Azt még nem meséltem, hogy Olgival voltunk Szedd magad! eperszedésen. Utolsó előtti napon mentünk, bringával, mi mással, és a szentendrei eperföldön szedtünk. A Lupánál is volt két eperföld, de valamiért mi nem ott szedtünk, Olgi volt a csap. kap., én csak mentem utána. Gondolom, abban nem volt elég nagy a kihívás, túl közel volt. Évek óta nem voltunk szedni tesómmal, mert már nagyon nem volt élvezetes a nagy tömeg és a sok gyerek a földeken. Aztán a karantén alatt állítólag még sokkal nagyobb tömegek mozogtak az eperföldeken, ekkor meg se kíséreltem odamenni. Ráadásul mióta tesóm zöldségboltban (is) dolgozik, mindig rengeteg eper érkezik a konyhámba, tele a mélyhűtő vele. De tavaly Olgitól kaptam egy kis Szedd magad! kóstolót, és úgy éreztem, hogy összehasonlíthatatlanul finomabb a saját szedés, mint a bolti eper. Tesóm nem érzett különbséget.
A labane úgy készült, mint múltkor: a görögjoghurtot lecsöpögtettem 24 óra alatt, hogy jó sűrű joghurtsajtot kapjak. Ez egy teljesen semleges ízű cucc, nagyon finom önmagában is, de cukkinivel keverve, vagy salátára kanalazva is nyerő. Olvastam, hogy édességnek is fogyasztható, nem csak sós mártogatónak, ilyenkor mézzel vagy gyümölcsökkel vagy lekvárral lehet díszíteni és édesíteni, és most kiderült, hogy tényleg nagyon jó így is. Tehát adódott a bringán összerázott jó néhány szem eper, amit nem tettem be a mélyhűtőbe a halmazállapota miatt, ezt felfőztem jó édesre, és ezt tettem a labanéra. Jaj, nagyon finom!
Az epret idén 960 forintért adták a Szedd magadban, és mivel utolsó nap mentem, ezért elég fárasztó volt a szedés, igen apró szemű (és nagyon édes) eprek voltak már csak, és elég nagy területen kellett összeszednem a 3,5 kilómat. [Emlékszem régi eperszedésekre, amikor egy ültő helyben (tényleg ültünk az eperföldön) összeszedtünk vagy 20 kiló epret (2008-ban 28 kilót, 2009-ben 29 kilót szedtünk és 2012-ben Csincsilla 500-ért vett 18 kilót, sajnos nincs elég következetesen dokumentálva a blogban sem a kiló, sem az ár, pedig azt hittem, hogy de, és elég érdekes is lett volna visszakövetni.] Na most nem ez volt, eléggé leégtem a tűző napon, amire nem számítottam, mert borús volt az ég induláskor, és izomlázam is lett, na erre sem számítottam, mert elég sokat szoktam mozogni. De nagyon boldog voltam az epremmel. És még tömeg sem volt!
Az előbb kiderült, hogy nincs következetesen dokumentálva az epermennyiség a blogban és az ára sem, de van nekem egy befőzőfüzetem, amit egy darabig vezettem, és ebből kiderül, hogy 2005-ben 300 Ft-ért vettem epret, de 2006-ban már 250 Ft-ért a Szedd magadban, 2007-ben 295 Ft, 2008-ban 350 Ft, 2009-ben 320 Ft (piaci ár: 600 Ft), 2010. valamiért ki van húzva, de 2011-ben ismét 350 Ft, 2012-ben megint 250 Ft volt az eper. A Szedd magad! eper ára attól is függött régen, hogy hány kilót szedtél, 10 kiló fölött olcsóbb volt, ezért lehetnek a fura árváltozások. Sajnálom, hogy a befőzőfüzetemet nem vezettem tovább, szóval 2023-ban 960 Ft volt az eper a Szedd magadban, és 1.980 Ft volt a legolcsóbb napjaiban a boltban.
2010. május 26-án meg bringatúráztunk Mazsival, és a Lupánál a bezárt, elhanyagolt eperföldön szedtünk egy kiló epret ingyen! Na itt szerepel a bejegyzésben, hogy egy kiló eper 380 Ft, tíz kiló fölött 350 Ft. A fenti felsorolásból úgyis a 2010-es év maradt ki, most már az sem.
Még azt el akarom mesélni, hogy bringával mentünk Szentendrére, átmentünk az északi összekötő hídon (leánykori nevén Újpesti vasúti híd), onnan tovább Szentendre felé a Római parton a házak között, és itt a Békásmegyeri Közösségi Kert mellett mentünk el, ezt Olgi meg akarta nézni közelebbről (és akkor én is!), és képzeljétek, a kapujára ki volt függesztve egy csomó csokorba kötött fűszernövény, kiírták, hogy bátran vigyük el, amelyik tetszik, én egy csokor csombort (borsikafüvet) akasztottam le, Olgit nem tudom, de ekkor behívtak minket, hogy nézzünk körül nyugodtan. Idősebbek gondozták bent a magaságyásokat, négyen voltak, mindenki rettentően kedves és meséltek a kertről mindenféle érdekeset, és vágtak nekünk frissen sok-sok fűszernövényt is. A rozmaring azóta is egy csuporban vígan elvan itthon, további borsikafüveket pedig gyökereset kaptunk, azt elültettem cserépbe és meg is eredt. Nagyon jó volt ott lenni, cukik voltak a kiskert-tulajdonosok, akikkel találkoztunk.
Csincsilla is az volt, kaptam tőle egy csomó finom babérlevelet:
A mai napi cuki egy apró fehér pókocska lett volna, aki a Csincsillától kapott babérleveleim egyikének fonákján került hozzám. Nagyon együtt éreztem vele és sajnáltam őt, mert az összes kezével és lábával védelmezett egy picike póktojást, amikor rátaláltam. Kibírta, hogy levágjuk a bokorról, beledobjuk egy zacskóba, a zacskót a kocsi csomagtartójába, onnan felhoztam, többször szétválogattam és terítettem a kis babérleveleimet, és csak pár nap múlva vettem őt észre, amikor a leveleket levagdostam az ágról. Még mindig a tojását védte az egész testével. Óvatosan kivittem az erkélyre, és egy földdel teli cserépbe tettem, hogy majd másnap napfénynél lefotózom, mert ez éjszaka történt. Gondoltam, jó helyen lesznek ott, föld közelében, növények között. Másnapra eltűnt, amikor fotózni akartam. Kerestem sokat, de nem találom. Elköltöztette az egész családját! Úgy sajnálom, hogy nincs róla egyetlen kép sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése