Viki szülinapja

Már pénteken, április 3-án, a rendes, igazi napján akartam írni Viki szülinapjáról, de egy csomó dolog közbejött: attól kezdve, hogy nagyon fáradt voltam, odáig, hogy semmi újat nem főztem, és az ilyen fáradt, fantáziátlan napon sütött szokásos pizzát már régebben szerepeltettem, tehát azzal kapcsolatban se tudtam írni. Bár Viki szülinapi ebédre spenótos tésztát rendelt anyukájától, még az se jutott eszembe, hogy legalább egy spenótos tészta bejegyzéssel köszöntsem őt, ezt most fogom pótolni!

Ma ünnepeltük meg tehát Vikit egy közös családi ebéddel, ahol anyukája főzött. A menüt visszafelé fogom megírni, a desszerttel kezdve. Régebben gyakran készítettünk tesóm is és én is ilyen gyümölcstortát, de emlékszem, egyszer annyira nehéznek találtam a fém, fodros szélű gyümölcstortaforma elmosogatását, hogy egyszerűen kidobtam a kukába. Azóta nélkülöznöm kell ezt a sütit, pedig annyira egyszerű az elkészítése, hogy akár egy 23 éves fiatal is meg tudná csinálni!

Banános gyümölcstorta:

Hozzávalók:

- 2 tojás

- 6 evőkanál liszt

- 6 evőkanál cukor

- 6 evőkanál olaj

- sütőpor

A hozzávalókat robotgéppel összekeverjük, majd a folyékony tésztát egy kivajazott és kilisztezett gyümölcstorta-formába öntjük. 200 fokon 15-20 perc alatt megsütjük. A megsült tésztát egyszerűen ki lehet borítani a formájából egy szép tálra, így a teteje kerül alulra. A tészta formája adja magát, a tetejét banánkarikákkal beterítjük, és vaníliapudinggal leöntjük. A puding kifolyását a tészta pereme szépen meggátolja. Nagyon egyszerű, de nagyon finom süti.

Nem úgy, mint az a süti, amivel én készültem a szülinaposok köszöntésére: csakúgy, mint a csokoládétortám, ez az újonnan kipróbált süti is a kukában landolt. Most szeretném összegezni, hogy milyen receptet nem fogok ezentúl kipróbálni: amiben nincs tepsiméret megadva, hőfok és sütési időtartam, ahol tűpróbát kell végezni, mert attól bevadulok, és olyat sem, ahol a tojásokat ketté kell választani, és a kemény habbá vert tojásfehérjét kell belekeverni a ragacsos masszába úgy, hogy össze ne törjön. Mindig összetörik! Na szóval, ha ezeket a hibákat meglátom egy receptben, biztosan nem fogom a sütit megsütni!!! Habár, kicsit elhamarkodottan jelentettem ezt ki, mert megtapasztalván, hogy egy elrontott és kukába gyorsan levitt süti után milyen iszonyúan jól megy a futás, talán még meggondolom azt a próbát...

Kis kitérő után folytatom a szülinapi menüvel, aminek előállítása egy ötcsillagos szálloda 10 szakácsának egész napos elfoglaltságába kerülne: isteni marhahúsleves után a második fogás egyik tagja paradicsomos-sajtos sült csirkemellszeletek, bulgur és egy uborkás-almás-hagymás-tojásos-tejfölös-mustáros különleges saláta volt.

De ez még mind semmi, lehetet választani még rántott húst, vagy sajttal, fokhagymás tejföllel még összemelegített rántott húst (talán igazi neve Mátrai borzaska), sült krumplival, a saláta-felhozatal pedig tzatziki, a már említett különleges saláta és paradicsomsaláta volt.

A sült krumplit egy elegáns sóörlővel lehetett megsózni, nekem annyira tetszett ez a dolog, hogy alig bírtam abbahagyni a sózást.

Viki ezt a menő napszemüveget kapta szülinapjára. Boldog szülinapot Viki! :-)

Persze Poczak is jelen volt a szülinapi ebéden, de idén nem mint ajándék, hanem mint vendég!

Viki szülinapi bulija után még elmentem Annát felköszönteni ezzel a szép sátorral. Kár, hogy Anna beteg volt, így nem tudtuk kipróbálni a sátrat a Kopaszi-gáton. Nem baj, majd pótoljuk! Annának is boldog szülinapot, de szeretném megint felhánytorgatni, hogy annak idején mennyire szépen kértem, sőt könyörögtem, hogy ne április 1-jén jöjjön a világra! Ha egy kicsit tudott volna várni, talán nem 1300 grammal születik meg 5 hónapnyi bentlakás után...

Sarlott

Ez volt tegnap torta helyett. Végül is a szokásos túrós gyümölcstorta, kicsit másként összerakva.

