Bögrés-mákos

Már napok óta készülök ezzel a bejegyzéssel, most végre pihenésképpen eljutottam idáig. A héten a melóhelyen is sokkal több volt a munka, mint eddig, itthon pedig... Holnap délután jön Erzsi néni és Miki bácsi (Imi keresztszülei) Vépről, őket pedig nem fogadhatom akárhogyan és akármivel. Náluk mindig terülj-terülj asztalkám van, valamiféle bizonyításkényszer pedig nem hagyja, hogy én alulmúljam mindezt. Napok óta agyalok, hogy mit főzzek és süssek, mindeközben pedig takarítottunk ezerrel. Legalább nagyjából megvolt a tavaszi nagytakarítás is. :)

Apu a héten sütött bögrés-mákost. Igaz, hogy húsvétkor is csinált, de akkor elfelejtettük lefényképezni, ezért most elkészítette újra, hogy felrakhassam a blogra. :) Én évente egyszer sütök - karácsonykor. Nem tudom miért, talán a mák miatt, számomra karácsonyi süti. Pedig nagyon finom, a mák ellenére könnyű, eteti magát. Csak darálni ne kellene! Bár mostanában felfedeztem, hogy darált mákot is lehet már kapni.
Hozzávalók:
- 2 egész tojás
- 100 g vaj vagy margarin
- 1 bögre (kb. 3 dl űrtartalmú) cukor
- 1 bögre darált mák
- 1 bögre tej
- 1 bögre liszt
- 1 csomag sütőpor (20 g)
- 1 késhegynyi őrölt fahéj
- lekvár
- vaníliás és/vagy fahéjas porcukor
Fontos, hogy ugyanazzal a bögrével mérjünk mindent!

A vajat habosra keverjük a cukorral majd a tojásokkal, váltakozva apránként hozzáadjuk a lisztet, mákot, tejet, végül a sütőport és a fahéjat. Én sokkal több fahéjat szoktam beletenni, mint amennyit a recept ír.

Kivajazott, lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük a masszát és előmelegített sütőben kb. 40 percig sütjük. Nem baj, ha a teteje megpirul, mert a végén úgyis megszórjuk porcukorral és az szépen befedi.

Ha kihűlt hosszában kettévágjuk és megkenjük lekvárral. Legalább egy óráig pihentessük, hogy picit magába szívja a lekvárt.

Ez két adag süti. :)

Mézes-mustáros-ajvaros csirkemell

Tulajdonképpen a Gyöngyi-féle mézes-mustáros csirkének álltam neki, de ez lett belőle. Sajnos, megint nem sikerült követni egy (ráadásul jól bevált) receptet, mindenféle lelki és anyagi okok miatt, de ez most finom lett.
Hozzávalók:
- 1 kg csirkemellfilé
- 2 nagyobb fej vöröshagyma
- 2 evőkanál olaj
- 3 evőkanál méz
- 3 evőkanál mustár
- 3 evőkanál ajvar
- 1,5 dl vörösbor
- 3 dl tejszín
- 1 teáskanál liszt
- só, bors
- 1/2 kaliforniai paprika

Egy nagy, vastagtalpú lábasban (lusta voltam elővenni a vokot, pedig abban lett volna a legjobb!) az olajon üvegesre pirítottam a felkockázott hagymákat (só nélkül!), rádobtam a szintén felkockázott csirkemellet, és körbepirítgattam (néhány perc). Utána rátettem a fedőt, és néhány percig pároltam a húst a saját gőzében (a csirkemell nagyon hamar elkészül!). Aztán levettem a fedőt, zsírjára sütöttem. Mehetett rá a bor, meg a mustár-méz-ajvar kombi. Meg az apróra vágott paprika.
Amíg ez csendesen fortyogott, egy kis csészében simára kevertem a lisztet egy kis vízzel (a keményítő jelenleg büntiben van nálam, ama bizonyos titokzatos szedertorta kapcsán), hozzákevertem a szószhoz, ráöntöttem a tejszínt, és 1-2 percig kevergetve összeforraltam. Közben valamikor még sóztam és borsoztam is. Ha nem a gyerekeknek csinálom, tuti tettem volna bele még valami csípőset is. De így is nagyon finom volt. Mi tésztával ettük, de rizzsel sem lehet rossz.

Karalábéleves

Hurrá, az idén is van tavasz! És már látszik az alagút vége, már itt vannak a retkek, saláták, újhagymák és karalábék, és a távolban már látszik az eper és az újkrumpli. El sem hiszem:)
A leves semmi extra, csak egy kis friss, főtt tavasz. Pont úgy készítem, ahogy általában a zöldségleveseket. Két fej karalábét megtisztítok, apróra vágok, most ment bele még egy kisebb sárgarépa is, meghámozva, természetesen, és vékony karikára vágva. Hideg vízben némi biovegeta társaságában feltettem főni, amikor már minden megpuhult, egy kisebb szűrővel kiszedtem valamennyi zöldségkockát, a többit pedig botmixerrel pürésítettem. Jöhetett a só, bors, meg egy marék apróra vágott petrezselyem. De ezzel már nem főztem. Meg persze visszatettem az egyben hagyott zöldségkockákat. Persze, lehet még tejszínnel/tejföllel/sűrű joghurttal ízesíteni, de anélkül is nagyon finom.

