egészet. Az elgondolás és a torta tökéletes volt, de ez a brutális ízkombináció, sajnos, mindenkit levett a lábáról, szóval osztoznom kellett rajta, na. A tészta kesernyés csokimussz-szerűség, rajta a könnyű, cseppet savanykás, habos krémsajt és a fehércsokis ribizliöntet, hát, mit mondjak, benne van a legjobb ötben.
Kivételesen nem két óra alatt kellett összedobjak egy többfogásos ünnepi menüsort, szép kényelmesen játszhattam a konyhában, és volt időm egy kis fényképezésre is közben, szóval vadul dokumentáltam az egyes lépéseket.
A receptet és az elkészítési módját kicsit háziasítottam, nekem ez így jobban tetszett.

Hozzávalók a tésztához:
– 25 dkg vaj
– 20 dkg cukor (az eredeti receptben 25 dkg)
– 1 kávéskanál vaníliakivonat
– 2 tojás
– egy dl tejszín és 2 dl tejföl (az eredeti receptben 3 dl tejföl)
– 2,5 dl Chimay sör (az eredeti receptben Guinness)
– 28 dkg liszt
– 2 kávéskanál sütőpor és egy nagy csipet szódabikarbóna (az eredeti receptben 2,5 kávéskanál szódabikarbóna)
– 70 g holland kakaó (az eredeti receptben 75 gramm)
– egy csipet só
– 10 dkg étcsoki (nem szerepel az eredeti receptben)

Ezeket előkészítettem, a sütőt bekapcsoltam 180 fokra. Az Andival hosszasan tanácskoztam, hogy mekkora a tortaformája, azóta is várom a pontos választ:) Én mindenesetre úgy döntöttem, hogy a legnagyobb, 28 cm-es tortaformámat fogom használni, szerintem jó választás volt, pont azt a magasságot kaptam, amire vágytam, alacsonyabban túlzottan kiszáradt volna a tészta, kisebb formában pedig túl magas lett volna.
A formát kipapíroztam (és nem vajazok semmit). Éveken át lelkesen rajzolgattam körbe a tortaformát, és vagdostam szép köröket a sütőpapírból, míg meg nem láttam valahol az alábbi módszert: Egy darab sütőpapírt letépünk/levágunk, ráfektetjük a kapcsos tortaforma aljára, és rápattintjuk a karimát:

Utána, ha bántja a szemünket, kicsit fazonra igazítjuk.

Fél perc az egész, remek, nem?
Jöhetett a tészta összeállítása.
A puha vajat és a cukrot robotgéppel habosra kevertem. Hozzáadtam a vaníliakivonatot és egyesével jól beledolgoztam az egész tojásokat. Továbbra is a robotgépet használva, több adagban hozzákevertem a tejszínt és a tejfölt, a végén pedig a sört.
Egy másik tálban összekevertem a lisztet, sót, sütőport és a kakaót, és ezt is hozzákevertem a vajas-sörös-tojásos masszához.
Az étcsokit megolvasztottam, és ezt is hozzáadtam a tésztához. Nagyon kellemes állagú, sűrű, éppen nem folyós lett. A tetejét kicsit elegyengettem, itt csak a fényképezéshez hagytam meg a taréjkákat, hogy látszódjék az állaga.

