Képregény a csíráztatásról 1. - retekcsíra

 

A csíráztatás témát is körbejártam már ezerszer, több éve próbálkozom vele, illetve csak próbálkoztam, mert már néhány éve nem. Most megint eszembe jutott, amikor Szabi csirkés pho levesét ettem. Annyira finomak a csírák, úgy szeretem, ezért elhatároztam, hogy megint megpróbálom. Többféle módszer létezik, az egyik az emeletes csíráztató tálak, a másik a befőttesüveg. Az emeletes tálakra találtam ezt a videót, a befőttes üveges módszerhez meg ezt a leírást követtem, és a hétvégi kirándulásunkon Gabit is kifaggattam, mert ő már elég rutinos. Ezeket az okosságokat gyűjtöttem össze:

• Csak bioboltban vásárolt magokat szabad csiráztatni, vagy néha lehet kapni a boltokban is erre a célra szánt magokat, és ez rá is van írva a zacskóra. A gazdaboltban vásárolt magok csávázottak, valamilyen szerrel kezeltek lehetnek, nem ehetők.
• A magokat 5-6 órára be kell áztatni, mielőtt a csíráztatást elkezdjük. 
• Az emeletes tálkába 1 csapott kávéskanálnyi magot kell tenni emeletenként, az üvegbe 2-3 evőkanálnyit.
• Az áztatás után le kell szűrni róla a vizet.
• Ezután naponta 2x át kell mosni, a magokat (mondjuk reggel 10-kor és este 10-kor).
• Az emeletes edények aljába egy ujjnyi vizet kell tenni (máshol az van, hogy nem kell, én tettem), majd erre lehet az emeleteket rakosgatni. Nekem csak 1 szintes az edényem, de lehet több szintet is egyszerre csíráztatni. A tetejét egy tányérral le kell takarni, hogy ne száradjon ki.
• Az üveg száját le kell kötni valamilyen hálós anyaggal, pl. szúnyoghálóval vagy gézdarabbal. Ha nagyon picik a magok, akkor 2 réteget kell rágumizni. A csíráztatás alatt mindig szájával lefelé fordítva kell tartani, hogy a fölösleges víz ki tudjon csöpögni.

Olvastam, olyat is, hogy némelyik mag jobban szereti az üvegben csíráztatást, míg másik a tálakat. A retekmagra azt mondták, hogy az nem kényes, ezért én ezzel kezdtem. Mind a két módszert kipróbálom. A retekmagról még azt is megtudtam, hogy sötétben szeret csírázni. 

1. nap, hétfő. Beáztattam a retekmagokat:

A rózsaszín tálkában van kb. 2 evőkanálnyi retekmag, a fehérben 1 kávéskanálnyi. Kicsit aggódom, mert ezek a néhány évvel ezelőtti próbálkozásaimból megmaradt magok, nem tudom, hogy most hogy fognak viselkedni. Mindenesetre együtt követhetjük végig, hogy mi történik, nagyon izgalmas lesz!

Még mindig 1. nap, 6 óra ázás után a helyükre kerülnek a magok. Az 1 kávéskanálnyi adag a csíráztatóedénybe:

A két evőkanálnyi az üvegbe. Nem maradt több mag, azért nem 3 evőkanállal próbálkoztam. Így kell tartani az üvegben:

2. nap, kedd. Néhány magnál már látszanak pici csírakezdemények, de inkább semmi nem látszik.

Az üvegben kevésbé érzik jól magukat, szerintem nem örülnek neki, hogy egymás hegyén-hátán vannak.

3. nap, szerda. Már elég jól néznek ki! Naponta kétszer megfürdetem, ahogy a videón láttam. Azaz egy mélytányérba hideg vizet engedek, ebbe teszem az átlátszó színű műanyag edénnyel együtt a magokat, és kicsit megrázogatom, megforgatom, hogy mindenhol érje a friss víz. Az alsó tálat (zöld edényke) kiöblítem, és abba is teszek friss vizet. A végén letakarom a mélytányérral, hogy sötétben lehessen.

Az üvegben lévő versenyzők mintha kicsit le lennének maradva. Őket is naponta kétszer fürdetem. A gézlapon keresztül hideg vizet engedek rájuk, kicsit megforgatom, megrázogatom, majd leöntöm a vizet. Ezt még egyszer megcsinálom, és visszateszem a tálba szájával lefelé fordítva, hogy ne álljanak vízben a magok.

