2011. február 7., hétfő

Krémes


Tücsökbogárnál láttam meg, és annyira, de annyira megkívántam. Egyszer régen már sütöttem ilyet, hasonló recept alapján, nem is tudom, mért maradt el azóta. Mondjuk, nem nagyon vagyok oda a bolti leveles növényi zsíros tésztáért, meg mindig kicsit furdalok, ha süteménybe pudingport használok (amit sütemény nélkül bármikor szívesen, tudom, hogy nem túl logikus), mindenesetre úgy éreztem, hogy ez most egyszerűen jár nekem, és kész.
Vettem egy bolti friss leveles tésztát, szóval nem fagyasztottat, 275 grammos kivitelben. Aztán amikor kiterítettem, nagyon kicsinek találtam a méretét (az egész nem tett ki egy gáztepsinyit), gondoltam, ha már ennyi mosogatnivalót gyártok, akkor ne hat krémest állítsak elő. Viszont nagyon lusta voltam már kimenni a boltba egy újabb lapért, szóval úgy döntöttem, hogy a tetejére gyorsan sütök egy vékony piskótát, vészmegoldásnak lustáknak jó lesz.
Tücsökbogár krémreceptjét egyötödével felturbóztam (öt pudingporom volt, és számtalan tojásfehérjém), nekem ehhez a mennyiséghez így pont jó volt.

Hozzávalók a tésztához:
- kétszer 275 gramm kész leveles tészta (vagy ha csak egy, akkor a tetejére három tojásból nagyon vékony piskóta)

A leveles tésztá(ka)t forró sütőben megsütjük, hagyjuk teljesen kihűlni. Az alsó lapot belefektetjük a megfelelő formába. Legjobb lett volna talán egy levehető keretes szögletes sütőforma, az nincs, a papundeklis barkácsoláshoz nem volt kedvem és anyagom,  szóval egyszerűen két szögletes sütőtálat használtam, kényelmes és gyors megoldás volt. Tehát a kisült és kihűlt leveles tésztával kibéleltem két tálat (kb. 21*28 és 18*24 cm). Megsütöttem a vékony piskótát, két tepsiben, félretettem hűlni (elég sokszor sírtam már, hogy mennyire vacak piskótákat sütök, ez most különlegesen rosszul sikerült, most már a sütőben való felemelkedési fázist is kihagyta, már összeesnie sem kellett, elegánsan vékony lett:)).

Hozzávalók a krémhez:
- 5 zacskó főzhető vaníliás pudingpor
- vaníliakivonat
- 12,5 dkg porcukor
- csipet só
- 1,5 liter víz
- 8 db tojásfehérje (lehet, hogy nálam ez tíz is volt, fagyasztóból szedtem elő)
- 12,5 dkg kristálycukor

A fehérjéket a kristálycukorral kemény habbá vertem. Valahol olvastam, hogy több részletben kell hozzáadni a cukrot, akkor nem folyósodik el.
A víz egy részével egy jó nagy (tényleg nagyon nagy kell!!!, nekem harmadjára sikerült megtalálnom a megfelelő méretet, kicsivel kezdtem, nagyobbal folytattam, és aztán egy még nagyobbat kellett elővegyek) lábasban csomómentesen elkeverjük a pudingporokat, vaníliát, porcukrot, csipet sót. Hozzáadjuk a többi vizet, és felforraljuk, hogy besűrűsödjön. Amikor már bugyog (kevergetni kell, nincs mese), mehet bele a tojáshab, és még ezzel is főzzük néhány percig. Nekem, nyerstojáskerülőnek ez a rész különösen tetszik. Kicsit kevergetjük, hogy hűljön, és ráöntjük az előkészített aljzatra, lehetőleg el is simítjuk.
Aztán elő a vonalzót, és a felülre kerülő leveles tésztát/piskótát szépen felkockázzuk, úgy tesszük a rá a krémre. Nekem az egyik tálba 12 db 7*7-es, a másikba 12 db 6*6-os négyzetet sikerült kiraknom. A tetejét megszórjuk porcukorral.



Lefóliázva mehet a hűtőbe. Kell neki egy-két óra, hogy teljesen megszilárduljon is kihűljön, akkor már nagyon szépen lehet szeletelni.


Nagyon finom lett. viszonylag gyorsan el is fogyott :(

Napi cuki: az elcicásodott Zsuzsi. A macskák imádnak az alsó lépcsőkön szunyálni (remélem, mindenki túl fogja élni), Zsuzsi is beállt közéjük. Gondolom, épp tökéletes itt a hőfok, nem éget, csak szelíd meleg szellő. A fenti két világító szem az idősebb fekete cicánk, a nagyeszű hálótársunk.


 

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

úristen, de gyönyörűűű krémesek:))) kutyus, cicust is bármikor befogadnám :))))

Bianka írta...

Csorog a nyálam, akkorákat nyelek, hogy el sem hiszed

Andi írta...

Na neeee! Én nem szeretem a krémest, de ezt bármikor megkóstolnám, puccos, szabályos, csodás sárga.

Örülök, hogy a pudingfőzéshez nem hagytad ki a három különböző edényt, hogy lehessen jó sokat mosogatni. Ezt úgyis szereted!

Nagyon tetszik az elcicásodott Zsuzsi és a világítószemű cica, de legjobban a cserépkályhában égő tűz tetszik. Jön a tavasz, kezdek házügyben bezsongani!

Tücsök Bogár írta...

Látom Te sem apróztad el a dolgot. Nálunk ugyan a múlt héten volt, de most is szívesen bevállalnék egy-két szeletet. Az edények száma nagyon emlékeztet megboldogult lánykoromra!
Ja! Mosogatni most sem szeretek. :)))

Bea írta...

Juuuuj de jó dolguk van a négylábúaknak! :) Én is szívesen lennék nálad kutya, cica. De akár konyhamalac is, ha ilyen gyönyörű krémeseket gyártasz.
Ugyanis én ugyanazon a véleményen vagyok mint Andi. Én sem szeretem a krémest, de a tiédet felfalnám.