Persze hazudós vagyok, mert nem is gyereknapra készültek el ezek a szépséges mini gyümölcstorták, de nem is volt baj, mert a kisfiammal úgyse tudtam találkozni. Viszont vasárnap, a gyereknapon újból kimentem az eperföldre Bélával a családi szobafestő barátunkkal, de csak mert bringázni akartam, eperre már semmi szükségem nem volt. Biztos ami biztos, vittem egy pici kosarat, amibe mégis szedtem 2 kilót, nem tudom minek: a mélyhűtőbe nem fér semmi a sok epertől, és nekem is már a fülemen folyik ki. Lekvárt meg nem csinálok már régóta, mert egyrészt legjobban frissen szeretem, azt meg tudok a mélyhűtött eperből is csinálni, másrészt nagyon nem kell cukros kajákkal tömni magam, a fröcsikkel simán bejuttatom a szervezetembe a megfelelő dózist.
De azért hogy is mondjam, ez a süti egy cukorbomba! Muszáj lesz finomítani rajta, mert én így nem tudom megenni. A tésztája a szokásos, ami Viki szülinapjára szokott készülni tesómnál, a csokipuding pedig fele cukormennyiséggel lenne jó szerintem.
Amiatt is ki akarok kísérletezni egy szállítható sütit, mert a számítógépszerelőm legutóbb nem kért pénzt a távszerelésért, viszont amikor megtudta, hogy nyugger vagyok, meg hogy van ez a blog, azt mondta, süssek neki valamilyen sütit cserébe. Ez januárban volt, azóta nem hagy nyugton a tudat, hogy tartozom egy sütivel.
A másik ok, hogy ezt a sütit választottam, hogy tesómtól kaptam jó pár évvel ezelőtt 6 db szép szilikon gyümölcstortaformákat, és eddig még csak egyszer használtam. Ezekkel szeretnék játszani mostanában. Ez a süti amúgy is olyan jó, nem kell semmi egzotikus hozzávaló, minden van otthon, ha hirtelen akarnék sütni. (Csak nekem kicsit túl édes.)
Hozzávalók:
- 2 tojás
- 6 evőkanál cukor (120 gramm)
- 6 evőkanál liszt (120 gramm)
- 6 evőkanál olaj
- sütőpor (egy kávéskanálnyit használtam)
A megsült tortácskákat rácsra tettem aljával lefelé, hogy a felpúposodott tésztarész visszalapuljon, és kb. 5 perc múlva lehúztam róla a szilikonformát. A szélétől jól elvált a tészta, csak a közepe volt kicsit ragadósabb, de nem volt nyers.
- 12 dkg barna cukor (éreztem, hogy túl sok a cukor, ezért a kristálycukor helyett barnát használtam, de csökkenteni nem mertem)
- 20 g holland kakaópor
- 30 g étkezési keményítő
- 1 csipet só
- 6,5 dl tej
- 1 vaníliarúd (ez nincs nekem, de van vaníliakivonatom, amit Évától kaptam karácsonyra, de elfelejtettem beletenni, pedig kikészítettem)
- 2,5 dkg vaj
Először egy kicsi lábosban jól összekevertem a cukrot, kakaót, keményítőt és a sót. Felöntöttem a hideg tejjel, és csomómentesre kevertem egy kézi habverővel. Ezután a habverővel folyamatosan kevergetve addig főztem, amíg elkezdett sűrűsödni. Ekkor beletettem a vajat, és addig kevergettem, amíg teljesen fel nem olvadt. Még azon melegében a sütikre kanalaztam a pudingot, plusz három pohárkába.
Lesz majd a pudingról egy külön bejegyzés is, hogy később megtaláljam, mert kiindulásnak tök jó lesz, olyan gyorsan megdermedt, finom illata van, és legfőképpen nagyon szép! Végül a sütiket mandulalapokkal, mozsárban összetört kesudióval (lehetne mogyoró is), és eperrel díszítettem. Gondolkodom, hogy Zsoltnak, a számítógépesemnek hogy készítsem, mert nagyon nyomaszt már ez a tartozás.
Végül pedig egy igazán nagyon édes csokipuding, Eminens Emike a gyereknapon elfoglalta a helyét és fegyelmezetten várja a köszöntést:
Tesóm egyébként vaníliapudinggal és banánnal szokta készíteni ezt a tortát, de én nem szoktam kérni belőle, arra eddig nem emlékeztem, hogy miért. Most már tudom, mert nekem túl édes. Vajon lehetne a tésztában is csökkenteni a cukrot? Valaki segítsen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése