Kovászos túrós pogácsa

 

Nem csak Andi, én is küzdök a kovászos kenyerekkel, x éve. Nem azt mondom, hogy semmi mással nem foglalkozom, de ahhoz képest elég sok erőfeszítést teszek érte, amilyen vacak a végeredmény. Nem sírok nagyon, mert a saját vacak kovászos kenyér is elképesztően finom, nem csak az élesztős boltiakat körözi le, ami mondjuk alap, de nekem általában sokkal jobban ízlik a piacokon, itt-ott kapható vadkovászos kenyereknél is. Majd egyszer talán én is írok egy szép nagy dolgozatot róla, de ennek még nem jött el az ideje. 

A pogácsa gyakorlatilag egy elronthatatlan műfaj (már persze ha nem égetjük szénné), mert minden tésztaféle isteni egy kis rápirult sajttal és köménnyel. Régebben hol ilyet sütöttem, hol olyat, tejfölöset, élesztőset, omlósat, krumplisat, amihez épp kedvem és időm volt, de amióta egyszer elkészült ez a túrós, csak ilyet sütök, mert ez kábé fényévnyire van a többitől. És ráadásul pár naposan is nagyon jó, sajnos. Szóval igyekszem annyit sütni, amennyit a vendégek megesznek és elvisznek. 

Mivel irtó ritkán fordul elő, hogy 24 órán keresztül otthon vagyok, és közben tudom abajgatni a tésztát, szinte minden alkalommal másként készül, mármint az alaptészta nagyjából ugyanaz, az változik, hogy mikor és mit ugrálok körülötte. Most még pont emlékszem, hogy most péntek-szombaton hogyan készült, ezt fogom leírni. Ez most különösen finom lett, és elég jól beleillik a szokásos napirendembe is. Mert hogy általában szombat délelőttre kell friss pogácsát prezentálnom.

Szóval. A hozzávalók:

25 dkg finomliszt

25 túró (ezt szoktam  úgy is, hogy egy része juhtúró)

25 dkg vaj (ha nem csak vegák eszik, akkor 15 dkg zsír és 5 dkg vaj)

1 púpos teáskanál só

kb. 20 dkg frissített, jó állapotú kovász

1 tojás

tojás, 10 dkg sajt és jó sok köménymag a tetejére

Minden megy a vájdlingba. Most még ment hozzá pár evőkanálnyi, pár napos, eddig hűtőben ücsörgő kovászmaradék is. Rémes, ragacsos massza lesz belőle, azt gondolná az ember, hogy soha semmire sem lesz jó, de jó lesz. Szépen össze kell gyúrni, és hideg helyen pihentetni egy-két órát. Utána most egyszerűen finoman átgyúrtam,  lisztezett deszkán kicsit áthajtogattam (egy-két óra alatt szép lágy, de jól kezelhető tészta lett belőle a hidegben). Aztán ment vissza a pár fokos teraszra éjszakázni. Másnap reggel behoztam. Deszkán kinyújtottam nem túl vékonyra. Itt jön a fontos sorrend: először még egyben lekenem felvert tojással. Utána pizzavágóval felkockázom. Ráreszelem a sajtot, megszórom köménymaggal, kézzel kicsit rá is nyomkodom. Aztán sütőpapíros tepsire átrakosgatom, ez tart a legtovább. Ebből a mennyiségből három jó nagy tepsi lett. És akkor a tepsiket napoztattam még a meleg asztalon 2-3 órát. Utána mentek a kb. 200 fokos sütőbe. Nem mértem, de nem tíz perc alatt sül meg. Könnyű, ropogós, vékony a héja, belül puha, és sajnos nem lehet abbahagyni az evését.

Napi cukinak meg két állat.