Sütöttem 5 tojásból egy piskótatekercset, Andika-féle és saját idei baracklekvárral fele-fele arányban szépen megkentem, felszeleteltem. Frissen tartó fóliával kibéleltem egy mély tálat, kiraktam a felszeletelt piskótával.

Összekevertem a krémet, nagyjából ugyanazt, mint a túrótortánál szoktam használni, fél kg lidles krémtúró, egy nagy doboz joghurt, 3 dl felvert tejszínhab, egy zacskó zselatin, egy zacskó vaníliás cukor, porcukor, ízlés szerint, és most belekevertem a gyümölcsöket is (a szokásos, eper, málna, ribizli) fagyottan.

A krémet ráöntöttem a piskótákra, amikor elérte a tekercsek végét, akkor az egyelőre még felfelé álló talpacskáját is kiraktam a maradék tekercsekkel. Pihent néhány órát a hűtőben. Aztán este meg kiborítottam, a fóliával elég egyszerű volt.

Mini gyümölcstorta házi csokipudinggal - gyereknapra

Persze hazudós vagyok, mert nem is gyereknapra készültek el ezek a szépséges mini gyümölcstorták, de nem is volt baj, mert a kisfiammal úgyse tudtam találkozni. Viszont vasárnap, a gyereknapon újból kimentem az eperföldre Bélával a családi szobafestő barátunkkal, de csak mert bringázni akartam, eperre már semmi szükségem nem volt. Biztos ami biztos, vittem egy pici kosarat, amibe mégis szedtem 2 kilót, nem tudom minek: a mélyhűtőbe nem fér semmi a sok epertől, és nekem is már a fülemen folyik ki. Lekvárt meg nem csinálok már régóta, mert egyrészt legjobban frissen szeretem, azt meg tudok a mélyhűtött eperből is csinálni, másrészt nagyon nem kell cukros kajákkal tömni magam, a fröcsikkel simán bejuttatom a szervezetembe a megfelelő dózist.

De azért hogy is mondjam, ez a süti egy cukorbomba! Muszáj lesz finomítani rajta, mert én így nem tudom megenni. A tésztája a szokásos, ami Viki szülinapjára szokott készülni tesómnál, a csokipuding pedig fele cukormennyiséggel lenne jó szerintem.

Amiatt is ki akarok kísérletezni egy szállítható sütit, mert a számítógépszerelőm legutóbb nem kért pénzt a távszerelésért, viszont amikor megtudta, hogy nyugger vagyok, meg hogy van ez a blog, azt mondta, süssek neki valamilyen sütit cserébe. Ez januárban volt, azóta nem hagy nyugton a tudat, hogy tartozom egy sütivel.

A másik ok, hogy ezt a sütit választottam, hogy tesómtól kaptam jó pár évvel ezelőtt 6 db szép szilikon gyümölcstortaformákat, és eddig még csak egyszer használtam. Ezekkel szeretnék játszani mostanában. Ez a süti amúgy is olyan jó, nem kell semmi egzotikus hozzávaló, minden van otthon, ha hirtelen akarnék sütni. (Csak nekem kicsit túl édes.)

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 6 evőkanál cukor (120 gramm)
• 6 evőkanál liszt (120 gramm)
• 6 evőkanál olaj
• sütőpor (egy kávéskanálnyit használtam)

A tojásokat a cukorral felhabosítottam, beletettem az olajat, végül alacsonyabb fokozaton hozzákevertem a lisztet is. A tortaformákba kanalaztam, és 200 fokon légkeveréssel 10 percig sütöttem. Kicsit nehezen jött le a forma a közepéről, úgyhogy pár perccel tovább kéne sütni. 4 db süti lett belőle.

A megsült tortácskákat rácsra tettem aljával lefelé, hogy a felpúposodott tésztarész visszalapuljon, és kb. 5 perc múlva lehúztam róla a szilikonformát. A szélétől jól elvált a tészta, csak a közepe volt kicsit ragadósabb, de nem volt nyers.

Kerestem mindenféle krémet, pudingot a neten, végül erre a selymes házi csokipudingra esett a választásom. Valamiért nem akartam zacskós pudingot, de ez a puding tényleg ehetetlenül édes lett nekem. Azt hiszem, ha még egyszer megcsinálom, akkor 5 dkg barna cukorral fogok indítani a 12 dkg helyett. 

