Dutch Baby, a sütőben sült óriáspalacsinta - és a blogunk 16. szülinapja

Ma van a blogunk 16. szülinapja! Nagyon is illik hozzá ez a holland baba, mert Csincsilla első bejegyzése 2008. június 13-án (pénteken) a cseresznyés klafuti volt, ami olyan, mint egy sütőben sült palacsinta, az én elsőm pedig az eperlekvár volt. Az epres Dutch Babym pedig ennek a kettőnek a keveréke lett. És nem volt szándékos, istibizi!

És legyen egy kis statisztika is a szülinapon: van 46 követőnk, 1626 bejegyzésünk és 10827 megjegyzés, komment a bejegyzések alatt. A megtekintések száma a kezdetektől: 2.149.051 db, ma 233, tegnap 114, ebben a hónapban 2438 és a múlt hónapban 4920. Kár, hogy tavaly nem jegyzeteltem ki.

Annyira érdekelt, hogy miért pont holland baba a neve, hogy utánanéztem. Van neki wikipedia oldala is, ahol holland babapalacsintának hívják. Azt írják, hogy a jelenlegi forma az Egyesült Államokból származik, és pont az én legkedvencebb történelmi koromban, az 1900-as évek első felében jelent meg a Manca's Cafe-ban, egy családi étteremben, amely a Washington állambeli Seattle-ben volt, és amelynek tulajdonosa Victor Manca volt. Bár ezek a palacsinták a német palacsintaételből származnak, azt írják, hogy a holland baba nevet Victor Manca egyik lánya találta ki, ahol a "holland" talán a német deutsch szónak az ő elferdítése volt. Azt is írják, hogy ez a sütőben sült palacsinta nagyon hasonlít a Yorkshire pudinghoz, csak ez édes, az meg nem, és ezt egy nagy adagban sütik, míg a Yorkshire pudingot sok kicsi adagban.

Tálalható reggelire, villásreggelire, ebédre, desszertre, sőt még "brinner"-re (vacsorára való reggeli) is. A holland babapalacsintát általában azonnal tálalják, amint kiveszik a sütőből. A sima Dutch Baby mellett van egy hasonló, a Baby Apple nevű sütőben sült palacsinta is, ami a tésztába ágyazott almaszeleteket tartalmaz. Na ezt már két éve megsütöttem én is!

Régóta szemeztem már vele, de most végre elkészült és nagyon-nagyon finom lett!

Hozzávalók:

• 2 db tojás
• 1 dl tejszín
• 1 dl tej
• 80 g liszt
• 1 kávéskanál fahéj
• 1 evőkanál barna cukor
• 1 kávéskanál vaníliakivonat
• 20 g vaj

A tojásokat robotgéppel összekevertem a tejjel és a tejszínnel, hozzáadtam a vaníliát, majd végül beleszitáltam a lisztet. A sütőt előmelegítettem 200 fokra, és a fodros tortaformát is betettem a vajjal együtt, hogy melegedjen. Jobb lenne egy öntöttvas serpenyő, vagy bármilyen serpenyő, aminek nem műanyag a nyele, de ez sajnos nincs, úgyhogy a fodros piteformával bűvészkedtem. Amikor felmelegedett a sütő, akkor kivettem a tűzforró tortaformát, beleöntöttem a tésztát és visszatettem 18-20 percre. A cukor miatt elég gyorsan barnulni kezdett, ezért lejjebb vettem a hőfokot (190-re), és tovább sütöttem légkeveréssel. Annyira gyönyörű volt, ahogy felemelkedett a tészta sütőben!

Még a sütés elején betettem mellé a kb. 20 dkg epret, amit megszórtam egy kis barna cukorral, meg egy kis vaníliakivonattal. Valahogy sűrűbbre kellett volna sütni, de ezek mélyhűtött eprek voltak, így sok levet engedtek. Ezenkívül tálaláskor lehet a tetejére tenni őszibarackból vagy nektarinból főzött ragut, vagy bármilyen bogyós gyümölcsöt, de lehet csak olvasztott vajjal, cukorral és citrommal tálalni. Nigellánál olvastam, hogy vannak, akik szalonnával és juharsziruppal eszik - ez azért elég merész, bár Amerikában talán mindennapi. Egy kis tejszín vagy joghurt is jól állt volna neki. Meg a porcukor! Az mindenkinek jól áll.

Nagyon finom volt, a felét még frissen, egy ültő helyemben megettem. A másik felét melegítve kell ennem, szegény én... (Frissítés: melegítve is finom!)

Napi cuki - ha még nem volt elég az édesség mára - Amy lesz, aki meglátogatta szombaton az áradó Dunát, és pózolt egy farönkön. (Már megismerem, ha Szabi készíti a képeket, mert olyankor tátva marad a szám.)

Aztán belehallgatott a levegőbe, hogy mit is mond neki a víz, mit üzennek a halak:

Végül pedig megmutatta, hogy kell szépen leugrani. Hát nem véletlen, tornászcsaládból származik:

Én is voltam szombaton áradó Dunát nézni, amikor bringával mentem a Bikás parkba. Odafelé a lezárt Pesti alsó rakparton mentem, visszafelé a Budai alsón jöttem, mindkettő óriási élmény volt. A Budai rakparton ráadásul sokkal kevesebben voltak, sokkal kihaltabb volt, ezért az még jobb volt. Lehetett suhanni a kátyúk nélküli úton, miközben mellettem éppen a peremig ért a víz, néhol ki is öntött már. (Szombaton még irtó meleg volt, de tegnapra olyan hideg lett, hogy pulóvereket kellett felvennem, amikor kimozdultam, meg hosszú bringásnacit, és a lakás is lehűlt 22 fokra. Nekem ez nagyon bejön, kaptam pár nap haladékot.)

