Halsaláta (treska)

Valamikor, réges régen, a kerek erdő közepében, amikor még Szlovákiában korona volt, de a forintot is elfogadták a határ mentén, sokszor vásároltunk szlovák élelmiszerboltokban. Mindig is nagy csodálója voltam a gasztronómiájuknak, először is az ezerféle isteni és akkor még nekünk nagyon olcsó sörért. A legócskább kis falusi boltokban is hatalmas választék volt mindig sajtokból. Imádtam a csokis nápolyiféléiket. A picit nagyobb boltok tele voltak izgalmas süteményekkel, és el is érkeztünk a treskáig, szóval ezerféle saláta is volt mindenütt. A sláger nálunk a halsaláta volt, főleg Rebeka imádta, de mi is bírtuk nagyon. Hal, zöldség és majonéz, kissé savanykás volt az egész, és isteni. Na, mostanában valami ilyesmit szoktam összecsapni reggelire, ha nem szuperpempő van éppen (DT nevezte el így a reggeli kásánkat, majd egyszer ez is laptopra kerül).
Szóval a kétperces recept (mert nem csak az lehet baromi jó, amit három órán át kotyvasztunk).
Én az aldi makrélafiléjét szeretem egyébként is, szóval ebből szoktam csinálni. Most szerintem minden háztartásban hegyekben áll a halkonzerv (is), szóval valamit biztos találtok hozzá. Tehát egy normál méretű halkonzerv, olajától leszűrve. Hozzá kb. ugyanennyi házilag fermentált káposzta (vagy kicsivel több). Majd ez is jön, ámbár tele van vele a net. És aki a tutit akarja, látogassa meg Király Ági fantasztikus blogját, a FerMentort. Pici citromlé, egy jó evőkanál majonéz, és kis frissen darált bors. Kb. annyi idő összedobni, amíg ázik a kávém. Ez pont két embernek való adag, de aki mohó, meg tudja enni egyedül is (nekem többször összejön). Pirítottam hozzá a tegnapi gluténmentes kovászos kenyérből, meg egy kis retek. Meg egy vödör kávé. Isteni volt.

Napi cukinak meg Gyuri, a kedvenc puffján. Így szokta tölteni a délelőttöket. És nem a puff kicsit. Gyurika nagy.