Mehetett az előmelegített sütőbe, középső rácsra.
45-60 perc a sütési ideje, kb. A legtöbb kevert tésztát ilyenkor lehet elrontani, nem szabad túlsütni, mert száraz, fűrészporszerű lesz. Egy ilyen magas, alapvetően nem krémes tortánál garantáltan megfulladunk, ha nem vesszük ki a sütőből a kellő időben. Nyers meg ne maradjon, mert az nagyon gáz. Szerintem az első félórában ne nyitogassuk az ajtót, csak gyönyörködjünk benne, hogy milyen szépen emelkedik, illetve sírdogáljunk, mint én, hogy nagyon repedezik. Utána már legyünk résen. Ha már jónak látjuk, akkor három segítséget vehetünk igénybe a döntéshez:): a) kicsit mozgassuk meg a formát, ha még lötyög a cucc, remeg nagyon a teteje, akkor még biztosan nem jó. b) tűpróba. valami alkalmas eszközzel (bambuszpálcika, kötőtű, evőpálcika, kicsi kés, stb.) böködjük meg a közepét, ha tisztán húzzuk ki, akkor már jó. c) és bevethetjük a szaglásunkat is, amikor már kezd kicsit pirulni valamelyik széle, és elárasztja a konyhát az a finom süteményillat, akkor már valószínűleg jó lesz. Ha nem tudunk dönteni, akkor nyugodtan vegyük ki a sütőből (de ne az első fél órában!), és vizsgáljuk meg tüzetesebben:) És ha dönteni kell, akkor inkább legyen egy kicsit nyers, mint túlsült, legalábbis az én ízlésem szerint:)
Nekem azt sikerült előállítani:
-
Fogalmam sincs, mitől lett ennyire repedezett, az eredeti receptet nem változtattam meg lényegileg (az Andién egy darab repedés sincs!). A fényképen jól látszik, hogy nem csak kis bébirepedésekről van szó, hanem teljesen az aljáig felhasadozott, szóval rettenetesen nézett ki. Kitöröltem a könnyeket a szememből, de nem fordítottam rögtön a kukába, mert úgysem lett volna már időm másikat csinálni, meg eléggé drágálltam az összetevőit is, gondoltam, majd szépen hűl, és majd csak lesz vele valami. Félretettem, és nagyon odafigyeltem, hogy nehogy csináljak vele valamit, nehogy levegyem a karimát, nehogy fejjel lefelé fordítsam, nehogy lehúzzam a sütőpapírt, szóval semmit, amit kéne, mert tutira atomjaira hullott volna az egész.
Egy óra múlva már visszatartott lélekzettel levettem róla a karimát, eddigre kicsit össze is esett:
Két lapostányér segítségével fejre fordítottam, végre lehúzhattam róla a sütőpapírt. És átfordítottam a szépséges karácsonyi tortatálamra, úgy, hogy a csúnya, repedezett teteje kerüljön alulra, és a szép, sima feneke meg felülre:

Jöhetett a krém:
Hozzávalók:
– 400 gramm krémsajt
– 4 dl tejszín
– porcukor, ízlés szerint, kb. 4-8 evőkanálnyi
– (habfix, zselatinfix, ilyesmi, ha fogyasztás előtt viszonylag sokáig kell állnia)

A hideg tejszínt kemény habbá vertem egy zacskó zselatin fixszel. A tejszínhab álltában kicsit meg tud szottyosodni, szóval ha nem rögtön fogyasztjuk a tortát, akkor érdemes valamivel kicsit megkötni a habot. Hozzáadtam a porcukrot, meg adagonként a habosra kevert krémsajtot. Ráhalmoztam a torta tetejére, kellemesen vastag réteg lett belőle. Közvetlenül tálalás előtt megszórtam fagyos ribizliszemekkel.

Fehércsokis ribizliöntet
– kb. 30 dkg fagyasztott ribizli
– 10 dkg fehér csoki
– 2-3 evőkanál cukor

A ribizlit kicsit felolvasztottam. Egy kis öntöttvas serpenyőben 2 evőkanál cukorral összerotyogtattam (ne legyen túl édes, a fehér csokitól úgyis az lesz:)). Levettem a tűzhelyről, és úgy adtam hozzá a kockákra tört fehér csokit, gyorsan kevergetve (a fehér csoki különösen utálja a nagy meleget). Külön csészében tálaltam a torta mellé.



A eredeti receptet Fűszeres Eszter vadászta, Nigella Lawson Feast című könyvéből.

A szép képeket pedig Imi csinálta.

És a bónuszkép:
Tomacica a kedvenc helyén piheni ki a nap fáradalmait. Ugye milyen szép?