4. nap, csütörtök. Elkezdtek szőrösödni a csírák. Még jó, hogy több helyen olvastam, hogy ez nem penész, hanem teljesen természetes. Azt is írták, hogy csak a retekmagnál van ilyen. Remélem is! Emlékszem, régebben ezen a ponton dobáltam ki a csiráimat, mert én is azt hittem, hogy penészesek lettek.

Fürdetés után a szőrök nem tűnnek el, csak lelapulnak, így sokkal gusztusosabban néznek ki. Úgy látom, hogy fej fej mellett haladnak a fejlődésben.

5. nap, péntek. Egyre több a levélke. Tegnap megkóstoltuk Mazsival, és isteni, csípős retekíze van. De még tovább kell várakozni. 

Az üveges csírákat nem kóstoltuk, de ugyanott tartanak, mint a tálkások. Továbbra is napi kétszer fürdenek, várom, hogy egy jó kis vajas kenyéren landoljanak.

6. nap, szombat. Szerintem ez lesz az utolsó nap. Most már elég szép kis növénykéim vannak. Az utóbbi két napban sokszor levettem a tányért a tálka tetejéről, hogy kaphassanak több fényt a csírák. Ilyenek lettek:

Most egy nagy tálba hideg vizet engedek, beleöntöm a csírákat, és hagyom túlfolyni a vizet. A kifolyó víz magával sodorja a felszínre úszó maghéjakat. Kicsit villával meg is mozgatom a csírákat, hogy minél több lejöjjön róluk. Habár ehetők, semmi baj nincs, ha ott maradnak, csak szebb, ha nincs rajta a maghéj. A víz aljára le fognak süllyedni a ki nem kelt magok, ezektől így könnyű lesz megszabadulni. Az utolsó fürdetés végén le kell csöpögtetni egy szűrővel a csírákat és műanyag dobozban 1 hétig elállnak a hűtőben. 

Ilyenek lettek az üveges csírák. Annyira örülök, mert amikor pár évvel ezelőtt próbálkoztam, valahogy sosem sikerültek. Igaz, azt sem tudtam, hogy a 4. napon megjelenő szőrösödés természetes dolog, és hogy az nem penész. Igaz is, teljesen eltűntek a szőrök mostanra! 

A retekcsíráról, itt mindent megtudhatunk, de idemásolom, hogy milyen jótékony hatásai vannak:

• immunerősítő,
• tisztító, méregtelenítő, salaktalanító,
• vizelethajtó,
• vese- és húgyhólyag-tisztító,
• étvágygerjesztő (hmm),
• csökkenti a reumatikus fájdalmakat (de jó!),
• tisztítja a bőrt,
• segít a pattanások elmulasztásában,
• gyorsítja a vérkeringést,
• megszünteti a megfázásos tüneteket,
• tisztítja a légzőszerveket,
• segíti az emésztést, a bélflóra helyreállítását,
• segít az epehormonok elhajtásában.

Legközelebb megpróbálkozom a zsázsa csíráztatásával.

És 7. napon megpihenünk, és megnézzük ezt a (minden)napi cukit: Na én is ilyen kíváncsian nézem a magocskáimat, ahogyan Amy a napköziben figyeli, a fotózást.

További napi cuki a csíráztatós videóban 14.30-nál!

Gombaleves egyszerűen

Még mindig a fotózáson pörgök, annyira jónak képzeltem az új képeket, hogy gondoltam, elájultok tőle, és valamennyire nekem is tetszik, de nem lett elég éles, nem tudom mit rontottam el. Azért fényévekkel jobb, mint amiket eddig csináltam, nagyon jót tett a 14 nap 7 fotó kihívás.

Van már gombaleves a blogon, de az rántással készült, ez pedig nem. Nem azért kerülöm a rántást, mert az nem egészséges, vagy nem divatos, hanem mert nem vagyok jó benne, vagy sűrű lesz a kaja, vagy túl híg. És a csomósságról ne is beszéljünk. Egyébként akkor szoktam gombalevest főzni, ha megmarad a gomba valami más kajából, és nem akarom kidobni. Meg akkor kívánom meg igazán, amikor hideg, szeles vagy esős idő van kint, és ha átfagyva hazaérek, ez az egyik legjobb dolog, ami történhet velem, befalni egy tányér jó forró és fűszeres gombalevest. Garantáltan kimelegszem tőle. De most elsősorban a fényképezés miatt csináltam.

