Derelye

Sosem csináltam még. Sejtem is, hogy miért. Súlyos alkotói válságomban egy nagyon részletes étlapon kerestettem a gyerekeimmel általuk ehetőnek osztályozott ételeket, itt bukkant fel a derelye, és megkívántatott.
Anyukám sokszor csinált a gyerekkoromban, szóval határozott elképzeléseim voltak róla. Először is sima, tojásos tésztából készül, és nem krumplisból (az a gombóc meg a nudli). A tölteléke sűrű szilvalekvár. Az alakja háromszögletű, és pirított morzsába vagyon forgatva.

Szóval gyorsan összedobtam egy tésztát.

Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- 3 nagy tojás
- csipet só
- némi víz (fél-egy dl)
- szilvalekvár
- vaj, zsemlemorzsa

A fentieket néhány részletben az aprítógép segítségével tésztává gyúrtam. Deszkára borítottam, alaposan átgyúrtam. Aztán hagytam egy félórát pihenni.
Utána négy cipóra osztottam, és a tésztagép segítségével jó vékonyra kinyújtottam (persze sodrófával is nekieshettem volna, de nem éreztem hozzá elég erőt). A csíkokat felvágtam helyes kis négyzetekre. A vágott széleket megkentem hideg vízzel (hogy majd könnyen össze lehessen ragasztani). Szilvalekvárpöttyöket kapott, aztán meg átlósan összehajtva lenyomkodtam őket.

Közben egy nagy edényben vizet forraltam, és néhány részletben kifőztem a kis derelyéket, 3-4 perc alatt készen is vannak. Vajban pirított morzsára szedtem.

Tengernyi lett a fenti adagból, egy részét csak sima vajra szedtem, azt le tudom fagyasztani.
A végére elfogyott a szilvalekvárom, szóval csináltam néhányat rumos birslekvárral, ezeket is csak vajba forgattam, és durvára tört dióval szórtam meg, nem volt rossz.

Tényleg nagyon-nagyon finomak lettek. Nem nagyon lehet összehasonlítani a készen kapható fagyasztottal, sokkal vékonyabb és finomabb a tésztája, és a töltelék sem egy kategória. De tényleg nem gondolom, hogy erre még egyszer kapható lennék, ez a fenti néhány mondat a valóságban legalább két órán át tartott, lusta vagyok én már ehhez. Esetleg, ha egyszer nagyon-nagyon jó napom lesz, akkor gyártok egy tyúkhúsos raviolit. Talán.