Hozzávalók a csokipudinghoz:

• 12 dkg barna cukor (éreztem, hogy túl sok a cukor, ezért a kristálycukor helyett barnát használtam, de csökkenteni nem mertem)
• 20 g holland kakaópor
• 30 g étkezési keményítő
• 1 csipet só
• 6,5 dl tej
• 1 vaníliarúd (ez nincs nekem, de van vaníliakivonatom, amit Évától kaptam karácsonyra, de elfelejtettem beletenni, pedig kikészítettem)
• 2,5 dkg vaj

Először egy kicsi lábosban jól összekevertem a cukrot, kakaót, keményítőt és a sót. Felöntöttem a hideg tejjel, és csomómentesre kevertem egy kézi habverővel. Ezután a habverővel folyamatosan kevergetve addig főztem, amíg elkezdett sűrűsödni. Ekkor beletettem a vajat, és addig kevergettem, amíg teljesen fel nem olvadt. Még azon melegében a sütikre kanalaztam a pudingot, plusz három pohárkába.

Lesz majd a pudingról egy külön bejegyzés is, hogy később megtaláljam, mert kiindulásnak tök jó lesz, olyan gyorsan megdermedt, finom illata van, és legfőképpen nagyon szép! Végül a sütiket mandulalapokkal, mozsárban összetört kesudióval (lehetne mogyoró is), és eperrel díszítettem. Gondolkodom, hogy Zsoltnak, a számítógépesemnek hogy készítsem, mert nagyon nyomaszt már ez a tartozás.

Végül pedig egy igazán nagyon édes csokipuding, Eminens Emike a gyereknapon elfoglalta a helyét és fegyelmezetten várja a köszöntést:

Tesóm egyébként vaníliapudinggal és banánnal szokta készíteni ezt a tortát, de én nem szoktam kérni belőle, arra eddig nem emlékeztem, hogy miért. Most már tudom, mert nekem túl édes. Vajon lehetne a tésztában is csökkenteni a cukrot? Valaki segítsen!

Frissítés: Tominak nem volt túl édes, azt hazudta, hogy még meg is cukrozta a tortáját. És Olgi is azt mondta. hogy neki sem. Mindig velem van a baj.

Húsvét 2024 - és Chuck Norris miniszobor

Az idei húsvéti bulit is tesóm rendezte, és ilyenkor szoktuk tartani Viki szülinapját, ami pont ma van, amikor írom ezt a bejegyzést. (Hát innen is nagyon boldog szülinapot kívánok, Viki!). Szóval egy kicsit előrehozott szülinap volt vasárnap, de már hagyománnyá vált, hogy a húsvétot és Viki-nyuszit együtt ünnepeljük. Megint gyönyörűen meg volt terítve, és mindenkinek a tányérján volt egy Ferrero csokinyuszi vagy rózsaszín vagy zöld színű tojással. Voltak még kicsi csokik is, és persze nekem megint hozott a nyuszika katicás és méhecskés csokikat. 

Csincsilla rám parancsolt, hogy fotózzak le mindent, de nem jutottam szóhoz/fényképezőgéphez, mert Szabi mindent elintézett, mire odaértem. A kaják ezek voltak:

- kötözött sonka

- főtt tojás

- kaszinótojás

- körözött

- zöldségtál (paradicsom, paprika, retek, újhagyma, uborka)

- sajttál (sokféle szeletelt sajt, és mackósajt is)

- kenyér

- kalács

És voltak az újdonságok

úgymint:

- tojáskrém (nincs róla fotó)

- hummusz (legelső képen)

- csicseriborsós sültkápiapaprika-krém (fenti képen)

Nálam egyébként ez volt az a sorrend is, hogy mennyire ízlik (1. tojáskrém, 2. humusz, 3. paprikakrém). A tojáskrémről sajnos nincs se fotó, se recept (egyelőre). Isteni volt, pedig úgy tudtam, hogy én azt nem is szeretem annyira. Csináltam egyszer egy füstöltlazacosat, de az se volt olyan finom, mint ez. A füstölt lazac akkor is csak azért került bele, hátha úgy jobban ízlene. (Frissítés! Megjött a tojáskrém receptje: 3 főtt tojás, 1 ek mustár, 2 óriás vagy 3 normál ek majonéz villával összetörve és keverve, só, bors. A tetejére egy újhagyma fehér részének a fele felaprítva (ollóval vagy késsel, ez most még nem tisztázott), díszítésnek.)

A humuszról sincs recept, mert Mazsi érzésre dobált össze mindent. Külön érdekesség, hogy a tahinit is házilag készítette Mazsi, de sajnos arra se emlékszik, hogy hogyan (lehet, hogy így), csak abban az egyben biztos, hogy botmixerrel csinálta. (Frissítés! Megjött a recept: a hummusz ilyesmi volt: kb 3-5 ek csicseri (a maradék), egy nagy teáskanál tahini, fél fokhagyma, 3 ek olaj, 2-3 ek citromlé, só bors.)