4 nagyobb fej csiperkét felkockáztam. Egy szál újhagymát apróra vágtam, kicsit megdinszteltem olívaolajon (kacsazsíron is szoktam). Megszórtam piros paprikával és felengedtem kb. 1 liter vízzel. Beletettem a gombát, és jól megsóztam, még jobban megborsoztam. Egy kis pohár tejfölben elkevertem 1 csapott evőkanál lisztet, és ezzel behabartam a levest. Kóstolás, sózás, borsozás. 1 tojásból csináltam nokedlit, ezt beleszaggattam a levesbe. Végül 1 csokor petrezselymet felaprítottam, félretettem a tálaláshoz egy kicsit, a többit beleszórtam a levesbe. Kb. 3 tányérnyi adag lett belőle.

Napi cukinak pedig Zora, amint segédkezik a fotós tanfolyamunkra a képek készítésében. Réka szerint úgy segített, hogy amikor jó lett volna, hogy besétáljon a képbe, akkor elrohant madarakat kergetni, amikor pedig nem kellett volna, akkor belegyalogolt. A téma az utcarészlet volt, és a képet úgy kellett elkészíteni, hogy hangsúlyosan megjelenjen a perspektíva. Csodálatos képek készültek, de azokat most nem mutatom meg, csak a fotóssegédet.

Itt pl. nem kellett volna feltűnnie a képen:

És itt sem.

Ahogy itt sem. 

Ezen a képen nemcsak Zora az érdekesség, hanem az, hogy a padon egy vörös rózsát felejtett valaki. De az is lehet, hogy ott hagyta szándékosan valami okból. Réka is és én is kitaláltunk hozzá egy-egy sztorit. Réka története, hogy annyira el voltak foglalva egymással, hogy mikor elindultak, a lány ott felejtette... Vagy nem jött el a lány, és a fiú egyszerűen ott hagyta, hogy ne emlékeztesse a csalódásra... Szerintem meg összevesztek. Valakinek valami ötlet még? Mi történhetett?

Na és itt már Zozi a fotó témája. Pontosan tudja, hogy kell beállni (beülni) egy fotóhoz. Majd megpróbálom eltanulni tőle.

Kovászos kenyér - és kirándulás Visegrádon

Elég régóta próbálkozom kovászos kenyérrel, és imádom csinálni is, de főleg enni. Még sosem sikerült tökéletesre, de eddig mindegyiket megettem az utolsó morzsáig. Nagyon finomak még azok is, amiket elrontok.

Nem írok receptet, mert az internet tele van velük. Nincs is állandó receptem. Ha meglesz a tökéletes, azt istibizi megírom. Én is megnéztem rengeteg videót a hajtogatásról, az arányokról, kelesztésről, elolvastam mindent, ami elém került, de annyiféléket mondanak és írnak, és biztos, hogy mindegyik tanács jó is, de nem nagyon sikerül betartani. Az egyik ilyen, hogy nem szoktam gyakran etetgetni a kovászt, csak beteszem a hűtőbe és békén hagyom a következő sütésig. Csak akkor kap enni, amikor sütök vele.   

Van egy füzetem, abban gyűjtöttem eddig a tudnivalókat, most itt is összeírom. A kovásszal kapcsolatban ezek vannak a füzetben:

• A szilárdabb kovász sokkal tovább bírja a hűtőben, mint a lágyabb. Ezért amit a hűtőben tartok, az ezekből áll: 14-18 g kovász + 14 g víz + 20 g liszt (ez így együtt 50 g lesz).  
• A liszt lehet tejes kiőrlésű rozsliszt, de lehet fele ilyen, fele olyan, lényeg, hogy az egyik fél (10 g) teljes kiőrlésű legyen. Csináltam már teljesen fehér lisztes kovászt is, de az eddig még sosem lett tökéletes.
• Nem szoktam etetgetni és kidobni a fölösleget, képtelen vagyok kidobni bármit. 
• 2 hetet is kibír a hűtőben, lezárt csatos üvegben. Így néz ki, amikor előveszem:

Van, amikor teljesen eltűnnek a bubik, és van, amikor az alján megmaradnak. Bárhogy néz ki, működni fog, ha felmelegszik és kap enni.

• Amikor kiveszem a hűtőből, és picit felmelegedett, akkor van, hogy rögtön feletetem, de van, hogy először csak kiveszek ebből a picike adagból 14-18 g kovászt, és az első pont szerint etetem meg. (A maradékot is bele fogom tenni a kenyérbe, nem dobom ki. Végül is, az is csak liszt és víz.)

• A feltetetés: 50 g kovász + 80 g víz + 100 g liszt (a liszt bármi lehet, de a fele teljes kiőrlésű liszt legyen). Ezután a kovász 12 óra múlva használható.
• Ha azt akarom, hogy gyorsabban fickós legyen, akkor több vizet adok hozzá (100 g vizet), vagy teljes kiőrlésű rozslisztet használok csak, vagy mindkét dolgot bevetem. 