Saját szószában főtt tonhalas spagetti

Sokféle új főzési trend, technika vagy érdekesség eljut hozzám, aztán kell néhány év, hogy én is eljussak a kipróbálásig. Erről a saját szószában főtt tésztáról Micikétől hallottam már jó régen. És most elém került egy reklám, amiben ez a tészta készül, sajnos a linket nem tudom megosztani (mert béna vagyok), de kijegyzeteltem és kipróbáltam. 

Hozzávalók:

• spagetti - a tészta mennyiségét nem adták meg a videóban, úgyhogy próbáltam csak látvány alapján belőni. 20 dkg spagettit használtam, de ehhez az óriás serpenyőhöz több tészta is mehetett volna, mert így nekem túlságosan paradicsomos lett. Toma azt mondta, olyan nincs, hogy túlságosan paradicsomos legyen valami, de azért nem fogadta el a maradékot, mert már benne volt a tonhal. Nyaf. A serpi aljának az átmérője 24 cm, fölül pedig 30 cm. Jó nagy!
• 1 fej hagyma felaprítva - egy csokor újhagymát használtam
• 1 kápia paprika felkockázva - fél kaliforniait használtam 
• 4 gerezd fokhagyma felszeletelve - 1 gerezdet használtam
• 1 csokor petrezselyem
• 1 nagy paradicsom felkockázva
• olívaolaj, só, bors, szerecsendió
• 3 evőkanál sűrített paradicsom
• ½ liter víz
• 1 tonhalkonzerv - nem olajos
• mozzarella

A serpenyő alját meglocsoltam olívaolajjal, beletettem az első 6 hozzávalót: spagettit, hagymát, fokhagymát, paradicsomot, paprikát és a petrezselymet. 

Megint meglocsoltam olívaolajjal, sóztam, borsoztam, reszeltem rá szerecsendiót, és ment rá a paradicsomlé meg a víz. Nem volt itthon sűrített paradicsom, úgyhogy fél liter paradicsomlét használtam és még valamennyi vizet, hogy a lé ellepje a hozzávalókat. Amennyire tudtam, elkevertem a zöldségeket a paradicsomlében.

Lefedve főztem. Amikor a tészta elkezdett puhulni, akkor néhányszor újra jól elkevertem a hozzávalókat, és amikor megfőtt (kb. a tészta csomagolásán lévő ideig kell főzni), akkor beletettem a tonhalkonzervet és a mozzarellagolyókat is rámorzsoltam a szószra (reszelni kellett volna, de mini mozzarellagolyóim voltak, azzal nem voltam képes szórakozni, hogy lereszeljem egyenként). Jól elkevertem, és újabb 3 percig főztem. Időnként kóstoltam, és sóztam, borsoztam és szerecsendióztam még egy kicsit.

Nagyon jó volt, csak ez az adag egy 4 tagú családnak lenne megfelelő mennyiség, ráadásul frissen a legfinomabb, melegítve már nem olyan jó (ahogyan egyik tészta sem). Szóval megjegyzéseim saját magamnak a jövőbeni készítéshez:

• Nem kell ekkora serpenyő csak azért, hogy a spagettit ne kelljen eltörni. Inkább kisebb serpiben kell főzni, és a tésztát félbe lehet törni, vagy másmilyen tésztát használni, és minden hozzávalót legalább felezni kell egy főre.
• Ha mégis sok embernek készül ekkora serpiben, akkor nyugodtan lehet több tésztát használni, akár 25-30 dekát is, vagy lehet, hogy még többet is. Ki kell próbálni.
• Nem kell az egész félliteres üveg paradicsomlét ráönteni még ennyi hozzávalóra sem, lehet kevesebb a szósz.
• Nem szabad mozzarellát használni, mert bár úgy képzeltem, hogy majd szépen krémesen beleolvad a szószba, azért voltak egybefüggő darabok, amik rágóként viselkedtek. Sose voltam kibékülve ezzel a sajttal, mert nincs íze, cserébe gumivá tud válni, szóval legközelebb legyen inkább valami más sajt. Vagy egészen apróra kell reszelni, de félek, akkor is össze tud állni. Frissen jó volt, csak melegítve okozott csalódást.
• Az új óriásserpim amúgy tök jól vizsgázott ezzel a kajával. Húst nem volt jó sütni benne, mert a szélén nem sült, de ilyen szószos kajáknak nagyon jó. Csak nagy.

Éva és Anna verziója: kisebb edénybe tették, amihez félbe törték a spagettit, és így főzték meg. Nagyon ízlett nekik is!

Napi cuki meg legyen a pancsoló Amy, mert megjött a nyár, 29-30 fok van mostanában napközben (a lakásban 26,2 fok). Ezek a képek viszont még tavaly készültek, de nem baj, mert Amy azóta semmit nem öregedett:

A gyönyörű képek tuti, hogy a Win-win Zone napköziben készültek, és Lilla csinálta őket.

Házi csokipuding

Régen, gyerekkoromban, még a Sas-hegyen csináltunk ilyen pudingokat, volt egy időszak, amikor meg voltunk érte őrülve. Nem emlékszem, hogy pudingporból vagy valami házi trükkel készültek-e, csak arra, hogy gyártottuk, és vártuk, hogy megdermedjenek a tálakban. Aztán nagykoromban már nem kívántam annyira az édességeket, de mostanában gyakran előfordul, hogy ha délutáni szundikálásomból felébredek, akkor szeretnék valami nagyon finomat enni. Ez a puding pont megfelelne erre a célra, csak az a lényeg, hogy szundi előtt elkészüljön, hogy utána csak enni kelljen.