A paprikakrém ebből a receptből indult ki, de aztán nem pont ez készült el. A változtatásokat (még) nem tudom, csak azt, hogy megsütöttek valamennyi kápiapaprikát, amit aztán aprítógéppel krémesre turmixoltak valamennyi konzerv csicseriborsóval, darált dióval, olívaolajjal, tahinivel és sóval, borssal. Szerintem nem volt benne fokhagyma, de az is lehet, hogy igen. (Frissítés! Megjött ez a recept is: recept szerint ment minden csak csökkentett adagokkal, 2 kápia, fél fokhagyma, 2 teáskanál tahini, 3/4 konzerv csicseri, 3 dkg dió, citrom, só, bors.)

Volt még: Nápolyból hozott többféle felvágott, amik nem is hasonlítanak egyetlen itthon kapható felvágotthoz se: nem volt tömény fokhagymaíze, nem volt elsózva, nem voltak benne porcdarabok és egyéb ehetetlen részek, és a hajszálvékonyra szeletelt szalámik csak úgy olvadtak szét az ember szájában, egészen enyhe, még pont élvezhető füstölt-ízzel, félek, hogy erre is rá fogok szokni. (A legelső fotón látszanak egy kicsit a bal alsó sarokban kibontva is.) Ezek voltak: Bresaola, Salsiccia Dolce, Manzo Delicat, Salami Emiliano, Proscuitto Crudo, Coppa. Egyébként idén a füstölt sonkánk is pont megfelelő mértékben volt füstölt és sós, és nagyon-nagyon finom volt.

Aztán tanultam még egy érdekességet Mazsitól. Ő csinálta a kaszinótojást is, és berágott arra, hogy nem lehet megpucolni normálisan a tojásokat. Rákeresett a tiktokon, hogy van-e valami trükk, és talált is egyet!

A videót még nem kaptam meg, de Mazsi bemutatta a trükköt, jobb is, ha inkább őt nézzük. Szóval a nyers tojásokat az alján egy ponton addig kell gyengéden kocogtatni egy kiskanállal, amíg egyszer csak ad egy olyan hangot, mintha megrepedt volna, de nincs repedés, csak ez a hang. Ha így fő meg a tojás, ezután a kocogtatás és roppanás után, akkor simán lejön a héja. Kipróbáltam egyébként pár nappal később, és 4 tojást kocogtattam végig, de hangot nem hallottam, viszont a főzés után kettőt szuperül meg lehetett pucolni. Ilyet már évek óta nem tapasztaltam! (Frissítés! Megkaptam a videót, 1:15-től hallható az a bizonyos varázshang. Én azt rontottam el, hogy nem csak az alján, egy ponton kocogtattam, pedig Mazsi úgy mutatta.)

Én csak egy krumplis kenyérrel készültem, de idén se tudtuk felvágva lefotózni, mert olyan gyorsan elfogyott, és vittem még egy szendvicskenyeret is, amit a mélyhűtőből varázsoltam elő. (Mindkét recept Limara: Házi pékek alapkönyvéből van.)

Korábbi húsvétjainkat már összegyűjtöttem ebben a 2023-as húsvéti posztban.

Viki gyümölcstortát kapott szülinapjára, ahogy minden szülinapjára, amire visszaemlékszem. A linken épp egy 2008-as szülinapi gyümölcstorta receptje olvasható. Én mindig megkérdezem, hogy tudja még azt az óriási szelet tortát is megenni kaja után, és mindig azt válaszolja, hogy a desszertnek külön helye van. Jövőre is meg fogom kérdezni!

Húsvét hétfőn, ami most éppen április elsejére esett, bolondok napjára, kikerült egy új miniszobor a Megyeri hídra. Ez egy gúzsba kötözött Chuck Norris szobrocska, és nem volt könnyű megtalálni. Annyit segítek, hogy nem a bicikliút mellett kell keresni, hanem a gyalogos oldalon.

Ennyire pici:

Elég furcsa volt ez a nap, mert több okból nyűgös voltam: dolgoznom kellett, mert elseje volt, ráadásul olyan meleg lett, mintha nyár lenne. 27-30 fok lehetett napközben, és éjszaka is egy szál póló elég volt. Szóval a nyűgösködés után elmentem moziba (Lefkovicsék gyászolnak - nagyon jó!), hogy legyen már valami jó is, majd este 8 körül tekertem hazafelé, amikor hívott Olgi, hogy nem megyünk-e valahova ebben a melegben, mondtam, de, keressük meg az új miniszobrot. Így aztán szépen hazamentem, összeszedtem a nélkülözhetetlen dolgokat (alábbi képen), és elindultunk este 9-kor, de csak egy fröcsit ittunk Chuck-kal, mert aztán jött a vihar, és indulni kellett, így is éppen csak hogy hazaértünk éjfélre, a vihar előtt. 

Na egy utolsó művészi kép Chuck Norrisról. Olgi a mérete miatt csak kabócának vagy csótánynak hívta. De csak mert annyira cuki pici. Ő a mai napi cukiság.