Tökfőzelék

Mazsi kérésére így kezdem a mai bejegyzést: Egy héttel azután a nevezetes esemény után, hogy finom Rugelach sütijeim tetejét Mazsi kente le tojással, majd szórta meg barnacukorral, elkészítettem ezt az iszonyúan elrontott tökfőzeléket. (Jó lesz így?) Néha fehér, néha pedig, mint most is, pirospaprikás változatot szoktam készíteni, de nem ez volt most a baj. Hanem az, hogy túl kicsi tököt vettem, és nem találtam jól el az arányokat, szinte semmi nem jó mennyiségben van benne. Pedig a recept tökéletes, hiszen tesómtól van!

Egy kicsi tököt megpucoltam, majd a sajtreszelő nagylyukú oldalán legyalultam. Ezután pici olajon egy kis fej hagymát fonnyasztottam, rádobtam az apróra vágott kaprot, (most) szórtam rá piros paprikát, és erre tettem a gyalult tököt. Felöntöttem egy kis tejjel, megsóztam és megfőztem a tejben a tököt. Egy deci tejfölben elkevertem egy evőkanál lisztet, majd ezzel behabartam a főzeléket. Erről nem tudok többet írni, nem sikerült.

Szeretnék inkább mai futásunkról írni itt a blogban, mert rekordot döntöttünk Mazsival: 10 perc alatt lefutottuk a szokásos távot, igaz, 8.46-nál megállt a stopper és valamikor a kör vége felé tudtuk csak újraindítani, de az tény, hogy célbaérkezésünkkor 10 perc és még valamennyit mutatott, szemben a szokásos 22 perccel. Naggyon jók vagyunk! :-)

Aranyérmes boraim

Ma Ivó névnap van, tehát nem eszünk, hanem iszunk. Az aranyérmes borokat Dezső unokabátyámtól kaptam húsvétkor, az aranyérmekről szóló cikket pedig Micike másolta nekem ki a Színes Magyarország című lapból. (Nem véletlenül figyelt fel a cikkre, hiszen az aranyérmes Menoir-t vele kóstoltam meg!) Beírom ide, mert nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen kiváló borokat kóstoltam már életemben...

"Arattak Dúzsi Tamás borai a rozék világbajnokságán

Három arany- és egy ezüstérmet nyert Dúzsi Tamás szekszárdi borász a cannes-i borversenyen. Ez igen megtisztelő, hiszen Dúzsi úr a világ legnevesebb bortermelő országainak résztvevőivel mérte össze erejét, és mind a négyféle rozéja érmet szerzett.

Dúzsi Tamás bortermelő vidékre született. Kicsi korában már megtanulta tisztelni a nemes nedűt, hiszen nagyszüleinek, szomszédjainak mind nagy szőlői voltak. Gyermekként rengeteg szüreten vett részt, még arra is emékszik: a régi időkben fateknőbe és nem puttonyba szedték az érett gyümölcsöt.

- Nagyon szeretem a munkámat, mindig is borász szerettem volna lenni, amit mi sem mutat jobban, minthogy borászati szakközépbe, mad főiskolára jártam - magyarázza Dúzsi Tamás. A cannes-i versenyt már régóta megrendezik, ott a világ midnen tájáról érkező rozéborokat értékeli a zsűri. Ez a megmérettetés a világ legnagyobb rozéversenye. Jómagam négy éve indulok rajta és eddig mindig kaptam érmet. Az idei verseny számomra a legeredményesebb, hiszen mind a négyféle boromat éremmel jutalmazta a zsűri.

A franciáknak kicsit más az ízlése, mint a magyaroknak, ők a testesebb, érettebb fajtákat kedvelik, szerintünk pedig a jó rozé könnyű és illatos, nem csak étel mellé kellemes fogasztani, hanem önmagában is jó kortyolgatni. Ezért lehet, hogy az általam legjobbnak ítélt boromra, a kékfrankosra kaptam az ezüstérmet. A Medonoir, a Cabernet Sauvignon és a Pinot Noir aranyat kapott."

Mint látjuk, ez a három borom marad még kóstolásra, a Cabernet Sauvignon, amit tesómmal fogok felbontani (ez is aranyérmes!), a Pinot Noirnak kitalálom még az alkalmat, amikor felbontom, és a Medonoir, ami nem látszik a képen, mert már megittuk Micikével, és nagyon-nagyon-finom volt.