Banános-vaníliakrémes pite

Azt hiszem, ezzel a sütivel sikerült az egész családomat kinyírni. Én speciel folyamatosan kúrálom magam egy kis borocskával, de mégsem tudom kiheverni a délutáni sütizést. És az a legnagyobb baj, hogy én nem is vagyok oda az édességekért, ezért hát kár volt beáldozni magam!

Ezt a sütit Csincsilla fordította le nekem egy angol blogról, amikor látta, mennyire el vagyok keseredve a sütikudarcaimtól. Úgy érezte, ez az a süti, amit nem lehet elrontani, de nem ismer még engem! Ami szerinte egy nagyon finom, mindenre felhasználható sütitészta, az nálam egy kőkemény, ízetlen, inkább sós, mint édes szörnyedelem lett, rajta a vaníliás krém pedig annyira édes, hogy még órákkal később is azon kell gondolkoznom, hogy menjek, vagy ne menjek? Igyekszem bent tartani a tortát, és közben letörten megállapítom magamban, hogy én nem szeretem az édességeket, és nagyon utálok sütni!

Ez számomra egy elég bonyolult süti volt, három részből állt, első a pitetészta (22,86 cm-es):

- másfél csésze liszt (18,75 dkg)

- 2 evőkanál cukor (10 dkg)

- 3/4 teáskanál só (Ezt evőkanálnak néztem véletlenül. Úgy kellett kibányásznom a rengeteg sót, amikor észrevettem!)

- 15 dkg hideg vaj, felkockázva

- 2,5 evőkanál nagyon hideg növényi zsiradék (hát nekem nincs itthon margarin, tehát ez a részlet is vaj formájában került a tésztába)

- kb. 1/4 csésze jéghideg víz

A lisztet, a cukrot és a sót robotgépben megforgattam, hogy egynemű legyen, de nem sokáig! Beledobtam a vajat, megint egy-két pillanatra megforgattam a késeket, hogy borsónyi göbökké összeálljon. Hozzáadtam 3 evőkanál vizet, úgy, hogy egy kis víz, nyomás; kis víz, nyomás stb. Aztán egy kicsit hosszabban nyomtam, amíg összeállt a tészta, majd fóliában egy órára a hűtőbe tettem. Amikor letelt az egy óra, kivajaztam a fodros tortaformámat, belenyomkodtam a tésztát, fóliával letakartam és nehezéknek rizst szórtam rá. 200 fokon 25 percig sütöttem, majd amikor levettem róla a fóliát, újabb 10 percig sütöttem. Idő közben lazán rá kellett borítanom újból a fóliát, mert nagyon elkezdett barnulni. A megsült tésztát rácson hagytam kihűlni.

A vaníliás krémhez:

- 2 csésze tej (5 dl)

- 6 nagy tojás sárgája

- fél csésze átszitált barna cukor (10 dkg)

- 1/3 csésze átszitált kukoricaliszt (4 dkg)

- 1/2 teáskanál őrölt fahéj

- 1/8 teáskanál őrölt szerecsendió

- só

- 1 teáskanál vaníliakivonat (1 zacskó vaníliás cukor)

- 3 evőkanál hideg vaj

- 3 érett banán (de még nem puha!)

A tejet felmelegítettem. Ezután gőz fölött összekevertem a tojássárgákat a cukorral, vaníliás cukorral, kukoricaliszttel, fahéjjal, szerecsendióval, sóval, és habverővel addig kevergettem, amíg besűrűsödött. Apránként hozzáadtam a forró tejet, épp úgy, mint a besamel mártásnál: folyamatosan kevergettem, amíg besűrűsödött, ekkor újabb kis adag tejet adtam hozzá és így tovább. Amikor végre elfogyott a tej, sűrű volt a krém, beletettem a vajat is a forró krémbe és addig kevertem, amíg az el nem olvadt. Ezután félretettem hűlni.

Összeállítás:

A kihűlt pitetésztát vékonyan megkentem a vaníliás krémmel, majd másfél banánt rákarikáztam. Ezt betakartam a krémmel és megint másfél banánt rákarikáztam. Ezután a maradék krémet a tetejére öntöttem.

Tálaláskor 1 csésze (2,5 dl) hideg tejszínt felvertem 2 evőkanál cukorral (itt már kihagytam a vaníliás cukrot, de mazohisták tehetnek bele), majd kemény habbá vertem. A végén óvatosan belekevertem egy doboz natúr danon aktiviát direkt Ercsi kedvéért, hogy az "effendisz"-adagja meglegyen (Effendisz a joghurt szelleme!). Az eredeti recept két kanál tejfölt ír. Az egész sütit ezzel a tejszínhabbal takartam be.

Szerintem borzalmas volt, de a családom rendkívül jól nevelt, tehát elfogyott az egész süti, pedig Toma itthon se volt. (Legalább ő életben marad...)