A mini tortácskákhoz kerestem valami krémet, és ezt a receptet próbáltam ki. Amikor megkóstoltam, akkor egy csomót nyafogtam, hogy túl édes nekem, de a tesztalanyaim azt mondták, nem az, és pár nap múlva már nekem se volt az. Nem értem, ez vajon naponta változhat az embernél? Tegnapra már nem maradt se süti, se puding, viszont délután majdnem megőrültem, hogy valami csokit ehessek, olyan jó lett volna, ha van egy kis adag a hűtőben.

Az eredeti receptben bögrés, kanalas, dekagrammos és grammos mértékegységben is meg vannak adva a hozzávalók, leírom én is mindet, hátha valakinek a bögrés jobban tetszik.

Hozzávalók:

• 1 bögre kristálycukor (12 dkg) - én barna cukrot használtam, és legközelebb kicsit kevesebbel próbálom majd
• szűk negyed bögre holland kakaópor (3 csapott evőkanál, 20 g)
• negyed bögre étkezési keményítő (3 csapott evőkanál, 30 g)
• 1 csipet só
• két és kétharmad bögre 2,8%-os tej (6,5 dl)
• 1 vaníliarúd - kihagytam, és a vaníliakivonatot is elfelejtettem, de 1 evőkanállal terveztem beletenni
• 2,5 dkg vaj

A legkisebb lábosomban összekevertem a porokat (cukrot, kakaóport, keményítőt és sót), majd ráöntöttem a hideg tejet és kézi habverővel simára kevertem. Itt jöhetne bele valami vanília. Aztán a kézi habverővel folyamatosan kevergetve megfőztem, és amikor elkezdett jobban sűrűsödni (kb. 5 perc), akkor belekevertem a vajat. Azt is addig kevergettem, amíg teljesen fel nem olvadt. Szétosztottam poharakba, és a pulton hagytam kihűlni. Nagyon gyorsan megdermedt és szép fényes lett a teteje.

Főztem hozzá cukor nélkül epret, és ezt tettem a tetejére, mert elsőre úgy éreztem, túl édes lett nekem.

Így egyszerűen tökéletes lett. Nagyon csinos lenne egy kis tejszínhab-kalapkával a tetején, de azt már igazán nem mertem megkockáztatni. De ti csak bátran!

A szép poharat Mazsitól örököltem. Amikor megkaptam, valami ilyesmi szépséget képzeltem el benne.

További házi pudingok a blogon:

- Csincsilla kakaós-karamellás rizspudingja

- Jamie-féle csodás citromos puding tőlem

- Lila Füge tejkaramellás pudingja, ami almatortához készült

- és egy sós pudingkülönlegesség Annától, Jamie-féle Yorkshire puding

Napi cuki pedig a kivirágzott Penny, ahogy az erkélyen sétál:

Nem sokáig kell már pórázon sétálgatnia, mert Mazsi csinál neki egy cicakifutót az erkélyre, akkor majd szabadon nézelődhet, ha akar, de nem fog tudni kiesni. Majd mutatom azt is!

Gyökérkenyér - kovásszal

Már biztos halál uncsi ez a sok kenyér, de muszáj volt ennyit sütnöm, mert Micikétől kaptam egy csomó isteni olasz felvágottat, amikor itt járt, és emiatt teljesen kifogyott a kenyérkészlet a mélyhűtőből. Majdnem bolti kenyeret kellett vennem, de aztán végre az időjárás is kedvezett (lehűlt a levegő), és süthettem minden nap kenyeret. (Csak feljegyzem ide, hogy a Salame Napoli volt a kedvencem.)

Ezt a kovászos gyökérkenyeret új felfedezettemnél, Zsombinál találtam, de ő ezt nem próbálta ki, csak leírta a receptet. Az élesztőset próbálta, és az nagyon jól néz ki, óriási lyukak vannak a kenyerében, az lesz a következő, amit megpróbálok.

Hozzávalók:

• 240 g búza finomliszt (BL55)
• 200 g kenyérliszt (BL80)
• 1 kávéskanál só
• 40 g aktív kovász (én 80 grammot tettem, mert keveselltem a negyvenet, meg mert annyi kovász maradt)
• 320-330 g szobahőmérsékletű víz

A kovászt a tészta bekeverése előtt kb. 8 órával meg kell etetni, hogy megfelelően aktív legyen. A liszteket a tálba szitáltam, összekevertem a sóval, majd hozzáadtam a kovászt. 

Folyton variálok a kovásszal, most nem is tudom milyen volt, ezekkel a lisztekkel szoktam etetni: teljes kiőrlésű rozsliszt, teljes kiőrlésű búzaliszt, teljes kiőrlésű tönkölyliszt, rétesliszt, simaliszt, kenyérliszt, világos rozsliszt. Ezek közül maximum kettőt szoktam használni egy-egy etetésnél, fele-fele arányban. Az egyik liszt mindig teljes kiőrlésű szokott lenni. Azt hiszem, hogy most tk. rozsliszt volt és rétesliszt. 

A tésztához hozzáadtam 330 gramm vizet is. 5 perc alatt összekevertem a dagasztókarú robotgéppel, de elvileg pont az az egyszerűség ebben, hogy egy kanállal, vagy fakanál nyelével is elég összekeverni, csak én nem akartam birkózni a tésztával, inkább géppel csináltam.

Ezután 10-12 órát kell keleszteni Zs. receptje szerint, de én áttettem egy olajozott tálba, és az első másfél órában 30 percenként meghajtogattam a tésztát. A meghajtogatásra a neten találni egy csomó videót, a lényege, hogy a gömböcöt az oldalán megfogom egy ponton, felhúzom, és ráhajtom a tetejére, és így megyek körbe a tésztán, amíg az első ponthoz vissza nem érek. Ekkor felfordítom, hogy a hajtogatott fele legyen alul, és ami eddig az alja volt, az legyen felül. 