A cikkben említett (ezüstérmes) kékfrankost is megkóstoltam már, sőt, tesóm is húzott egyet az üvegből és még az ezüst/aranyérem előtt megállapítottuk, hogy nagyon finom rozék!!! Dezső, te honnan tudtad ezt???

Még egy érdekesség a cikkből: "A versenyen egyébként a borászok nem vesznek részt, csak palackban küldik ki a nedűt. A zsűri nem látja, ki a termelő, hanem egy sorszámmal ellátott pohárból kóstolnak."

Fantasztikus, hogy Dezső jóvoltából nekem ilyen híres boraim vannak! Köszönöm még egyszer!

Ötperces csokis süti Ercsi nevenapján

Kicsit vívódtam rajta, hogy írjak-e ma, mivel blogszerzőtársaim olyan jó reciket raktak fel, de győzött a lelkiismeret-furdalás, hiszen ma van Ercsi névnapja és hiába készültem neki ma legalább tízszer a felköszöntésnek, mindig elterelődtem valamivel. Legközelebb pedig most éjszaka jutott eszembe, tehát megünnepeltük őt Tomával egy villámgyors, nagyon finom csokis sütivel. Ajánlom kedvenc szakácsomnak, Ercsinek, ezt a receptet, próbálja ki: 2 perc az összeállítás, 3 perc a sütés.

Akár egy munkahelyen ebédidőben is összedobható ez a desszert, hiszen szinte minden munkahelyi konyhában megtalálható a cukor, a sportszelet; tojást, lisztet, kakaót pedig majd kérünk a szomszédtól... :-)


Pénteken egy kicsit lazább munkanapot tartottam (remélem Marcsi most becsukja a szemét), és The Chef Viki blogját olvasgattam, ő most úgyis elutazott Prágába, nem figyel ide, tehát gyorsan kinyomtattam pár receptjét! :-)

Hozzávalók két adag csokis sütihez:

- 4 evőkanál liszt,
- 2 evőkanál cukor
- 2 evőkanál kakaó
- 1 mokkáskanál sütőpor (nem kötelező)
- 1 tojás
- 3 evőkanál tej
- 3 evőkanál olaj (vagy olvasztott vaj)
- 1 Sport szelet , vagy 3 evőkanál csoki

A száraz hozzávalókat összekevertem egy tálban, majd hozzátördeltem egy XL-es méretű Sport szeletet. Egy másik tálban pedig kézi habverővel összekevertem a tojást, a tejet és az olajat. Ezután a tojásos keverékhez hozzáadagoltam a száraz keveréket, majd két kis tálkát alaposan kivajaztam és mindkettőt félig töltöttem a csokis masszával. Betettem a mikróba 3 percre, a végén pedig kivettem 2 db kerámiatálban készült muffint. Az eredeti recept(ek)ből azt láttam, hogy 750 W-on 3,5 pecig, 1000 W-on pedig 3 percig kell mikrózni. Nem tudom, nekem mekkora a max. teljesítménye a mikrómnak, de 3 perc alatt tökéletesen "megsült" a süti. Toma szerint legalább két szelet csoki kellett volna bele, hogy igazán érezni lehessen a Sport szelet ízét.

Ercsi, ezzel a finom sütivel szeretnék nagyon boldog névnapot kívánni neked, ha már nem sikerült legalább egy sms-t írnom e jeles alkalomból! :-)

Itt pedig az látható, hogy Poczak az állatkertben járt és megcsodálta az őzikét. Anyira édes, ahogy nézik egymást mint ez a süti, amiről a bejegyzés szólt! :-)

Palacsinta

Ma ez volt a Bendi leckéje, és nagyon bele kellett húzzon, mert nem áll jól az adott tárgyból. És nagyon ügyesen, önállóan megsütötte (apukája is segített a vége felé), hétvégén kifestjük a konyhát, és kész is. Mindenesetre nagyon szórakozató volt úgy vacsorázni, hogy a háttérben folyt a palacsintasütés.