A süti elkészülte után úgy láttam, jobb, ha bebiztosítom a vendégséget egy kis Csincsilla-féle feketeerdő-tekerccsel és az ugyanebből a tésztából készült nyuszibrióssal. A feketeerdő tekercsen annyit változtattam, hogy mivel nekem nem volt se meggyes lekvárom, se ribizlim, ezért a finom tésai ringlószilvából készült pikáns szilvalekvárommal kentem meg a tésztát, és ezután szórtam meg egy 10 dekás tábla felaprított étcsokival. Valami isteni volt!

Habár régen a kelt tészták is az ellenségeim voltak, de amióta Csincsilla receptjeit használom mindig sikerem van velük. Persze hatalmas családom minden tagjának kényes ízlését nehéz eltalálni: azt követelték a szemetek, hogy legközelebb külön csokis tekercset és külön szilvalekváros tekercset csináljak, a szilvalekvárost nem tudom kinek szánják, de ők a csokisra pályáznak...

Évától és Annától kaptam ezt a gyönyörű boglárkacserje-bokrot, amit azonnal elültettünk a kiskertembe, így hát mostantól egy perc nyugtom se lesz, hamarosan bekameráztatom az egész utcafrontot és éjszaka óránként fogok őrjáratot indítani! Ne röhögjetek, a szomszédom virágain ma órási keréknyom virított, nem tudom, hogy túlélik-e ezt a beavatkozást. (Most indul a ma éjszakai első őrjárat: Toma most megy sétálni barátjával, Viktorral.)

Tesóméktól egy csillogó-villogó tésztanyújtó és szélesmetélt-készítő gépet kaptam, amit majd egy külön bejegyzésben fogok megmutatni. Rémlik, mintha tesóm nemrégiben célzott volna rá, hogy jó lenne, ha nagy tételben gyártanék tagliatellét (he-he), mert igen-igen drága a boltban... De ez tényleg csak halványan rémlik, lehet, hogy nem is beszéltünk ilyesmiről! :-)

Ezzel a számomra kedves képpel szeretnék megemlékezni arról is, hogy ma lenne Anyuci 77. szülinapja. Ez a kép 1996-ban készült róla Toma nyolcadik szülinapján a Dembinszky utcában lévő lakásunkban.

Névnapom Micikénél finom sült padlizsánnal

Talán már írtam valahol, hogy Micikével úgy szoktuk egymást megünnepelni, hogy főzünk egymásnak valamit, együtt vagyunk, borozgatunk, megváltjuk a világot, és jókat röhögünk - ha van min! Így hát most Micike főzött nekem, és hosszadalmas egyeztetés után erre a finom, Fűszeres Eszter-féle mézes sült padlizsánra esett a választása. A hosszas egyeztetés azért volt, mert annyira szeretem mediterrán csirkéjét, hogy csak nehezen lehetett eltántorítani tőle, bár Micike folyamatosan mondta: "Te vagy az ünnepelt, azt főzök, amit kérsz!", mégis úgy éreztem, van valami a tarsolyában... Sokáig nem tudtam dönteni, mi legyen a menü, majd rábíztam a háziasszonyra és nagyon jól tettem!

Kerestem a receptet a Fűszer és Lélek blogban, de nem találtam (azóta Micike elküldte, belinkeltem!). Amire emlékszem, hogy a padlizsán egy egzotikusan finom, nekem meghökkentően új páclével van belocsolva, amiben van méz, csili (most ez nem volt), gyömbér, citromlé, olivaolaj, fokhagyma, petrezselyem, só és bors. Ezzel kell belocsolni a padlizsánszeleteket és ezután szépen megsütni. Emellé Micike készített egy finom natúr pulykamellszeletet, amit előzőleg bepácolt, majd a sütőben meggrillezett. Héjában sült krumplit sütött hozzá, amire még forrón finom vajat tettünk. Egyszerűen isteni volt!

És milyen finom volt hozzá a húsvétra Dezső unokabátyámtól kapott Dúzsi Tamás rozéja, a 2008-as Menoire Rose. Micike természetesen hallott már a Dúzsi Pincészetről, és tudta, hogy finom borokat készítenek ott. Látjátok, tudtam én, hogy legjobb egy szakemberrel elfogyasztani egy ismeretlen bort. Mindkettőnknek nagyon ízlett! (Nem mellesleg: jó erős borocska!)

Folti is letelepedett hozzánk az ünnepi asztalhoz, gondolom nem a személyem vonzotta oda, hanem a finom illatok. Úgy látom, kezdi megszokni, hogy néha betörök az életébe és olyankor folyton fényképezem.

Különösen akkor hagyja figyelmen kívül a fényképezőgépet, ha közben a gazdája simogatja, vakirgálja a nyakát. Ezt láthatóan nagyon-nagyon szereti!

Kukucs, Foltika! A kíváncsiság erősebb a géptől való félelemnél. Ne aggódjatok, azért mert nem éri fel az asztalt, meg tudja oldani a jutalomfalatok elfogyasztását!

