2012. április 17., kedd

Diócska

Diócska. Keresztanyum becézi így ezt a sütit, és azt gondolom, hogy ez sokkal kedvesebb név mint a hagyományos "Dió sütemény". Gyerekkoromat idézi, akkoriban ettem többször is, de már fel sem tudom idézni, hogy anyuék készítették vagy esetleg valamelyik rokonunk. Tehát évtizedekben mérhető amióta nem találkoztam ezzel a sütivel.

Húsvét előtt viszont eszébe jutott tesómnak, és mivel anyuék jó ötletnek találták, úgy döntöttek, megsütik. Lázas hajsza indult a receptje után - mindenki emlékezett rá, hogy egy kézzel írt papírlapon volt, még anno keresztanyumtól kaptuk - viszont sehogy sem került elő. De mire is jó a net? Itt találtunk egy receptet, ami gyanús, hogy nem ugyanaz, mint ami nekünk volt meg, legalábbis a töltelék egészen biztos nem az. Mi diós krémre emlékszünk, de a kíváncsiságunkat felkeltette ez a mandulás, így hát ezzel készült el.


Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 25 dkg vaj
- 15 dkg darált dió
- 15 dkg porcukor
- 1 evőkanál cukrozatlan kakaópor

Az összes hozzávalót összegyúrjuk, amíg össze nem áll.

És ekkor kezdődik a pepecsmunka. Ugyanis speciális sütőformákra van szükségünk, méghozzá a képen jobb oldalon látható dióformára. A fotót a netről loptam, én elfelejtettem csinálni anyu formáiról.


Sajnos nekünk csak pár darab volt ebből a formából otthon, pedig az a jó, ha legalább 20-30 db-bal tudunk egyszerre dolgozni. Hiába keresgélt anyukám, sehol nem talált több ilyent, így hát a bal oldalon látható madeleine sütőformáit és egy kagylóformát használtak még a sütéshez.

Tehát a formákat egyesével ki kell kenni vajjal. Ez után mindegyikbe beletölteni a tésztát úgy, hogy a teteje lapos legyen, valamint az ujjunkkal nyomjunk bele mélyedést, mert majd ebbe fog kerülni a krém.

A megtöltött formákat sütőlapra helyezzük és 200 fokra előmelegített sütőben néhány perc alatt készre sütjük. Vigyázat, elég gyorsan sül, apukám néhányat oda is égetett. Sajnos pont azt a kevés dióformát. Még jó, hogy néhányat meg tudtak menteni a fotózáshoz. :)

A formák töltését-sütését addig ismételjük amíg a tészta el nem fogy. Amíg hűl a süti, elkészítjük a krémet.


Hozzávalók a krémhez:
- 3 dl tej
- 1 csomag vaníliás pudingpor
- 25 dkg vaj
- 15 dkg porcukor
- mandulaaroma

A pudingport a tejben - cukor nélkül - csomómentesre keverjük, majd sűrűre főzzük. Kihűtjük.
A lágy vajat a cukorral kihabosítjuk, majd apránként hozzáadjuk a pudingot és robotgéppel néhány perc alatt simára keverjük. Néhány csepp mandulaaromával ízesítjük, színezzük.

A krémet a kihűlt sütik mélyedéseibe töltjük és kettesével összeragasztjuk.

Meg kell mondanom, nem ízlett kevésbé mint a diótöltelékes. Ez a puding-mandulaaroma nagyon feldobta az ízét. Egy nap alatt omlóssá puhult, több nap után pedig szinte elolvadt a szánkban. Nagy sikert aratott a család körében, úgyhogy biztos el fog készülni újra. Majd egyszer, valamikor. Most ugyanis anyukámnak elege lett belőle egy kicsit, mert tényleg elég macerás vajazgatni, töltögetni a pici formákat. Azt hiszem, ez több kezes munka, az egész családnak be kell szállnia az elkészítésbe. :)



9 megjegyzés:

csakBea írta...

Nálunk ez hagyományos karácsonyi sütemény volt, egy-két éve hagytam csak abba a sütését, egy kicsit meguntuk. Mi sosem vajaztuk ki a formákat, csak simán beletöltöttük a tésztát, mindig kijött így is. (Még így is hosszadalmas)Egyébként nekem töltetlenül jobban ízlik, amikor még nem puhult meg.

csakBea írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
csincsilla írta...

hát, minden tiszteletem anyukádé! nagyon jó ilyeneket enni, de csinálni:) végtelen ideig tarthat. cukik lettek nagyon.

Anazar írta...

Mi is diócskának hívjuk és karácsonykor mindig sütött mama. Nagyon szerettem!! Ő a formákat zsírral kente ki. Diós krémmel volt töltve ;-)

Gabriella írta...

Jaj, ezt nagyon szeretem! Gyerekkoromban lagzikban ettem ilyet... :D

Bea írta...

Örülök, hogy ezzel a sütivel ilyen emlékeket ébresztettem bennetek. :)

Anyukámnak átadom a dicséretet.

Andi írta...

Juj ez nagyon finom lehet! Szerintem annyi a különbség a diós meg a mandulás töltelék között, hogy a mandulás sokkal drágább, főleg ha van otthon egy jó nagy diófa.

Majd egyszer valamikor a távoli jövőben ezt is megcsinálom, nagyon tetszik! Köszi!

Névtelen írta...

Nálunk ennek az a neve, hogy Mandula :-) Hmmm... Gyerekkori ízeket idéz...

gionetta írta...

Yesssss, dió! Legalább olyan pepecs, mint az én kosárkáim,de isteni. Forma híján, mi igazi dióhéjra szoktuk fektetni, olyan gyorsan sül, hogy az sem ég meg. Köszi az ötletet, olyan régen volt már!