Na és akkor az időzítés, amiről szintén nem írnak sehol, vagy én nem találkoztam vele. Nekem ez a legnehezebb. Előre tudni kell, hogy itthon leszek-e egész nap, vagy legalább akkor, amikor dolog van a tésztával. Most ez volt a menetrend, és ez jó volt így.

• Elővettem a kicsi kovászt a hűtőből délelőtt 10-kor, hagytam kicsit melegedni, majd olyan dél körül kivettem belőle a 18 grammot, hozzáadtam a 14 gramm vizet és a 20 gramm lisztet. Így nézett ki:

• Hagytam estig kelni. Jó, hát nem estig, hanem éjfélig, mert későnkelős vagyok, tudtam, hogy másnap délelőtt 10-ig ki kell bírnia. 
• Éjszaka megetettem 80 gramm vízzel és 100 gramm liszttel. Reggelre ez lett belőle:

• Délelőtt 10 körül összekevertem a liszteket a kenyérhez, leöntöttem az előírt mennyiségű langyos vízzel, és hagytam 30-45 percig állni. Olvastam, hogy erre szükség van, ez az autolizálás.
• Hozzáadtam a kovászt, a dagasztógéppel dagasztottam, majd a sót is beletettem. 
• Nem szabad elfelejteni kivenni az érett kovászból 16-18 grammot a hűtős adaghoz és azt is megetetni megint.
• 45 percenként meghajtogattam, utoljára kb. délután 2-kor. 
• Hagytam 2 órát érlelődni, kelni. (Ezt a lépést kihagyom, ha sietek.)
• Délután 4-kor megformáztam a tésztát, és betettem egy konyharuhával bélelt kenyeres kosárba kelni.
• Most betettem a hűtőbe, mert el kellett rohannom Szabi fotós kiállításánák megnyitójára, és nem tudtam, hogy mikor jövök haza. Ha ez nem lett volna, akkor nem teszem hűtőbe, és 2-3 óra múlva sütöm.
• 8-ra értem haza, akkor gyorsan kivettem a hűtőből, sőt a radiátor mellé tettem, mert szerettem volna még éjfél előtt sütni. Mert a sütés is legalább 45 perc (ezt is be kell kalkulálni), de van, hogy 5-10 perccel tovább sütöm, mint most. Jobb lett volna, ha hagyom tovább melegedni, de nem volt idő.
• Fél 11-körül tettem be sülni, de lehet, hogy kicsit később. 50 percet sült, és a kikapcsolt sütőben pihent még 5 percet nyitott sütőajtónál, lefújva egy kis vízzel. (Hogy cserepes legyen, és következetesen mindig betartom ezt az utolsó lépést, de még sose lett cserepes a kenyerem.)

És egy művészi fotó is a kenyérről. Gyönyörű, ugye?

A bevágásról: nem tudom, hogy csinálják a videókon azt az egy mozdulattal jó mélyen bevágást, nekem sose sikerült. Viszont az a tapasztalatom, hogy 

• ha lágyabb a tészta, akkor nehezebb mély bevágást csinálni (lehetetlen).
• ha nagyon lisztezett a kenyér felülete, és a tészta nem túl lágy, akkor gyönyörű mintákat lehet belevágni.
• ha viszont nem lisztes, és még le is fújom vízzel a kenyeret sütés előtt, akkor sokkal finomabb lesz a héja.

Van egy kenyérminta-gyűjteményem is: 

A sütés:

• A legszebb kenyerek vagy kemencében vagy öntöttvas edényben sülnek. Még a jénai sütőtál is jó, aminek teteje van. Nekem nincs egyik sem, és bár nem tökéletesek a kenyereim, de nagyon finomak így is. 
• Nagyon forróra elő kell melegíteni a sütőt, és egy tepsiben vizet is kell tenni bele, hogy jó gőzös legyen.
• A tepsit nem kell végig benne hagyni a sütő aljában, mert a kenyér alja akkor nehezebben sül.
• A kenyeret érdemes valamilyen formában sütni, nekem van egy kerámia sütőtálam, amit erre használok. Sajnos nincs teteje. Sokáig nem voltam hajlandó semmilyen edényt se használni a sütéshez, de nagyon gyakran elterült a kenyerem. És be kellett látnom, hogy a kemencében is van támaszuk, hiszen egyszerre többet sütnek, és egymást támasztják meg.
• Akkor van kész, ha az alját megkopogtatva kongó hangja van.
• A lágyabb tésztájú kenyerekben nagyobb lyukak lesznek, de azokat iszonyú nehéz formázni. A tömörebb tésztákban kicsike lyukak vannak, de azzal könnyebb dolgozni. Én arra gyúrok, hogy könnyű legyen a formázás, és nagy lyukak legyenek. Naná.
• A kisebb (50 dekás) kenyerekben is nagyobb lyukak lesznek.