Muszáj még megmutatnom Micike szerencsemalacát és szerencsekacsáját! Szeretném, ha tényleg szerencsét hoznának neki, nem mellesleg azért is, mert megígérte, ha ötöse lesz a lottón, megveszi nekem a házat naaaagy kerttel! Még névnap se kell hozzá! :-)

Lúdláb torta

Most értünk haza Imivel a Centrál Színházból, ahol Mazsolinonak köszönhetően nagyon jó élményben volt részünk. Az Avenue Q című musicalt néztük meg. A mai napig nem tudtam, mire szerzett a tesóm jegyet. Ő már látta és szerette volna, ha mi is megnézzük, de nem árulta el előre, hogy mit, nehogy rákeressünk az interneten. Szorított, hogy nekünk legalább annyira tetsszen a darab, mint neki. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a vicces darabokat és nem botránkozik meg a szókimondó szövegeken és jeleneteken (a mögöttünk és az előttünk ülő idősebb hölgyek valószínűleg megbotránkoztak). Profi színészek előadását láthattuk! Ha valaki elmegy és megnézi, annak különösen Kuki Mumus és Michael Jackson figuráját ajánlom figyelmébe. :) Köszi tesókám, még egyszer!

Akármilyen álmos is vagyok, a mai receptet még mindenféleképpen szeretném felrakni. Andinak ajánlom szeretettel, névnapjára. Ha már személyesen nem is találkoztunk, legalább virtuálisan felköszöntöm! Nem véletlen a receptválasztásom, tudom, hogy neki főleg a tortákkal gyűlik meg a baja. Talán egy picit segíthetek ezzel a - szüleim által sajnos ritkán készített, mellesleg a kedvencem azok közül, amiket ők szoktak sütni - lúdláb tortával.

Hozzávalók:
a piskótához
- 6 tojás
- 6 evőkanál cukor
- 4 evőkanál liszt
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- csipetnyi só
- 1 kávéskanál sütőpor

a töltelékhez
- 4 dl tejszín
- 50 g cukor
- 100 g étcsoki
- meggybefőtt (vagy rumosmeggy-befőtt)
- rum (vagy rumosmeggy-lé)

A sütés előtti napon felforralom a tejszínt a cukorral együtt, beletördelem a csokit és addig keverem, amíg teljesen el nem olvad. Kihűlés után hűtőbe teszem.

Másnap a 6 tojást különválasztom sárgájára és fehérjére. A sárgáját habosra keverem a 6 evőkanál cukorral, majd a fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem. A lisztet elvegyítem a kakaóval és a sütőporral. A tojásfehérje habot képzeletben három részre osztom és harmadonként, egyszerre két kanál kakaós liszttel hozzákavarom a sárgájához, vigyázva, hogy ne nagyon törjön össze a hab. A masszát kivajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tortaformába töltöm és előmelegített sütőben 180 fokon sütöm kb. 30-40 percig (tűpróbáig, Andi :) ). Az első 20-25 percben nem szabad kinyitni a sütőt, mert összeesik a piskóta. Üvegablakos sütővel rendelkezők előnyben! Nekem régen nem ilyen volt, szenvedtem is vele.

Ha 8 tojásos csokis piskótát készítek akkor a liszt és a kakaó arányát 5:3 kanálra módosítom.

Ha elkészült a piskóta, három részre vágom és hagyom kihűlni. Közben kemény habbá verem az egy éjszakára behűtött tejszínt. Ez a recept Lajos Mari 99 Sütemény és torta c. könyvéből származik, a szerző megjegyzése: "Különösnek tűnhet, hogy a hab sokkal keményebb lesz, tartósabb és több, ha a tejszínt előzőleg a tejszínt felforraltuk utána pedig jól behűtöttük."
A meggyet kimagozom, lecsöpögtetetm. Az alsó tortalapot meglocsolom rummal, megkenem a csokis habbal és megszórom meggyel, aztán következik az újabb tortalap. Végül a krémmel bevonom a torta tetejét és oldalát is és meggyel díszítem.

Az igazi lúdláb torta teteje csokimázzal van bevonva, de úgy már túl tömény lenne. Így pont megfelelő arányban van benne a könnyű krém.

BOLDOG NÉVNAPOT, ANDI!

Brokkolis lasagna

Sajnos elkészültekor, még melegen nem fényképeztem le, mert lusta voltam, és talán így nem eléggé étvágygerjesztő, de azért mindenképpen szeretném feltenni brokkolis lasagnámat. Most csináltam először ilyet, de mivel a lasagna felét hagyományosra készítettem, előbb azt kóstoltam meg, erről a részről nem tudok nyilatkozni. Mit csináljak, ha én eléggé húsevő vagyok?

Először elkészítettem a brokkolit: egy kisebb fej brokkolit rózsáira szedtem, és egy fél sárgarépa társaságában megfőztem vegetás vízben. Amikor kihűlt, a brokkolit még további vékonyabb szeletekre vágtam, a répát lereszeltem. A serpenyőben vajat olvasztottam, ebbe öntöttem egy kis tejszínt, két kanál tejfölt és egy kicsi tejet. Amikor összemelegedtek, beledobáltam a brokkolidarabkákat és a reszelt sárgarépát, sót, borsot, kurkumát, szerecsendiót. Legvégül, hogy kicsit besűrűsödjön, sajtot reszeltem bele.

