Muszaka 2. - egyszerűbb változat

Még sosem csináltam muszakát. Most végre megértem rá. Kicsit (úgy két évre) visszavetett a fejlődésben Andiék muszakája, úgy érzem, ennyi munkára egyszerűen nem vagyok képes. Viszonylag egyszerűnek tűnt (már amennyire egy ilyen húsos-rakott cucc egyszerűnek nevezhető) az nlc (Myreille) nyaralós receptje, szóval úgy kb. ennek a mentén evezgettem. Már amennyire visszaemlékeztem belőle.
A legfontosabb különbség, hogy ebben csak padlizsán van, krumpli és cukkini nincs (három zöldségféle használata már jelentősen megnöveli a mosogatnivalókat, nem beszélve a szellemi erőfeszítésről, hogy melyiket mikor, hova, nem, erre tényleg nem vagyok képes.
Tulajdonképpen pont úgy csináltam, mintha lasagnét csinálnék, csak a tésztalapok helyett sült padlizsánt használtam. Nem hinném, hogy autentikus lenne (még sosem voltam Görögországban, sajnos), de finom volt.

Hozzávalók egy nagy adaghoz:
- öt darab közepes, szép padlizsán
- 70 dkg darált hús
- 1 kg paradicsom
- 2 nagyobb vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- némi olívaolaj és/vagy libazsír
- fűszerek: oregánó, bazsalikom, só, bors, méz
- a besamelhez: 10 dkg vaj, 3 evőkanál liszt, 3dl tej, egy nagy pohár tejföl
- reszelt sajt a tetejére

Ritkán csinálok padlizsánt, nem is tudom miért, pedig nagyon szeretem, szóval zavarban voltam, hogy meghámozzam-e, végül aztán meghámoztam, de aztán pont láttam a Paprika tévében, hogy nem kellett volna, szóval legközelebb ennyivel is gyorsabb leszek. Felkarikáztam őket, olyan 6-8 mm vastagságúra. Egy nagy tálban összekevertem egy nagy marék sóval a karikákat, és pontosan fél órát hagytam állni. Állítólag ez azért kell, mert ettől megváltozik a padlizsán állaga, és nem fogja szivacsként magába szívni az olajat.
Fél óra múlva alaposan átmostam, hogy a só nagyja kijöjjön belőle. Serpenyőben kellett volna kicsi olajon átsütni, de erre nem vagyok hajlandó, mély nyomokat hagyott bennem amikor Mamma marinált zöldségeihez sütöttem meg jó néhány karikát, nem bírom az olajszagot, és az olíváét talán még kevésbé, az én konyhámban valahogy nagyon meg tud ülni, hiába nyitok ki mindent. Szóval kipapíroztam egy tepsit, ecsettel vékonyan bekentem olívaolajjal (kivételesen nem libazsírral), erre szépen, három rétegben elrendeztem a leszárított padlizsánkarikákat, minden réteget meglocsoltam egy icipici olajjal. Forró sütőben megsütöttem.
Mindeközben megcsináltam a húsos ragut meg a besamelt. Az apróra vágott vöröshagymákat libazsíron megpároltam, kicsit átsütöttem az apróra vágott fokhagymával, mehetett rá a darált hús, alaposan átpirítottam. Közben a kilónyi paradicsomomat héjtalanítottam (tetejét kereszt alakban kicsit bevágtam, egy perces forróvizes fürdő, utána már szépen lejön), kockára vágtam, és ezt is rádobtam a hús tetejére. Só, méz, oregánó, alaposan összerotyogtattam kis lángon, amikor már majdnem kész volt, akkor tettem hozzá a bazsalikomot (sk. bazsalikompesztó formájában, de persze friss is lehet) meg a borsot. A fedőt mellőztem, mert az volt a cél, hogy minden levét elfője.
A besamel már tényleg gyorsan ment, a vajat megolvasztottam, hozzákevertem a lisztet, kevergetve feleresztettem a tejjel, sűrűre főztem. Só, pici bors. A végén hozzákevertem a nagy pohár tejfölt.
Az összerakás már gyorsan ment, és nem igényelt semmi észt, hála istennek. Kivajazott nagy tepsi alját kiraktam padlizsánszeletekkel, erre jött egy adag húsos-paradicsomos ragu, erre egy kis besamell, aztán ezt újra eljátszottam néhányszor. A tetejére padlizsán és besamell, meg néhány maréknyi reszelt sajt. Nem kell nagyon púpozni a tepsit, mert eléggé leves még így is, nehogy kifolyjon. Forró sütőben gyorsan szép pirosra hűl, érdemes előre lekészíteni, mert melegítve sokkal finomabb, mint frissen.
Macerás, macerás, de azért ki lehetett bírni, valahol félúton van a fokhagymás-nyersparadicsomos tészta meg a rántott hús sült krumplival című előadások között. Órán belül kész, ha kicsit csipkedjük magunkat.