Aztán letakarva szobahőmérsékleten kelesztettem, nem 10-12 órát, de elég sokat, talán 8 órát. Lisztezett pultra borítottam és elfeleztem a tésztát, egyenként kilapítgattam, és ugyanúgy, mint az élesztős gyökérkenyérnél, feltekertem és megtekertem. Újra kelesztettem 40 percig, majd 250 fokra előmelegített, gőzösített sütőben megsütöttem 28 perc alatt.

Nem lett rossz!

Napi cuki most megint Winston lesz a reggeli kávéjával

Ezeknél a gyors összekeverésű, de hosszú kelesztésű kenyereknél az a jó, hogy ha mondjuk este bekevered a tésztát, reggel csak sütni kell, és reggelire friss kenyered lesz. Ha viszont reggel kevered össze munka előtt, akkor munkából hazaérve már sütheted is, és friss kenyered lesz vacsorára. És még elrontottan is sokkal se sokkal finomabbak, mint a bolti kenyerek. De nemcsak finomabbak, hanem egészségesebbek is, mert nincs bennük a sok vegyianyag (pl.: lisztjavítószer 😁), és frissen felszeletelve és lefagyasztva bármikor elő lehet venni, amikor csak kell egy-két szelet. 

Gyökérkenyér - élesztővel - és megint Tahi

Ez a világ legegyszerűbb kenyere, csak össze kell keverni a hozzávalókat és betenni 6-12 órára a hűtőbe. Onnan kivéve csak tekerni kell, újra keleszteni és megsütni. Ennyi az egész. De természetesen nekem soha nem szokott sikerülni. Most jó lett, le is írom. 

A gyökérkenyér-mánia mindig akkor lobban fel nálam, amikor kilátogatok Tahiba a barátaimhoz, és Anna sorra süti ezeket az isteni kenyereket. Pünkösd hétvégén is kimentünk egy villámlátogatásra Rékával úgy, hogy szombaton délelőtt mentünk és vasárnap délben már jöttünk is vissza. Ott mindig tanulok valamit Annától, mert annyira jól főz, és mindig meglep minket valamivel. Például a vöröslencse-levesét és a sült oldalasát már többször is megcsináltam (a levesről még nincs poszt). Most azzal nyűgözött le minket, hogy kimentünk az erdőbe szalonnát sütni, és ez megint egy életre szóló élmény volt.

Felkirándultunk a Hétvályús forráshoz, hátizsákokban vittük a hozzávalókat. Ez a túra egyébként a háztól indulva nincs 15 percnél több, szóval nem kell valami nagy teljesítményt elképzelni, de azért van benne teljesítmény azután a néhány welcome drink után, amivel indítani szoktunk. Szóval felcipeltünk mindent, és olyan nagy szerencsénk volt, hogy az előző éjszakai óriási zuhé után is pont a tűzrakóhely mellett volt egy nagy letört faág, aminek a vékonyka ágai csontszárazak voltak, azzal tudtunk tüzet gyújtani. Tördeltük az ágakat, gyűjtöttük a gallyakat, és egyszer csak lett egy szép nagy tüzünk. Anna közben a patakban hűtötte a bort és a vizet. Amikor a tűz leégett, jó sok parazsunk lett, és nyársakra fűztünk egy-egy darabka zsírszalonnát, két-két karika kolbászt és egy fej hagymát, és ezt kezdtük sütögetni. Megpróbáltuk kövekkel megtámasztani a nyársakat, hogy még csak forgatni se kelljen, de az nem működött sajnos. Csöpögtettük a zsírt a kenyerekre, közben lenyűgöztünk pár száz embert, akik pont mellettünk futottak el a turistaúton, mert volt valami futóverseny a Vörös-kőre. Szegények, mire hozzánk felértek, már alig éltek, és akkor még előttük volt a legmeredekebb 1-2 kilométer, közben elég nagy kínzás lehetett nekik érezni az illatokat és nézni, ahogy a párás poharakból isszuk a hűtött fröcsit és sört. Sokaknak volt még ereje viccelődni is, de néhánynak nagyon nem. 

Amikor megsült minden, akkor ott helyben elfogyasztottuk, és szerintem soha nem ettem még ilyen finomat, most is összefut a nyál a számban az emléktől. Van egy régebbi szabadtéri sütögetős óriási élményem Olgival is, amikor a Római parton egy éjszaka pisztrángot sütöttünk a Duna-parton. Ezek olyan jó dolgok, érdemes kipróbálni.

Na de vissza a kenyérhez. Minden ugyanaz, mint amit leírtam már a Laposkenyérnél, mert azt ennek a tésztájából vágtam le, de azért itt is leírom, hogy ne kelljen kattintgatni.

Hozzávalók:

• 50 dkg BL 55 búza finomliszt
• 2 teáskanál (10 g) só
• 12 g friss élesztő vagy 3 g szárított
• 4 dl hideg víz
• 2 ek olaj

A lisztet egy tálba szitáltam, hozzákevertem a sót és az élesztőt. Ráöntöttem a hideg vizet és jól összekevertem épp csak annyira, hogy ne maradjanak benne csomók. Hűtőben kelesztettem folpackkal letakarva 7-8 órát. (Minimum 6 órát, maximum 12 órát lehet a hűtőben.)

A hűtőből kivéve a tészta tetejét még a tálban megszórtam liszttel, majd lisztezett pultra borítottam. Kellett segíteni neki, hogy kijöjjön a tálból. 