A recept:

Három nagy tojást összekeverek csipet sóval és 3 evőkanál cukorral. Ha nem felejtem el, és nem ipari mennyiségben készül a palacsinta, akkor megy bele vaníliás cukor is. Teszek bele vagy 6-8 lisztet, alaposan összekeverem. Persze nem fakanállal, hanem kézimixerrel, akkor könnyebb, gyorsabb, és tuti nem lesz csomós. Mehet bele olyan 3 dl tej, keverés, és még liszt (összesen olyan 50-60 dkg lisztet használok el). A többi folyadék már víz lesz, szép simára, palacsintatészta sűrűségűre keverem:)

És nem szoktam állni hagyni, azt figyeltem meg, hogy akkor jobban szakad. Szóval rögtön elkezdik sütni lehet sütni, lehetőleg két sütőben, két kuktával, akkor haladósabb. Szilikonecset, kis olaj, és hajrá. Lehet fakanállal is forgatni, de az igazán menők dobálják:)

És a bónuszképek:

Kókuszgolyó

Kókuszgolyót csináltam masszázs-napra. Nem volt kedvem sütőben készült édességet készíteni, főleg azért, mert nem jutott eszembe semmi olyan, ami viszonylag gyorsan elkészül és jóóóó nagy adag lesz belőle. A kókuszgolyóval még soha nem fürödtem be, mindenki szereti, kivéve Tomit. És mindig azt gondolom, hogy gyorsan el tudom készíteni. Hát persze, így is lenne....ha nem másfél kiló darált keksznek állnék neki! :)

Hozzávalók:
- 50 dkg darált háztartási keksz
- 10 dkg vaj
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 20 dkg porcukor
- 1 mokkáskanálnyi rumaroma
- meggybefőtt leve
- kókuszreszelék
Ez a "hivatalos" recept. Bevallom őszintén, most találtam az interneten. Ugyanis én soha nem mérem le a hozzávalókat, mindig csak szemre teszek bele mindent, ezért soha nem is lesz kétszer ugyanolyan ízű. Viszont ez a recept állt legközelebb ahhoz ami a fejemben van. Én szoktam beletenni ezeken kívül egy kis kávét. Frissen lefőzött lenne az igazi, de mivel mi nem kávézunk, így nincs kávéfőzőnk. Jobb híján porkávéból készítek egy-két adagot. Sima meggybefőtt helyett néha kérek anyutól egy-egy üveg házilag eltett rumosmeggyet, de mivel most néhányan autóval jöttek hozzánk, nem mertem megkockáztatni, hogy a sofőröknek elvegyék a jogsiját, így maradtam a bolti meggybefőttnél. Nem is lett olyan finom mint rumosmeggyel.
A darált kekszet elkeverem a cukorral, szobahőmérsékletű vajjal, kakaóporral, kávéval valamint annyi meggylével (vagy rumosmeggylével), hogy formálható legyen. Ha csak sima meggybefőttet használok, akkor rumaromát adok a masszához, vagy egy evőkanálnyi jófajta rumot borítok bele, mikor milyen kedvem van. :) Ha még mindig száraznak találom, egy pici tejet keverek hozzá. Ezután golyókat formálok, a közepébe meggyet rejtek és végül megforgatom kókuszreszelékben.

Én akkora golyókat szoktam készíteni, hogy éppen elfér benne egy fél meggy. Vagyis elég kicsiket. Imi szerint túlságosan is. Pénteken este fél 9 körül álltam neki a kókuszgólyó gyártásnak és amikor fél 11-kor még majdnem a fele massza a tálban volt, szóltam Iminek, hogy jöjjön segíteni, mert sosem fogok végezni. Megoldotta a problémát. Azt mondta, az a baj, hogy túl piciket csinálok, majd ő megmutatja, mekkorákat kell. Itt látható a különbség:
Igaz, hatékony volt, mert kb. negyed óra alatt befejezte, azt amit én elkezdtem. :)

Házi kenyér háromféle lisztből

Toma elfelejtette közölni, hogy holnap nem megy suliba, tehát nincs szüksége szendvicsre, úgyhogy gyorsan hajfestés előtt még bedagasztottam egy adag kenyértésztát, majd kitettem a jó meleg erkélyre megkelni, pont oda, ahol előzőleg napozás és krimiolvasás közben sikerült elszundítanom. Festés után pedig szépen megsütöttem a tökéletesen megkelt kenyérkéimet.



