2012. április 25., szerda

A Szarvas - vörösboros szarvaspörkölt bográcsban és szarvasflekken

Nos, hát akkor hozzákezdek két felvonásos élménybeszámolómhoz a múlt vasárnapi bográcsolásról. :) Mire a végére érek, megértitek, hogy miért bontom két felé a történetet. Ráadásul ez a történet már folytatásos teleregénynek is beillik, hiszen az előzménye 2010. július 24-én kezdődött, amikor is kereszttestvérem Ági és Karesz házasságkötését ünnepeltük. Idén ismét esküvő lesz a családban, méghozzá nővére, Judit megy férjhez Tamáshoz, majdnem pontosan két évre rá: 2012. július 14-én. (Ráadásul Ágiék esküvőjén kerültek közelebb egymáshoz, és most nézem, hogy azon a fotón ahol Imi Ágit táncoltatja, ott állnak mögöttük Juditék. :) ) Ennek örömére már hónapok óta folyik az egyeztetés, hogy mikor jönnek el Juditék hozzánk egy jó kis ebédre, de sajnos eddig nem sikerült összehozni a különböző munkahelyi beosztások, elfoglaltságok miatt.  

Most viszont magukhoz ragadták a kezdeményezést és vasárnapra meghívtak minket egy kerti partira. Tamás és Karesz szarvaspörkölttel készült, Judit pedig flekkenekkel.


Itt kell megemlítenem, hogy Tamásnak és Karesznak komoly segítője akadt a kicsi (óriásbébi) Kende személyében. Ő Ágiék kisfia, tavaly augusztus 30-án érkezett a családba. :)


Tesómmal úgy gondoltuk, hogy a desszerteket mi szolgáltatjuk, úgyhogy háromféle sütivel állítottunk be Kistarcsára. Mazsolám megsütötte a híres krémes áfonyatortáját, amivel most kivételesen nagyon sokat morgolódott. Mélyhűtött áfonyából készítette és nem vették ki előre, hogy a gyümölcs megőrizze gömbölyűségét, ne veszítse el olvadás közben. Így viszont sütés közben eresztett levet és nem igazán akart megszilárdulni a töltelék. De végül felesleges volt az aggodalom, nagy sikert aratott a süti.

Én brownie-val készültem, ami mellé a házi készítésű szederlekváromat is vittem. Valamint a kedvenc medvehagymás tekercsemet sütöttem meg. Ezen újítottam egy kicsit. Az eredeti tészta helyett a medvehagymás pogácsa tésztáját gyúrtam be (nem tettem bele aprított medvehgymát) és többszöri hajtogatása, valamint hűtőben éjszakázása után másnap reggel ebbe töltöttem a krémsajtos tölteléket. Szerintem ez után csak így fogom készíteni, sokkal finomabb ezzel a tésztával. Elég gyorsan elfogyott. :)


És most, hogy kellően bevezettem a történetet, rátérek a lényegre, méghozzá a szarvasból készült finomságok receptjeire. Tamásékat rendszeresen ellátja egy ismerősük (vagy a bátyja?) friss vadhússal. Állítólag eddig vaddisznóból készítettek ezt-azt, most először álltak neki a szarvaspörköltnek.

A receptet idézem tőle:
 "Amennyiben nem megtisztított szarvashússal van dolgunk, hanem olyannal, amit egy vadász ismerősünktől kaptunk akkor a húst rendesen le kell hártyázni, nagyobb inakat kivágni, mivel ettől rágós lesz a hús, ha megfő. Majd felkockázzuk a húst.   Felaprítunk 5 fej vöröshagymát, 4 paradicsomot gerezdre vágunk, 3 paprikát és egy békebeli hegyes zöldpaprikát felkockázunk.
 
Amikor tüzet rakunk, akkor törekedjünk arra, hogy egy parázságy alakuljon ki, amin a későbbi fahasábok már könnyebben gyulladnak meg, így egyenletesebb lesz a tűz a bogrács alatt.
Kezdésként tegyünk a bográcsba kb: 30-40 dkg sertészsírt (olajat ne használjunk, mert ez nem saláta, hanem Szarvas:) )

 Amint felolvadt a zsír és sercegni kezd, mehet bele a hagyma. Amikor üveges lesz beletesszük a paprikákat, majd ezeket is puhára sütjük, közben sót adunk hozzá. Ezt követően keverjük bele a kockára vágott szarvast, amit fehéredésig pirítunk. Vizet ilyenkor nem adunk hozzá. Amint kicsit megpirult hozzáadjuk a pirospaprikát és a paradicsomot és 8-10 szem borókabogyót, borsot, majd megvárjuk, hogy a hús levet eresszen és ebben főzzük egyenletes tűz mellett.  A tűznek nem kell nagynak lennie, mert odaéghet a hús és a leve is hamarabb párolog el. Időnként rázzuk meg a bográcsot, keverjük át, és ha elforrt a leve vízzel pótoljuk a hús puhulásáig. (Mi kb. 1 liter vizet tettünk hozzá.) Menet közben lehet kóstolgatni, sózni, borsozni ha kel. l:)
 
A legvégén, mikor a hús már majdnem megpuhult, ízlés szerint 2-4 deci jófajta száraz vörösbort öntsünk bele, majd kb. 10-15 percig főzzük még, míg teljesen puha nem lesz a hús és szép sűrű a szaftja.
Mielőtt levesszük a tűzről 1 evőkanál áfonyalekvárt kavarintunk bele ez a titkos összetevője:)
 
Természetes a pörköltkészítésnek többféle módja van, mely bizonyos férfiak között vérre menő vitáknak adhat okot. A zöldségek, pirospaprika, fűszerezés sorrendje lényegében mindegy, mi így csináljuk."