Kábé 4 deka vajból, 4 deka lisztből és fél liter tejből besamelt főztem, ezt is sóztam, borsoztam és megszórtam reszelt szerecsendióval. A jénai aljára ebből a besamelből csorgattam, majd jöhetett a lasagnalap, erre a brokkolis mártás, rá egy kis reszelt sajt, amit betakartam besamellel és az egész rétegezést még egyszer megismételtem. A tetejére tészta került, amit meglocsoltam besamellel és jócskán megszórtam reszelt sajttal. 180 fokon sütöttem 35 percig.

És bár úgy készültem, nem sikerült április 15-re időzítenem a bejegyzésemet (jelenleg 24 perce április 16. van), azért szerettem volna apuról is megemlékezni 75. szülinapján. Sajnos ő már 27 éve nincs velünk. A képen tesómmal és velem látható, talán 35 éves lehet :-) Nem hiszem hogy életében valaha hallott volna akár a brokkoliról, akár a lasagnáról...

Grízes tészta Vilma 2. szülinapjára

A mai bejegyzésemnek nem az étel lesz a lényege. Hiszen ki ne tudna grízes tésztát csinálni? A világ egyik legegyszerűbb és leggyorsabban elkészíthető finomsága. Egy kis zsíron vagy olajon megpírítunk egy bögre búzadarát, majd felöntjük 3/4 bögre vízzel, hogy megpuhuljon és belekeverjük a főtt tésztát. Ehetjük édesen, porcukorral meghintve vagy lekvárral meglocsolva, esetleg sósan, köretként. Általában szélesmetélttel csinálom, de most nem volt itthon, ezért kockatésztát főztem hozzá.

A grízes tésztát Vilmának csináltam, mert ma van a második szülinapja. Hogy miért pont ezt, azt majd a későbbiekben részletezem. Először szeretném elmesélni, hogyan is került hozzánk. Frakkhoz, a másik vizslánkhoz járt régebben egy kutyaoktató, hogy megpróbáljon okos és művelt európai kutyát nevelni belőle. :) Aki ismeri Frakkot az elmondhatja, hogy valamilyen szinten sikerült is. Szóval Piroska, az oktató tette a bogarat a fülünkbe. Neki két mudija van és megkérdezte, hogy nem akarunk-e Frakknak egy társat? Hiszen egész nap itthon van egyedül, amíg mi dolgozunk, talán unatkozik. Én elég hevesen tiltakoztam eleinte, de aztán szép lassan beadtam a derekam. Miért is ne? De azt kikötöttem, hogy amennyiben lehetséges, attól a családtól vegyük a kiskutyát, akitől Frakkot és ha lehet kan legyen. Részben szerencsénk volt, mert amikor Imi felhívta őket, kiderült, hogy éppen akkor ellett Janka (Frakk anyukája), de sajnos csak egy kutyus maradt meg az alomból, a többi elpusztult. Ráadásul az egy túlélő lány volt. Várnunk kellett még egy kicsit, hogy kiderüljön, az az egy túléli-e az első heteit. Három hét múlva mentünk el megnézni. Én úgy voltam vele, hogy csak megnézzük!!! Ez még semmire nem kötelez, ráadásul lány és én fiút akartam. De amikor megláttam, végem volt, beleszerettem. :)

Ezeknek a szemeknek nem bírtam ellenállni. :)

A Molnár család Nógrádban lakik, két vizslájuk van: Janka és Leó, ők a szülők. Kisvizsla-nézőbe vittük Frakkot is, hogy kiderüljön, mit szólna a jövevényhez. Akkor még nem volt ellenére a dolog, mert nem tudta, hogy ha az a három hetes kis csomag, akit körbeszaglászott nálunk marad, akkor neki felfordul az élete, nem lesz több nyugodt, szunyókálással töltött nap, hanem egy házsártos, terrorista lánnyal kell együtt élnie.

Frakk itt majdnem 4 éves, Vilma pedig 3 hetes.

A nógrádi látogatás után nem volt kérdéses, hogy az a kutyus kell nekem! Néha azért motoszkált bennem a gondolat, hogy vajon ő nem beteg? Nem fog elpusztulni, mielőtt elhozhatnánk? Vagy miután elhoztuk? De ha csak ránéztem Frakkra, minden kétségem eltűnt. Elvégre testvérek, Frakknál egészségesebb, erősebb kutyával pedig még nem találkoztam és valószínűleg az sem véletlen, hogy Vilma maradt meg egyedül az alomból. (Ez a tény egyébként a szocializációját nagyban befolyásolta szerintem, mert Frakkon kívül más kutyákkal nem tud meglenni, megjegyzem, Frakk nélkül sem!)

8 hetes korában hozhattuk el, szülinapomra kaptam ajándékba. Azóta sokszor mondtam viccesen, hogy ha lett volna egy kis eszem, otthagyom Nógrádon. Amikor megérkeztünk érte, azzal fogadott minket, hogy az előző gazdi gyönyörű sárga virágjai közé ugrott egy hatalmas hasast. A négy pici láb négyfelé állt és vigyorogva ugrott a lépcsőről a virágokba. :)

Azóta eltelt két év, sok mindent átéltünk vele, nagyon rossz de imádnivaló. Szerencsére még nem volt beteg (lekopogom), egyedül az ivartalanítási műtét miatt volt huzamosabb ideig (kb. 7 óra) dokinál. Erre azért volt szükség, mert eszünkbe sem jutott pároztatni őket, meg különben is tesók!

Ezt a képet muszáj volt feltennem ide is, Imi blogján is megtalálható. A félreértések elkerülése végett: szeret az asztal mellett ülni széken, padon, de nem ott eszik! :)

Végül pedig a magyarázat a grízes tésztára. Tavaly áprilisban, Vilma szülinapja körül újítottuk fel a fürdőszobát. A vízvezeték-szerelési munkálatokat Imi keresztapuja végezte. Imi keresztszülei, Erzsi néni és Miki bácsi Szombathely mellett, Vépen laknak. Róluk még fogtok olvasni egészen biztosan. Szóval Miki bácsi Vépről jött fel, hogy dolgozhasson nálunk. :) Ahogy Erzsi néni meg szokott kérdezni minket, amikor megyünk hozzájuk, hogy "mit főzzek? mit ennétek?", úgy én is megtettem. Miki bácsi erre a szokásosat felelte: "darás tésztát vagy túrós csuszát". Mindig ezt mondja, mert saját bevallása szerint a fülén jön már ki a sok hús, a nehezebb ételek. Persze én nem fogadom a rokonokat, vendégeket ilyen egyszerű ételekkel, de úgy gondoltam, meglepetésből csinálok egy kis grízes tésztát - úgy emlékszem - a brassói mellé kiegészítésképpen. Úgy akartam tálalni, hogy "tessék, ez az ebéd, csak grízes tésztát főztem". Kiváncsi voltam, mit szól hozzá. Meg is csináltam előző nap és kiraktam az egész lábas tésztát hűlni a kamrakőre, persze fedővel lefedve. Kb. 5 perc után látom, hogy Vilma onnan sunnyog kifelé és nagyon nyalogatja a száját. Abban a pillanatban le sem esett, hogy mit csinálhatott, elvégre nem hallottam zörgést és forró volt a tészta! Pedig de: a kiskutyám az utolsó morzsáig befalta úgy ahogy volt, forrón. :) Vannak rá tanúk! Mivel nem volt itthon több búzadara és akkor kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy elmenjek venni, nem sikerült a meglepi. Viszont Vilma jóllakott.

A mai napon ennek emlékére kap egy jó nagy adag grízes tésztát, természetesen mindenféle ízesítés nélkül. Frakknak is jut belőle!

Zöldséges bőségtál

A sonka után senki nem bírt már a másik választható főételből enni, pedig ez is annyira jól nézett ki! Nem egy tipikusan húsvéti étel, de ha már tavasz van, együnk sok zöldséget!
Anyuék egyszer már csinálták zöldséges bőségtálat , de akkor az eredeti recept szerint a tetejére tették a húst. Úgy viszont sütés közben eléggé kiszáradt, ezért most finomítottak rajta, kiegészítették ezzel-azzal.

Hozzávalók:
- 40 dkg pörköltnek való sertéshús
- 1,5-2 kg zöldség vegyesen (ebben karfiol, borsó, sárgarépa, kukorica és zöldbab volt)
- 2 kis fej vagy 1 nagy fej vöröshagyma
- 2 dl tejföl
- 3 tojás sárgája
- sajt
- olaj
- só, bors, pirospaprika (esetleg Piros Arany)
- zsemlemorzsa

A lereszelt vagy apróra darabolt hagymát olajon megpároljuk, majd a tűzről félrehúzva megszórjuk őrölt pirospaprikával. Ezután hozzáadjuk a felkockázott húst, felöntjük vízzel és főzés közben sózzuk-borsozzuk. Tulajdonképpen pörköltet készítünk zöldpaprika és paradicsom nélkül úgy, hogy a végére jó bő szaftja maradjon.
A zöldségeket eközben sós vagy vegetás vízben megfőzzük, majd lecsöpögtetjük.
Amint elkészült a pörkölt, leszűrjük a szaftját és elkeverjük a tejföllel és a tojások sárgájával. Egy tűzálló tálat kiolajozunk, megszórjuk zsemlemorzsával. Lerakunk egy sor zöldséget, majd a húst és végül újból zöldségeket. Ezeknek a tetejére locsoljuk a tejfölös szaftot. Karikára vágott paradicsommal díszíthetjük majd megszórjuk reszelt sajttal.
Előmelegített sütőben addig sütjük, amíg megpirul a sajt.


Végezetül szeretném bemutatni, hogy milyen helyes kis csomagot tojt nekünk a nyuszi. :)

Kenyérben sült sonka hagymás krumplisalátával

Tudom, hogy elmúlt már húsvét és ígértem, hogy felteszem én is az ünnepre készült finomságok receptjét, de sajnos tegnap nem voltam teljesen magamnál egy 52 km-es Rákospalota-Szentendre-Leányfalu-Rákospalota biciklitúra után. :) Évek óta nem bringáztam és most enyhén szólva kiütöttem magam ezzel a távval, úgyhogy elnézést kérek és igyekszem pótolni mulasztásom!