Elfeleztem, és először az egyiket, majd a másikat kilapítgattam kézzel, hosszanti oldalán feltekertem, két végét összecsíptem, amennyire tudtam, majd a hurkákat megtekerve áttettem a sütőpapíros tepsire. A tetejét megszórtam liszttel és konyharuhával letakarva 40 percig kelesztettem.

210 fokra melegítettem a sütőt úgy, hogy egy tepsiben vizet tettem az aljába, hogy jól begőzösítsem. Betettem a kenyereket és 30 perc alatt szép pirosra sütöttem.

Nagyon finom lett. A recept innen van, és a bejegyzésben még videó is látható az egész folyamatról.

A mai cuki egy csodás Win-win Zone fotó Amyről és egy másik napközistársról, aki lemásolta Amy ruciját, azt, amelyiket a kabát alatt hord. Azért ezt választottam, mert valahogy ilyen hideg lett ma itthon:

Amúgy az idei májussal nagyon elégedett vagyok. Még áprilisban azt hittem, amikor azok a nagyon forró napok voltak, például Húsvétkor, hogy ezt a nyarat már tényleg nem fogom túlélni, annyira meleg lesz. De aztán jött a május, és szinte mindennap esett, szakadt, ömlött az eső, jó néhányszor el is áztam bringával is és gyalog is, de nem bántam, mert legalább éjszakára jól lehűlt a levegő. Kíváncsi vagyok az idei nyárra. Vagyis nem.

Laposkenyér a sütőből és az új üzbég kenyérbélyegzőm

Kenyérbélyegzőnek hívják ezt a kis szerszámot, és Olgi hozta nekem Üzbegisztánból. Annyira megörültem neki, mert sokszor bújom a laposkenyerek receptjeit, nagyon szeretem őket mindenféle elnevezéssel (indiai naan, perzsa lepénykenyér, török pide), de nekem még soha nem sikerült jót csinálni. Általában azt írják, hogy serpenyőben kell kisütni őket, oldalanként 1-1 perc alatt (vagy a forró kemence falára tapasztva, de az ugye nálam nem játszik), hát nekem talán a legmagasabb fokozaton sem elég forró a serpenyőm, mindenesetre 1 percnél még tök nyers a tészta. Több percnél meg teljesen kiszárad, és nem is puhul vissza soha többet. Sütőben is próbálkoztam már, nekem az se volt még jó sosem. A legfinomabb laposkenyeret Csincsillánál ettem, amikor meglátogattam az új házban, de persze arra se emlékezett, hogy azt sütött nekem, nemhogy a receptjére (hány fokon hány percig, stb. stb., ezeket sose árulja el).

Ez a laposkenyér teljesen váratlanul készült nálam. Akartam egy olyasmi gyökérkenyeret sütni, amiket Tahiban szoktunk enni, Anna folyamatosan gyártja ezeket. Mindig megmutatja, ahogy összekeveri egy tálban a lisztet, sót, vizet, élesztőt, semmit se mér, szóval kanállal összekeveri, beteszi a hűtőbe, és a tészta kimászik a tálból. Néha kivesz belőle egy adagot, megsüti, újra összekeveri, nem dédelgeti, melengeti, hanem ide-oda pakolja, attól függően, hogy mikor tervezi sütni. Nagyon egyszerűnek tűnik, amikor ő csinálja, és isteniek azok a kenyerek, mindig fellelkesedek, amikor nála járok, így most a május 18-19-i buli után is nekiálltam ilyen hűtős kenyeret sütni, ahogy mindig. Aztán hirtelen jött az ötlet, hogy ebből a tésztából megpróbálhatnék 1 db laposkenyeret is csinálni. 

Ezzel a tésztával készült, de majd még egy külön bejegyzésben a gyökérkenyereket is megmutatom. Hozzávalók:

• 50 dkg BL 55 búza finomliszt
• 2 teáskanál (10 g) só
• 12 g friss élesztő vagy 3 g szárított
• 4 dl hideg víz
• 2 ek olaj

A lisztet egy tálba szitáltam, hozzákevertem a sót és a szárított élesztőt, mert most csak az volt itthon. Ráöntöttem a hideg vizet és jól összekevertem. Hűtőben kelesztettem 7-8 órát. (Minimum 6 órát, maximum 12 órát lehet a hűtőben.)

A hűtőből kivéve a tészta tetejét még a tálban megszórtam liszttel, majd lisztezett pultra borítottam, levágtam egy darabot belőle, és kézzel kilapítgattam. A kenyérbélyegzővel kis virágmintákat nyomtam bele. Sütőpapíros tepsin, konyharuhával letakarva kelesztettem újabb 40 percig. Ezután lespricceltem egy kicsi vízzel, és megszórtam za'atar fűszerkeverékkel. Ez nem kötelező, csak direkt ezért vettem a fűszert, szóval nekem kötelező használni.

250 fokra melegítettem és gőzösítettem a sütőt, majd 10-12 perc alatt megsütöttem a laposkenyeremet. Ez most tökéletes lett! Nem tudom, mennyi laposkenyér jönne ki ekkora mennyiségű tésztából, remélem, Mazsi kipróbálja egyszer.

Micikééknek is sütöttem laposkenyeret, amikor itthon jártak, de az nem sikerült ilyen jól, nagyon bosszantott. Amit akkor elrontottam, hogy a hűtőből kivéve, lapítás és díszítés után nem hagytam újabb 40-50 percig kelni a tésztát, és azt hiszem nem is ilyen magas hőfokon sütöttem. Az akkori recept szerint olívaolajban elkevert za'atar fűszerkeverékkel kellett megkenni a kenyeret sütés előtt. Most a vizet választottam inkább, mert az a kenyér nagyon száraz, kemény, kopogós lett.