Tényleg, lehet, hogy már unalmas lesz ez a recept, mert csak a lisztfajtákat szoktam variálni, meg a péksütik formáját, különben minden ugyanaz:

- 50 dkg rétesliszt
- 10 dkg simaliszt
- 8 dkg teljes kiőrlésű grahamliszt
- 1/4 kocka élesztő
- 1 kávékanál cukor
- 2 kávéskanál só
- 2,5 dl tej
- 2 dl víz
- esetenként valamilyen mag (most egy kis fekete és fehér szezámmag)

A fentieket dagasztókarú robotgéppel összegyúrom, majd alaposan megdagasztom. A tálat kiolajozom, és ebbe az olajba jól beleforgatom a tésztát, hogy mindenütt bevonja az olaj. Folpackkal letakarom, hogy ne száradjon ki és meleg helyen duplájára kelesztem. Amikor megkelt, kicsit átgyúrom, az előre elképzelt formára formázom a tésztát és 200 fokos sütőben megsütöm.


Most nem zsömléket, hanem két darab veknit formáztam, aztán második kelesztés után lekentem a kissé felvert és felvizezett tojásfehérjével, bevágtam 3 helyen, és 200 fokon 20 perc alatt szép pirosra sütöttem. Ennyi! Csapó! :-)

Epres panna cotta és tzatziki házi joghurtból

Nem csináltam semmit egész hétvégén. Csak pihentem, virágot ültettem, kertészkedtem, napoztam, olvastam és sokat-sokat aludtam. Ja és kicsit futottam Mazsival, méghozzá elég jó időt, meg is örökítem itt a blogban: 21.06 volt, szemben a szokásos 22-vel (19-valamennyi a rekordunk, de nem tudunk rájönni, hogy azt hogy csináltuk). A házi joghurt speciel magától készült el, szinte nem is kellett emberi közreműködés: Csincsilla házijoghurt-receptjét használtam, minden utasítást szóról szóra betartottam, még a mennyiség is ugyanaz volt, tehát arról nem is írok. Természetesen tökéletesre sikerült, hála a tökéletes receptnek!

Azt, hogy egy kis sült csirkét sült krumplival és egy kis fasírtot petrezselymes újrkumplival főztem, már le sem merem írni, talán cikinek találtatik, van is olyan, aki ha belép a lakásomba, az első kérdése az: Hát te, hogyhogy nem főzöl? Hát igen, más érdekes vagy hasznos, esetleg kellemes tevékenységet én sem tudok elképzelni otthon a lakásomban... Szóval úgy alakult, hogy nem főztem, vártam a jobbnál jobb programajánlatokat, tesómmal is függőben volt pár dolog, unokatesómmal is, de nem volt rám szükség, tehát elfoglaltam magam szépen. Annyira jól esett ez az édes semmittevés, már csak egy kis futás hiányzott a végére... Mazsikám, sajnálom, hogy lebetegedtél, gyógyulj meg!

A jogurt tehát magától elkészült, egyik üveggel gyorsan átvittem tesómnak, hogy csöpögtesse le és készítsen a másnapi ebédhez tzatzikit belőle, én pedig fél kiló (600 Ft-os) epret megmostam, az osztályon aluli darabokat gyorsan megettem, a többit villával összetörtem, majd hozzáadtam a Csincsillánál már szépen felvázolt joghurtos-tejfölös-cukros (4 evőkanál!!!) keverékhez. Ezután elkészítettem a zselatinos keveréket, hozzáadtam az epres joghurthoz, kis tálkákba szépen elosztottam és mehettek a hűtőbe éjszakázni. Egészen biztos voltam benne, hogy nem fognak megdermedni, mert annyira folyékonyak voltak még egy óra múlva is. De Csincsilla ribizlis panna cottájához megszólalásig hasonló állagút sikerült előállítanom! Köszi a recit, ezentúl hetente kell készítenem ilyet kis családomnak... :-)

Tálaláskor megszórtam mandulapehellyel és még Toma is vígan bekanalazott egy adagot. Azt hittem, ez a házijoghurt-mennyiség soha nem fog elfogyni, hiszen többszöröse az egész évi joghurtfogyasztásunknak, de vasárnap estére már egy csepp se maradt belőle! Fantasztikus!

Tesóm tzatzikije is eszméletlen finom lett, áthozott egy kis adagot kóstolónak, amikor átjött befesteni a hajamat. Jut eszembe: ne felejtsük el holnap észrevenni, milyen szép vagyok! :-) Köszi!