A hús előkészítését előző nap elkezdték Judittal. Néhány órájuk ráment szegényeknek, nem túl felemelő és egyáltalán nem gyors munka. A pörkölt kb. 3,5 kg szarvasból készült, viszont annyi hús volt, hogy 11 szeletet megmentettek belőle flekkennek.

Meg kell említenem, hogy a receptben említett tökéletes parázságy Karesz érdeme, aki már vasárnap hajnalban ébren volt Kende jóvoltából, így rengeteg szabadidejét kihasználva kialakította a tűzhelyet.

A grillezés viszont egy nagyon spéci, gázzal üzemelő tárcsán történt. Nekünk is kell egy ilyen.


A hússzeleteket előző nap bepácolták. A pác receptjét Judit találta egy amerikai vadásztársaság fórumában és így szól:

10-11 kisebb szelethez (kb: 70 dkg)
- 1/3 csésze vörösbor
- 1/4 csésze olivaolaj
- 1 evőkanál cukor
- 2 gerezd zúzott fokhagyma
- 1/2 kisebb méretű apróra vágott hagyma
- 1 evőkanál Worchester szósz
- 1 evőkanál szójaszósz
- 1 teáskanál kakukkfű
- 1 evőkanál mustár
- 4-5 szem borókabogyó
- ízlés szerint só, bors


Judit úgy csinálta, ahogy én csináltam volna: vagyis nem mért le semmit ebből, csak "szemre" tette bele. A borókabogyó nem szerepelt az eredeti receptben, de mivel ő szereti, ezért úgy gondolta, nem hagyja ki belőle.


A hangulat amúgy is jó volt, mivel jó társaságban voltunk, de a következő üvegek is hozzásegítettek minket. Érdemes megnézni a bal oldalon látható szép nagy üveget, amelyet keresztapum varázsolt elő a pincében található, saját szőlőből készült borral megtöltve. Szépen fogyott belőle. :)


És hogy itt is legyen napi cuki, bemutatom Brandy-t, aki ugyanúgy viselkedett ahogy Vilma és Frakk tette volna. Mindig ott ólálkodott ahonnan éppen egy leeső falatot remélhetett, aztán ha el lett küldve, sértetten kifeküdt a napra barnulni. :) Persze sok simogatást bezsebelt és Kende figyelmét is sikerült magára terelnie.


Azt hiszem, a fotókon is látszik, hogy mennyire finom volt minden. Hatalmas tálakkal érkezett a friss nokedli keresztanyum jóvoltából a pörkölt mellé .... és még volt sok minden más is. Ez lesz a következő bejegyzés tárgya.

Ugyanis - és itt a magyarázat a két felvonásra - úgy volt, hogy mi ketten a tesómmal nem szeretjük a vadhúst. És hogy ne haljunk éhen, nekünk külön készültek mással. Mondanom sem kell, hogy nem akartunk udvariatlanok lenni, ezért mindketten megkóstoltuk a szarvast és rájöttünk, hogy milyen finom! Bocsánat, nagy betűvel: A Szarvast, hiszen nekem ez volt az első szarvashússal kapcsolatos élményem, úgyhogy tisztelettel beszélek róla. Nagyon hálás vagyok Tamásnak, amiért rögtön a megérkezésünk után megkérdezte, hogy ugye megkóstolom? Erre nem tudtam nemet mondani. Én ettem a pörköltből is és a flekkenből is, úgyhogy elismerően tudok nyilatkozni a fiúkról is és Juditról is. Remélem máskor is meghívnak bennünket. :):)

folyt. köv.



3 megjegyzés:

csincsilla írta...

hűha, imádom ezeket a szép részletes beszámolókat. akkor ugye lesz az idén is esküvő? de jó!
a pörkölt meg irgalmatlanul jól néz ki, én bezzeg imádnám a vadat, ha kapnék:) és az a Brandy meg egy cukorfalat (milyen szép neve van:))
izgatottan várom a folytatást!

Bea írta...

Bizony, lesz esküvő, lesz beszámoló! :)

Olyan érdekes, eddig nem is nagyon merült fel nálunk a vadhús-kérdés, most meg (pár nappal a szarvaspörkölt után), a szomszéd kérdezte, hogy kérünk-e egy kis őzhúst, mert ők kaptak egy fél őzt és nem tudja, kinek adhatna belőle :)A vonzás törvénye ugyebár...

Andi írta...

Állat jól néz ki ez a szarvaspörkölt, és imádnivaló a leírás a készítésről!