Az édeskrumplis-vöröslencsés curryhez ettem. A curry egyébként azért készült, mert volt egy kis maradék rizsem, ahhoz akartam valamit főzni, a kenyér meg azért, mert volt egy kis maradék currym. 

A napi cukink annyira cuki, ahogy a házacskájában alszik egy kimerítő nap után, hogy mindenkinek ki kéne plakátolni a falára ezt a képet, aki sokat stresszel:

És van ám neki még több alkatrésze is:

A lélegzetelállítóan szép fotókat természetesen Szabi készítette.

Mini gyümölcstorta házi csokipudinggal - gyereknapra

Persze hazudós vagyok, mert nem is gyereknapra készültek el ezek a szépséges mini gyümölcstorták, de nem is volt baj, mert a kisfiammal úgyse tudtam találkozni. Viszont vasárnap, a gyereknapon újból kimentem az eperföldre Bélával a családi szobafestő barátunkkal, de csak mert bringázni akartam, eperre már semmi szükségem nem volt. Biztos ami biztos, vittem egy pici kosarat, amibe mégis szedtem 2 kilót, nem tudom minek: a mélyhűtőbe nem fér semmi a sok epertől, és nekem is már a fülemen folyik ki. Lekvárt meg nem csinálok már régóta, mert egyrészt legjobban frissen szeretem, azt meg tudok a mélyhűtött eperből is csinálni, másrészt nagyon nem kell cukros kajákkal tömni magam, a fröcsikkel simán bejuttatom a szervezetembe a megfelelő dózist.

De azért hogy is mondjam, ez a süti egy cukorbomba! Muszáj lesz finomítani rajta, mert én így nem tudom megenni. A tésztája a szokásos, ami Viki szülinapjára szokott készülni tesómnál, a csokipuding pedig fele cukormennyiséggel lenne jó szerintem.

Amiatt is ki akarok kísérletezni egy szállítható sütit, mert a számítógépszerelőm legutóbb nem kért pénzt a távszerelésért, viszont amikor megtudta, hogy nyugger vagyok, meg hogy van ez a blog, azt mondta, süssek neki valamilyen sütit cserébe. Ez januárban volt, azóta nem hagy nyugton a tudat, hogy tartozom egy sütivel.

A másik ok, hogy ezt a sütit választottam, hogy tesómtól kaptam jó pár évvel ezelőtt 6 db szép szilikon gyümölcstortaformákat, és eddig még csak egyszer használtam. Ezekkel szeretnék játszani mostanában. Ez a süti amúgy is olyan jó, nem kell semmi egzotikus hozzávaló, minden van otthon, ha hirtelen akarnék sütni. (Csak nekem kicsit túl édes.)

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 6 evőkanál cukor (120 gramm)
• 6 evőkanál liszt (120 gramm)
• 6 evőkanál olaj
• sütőpor (egy kávéskanálnyit használtam)

A tojásokat a cukorral felhabosítottam, beletettem az olajat, végül alacsonyabb fokozaton hozzákevertem a lisztet is. A tortaformákba kanalaztam, és 200 fokon légkeveréssel 10 percig sütöttem. Kicsit nehezen jött le a forma a közepéről, úgyhogy pár perccel tovább kéne sütni. 4 db süti lett belőle.

A megsült tortácskákat rácsra tettem aljával lefelé, hogy a felpúposodott tésztarész visszalapuljon, és kb. 5 perc múlva lehúztam róla a szilikonformát. A szélétől jól elvált a tészta, csak a közepe volt kicsit ragadósabb, de nem volt nyers.

Kerestem mindenféle krémet, pudingot a neten, végül erre a selymes házi csokipudingra esett a választásom. Valamiért nem akartam zacskós pudingot, de ez a puding tényleg ehetetlenül édes lett nekem. Azt hiszem, ha még egyszer megcsinálom, akkor 5 dkg barna cukorral fogok indítani a 12 dkg helyett. 

Hozzávalók a csokipudinghoz:

• 12 dkg barna cukor (éreztem, hogy túl sok a cukor, ezért a kristálycukor helyett barnát használtam, de csökkenteni nem mertem)
• 20 g holland kakaópor
• 30 g étkezési keményítő
• 1 csipet só
• 6,5 dl tej
• 1 vaníliarúd (ez nincs nekem, de van vaníliakivonatom, amit Évától kaptam karácsonyra, de elfelejtettem beletenni, pedig kikészítettem)
• 2,5 dkg vaj

Először egy kicsi lábosban jól összekevertem a cukrot, kakaót, keményítőt és a sót. Felöntöttem a hideg tejjel, és csomómentesre kevertem egy kézi habverővel. Ezután a habverővel folyamatosan kevergetve addig főztem, amíg elkezdett sűrűsödni. Ekkor beletettem a vajat, és addig kevergettem, amíg teljesen fel nem olvadt. Még azon melegében a sütikre kanalaztam a pudingot, plusz három pohárkába.

Lesz majd a pudingról egy külön bejegyzés is, hogy később megtaláljam, mert kiindulásnak tök jó lesz, olyan gyorsan megdermedt, finom illata van, és legfőképpen nagyon szép! Végül a sütiket mandulalapokkal, mozsárban összetört kesudióval (lehetne mogyoró is), és eperrel díszítettem. Gondolkodom, hogy Zsoltnak, a számítógépesemnek hogy készítsem, mert nagyon nyomaszt már ez a tartozás.

Végül pedig egy igazán nagyon édes csokipuding, Eminens Emike a gyereknapon elfoglalta a helyét és fegyelmezetten várja a köszöntést:

Tesóm egyébként vaníliapudinggal és banánnal szokta készíteni ezt a tortát, de én nem szoktam kérni belőle, arra eddig nem emlékeztem, hogy miért. Most már tudom, mert nekem túl édes. Vajon lehetne a tésztában is csökkenteni a cukrot? Valaki segítsen!