Nekem most így sikerült, ez egy kb. 80 dekás kenyér:

Azért kellett még aznap (pénteken) megsütnöm a kenyeret, mert szombaton Visegrádon kirándultunk Gabival, a Bertényi Miklós Füvészkerthez, és szendvicset kellett csinálnom reggel. Fú, annyira finomak voltak, hogy már az odaúton megettem kettőt a kocsiban... Most nem a tonhalkrémet vittem, hanem kacsazsírban sült csirkemellet.

A túra ezúttal is 6 km volt, és megint eléggé elfáradtam, viszont nagyon sok szépet láttam, most, hogy még nincs a fáknak lombja, gyönyörű a kilátás a túraút minden pontjáról. A füvészkertbe nem mentünk be, mert nem maradt rá időnk, féltünk, hogy ránk sötétedik a visszaúton, de visszamegyünk egy hét múlva kocsival. A terv az, hogy megebédelünk a füvészkert mellett lévő Ördögmalom étteremben, és utána végigsétáljuk a füvészkertben a 4,5 km-es útvonalat. Füstölt pisztrángot fogunk enni! Nyamnyamnyam.

Aztán február 20-án visszamentünk, és végigsétáltuk a füvészkertet.

Ami olyan, mintha egy erdőben sétálnál:

Nagyon jó lenne visszamenni más évszakokban is és megnézni. Fincsi hely!

Napi cukinak most csak a festett kavicskaticáim, legutolsó kézműves foglalkozásunkról Rékával. Réka egy szív alakú követ festett Rolandnak, ha megtalálom a fotót róla, akkor beteszem még azt is ide. Gyönyörű lett!

További kovászos receptek a blogon:

• Csincsilla kovászos-túrós pogácsája, ami nagyon izgatja a fantáziámat
• Kovászos pizza szintén Csincsillától, ezt is ki akarom próbálni, de erre vendégeket kell hívnom
• Kovászos kenyér - hagyományos és gluténmentes, szintén Csincsillától.
• Csincsilla gyönyörű kovászos rozskenyere recept nélkül, dagi cicával

Kovászos túrós pogácsa

 

Nem csak Andi, én is küzdök a kovászos kenyerekkel, x éve. Nem azt mondom, hogy semmi mással nem foglalkozom, de ahhoz képest elég sok erőfeszítést teszek érte, amilyen vacak a végeredmény. Nem sírok nagyon, mert a saját vacak kovászos kenyér is elképesztően finom, nem csak az élesztős boltiakat körözi le, ami mondjuk alap, de nekem általában sokkal jobban ízlik a piacokon, itt-ott kapható vadkovászos kenyereknél is. Majd egyszer talán én is írok egy szép nagy dolgozatot róla, de ennek még nem jött el az ideje. 

A pogácsa gyakorlatilag egy elronthatatlan műfaj (már persze ha nem égetjük szénné), mert minden tésztaféle isteni egy kis rápirult sajttal és köménnyel. Régebben hol ilyet sütöttem, hol olyat, tejfölöset, élesztőset, omlósat, krumplisat, amihez épp kedvem és időm volt, de amióta egyszer elkészült ez a túrós, csak ilyet sütök, mert ez kábé fényévnyire van a többitől. És ráadásul pár naposan is nagyon jó, sajnos. Szóval igyekszem annyit sütni, amennyit a vendégek megesznek és elvisznek. 

Mivel irtó ritkán fordul elő, hogy 24 órán keresztül otthon vagyok, és közben tudom abajgatni a tésztát, szinte minden alkalommal másként készül, mármint az alaptészta nagyjából ugyanaz, az változik, hogy mikor és mit ugrálok körülötte. Most még pont emlékszem, hogy most péntek-szombaton hogyan készült, ezt fogom leírni. Ez most különösen finom lett, és elég jól beleillik a szokásos napirendembe is. Mert hogy általában szombat délelőttre kell friss pogácsát prezentálnom.