A kiskert ma

"Tanítómestereim", Hédi és Ági már nagyon várják a képeket a kiskertről, érthető is, hiszen annyi szép virágot kaptam tőlük onnan a messzi Szigetközből! Mostanában már szívesebben foglalkozom a virágokkal, mint a tűzhellyel, ez meg is látszik a bejegyzéseimen. Legszívesebben minden szabadidőmben kapirgálnék, csak valaki főzzön nekem finomakat :-).

A színes margarétám gyönyörűen kivirágzott, most már nem téveszteném össze a sárgarépával :-). Lehet, hogy nem elég napos a kertem a számára, mert eléggé meg van nyúlva, mintha több napfényt szeretne kapni. Na nem baj, biztosan örülni fog egy kis árnyéknak a 45 fokos nyári melegben a perzselő napsütésben! Annyira szép, egészen beleszerettem!

Ez pedig az évelő len. Nem sikerült jó képet csinálni róla, sokkal kékebbek a virágai, mint ami a képen látható. Talán a fényviszonyok nem voltak túl jók.

A földön a növény körül látszik a sok-sok kék virág: mindennap újabb virágok nyílnak ki rajta, amik még aznap lehullanak. Kerestem a lenmagot a virágok helyén, de még nem találtam.

A sebesült aranyesőm: egyik reggel amikor elindultam dolgozni, szokásom szerint végignéztem a kertet és azt láttam, hogy szegény aranyesőre rálépett valaki. De nem a járda felől dőlt be a kert felé (mintha egy kutya, vagy egy részeg lépett volna be a kertbe), hanem fordítva, a kertből kifelé. Nem tudtam elképzelni hogy történhetett. Aztán siettem haza a munkából, gyorsan bekötöztem a föld közeli sebesülését, és még egy kötést kapott, hogy a kikarózás miatt a drót meg ne sértse az ágat. Úgy tűnik, meg se kottyant neki ez a kis incidens. Csincsilla mesélte, hogy ők is meggyógyítottak már így egy pórul járt fájukat, hát reménykedem.

Aztán ma, amikor délelőtt kertészkedtem egy kicsit, rájöttem, mi is történhetett. Kettővel fölöttem egy elég primitív család lakik, sokszor dobálnak ki egymásnak az ablakon dolgokat, mivel nincs kedvük felmenni érte az emeletre. Most ott voltam a kertben, nem merték a virágokra dobni a nehéz szatyrot, de látszott, így szokták. Talán így történhetett, hogy valami nehezet dobtak ki és ráesett az aranyesőre, ami ettől eltörött és földig hajolt. Borzalom! Nem részletezem most a gondolataimat, nem illene ide.

Ez a növény hamarosan már nagyobb lesz, mint én. Itt nőtt ki a kertben, és annak idején meghagytuk Tomával, mert olyan szép volt. Most virágzik, ezért nincs szívem kiásni, pedig Bori azt mondja, ami ilyen nagyra nő, az csak gaz lehet. Vajon tényleg az?

Erről a növényről még mindig nem tudjuk, hogy micsoda, Hédi és Ági citromfűnek vagy borsmentának nézte. Megszagoltam, de nincs egyik növényhez hasonlító illata sem. Majd ha még kupálódik, biztos kiderül, hogy mi lehet.

Próbáltam hasonló szögből is képet készíteni, mint legutóbb: elöl a pénzlevelű lizinkák, mögötte a tűzliliom, ami sajnos nem virágzott, biztosan megviselte az átültetés; a liliom mellett balra a szépséges boglárcserje, ami még mindig virágzik egy kicsit; a tűzliliom mögött a "gaz" és az ismeretlen citromfű vagy borsmenta. A kert és a kép jobb szélén sövény van, mögötte a hadirokkant aranyeső, mögötte az évelő len, amögött barka, és utána mályvarózsák. A kép bal alsó sarkába is egy mályvarózsa lóg be.


Na és itt van Ferenk orgonája, amit - most már általánossaágban elmondhatjuk - tesóm locsol nagyjából kétnaponta. Még így is erősen kókadozik, bár ez a képen nem látszik. Ágitól és Héditől kapott orgonáimról nagyon rosszul sikerült a kép, mivel nagyon rosszul is vannak. Ma megmetszek közülük kettőt, hátha segít rajtuk.

