Rozmaringos sült édesburgonya (vegán, gluténmentes)

Szolgálati közlemény: a héten az Aldi féláron adja az édesburgonyát. (Nem, sajnos változatlanul nem kapok részesedést.) És igen, tudom, hogy ilyenkor rohadtul nem édesburgonyát kéne enni. Hanem mondjuk sütőtököt meg káposztát. Nem is néztem, hogy magyar-e. Mármint a batáta. Csak rávetettem magamat. Mert annyira szeretjük. Általában ezer forint körül van kilója, majdnem mindig van valami filléres idényzöldség, amit kiüti. Inkább az ünnepi menüknél szoktam venni pár darabot, és hozzárakom a többi zöldséghez. De ennek a négyszázt forintos árnak nem lehetett ellenállni, szóval jól bevásároltam belőle. De már most nagyon kopik, szóval holnap megint venni kéne egy nagy szatyorral. Ne vigyétek el mindet előlem.
A gyártási metódus pont az, ahogy általában mindent csinálok. Meghámoztam, vastagabb cikkekre vágtam. Elég fontos a vastagsága, szerintem ez pont jó. Nem szárad ki, nem ég meg, de tökéletesen átsülnek a darabok. A nagy gáztepsibe jó másfél kiló fért így bele. Alulra papír. Arra 1-2 evőkanál olívaolaj. Rá a zöldség, só, frissen tört bors és rozmaring (a zuhogó esőben kimerészkedtem érte a kertben, duplán számít). Meg felülről is meglocsoltam egy kis olívával. Szívesen tettem volna rá leheletnyi csilipelyhet, ha lett volna itthon, de így lemaradt. Aztán mehetett a forró sütőbe. Mondjuk 200 fok (vacak a sütőm), és 45 perc. Akkor jó, ha a már szépen pirul, és felhólyagosodik. Mint a képen. Annyira jó, hogy nem is igaz. Ragacsos, ropogós, karamellizálódott. Csak úgy magában is fel lehetne falni akár az egész tepsivel egyszerre, ha belém férne (de gyúrok rá). Én citromos céklasalátával és egy kis kenyérrel ettem. Annyira, de annyira jó volt. Pont ilyen rémes esős napokra való.

Napi cukinak meg egy esős napon erősen szenvedő kis tacsi. Alaposan lefogyott hasival. Hogy lehet valaki ennyire cuki?????????????? (Igen, tilos zóna, kanapé közepe. Nem is vettem észre. Csak lefényképeztem.)