Szóval. A hozzávalók:

25 dkg finomliszt

25 túró (ezt szoktam  úgy is, hogy egy része juhtúró)

25 dkg vaj (ha nem csak vegák eszik, akkor 15 dkg zsír és 5 dkg vaj)

1 púpos teáskanál só

kb. 20 dkg frissített, jó állapotú kovász

1 tojás

tojás, 10 dkg sajt és jó sok köménymag a tetejére

Minden megy a vájdlingba. Most még ment hozzá pár evőkanálnyi, pár napos, eddig hűtőben ücsörgő kovászmaradék is. Rémes, ragacsos massza lesz belőle, azt gondolná az ember, hogy soha semmire sem lesz jó, de jó lesz. Szépen össze kell gyúrni, és hideg helyen pihentetni egy-két órát. Utána most egyszerűen finoman átgyúrtam,  lisztezett deszkán kicsit áthajtogattam (egy-két óra alatt szép lágy, de jól kezelhető tészta lett belőle a hidegben). Aztán ment vissza a pár fokos teraszra éjszakázni. Másnap reggel behoztam. Deszkán kinyújtottam nem túl vékonyra. Itt jön a fontos sorrend: először még egyben lekenem felvert tojással. Utána pizzavágóval felkockázom. Ráreszelem a sajtot, megszórom köménymaggal, kézzel kicsit rá is nyomkodom. Aztán sütőpapíros tepsire átrakosgatom, ez tart a legtovább. Ebből a mennyiségből három jó nagy tepsi lett. És akkor a tepsiket napoztattam még a meleg asztalon 2-3 órát. Utána mentek a kb. 200 fokos sütőbe. Nem mértem, de nem tíz perc alatt sül meg. Könnyű, ropogós, vékony a héja, belül puha, és sajnos nem lehet abbahagyni az evését.

Napi cukinak meg két állat.

Ropogós édeskrumpli

 

Hát teljesen el vagyok ájulva magamtól, van ez a 2 hetes fotós kihívás (tanfolyam), amire beneveztem Rékával és Annával, és ekkorát fejlődtem. Jó, egy picit ki van égve a krumpli, de sajnos nem tudtam megismételni a fotózást, mert mire ez kiderült, addigra megettem. De nekem így is nagyon tetszik. 

A fotós kihíváson egyébként kétnaponta jön egy oktatóvideó és egy feladat. A feladatban kapunk egy témát, amiről a képeinket el kell készítenünk. Már most is rengeteget tanultam, de leginkább azt, hogy rá kell szánni az időt egy kép elkészítésére. Be lehet küldeni egy fészbuk-csoportba, de én nem szoktam, sőt a csoportnak se lettem a tagja egyelőre. Nekem saját házi bírálóim vannak (Szabi, Toma, Mazsi).

Az 1. feladat témája a tea vagy teázás volt. Figyelni kellett rá, hogy a kép a most tanult harmadolás szabálya szerint készüljön. Ez azt jelenti, hogy a téma lehetőleg ne legyen középen. Na nekem ez így sikerült:

A 2. feladat a békaperspektíva volt. Persze nem csak ez az egy kép készült, lefotóztam a könyvespolcot alulról, az ablakot, Zorát, egy virágot, egy lámpát, és nem is tudom, hogy még miket. 

A 3. feladat témája a villa. Arra kellett figyelni, hogy a képen akár valódi, akár látszólagos, de határozott irányok, vonalak, görbék jelenjenek meg. Na ez az a kép, amiért Szabi megdicsért. Szabinak a fények és árnyékok tetszettek nagyon, nem a határozott irányok/vonalak/görbék, arról nem is tudott.

A 4. feladat témája az ébredés. Csak arra kellett figyelni, hogy a kép négyzetes formájú legyen. Ez lett:

És az 5. feladat, hogy egy olyan utcarészletet kell fotózni, ahol hangsúlyosan megjelenik a perspektíva. Ez még nincs kész, de az ötlet már megvan. Olyan szívesen betenném Anna és Réka képeit is, de ez nem fotós blog, szóval most abba is hagyom, remélem, nem untátok. Folytatom a főzéssel.

Egyszer Micikével beszélgettem videocseten, és valami nagyon szép narancssárgát mártogatott valami nagyon szép pirosba. Kérdeztem, mi az. Mondta, hogy édeskrumpli és csiliszósz. Jó, hát olyan szép színe van, nekem is meg kell kóstolni. Mondta Micike, hogy mirelit édeskrumplit szokott venni az egyik máltai élelmiszerláncnál, úgyhogy megnéztem itthon is, és kaptam. Megcsináltam, és nagyon ízlett. 

Aztán megpróbáltam nem mirelitből készíteni, mert nem szeretem egyszerűsíteni az életemet, jó az nekem, ha pucolok és darabolok, de soha nem lett ropogós. Nagyon finom, csak hát inkább főtt krumplira emlékeztet, mint sültre. És akkor olvastam valahol, hogy tudom-e mitől lesz ropogós az édeskrumpli? Dehogy tudom! Kiderült, hogy a kukoricakeményítőtől. Csináltam egy fűszerkeveréket, és ezzel beszórtam a krumplit, majd fújtam rá olajat és tényleg ropogott. Oké, nem lesz olyan, mint az olajban sült sima krumpli, de valamennyire ropogni fog. 