Frissítés: Tominak nem volt túl édes, azt hazudta, hogy még meg is cukrozta a tortáját. És Olgi is azt mondta. hogy neki sem. Mindig velem van a baj.

Édeskrumplis-vöröslencsés curry - étteremismertetőkkel

A receptet új kedvencemnél Zsombinál találtam, de nem az egész mennyiséget csináltam meg, feleznem kellett (csak egy édeskrumpli volt itthon), és jól is tettem, mert így is elég nagy mennyiség lett. Nehéz egy személyre főzni, el is feleztem Mazsival az adagot.

Hozzávalók a fél adaghoz:

• 1 fej hagyma
• 1 chilipaprika
• 1 evőkanál reszelt gyömbér (reszelés nélkül olyan 2 cm-es darab)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1-2 teáskanál curry fűszerkeverék
• 2-3 evőkanál olaj
• 1 nagyobb édeskrumpli (450 gramm)
• 100 gramm vöröslencse
• 1 hámozottparadicsom-konzerv
• 1 kókusztej-konzerv
• só
• 1 evőkanál korianderpaszta (akinek van ilyenje)

A hagymát csíkokra vágtam, a chilipaprikát felkarikáztam, a gyömbért lereszeltem, a fokhagymát összetörtem és egy kis olajon ezt a négy hozzávalót együtt dinsztelni kezdtem. Amikor a hagyma megpuhult, hozzáadtam a curryt, ezzel is egy kicsit kevergettem, majd ráöntöttem a paradicsomkonzervet. Jól összekevertem, összenyomkodtam a paradicsomokat amennyire tudtam, és beleöntöttem a felaprított édeskrumplit, a megmosott vöröslencsét és a kókusztejet. Sóztam, és felöntöttem még annyi vízzel, hogy a lé ellepjen mindent. 

Felforraltam, majd alacsonyabbra vettem a hőfokot és lefedve 15 percig főztem. Közben többször megkevertem és kóstolgattam, sóztam. És egyszer csak eszembe jutott, hogy hozott nekem Micike korianderpasztát, amit betettem a mélyhűtőbe, hát gyorsan kiszedtem onnan, vágtam belőle egy csíkot és ment a currybe. (Zsombi egyébként fagyasztott spenótot tesz bele a végén, hogy legyen benne egy kis zöld és egy kis kesernyés íz a sok édes mellett.) 

Megkóstoltam, és ledöbbentem rajta, hogy mennyire finom. Az édeskrumpli nem is annyira édes, mint amire számítottam. Én eddig csak sütve próbáltam, és az nekem kicsit túl édes kaja (amit szeretek, de ritkán), viszont ez pont tökéletes. És így kockákra vágva és főzve még csak nem is lesz olyan pépes állagú, mint sütve. Tálaláskor tettem rá egy kis görög joghurtot, csak hogy a csípősséget legyen valami, ami hűti, és egyszerűen így lett tökéletes az egész. (Zsombi nem tesz rá joghurtot.)

Amúgy ez eléggé hasonlít a sütőtökös-vöröslencse dahlra, de nekem ez mégis jobban ízlett egy kicsit

Az év első fele nálam azzal telt, hogy ünnepeltem nyugdíjas önmagamat, és különböző étteremeket próbáltam ki. Ezek nagy része indiai étterem volt, de mindenféle szóba jöhetett, ezekről írok egy kis emlékeztetőt.

Boğaziçi

Tesómmal kezdtük az ünneplést a Boğaziçi török étteremben. Itt nagyon finomakat ettünk, de hétvégén nem lehet gyrost kérni, pedig tesóm azt szerette volna megkóstolni. Én egy csirkepörkölt-szerű ételt ettem, amit tűzforró vas edényben hoztak. Az előételek (meze-válogatás) és a főétel is nagyon ízlett, és nagyon kedves volt a pincérlány is.

Salaam Bombay

Unokatesómmal és tesómmal másodiknak a Salaam Bombay indiai étterembe mentünk, itt nagyon nem volt jó semmi. A hely nem volt hangulatos, az egyik pincér szúrós izzadtságszagú volt (imádkoztam, hogy sose jöjjön közel, de jött), az ételek pedig úsztak a paradicsomban, ami nem baj, ha van értelme, de itt nem volt. Négyfélét rendeltünk, és ebből háromnak csak paradicsomíze volt, semmi egzotikus íz vagy illat nem kísérte. Tesóm kajájában a hús is ehetetlen volt, így sajnos itt nem sikerült megszerettetni vele az indiai ételeket. Pedig annyira dicsérte Éva barátnője ezt az éttermet!

Indigo

Ezután Micike ajánlotta az Indigót, hogy ott nem fogok csalódni. És amikor a havi egy irodai napon bementem, a csapat pont az iroda melletti Indigóban akart ebédelni, úgyhogy elég gyorsan ki tudtam próbálni ezt az éttermet is. A Fény utcai egységben voltunk, ami egy nagyon hangulatos hely, szépen berendezve, a pincérek gyorsak és kedvesek voltak. Menüt rendeltem, aminek az volt a különlegessége, hogy egy darab tálcán több mélyedés volt, és mindegyikben különféle indiai ételek voltak, pici adagok, épp csak kóstolónak, de mire megettem az egészet, teljesen tele voltam. Ez a hely már sokkal jobban tetszett.

Hát nem gyönyörű?

ZAIQUA

A következő indiai étterem próbálkozás a We Love Budapest ajánlására a ZAIQUA volt, itt Rékával ünnepeltünk, ő hívott meg ide. Ez egy picike kifőzde, le lehet ülni kint is és bent is, bent persze indiaifűszer-illatú lesz mindene az embernek. Megfizethető árak voltak és nagyon finom volt minden, itt már kezdtem kiheverni a Salaam Bombayt. Ha kell, tud magyarul a tulajdonos.