Lehet, hogy így elsőre nem látszik, de egyik orgonaág, amit kénytelenek voltunk megmetszeni, mert letört a teteje ültetéskor vagy szállításkor, szépen elkezdett hajtani. Nem értem, hogy a biokertész könyv miért írta, hogy első évben nem viseli el a metszést, amikor látszik, hogy milyen jót tett neki, hogy nem kellett a sok-sok levelet életben tartania. Tanultam az esetből!

És új lakók az erkélyemen is:

A piacon vettem szép kék lobéliát, nagyon szeretem ezt a virágot, minden évben ültetek az erkélyemre. Nyár közepére már nagyon bebokrosodik és folyamatosan virágzik.

És vettem még lila lobéliát is, ilyenem még sosem volt. Remélem, jól fogják érezni magukat nálam.

Ezt a gyönyörű cserepet Petitől kaptam, sokat gondolkodtam, hogy mit ültessek bele. Az már biztos, hogy ha lesz házam, a bejárati ajtó mellett jobbra fog állni a nagy cserép és valami szépséges lesz benne, talán rózsa, talán leander.

Most az anyu szomszédasszonyától kapott növénykéket ültettem bele, és nagyon jól áll neki. Sajnos a növények nevét nem tudom.

Rakott krumpli

Megint masszázs-nap volt nálunk, ezért hét elején elkezdtem gondolkodni, mit főzzek, amit még nem evett nálunk masszőrünk, Zoli. Olyan étel kell erre a napra, amit nagyjából mindenki szeret, hiszen sokan szoktunk ilyenkor összegyűlni és bárki megéhezhet nap közben. A rakott krumpli például ilyen. Tomi barátunk nem tervezte, hogy ebédre marad, de amikor megtudta, hogy ezt készítek, gyorsan módosított tervén. :) Nem akarta teleenni magát, mert ma ment a 10 éves érettségi-találkozóra - amit az újpesti Csülök Vendéglőben rendeztek, illetve rendeznek, mert szerintem még most is tart- végül mégis szedett magának egy jó nagy adagot. Kiváncsi vagyok egyébként az osztálytalálkozós élményeire. Mivel egészségügyi szakközépiskolába járt, ezért a sok lány közül ő volt egyedüli fiú az osztályban. :) Ezek a lányok pedig mostanra már felnőttek...
A hozzávalókat nem sorolnám fel tételesen, mert a klasszikus tojás-krumpli-kolbász-tejföl négyesen kívül még sok mindennel ki lehet egészíteni, pl. paradicsommal, hagymával, szalonnával. Kinek milyen kedve van és kinek milyen az ízlése. Hallottam már olyant is, hogy kolbász helyett pörköltszerűen elkészített darált húst tettek bele, mint a rakott kelkáposztába.

Én mindig római tálban sütöm a rakott dolgokat. Jobban el lehet rendezni benne a hozzávalókat, mint a tepsiben és sokkal hamarabb elkészül az étel az agyagedényben. Mielőtt lerétegezném a karikára vágott krumplit, tojást, kolbászt (én ebben a sorrendben szoktam), vízbe áztatom a tálat, hogy a falából sülés közben fokozatosan elpárolgó víz ne hagyja kiszáradni a benne lévő ételt. Igaz, a nálam készülő rakott krumpli nem nagyon száradna ki, mert nagyon tejfölösen csinálom és az aljára egy pici zsírt is teszek, csak az íze kedvéért.

Én így készítem: a héjában főtt krumplit, a tojást és a kolbászt karikára vágom. A tál aljában elosztok egy kanálnyi zsírt. Erre ráteszek egy réteg krumplit, utána egy réteg tojást, egy réteg kolbászt. Ezt beterítem tejföllel, ha kell, picit sózom. Utána megint krumpli-tojás-kolbász-tejföl (esetleg só) következik. Végül krumplival zárom a sort. Erre megint tejfölt kenek, amire sajtot szoktam reszelni, majd egy kis sonkával, baconnel, vagy kolbászkarikával díszítem a tetejét. Most nem maradt a kolbászból, ezért paprikás szalámit tettem a sonka mellé a sajtra.

Hideg sütőbe tolom a tálat, fokozatosan melegítem át. 200 fokon szoktam sütni, először letakarva, majd negyed óra után leveszem az edény tetejét és hagyom, hogy a sajt elolvadjon és megpiruljon a krumplin.