Ahogy említettem, a szüleimnél ebédeltünk húsvétkor. Volt ott mindenféle finomság: minestrone leves, kenyérben sült sonka, franciasaláta, hagymás krumplisaláta, zöldséges bőségtál, lúdláb torta, érsek-szelet, bögrés mákos és a nagymamám által készített madártej. Még felsorolni is sok, kóstolni pedig a felét sem kóstoltam. Mindenről nem tudok részletesen beszámolni, csak amikről képeket készítettünk.
A levest már ismeritek, ezért sorrendben a következő a kenyérben sült sonka. Ezt anyuék készítették, ezért az általuk elmondottak alapján írom a receptet.

Hozzávalók:
- 1 kg kenyérliszt
- 25 dkg burgonya
- 2 dkg élesztő
- 1,5 dkg só
- langyos víz
- kötözött sonka
Az élesztőt feloldjuk 1 dl langyos vízben, és 3 kanál lisztet hozzákeverve kovászt készítünk, amit megkelesztünk. A szitált lisztet mély tálba helyezzük, közepére tesszük az áttört, főtt burgonyát, a megkelt kovászt és langyos, sós vízzel addig dagasztjuk, amíg a tál oldaláról jól leválik. A tészta középkeménységű legyen. Letakarjuk, és egy órán át meleg helyen kelesztjük. Amikor megkelt, lisztezett deszkára kiborítjuk, újra kissé meggyúrjuk, és középnagyságú lisztezett tepsibe helyezzük, ahol "belerejtjük" az előzőleg megfőzött, jól lecsöpögtetett, megszárított sonkát. Még fél óráig pihentetjük, kelesztjük. Tetejét megszórhatjuk liszttel, éles késsel bevagdoshatjuk. Előmelegített sütőben (kb. 200 fok) kb. 50 percig sütjük.

Ez a kenyértészta annyira finom, hogy amikor esszük, még langyosan, azt érezzük, hogy akár az egészet be tudnánk falni! :)

Anyuék franciasalátát készítettek hozzá.

Én pedig hagymás krumplisalátát, ami a hagyományos uborkasaláta-alaplével készült: vízben feloldottam cukrot, pici sót, ecettel elkevertem és ebbe tettem a felszeletelt hagymát, és a karikára vágott főtt krumplit. Vagyis csak vágtam volna karikára, mert a főznivaló krumpli egy része főzés után darabokra esett, a másik része teljesen jól szeletelhető volt. És ugyanabból a fajtából készítettem, nagyjából egyforma méretűeket! A tetejére szórtam még egy kis őrölt borsot is.

Ezek után már majdnem kidurrantunk de következett a folytatás, egy másik főétel vagy a rengeteg desszert közül valamelyik. :)

Portugál tojásos sütemény

Az ötlet innen van. Olyan igazi, húsvéti sütinek tűnt és bizonyult. Még sosem voltam Portugáliában, szóval fogalmam sincs, hogy milyennek kellett volna lennie ennek a sütinek, mindenesetre finom lett nagyon (még ha nem is autentikus).

Az eredeti recept szerint leveles tésztából készülnek a kis tésztakosárkák. Nekem viszont pont volt egy kisebb adagnyi Dorie Greenspan szinte mindenhez jó pitetésztájából (egy szedres tortával küzdöttem ugyanis mellékesen:)), tehát ezt használtam fel, és a krémet is egyszerűsítettem némileg:) Más részét nem alakítottam át a sütinek, mert más része nem volt.

Tehát a tészta:

Az alábbi mennyiségnek kb. az egy harmadát használtam fel 12 darab kis kosárkához. D. G. szerint ez egy 22,86 cm-es (9 inches) formához elegendő. (Mármint az egész adag tészta, nem a harmada!)

Kell hozzá:

– másfél csésze liszt

– 2 evőkanál cukor

– 3/4 teáskanál só

– 15 dkg jéghideg (fagyasztott) vaj, felkockázva

– 2,5 evőkanál jéghideg (fagyasztott) növényi zsiradék, 2 darabra vágva

– kb. 1/4 csésze jéghideg víz.

Mindezeket robotgépben kell összedolgozni, a lehető legrövidebb idő alatt, hogy ne melegedjenek fel a hozzávalók. Ha nincs nagy robotgépünk, akkor két adagban oldjuk meg a problémát! (Mint ahogy én is tettem:)) Tehát a lisztet, a cukrot és a sót beletesszük a gépbe, és csak megforgatjuk egy pillanatra, hogy jól összekeveredjenek. Aztán mehet bele a felkockázott vaj és növényi zsiradék, és mindig csak pillanatokra nyomjuk meg a gombot, hogy helyes morzsát kapjunk. Aztán kanalanként mehet bele a hideg víz, esetleg néhány cseppel több, ha szükséges. Akkor jó, ha összecsípve összeáll már a tészta. Sima felületre kiborítva gyorsan pofozzuk össze koronggá, csomagoljuk folpackba, és tegyük a hűtőbe, minimum egy órára.

Amikor fel akarjuk használni a tésztát, vegyük elő a hűtőből, nyújtsuk ki és formázzuk (most 12 darab kört vágtam ki belőle, és kibéleltem velük a muffinsütőformám mélyedéseit), és így még tegyük vissza a hűtőbe 20 percre.