101 Tigris

Tomával és Fannival a 101 Tigrist próbáltuk ki, velük itt ünnepeltem magam. A hely és a kaják itt se nyűgöztek le, de a kiszolgálás cuki volt. Egyetlen pincér volt, aki tudott magyarul. Az adagok elég picik voltak. Érdekes volt, hogy QR-kóddal kellett rendelni, itt láttam ilyet először. Szerencse, hogy nem nekem kellett ezt lebonyolítani.

Parázs

Amikor Micike hazalátogatott május elején, 5 napig nálam laktak Remivel, és az ötödik napot végre rám tudta szánni, így aztán elmentünk édes kettesben a Parázsba a Jókai utcába. Amellett, hogy ez volt a legfinomabb hely az utóbbi időszak próbálkozásai közül, egy nagyon jó kis napot töltöttünk együtt Micikével. A Parázsban, ezen a nagyon hangulatos helyen kezdtünk, és innen elmentünk sütizni a Pozsonyi úti Mr. és Mrs. Béryhez, ami nagyon cuki és fini hely, utána sétáltunk még Újlipóciában, megnéztük a Duna-partot is, és uzsizni beültünk a Sarki Fűszereshez egy sajttálra és egy üveg borra. A napot aztán Pintér Bélánál fejeztük be. Közben minden BKV-járművön kipróbáltuk Micike napijegyét, hogy vajon milyen ábrát mutat, de nem szálltunk fel mindegyikre, mert sétálni akartunk. Isteni volt! A Parázs pedig tényleg nagyon jó hely volt, ide szeretnék visszamenni. Remélem, rá tudom beszélni tesómat.

A Sarki Fűszeresnél Micikével

ZEN Eatery

Itt még nem voltam, de Csincsilla ajánlotta, mert az egyik tulajdonos srác egy ismerősének vagy barinőjének a fia, nem emlékszem pontosan, és nem emiatt, de feltétlen ki kell próbálnom, mert nagyon finom és nagyon olcsó a hely. Úgyhogy ez még várakozik. Valakit be kell fűznöm rá, hogy jöjjön el velem, szerintem tesómra nem számíthatok.

Az indiai/ázsiai vonalat egyébként azért üldözöm, mert Máltán a nepáli étterem volt életem legjobb étterme. Keresem azokat az ízeket.

És aki hősiesen eljutott idáig, az nyújtózkodjon/szerelmeskedjen egyet, valahogy így:

Szerintetek mosolyog vagy ledöbbent vagy mérges? (Nálam bé.) Mazsi szerint nagyon mosolyog. Nem tudom, Mazsi belenézett-e ezekbe a szemekbe... Azt hiszem, Winston nehezen viseli már, hogy Mazsi annyit dolgozik, és nem vele foglalkozik megállás nélkül.

És boldog szülinapot Beának!

Eper 2024

Csak szeretném dokumentálni az idei eperszezont. Kicsit korábban kezdődött, mint szokott, és hamarosan véget is ér. Az eperföldön azt mondták, hogy maximum a jövő héten vannak még nyitva, az is attól függ, hogy milyen lesz az időjárás, és hogy hétvégén mennyien mennek szedni.

Frissítés május 26-án: Még mindig rengeteg az eper a Lupán, szedtem 2 kilót.
Frissítés május 30-án: Még mindig rengeteg az eper a Lupán, Pomázon viszont érésszünet van. Csak Olginak szedtem pár kilót, én már rá se bírok nézni.

Idén 960 Ft volt egy kiló. Ugyanennyi volt tavaly is, ezt ebben a bejegyzésben örökítettem meg, és ugyanitt találhatók 2005-ig visszamenőleg az eperárak, de ide is leírom:

2005: 300 Ft (szerintem ez nem szedd magad eper volt, hanem valakitől vettem)

2006: 250 Ft 

2007: 295 Ft

2008: 350 Ft

2009: 320 Ft

2010: 380 Ft (10 kiló fölött: 350 Ft)

2011: 350 Ft, 

2012: 250 Ft

2013-2022: sajnos nincs adatunk

2023: 960 Ft 

2024: 960 Ft

2025: 1.060 Ft

Tavaly 3,5 kilót tudtam szedni, igaz, szinte az utolsó napon voltunk Olgival (valamikor júniusban!), amikor már jól le volt tarolva az eperföld, ráadásul bringával mentünk, nem is tudtam volna többet hazaszállítani. Ezzel szemben idén kocsival mentünk és 7,1 kilót szedtem. Tele a mélyhűtő!

Óriási szerencsénk volt, mert előző nap (kedden) nagy vihar volt, és szerdára is írtak viharokat, de minket nem érdekelt, mentünk szedni, és tök üres volt az eperföld. (Úgy értem, ember nem volt, nem eper!) Két autó parkolt, mire odaértünk 9 óra tájban, és mikor eljöttünk 11 körül, akkor se volt több 6-8-nál (plusz két bringa). Rengeteg eper volt, és semmi bajuk nem lett az előző napi vihartól és az esős időjárástól. Kicsi területen szedtem ezt a rengeteg epret, nem kellett sokat keresgélni. Bárhová néztem, mindenhol piroslott a föld, isteni volt. És eső se volt, legalábbis az eperföld fölött nem.

És a napi cuki most mi leszünk Olgival:

Itt a bizonyíték az üres eperföldről! Ilyen soha többet nem lesz szerintem :-)

Viszont recept most nem lesz, bocsi. Eperlevest csináltam, és nincs semmi más ötletem. Valakinek valami?