Hozzávalók:

• 1 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 kávéskanál só
• 1 kávéskanál frissen őrölt bors
• ízlés szerint csilipor, cayenne bors, vagy bármi ami csíp

Ezt a 4 dolgot összekevertem, és teaszűrővel rászórtam a szinte egyforma vékony hasábokra vágott krumplira. Persze a teaszűrőben maradt nagyobb borsdarabkákat is ráborítottam. Ezután lefújtam olajjal (lehet locsolni is, ha csak olyan van otthon, nálam ez a gyakoribb) és kézzel jól összeforgattam. Leggyakrabban egyébként nem keverem össze a fűszereket, hanem egymás után rászórom a krumplira, mert nem szeretek mosogatni és úgyis mindent összeforgatok még kézzel, hogy egyenletesen bekenje az olaj a krumplikat. És a lustaságom miatt nem csinálom azt sem, hogy egy dobozban összerázom a krumplit a fűszerekkel, majd ha mindenhol bevonta, akkor az olajjal is. A dobozt sincs kedvem elmosogatni. Meg nem is érek rá, mindig nagyon éhes vagyok.

A lényeg, hogy viszonylag vékony hasábokra kell vágni, pont akkorára szoktam, mint az olajban sült krumplit. Most 4 db kisebb krumplit vágtam fel, és ebből a keverékből csak 2 kávéskanálnyit szórtam rá. Mehet több is.

200 fokos (nem előmelegített) sütőben légkeveréssel sütöttem kb. 20 percig, félidőben megforgattam. Figyelni kell, mert szeret megégni. Salátával és mustáros szűzérmével ettem. A salátára lenmagot szórtam, mert rengeteg van itthon. Lesz is egy recept, amiben ő a főszereplő.

Napi cuki pedig Amy a napköziben, amint finoman jelzi, hogy nem mindenkivel szeretne barátkozni:

Vagy ha muszáj, akkor viszont "Én vagyok a nagyobb"! Remélem, mindenki látja!

(Nem tudom, miért ilyen minőségűek ezek a fotók, igaz, loptam őket, de akkor is. Ha van jobb, akkor szívesen lecserélem...)

További édeskrumplik a blogon a batátarajongóknak:

- Csincsilla gluténmentes, tejmentes édeskrumplija csirkével és cukkinivel,

- Rozmaringos sült édesburgonya (vegán, gluténmentes) szintén Csincsillától,

- van ám zöldborsós is,

- és fokhagymás is,

- és az én egyik régi próbálkozásom póréhagymával és sajttal, de akkoriban még nem ízlett. Tökre nem mindegy, hogy mikor kóstolsz meg egy új ételt. És főleg, hogy kivel!

Mogyoróvajas mentes keksz

 

A lényeg a jobb alsó sarokban. Egy ideje irtó sokat kávézunk, legalább kétszer naponta, ha megtehetjük. A legjobb lenne svéd mintára mindig egy jó nagy süti is mellé, de hát errefelé beérjük egy kis keksszel is. Reggelente, míg DT megcsinálja a kávét (sokkal jobbakat csinál, mint én), odacuccolok az üvegdobozba a kávézáshoz. Nekünk két keksz, amíg volt belga csoki, abból is egy (sajnos elfogyott!!!), meg hát a kutyának a töpis üveg. Zsuzsika gyakorlatilag teljesen süket, nem is lát jól, egyébként is irtó sokat és mélyen alszik, de a kávézásokhoz valahogy mindig betoppan. Bögrét ugyan nem, de nasit kap. Kávézunk, és közben, ha szerencsénk van, bámulhatjuk a falánk és rohadt rendetlen madarainkat, a kőkorszaki meggyvágóékat a csízzel (vagy mivel). Az elképesztően disznó módon étkező rigókat, a helyes kis cinkefelhőket. Meg szokott még jönni az óriási szajkó, meg még jó pár fajta, aminek még a neve sem jut eszembe, pedig már így is kész ornitológus lettem. Elég helyesek. És ugyan jó mulatság már kora reggel az egekbe nyomni a vércukrunkat, azért kicsit jobb a lelkiismeretünk, ha egy alig cukros kekszet eszünk. Mondjuk, én szeretek egy-két szem töpit is tolni keksz helyett (csak az epém miatt, legyen már neki is jó), de most nincs itthon finom (Zsuzsika szerencsére megeszi mindegyiket, nem megy pocsékba).