Ez volt Tomi adagja. :)

Szent Luca sütemény

Nem is sütemény, nem is zsemle, talán leginkább a húsvéti kalácsokhoz hasonlít, édes is, nem is. Mindenesetre annyira finom, hogy még jó, hogy rögtön melegében lefényképeztem. Az a fantasztikus benne, hogy 100 százalékban teljes kiőrlésű lisztből készült (még zsemlékhez is maximum két harmadot szoktam használni), és mégis könnyű és foszlós, mint egy tejeskalács. Hihetetlen jó a recept! És persze az is megeszi, aki egyébként messze elkerül minden egészségesebb pékárut.

A recept innen van, eredetileg Peter Reinhart receptje. Elég hosszú a leírás (amit kivételesen betartottam:)), kicsit körülményesnek és hosszadalmasnak tűnik a folyamat, de ne riadjatok vissza. Tényleg több időt igényel, mint egy teafőzés, de alig többet, mint egy egyszerű kelt tészta. Kell hozzá egy kis előretervezés, mert egy nappal előbb hozzá kell fogni, meg egy olyan délelőtt/délután, amikor legalább 3-4 órányit otthon vagyunk, és félóránként-óránként kicsit foglalkozunk a tésztával. De tuti megéri!

A recept:

A sütést megelőző nap kell két megcsinálni a két előtésztát, fogalmam sincs, van-e egyáltalán nevük magyarul, most  nincs időm kotorászni utána. Néhány perc az egész.

Soaker:

- 227 gramm teljes kiőrlésű liszt

- 1/2 teáskanál só

- 3/4 csésze joghurt

Ezeket össze kell keverni egy tálban, gömböccé formálni, fóliával letakarni, és békén hagyni, szobahőmérsékleten 12-24 órát.

Biga:

- 227 gramm teljes kiőrlésű liszt

- 1/4 teáskanál instant élesztő (én egy morzsányi frisset használtam)

- 142 gramm víz

- 1 nagy tojás, felverve

A hozzávalókat egy tálban összekeverjük. Két percig nedves kézzel dagasztjuk. Öt percig hagyjuk pihenni, és aztán megint egy percig dagasztjuk. Áttesszük egy tiszta tálba, fóliával letakarjuk, és mehet a hűtőbe, minimum 8 órára (maximum 3 napra). A felhasználás előtt 2 órát szobahőmérsékleten kell pihentetni.

Másnap össeállítjuk a tésztát. Hozzávalói:

- az összes soaker

- az összes biga

- 113 gramm teljes kiőrlésű liszt

- 5 gramm só

- 7 gramm instant élesztő (2 dkg frisset használtam)

- 71 gramm méz

- 56 gramm olivaolaj

- 1 tojás fehérje + 1/4 teáskanálnyi méz, a sütemények megkenéséhez

A soakert is, és a bigát is 12 darabra vágjuk, kicsit megszórjuk liszttel, hogy ne tapadjanak össze.

A összes darabot egy nagy tálba tesszük, hozzá a többi alkatrészt (a tojásfehérjét kivéve, persze).  Nedves kézzel két percig dagasztjuk.

Liszttel enyhén beszórt felületre kiöntjük. 3-4 percig dagasztjuk, gombócot formálunk belőle, és öt percig békén hagyjuk.

Közben vékonyan kiolajozunk egy tálat.

Újra egy perc dagasztás. A tészta rugalmas, nagyon jó állagú. Megint gombócot formájunk, beletesszük a kiolajozott tálba, körbeforgatjuk, és letakarjuk egy fóliával. Szobahőmérsékleten 45-60 percig pihentetjük, hogy másfélszeresére nőjön (én még egy könnyű meleg takarót is tettem rá, mert nagyon hideg napon csináltam).

Megint kiborítjuk a tésztát nagyon enyhén lisztezett felületre, és 12 részre osztjuk, kis gombócokat formálunk, és letakarva 10 percig állni hagyjuk. Utána hosszabb hurkákat sodrunk minden egyes kis gombócból, és megformáljuk a kalácskákat (ld. a fényképen). Sütőpapírral bélelt sütőlapokra pakoljuk őket, és letakarva megint pihentetjük kb. egy órát, amíg megint a másfélszeresükre nőnek.

Közben előmelegítjük a sütőt 218 fokra. