Zozi-féle forralt bor

Nem én adtam neki a nevét, hanem a gazdája, vagyis az értelmi szerzője. :) Egyik nap azt láttam a Facebook üzenőfalamon, hogy egy kedves ismerősöm kiírta: ".. és kész a zseniálisan finom, spéci, a' la Zozi-féle forralt bor... :D". Több sem kellett nekem, gyorsan elkértem tőle a receptjét, kíváncsi voltam, mitől olyan spéci. Egyszer csináltunk Imivel házi forralt bort, irtózatosan rossz lett, még most is kiráz a hideg, ha rágondolok. Az után már csak a Mátrában voltam hajlantó forralt bort inni, mert tudom, hogy ott isteni finomat árulnak.

Mivel úgy érzem, kezd legyűrni az influenza, vagy legalábbis valamilyen megfázásos nyavalya, úgy döntöttem, hogy itt az ideje elkészíteni a "spéci Zozi-féle forralt bort", melynek így szól a receptje.

Végy egy üveg félédes vörös bort, öntsd fel két deci vízzel, (nem muszáj, de ízben lágyabb lesz és finomabb), kezdd el melegíteni, tégy bele két karika narancsot, 5 evőkanál cukrot, esetleg egy tasak vaníliás cukrot is, egész szegfűszeget, egész fahéjat, várd meg, míg felforr, max. egy percig forrald, tovább ne, mert elvész belőle az alkohol, aztán igyatok!!! :D

Nem volt itthon félédes borunk, így Imi szülinapjára kapott cabernet sauvignon-át áldoztuk fel a nemes cél érdekében.  Csak fél adagot készítettem kóstolónak, de lehet, hogy mindjárt megcsinálom a másik felét is, ugyanis már el is fogyott a fél adag, amíg ezt a pár sort megírtam. :) Na jó, nem egyedül ittam meg! :)

Drága Zoli! Köszönöm a receptet, megtörted az átkot és most már csak ez alapján fogok forralt bort készíteni. Tényleg olyan finom, mint amilyennek hirdetted. :)

A 2009-es bécsi adventi vásárban szerzett bögrébe töltöttem a bort, hogy egy kicsit visszarepítsen az ott átélt hangulatba. :)