A keksz pedig a világ legegyszerűbb dolga. 

Hozzávalók:

fél üveg crunchy mogyoróvaj (kb. 210 g)

10 dkg étcsoki apróra vágva

3 evőkanál kókuszliszt

2 tojás

só, vanília

Mindent összekeverek, hagyom állni egy negyedórát (hogy a kókuszliszt duzzadjon meg egy kicsit). Utána vizes kézzel kigombócozom, sütőpapíros tepsire rakom, villával lenyomkodom. Nem túl laposra. Aztán 190 fok, olyan 20-25 perc, nekem, de itt elég vacak a sütő. Sülés közben csobog belőle ez-az, de nem kell tőle megijedni, ha kivettük, és kicsit hagyjuk hűlni a papíros tepsin, szépen visszaszilárdul minden, aminek kell. Ebből a mennyiségből 24 darab lesz.

Napi cukinak meg ez. A kép bal alsó sarkában egy cserépkályha kis padkája látszik. This is the.

Mazsi tonhalkréme

Főztem és sütöttem ám én is, de vagy a kaja, vagy a fotó nem sikerült úgy, hogy meg lehessen mutatni. Ezt a receptet Évától kaptam, aki Petitől kapta, aki egy étterem szakácsától kérte el, vagy nem is tudom, hogy mi az ősforrás. A lényeg, hogy ez a tonhalkrém a családi köztudatba úgy került be, hogy az én tonhalkrémem. 

Nagyon szeretem, amikor hosszú bringatúrára vagy kirándulásra megyek, és útközben egy szép vagy akár nem szép helyen megpihenünk, és végre elővehetjük a szendvicseinket. Én már előző nap óta ezt a pillanatot várom, akkor szoktam összeállítani a tonhalkrémet. Reggel csak megkenem vele a (saját kovászos) kenyeremet és onnantól kezdve uralja a gondolataimat. Imádom! Azért jó kirándulásra ezt vinni, mert ha nem házi majonézzel készül, akkor kibírja bármeddig a hátizsákban. És nagyon finom. Aki eddig kóstolta, garantáltan elkérte a receptet.

Az ősrecept így szól:

Én sem pont így csinálom, ahogy az eredeti receptben látszik, de Mazsi aztán teljesen átszabta az övét. Nem volt otthon csemegeuborkája, ezért kapribogyót darabolt bele (legalábbis azt hitte, hogy azt) és az arányokat is csak tippelte, íme:

Aztán kiderült, hogy ami csemegeubinak és vöröslencsének néz ki a képen, azt úgy hívják, hogy kaprigyümölcs. Ő az:

Mazsi utánanézett, hogy mi is ez a kaprigyümölcs. Kiderült, hogy a kapribogyó a cserje virágbimbójából készül, és mindig erősen sózva tartósítják, a kaprigyümölcs a növény termése, amit ecetes-sós lében tesznek el. A termés belsejében pici ehető magok vannak (ez a vöröslencse a képen). Egyébként pont ma láttam az egyik kereskedelmi láncnál, és a polcra úgy van kiírva, hogy kapribogyó. Majd reklamálok.

A gyönyörű képeket Szabi készítette megint. Remélem, egyszer majd én is fogok ilyeneket, most beneveztem egy 2 hetes fotós tanfolyamra, minden másnap kapjuk a feladatokat. Szabi már megdicsérte az egyik képemet, úgyhogy szerintem fejlődtem. De itt még nem tartok.

Amikor ilyen nagy szél van, sajnos nem lehet elmenni se bringatúrára, se kirándulni, és Winstonnak fáj a feje:

Nagyon:

Minden nézetből:

Meg kell a szívnek szakadni! És akkor megmutatom végre Amyt, aki a napi cukik állandó szereplője lesz. Ő Viki és Vid közös szerelme (más szó nem jó ide):

És muszáj itt regisztrálnom azt az eseményt, hogy Viki a héten dicséretes ötössel fejezte be az Állatorvostudományi Egyetemet, mostantól ő a mi doktornőnk. Nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá (és a többi gyerekünkre is, de most őrá a legjobban). 

 További halkrémek a blogon:

- Csincsilla halsalátája
- Réka tonhalas mártogatója
- az én tonhalkrémem a majdnem-eredeti recept alapján 

A Mazsi-sorozat további részei:

- Majonézes-almás csirkesaláta (2009-ből)
- Serpenyős csirkenyárs
- Húsvéti quiche
- Rakott kelbimbó