Háztáji

Szóval az úgy volt, hogy a nyuszi egy szépen kialakított iciripiciri konyhakertet hozott nekem. Eléggé be lehetett havazva szegény (árva kis tavaszi nyúl), mert az utolsó utáni pillanatban esett be vele pihegve, és még hiányzott belőle a termőföld.
De így is nagyon örültem neki, nagyon rég vágyom néhány saját paradicsombokorra, meg egy kis sóskára és kaporra, de Pomázon nagyon kicsi az udvarunk. Tulajdonképpen már az is csoda, hogy azon a cirka száz négyszögölön elfér a házunk, az autóbeálló, jónéhány nagy fa (mandula, körte, birs, egy hatalmas fenyő, meg a kis erdei szekció), ilyen-olyan egyéb zöldség és virág, és a két eb. És nem elég, hogy kicsi, még árnyékos is nagyon, ami ugyan elég finom a meleg nyári napokon, de nem kedvez a paradicsomtermesztésnek. De ez az okos és szorgalmas nyuszi talált egy kis darabka parlagon heverő földecskét, ami ráadásul még jó napos is lett egy kis sövény-fazonigazítás után. Nem mondanám, hogy hektárnyi terület, de majdnem két teljes négyzetméter, azon már sokminden megterem, nem?
De a termőföldnél kicsit elakadtunk. Kicsit nehezen fogtuk fel, hogy csak aranyáron lehet termőföldet szerezni, mindegy, hogy kevés kell, minél kevesebb, annál drágább. Amikor meg végre felfogtuk, meg eldöntöttük, hogy rászánjuk azt a kazal pénzt, akkor elkezdett ömleni az eső (kicsit esős májusunk volt), és nem lehetett földet hozni. A vége az lett, hogy pünkösd előtt egy nappal készült el teljesen, biztosan tudom, hogy sok helyen már május vége előtt is elvetnek néhány dolgot:)
Akkor gyorsan elültettem az innen-onnan kapott, vett, szerzett, nevelt palántáimat, számtalan (talán még tíz is!) paradicsompalántát, meg talán nyolc paprikát, jónéhány kövér bazsalikompalántát a Kolosy téri piacról (amit Andi szerzett be nagyon ügyesen), meg a büdöskéket, innen és onnan. Majdnem kifelejtettem az egy darab saját nevelésű kis cukkinipalántámat. Aztán egy hétig megint nem történt semmi, úgy emlékszem, folyamatosan zuhogott az eső, csülkig ért volna a sár, nem nagyon lehetett ültetgetni. Amikor végre kicsit felszáradt, akkor gyorsan belültettem a maradék részt, mindenféle zölddel, sóska, spenót, rukkola, snidling, kapor, zöldbab, kis tépősaláta. Meg még egy cukkini. Remélem, nem felejtettem ki senkit.
Aztán megint zuhogott tovább, még egy hétig. Utána meg jött ez a múlt heti nagy hőség. És úgy tűnik, ez tökéletes időjárás volt a nagy késésben lévő kis növényeimnek, mert hihetetlen sebességgel nőnek és erősödnek. Napról napra egyre nagyobbak, két hét alatt a csupasz földből zöld tenger lett. A palánták is szépen megerősödtek, van már néhány zöld paradicsom is:)

Ez itt a paradicsom- és paprikatábla:) Ilyen szép erősek! Sajnos, némelyik paradicsomnak erősen összepödörödött a levele, nem tudom, miért, de azért alapvetően jól vannak, virágzanak, nőnek, erősödnek.

Próbáltam olyan képet is csinálni, amin látszik az egész hatalmas konyhakert:)

Ő már nem fért be a kertbe, de cserépben is nagyon jól van, köszöni.

És persze hosszú ideig fogalmam sincs, hogy mi micsoda, mert nem ismerem fel a növényeket kis korukban, és nem is emlékszem, hogy mit és hová vetettem (a kis feltűzött zacsik meg elég sárosak már, de azért sokat segítenek). Ezért gazolni sem nagyon merek, nem vagyok százszázalékosan meggyőződve arról, hogy kit kell kitelepíteni:) De talán a sóska- és spenótültetvény látható a paprikák mögött.

Ez meg itt a fotósegéd, lelkesen segített a fényképezésben (is. Késő este még a mosogatásban való lelkes résztvételének köszönhetően akkorát estem a konyhában, mint egy ólajtó). A fényképeim fele ilyen lett, a többit nem kell végignézzétek.

A kis izompacsirta paprikák.

A Kolosy téri piacról származó bazsalikomok egy része, hogy mögöttük meg mi lehet??? Passz. Ott még zacsi sincs.

Ez meg itt a rukkolatenger (cicaháttal). Egyébként ő a második legjobb tanuló az osztályban, hihetetlen sebességgel nő.

Ez a cukkiniföld. A nagyobb a saját termesztésű palánta, a picikéhez meg csak benyomtam a földbe néhány magot két hete. És mindjárt utóléri a nagyot, elképesztő, nem?

Ez meg itt az éltanulók sarka, zöldbab, ők is kéthetesek, elképesztő tempóban nőnek, tegnap este már karókat is kaptak.

Ez főleg gaz, nem merek gyomlálni.

Ez a másik sarka a paradicsomágyásnak:)

Folyt. köv.

Ez az iciripiciri kiskert nem jöhetett volna létre, ha nem kapok egyre több inspirációt és zseniális ötletet a kedvenc kertész lányoktól (még ha ez nem is látszik a kertészeti tevékenységemen). Köszi, Ági és Hédi!

Most jönnek a bónuszképek, a szőrösebb egyedekről.
Kóficka, csak azért, mert gyönyörű.
Szegény cicának sok volt ez a meleg, ki látott már macskát a hideg kövön?