Töltelék:

– 200 gramm tejszín

– 300 gramm tej

– 80 gramm cukor

– 3 tojás

– 3 tojássárgája

–1/4 teáskanál vaíliakivonat

A tejszínt fel kell melegíteni 70 fokra, belekeverni a cukrot, addig főzni, amíg a cukor elolvad. Ekkor mehetnek bele a felvert tojások és tojássárgáják, alaposan összekeverjük. A végén tesszük bele a vaníliakivonatot, és lehűtjük.

Én (mivel alapvetően a szedertortával voltam elfoglalva:)) csak összekevertem egy kis tejszínt (olyan 1,5 dl-nyit) 2 egész tojással és egy kis cukorral. Ezt a löttyöt töltöttem bele a nyers kosárkákba.

220 fokra előmelegített sütőben olyan 20-25 percet sütöttem, látszik rajta, hogy mikor jó, mert szép ropogós barnára sül a tetején a tészta is, és a krém is. A sütőben gyönyörűen felemelkedett a krém, kivéve kicsit összeesett, de így is nagyon finom volt. A tészta is remekül illett hozzá.

Vakondtúrás torta

Fiamat szerettem volna meglepni egy házi vakondtúrás tortával tegnapi vidám közös kertészkedésünk emlékére. A vakondtúrás torta az Amatőr kerti naplóban olvasott fess fiatalemberről (a vakondról) jutott eszembe, és mert Toma nagyon szereti a dobozos változatot. Csakhogy én egy vegyszermentesebb tortával szerettem volna meglepni, ezért rákerestem az interneten és bárhonnan közelítettem, mindig Mennyei Manna receptjéhez lyukadtam ki. (Érdemes rákattintani, annyira jópofa az ő tortája!)

Mint tudjuk, pár nappal ezelőtt megfogadtam, hogy soha többé nem sütök olyan sütit, amiben nincs megadva a pontos tepsiméret, a pontos hőfok, sütési időtartam, ahol a keményre felvert tojásfehérjét finoman bele kell forgatni a ragacsba és főleg ahol TŰPRÓBA van! Így hát neki is álltam ennek a rém egyszerű tortának: felvertem a tojásfehérjét kemény habbá... De ne szaladjunk így előre, lássuk a hozzávalókat:

Hozzávalók a tésztához:
- 5 tojás

- 80 g (4 ek) kristálycukor

- 1 dl étolaj (ezt speciel kifelejtettem!)

- 100 g (5 ek) finomliszt

- 40 g (2 ek) kakaópor

- 1 cs sütőpor

Töltelék:

- 5 dl habtejszín
- 2 ek porcukor

- 2 cs habfixáló

- 80 g csokilencse vagy kakaós tortadara, vagy reszelt étcsokoládé

- 3-4 db banán

- citromlé (ezt is elfelejtettem!)

Találkoztam olyan recepttel is, ahol a tejszínhabhoz még hidegen kikeverhető banánpudingot is adtak, de én pont a sok műanyagot szerettem volna kikerülni, így hát nem azt választottam.

Először kivajaztam és kiliszteztem a kapcsos tortaformámat, az aljába sütőpapírt vágtam. A recept 26 centis formát ad meg, de nekem csak egyféle van, tehát nem mértem le, hogy ne idegesítsem magam még ezen is!

Felvertem az 5 tojás fehérjét egy csipet sóval kemény habbá. Félretettem egy tányérban, majd ugyanebben az edényben felhabosítottam az 5 tojás sárgáját a cukorral. (Ekkor kellett volna az olajat belecsurgatni, de ezt elfelejtettem nagy izgalmamban!) A lisztet, kakaóport és a sütőport összekevertem, majd a tojásfehérje-habot és a lisztes keveréket váltakozva hozzáadtam a cukros tojáshoz. Átöntöttem a várakozó tortaformába (és ekkor jutott eszembe, hogy vajon az olajat mikor kellett volna hozzáadni a tésztához?), és 180 fokos sütőben 20 perc alatt megsütöttem. Nem mertem tovább bent hagyni, bár az eredeti recept 30 percet ír közepes hőfokon.

Amikor a süti megsült, félretettem egy rácsra kihűlni. Amikor kihűlt kikapartam (hol kézzel, hol kiskanállal) a belsejét úgy, hogy 1 cm-es peremet hagytam a tortának, és a kikapart dortadarabkákat durvára morzsoltam.

Ezután következett a tejszín, amit először elkevertem a két evőkanál porcukorral, majd félig felvertem és ekkor adtam hozzá a két csomag habfixálót és tovább vertem. Amikor jó kemény lett a hab, 80 g csokidarabkát kevertem el benne lyukas fakanállal.

A kikapart tortába elhelyeztem 3 és fél banánt, a maradék fél banánt apróra vágva belekevertem a habba, majd habot a banánok tetejére halmoztam. Betakartam a szétmorzsolt tésztával, és jól rányomkodtam. Egy jó fél napra a hűtőbe tettem, hogy kicsit felpuhuljon a tészta.

És sikerült! És nagyon finom lett! (Érdemes az eredeti receptet is tanulmányozni, kicsit precízebb ott a leírás!) Fiam nagyon örült neki!

Mivel kisvakondot nem tudtam hirtelen a tortám tetejére varázsolni, Hédi és Ági blogjából loptam egyet! :-)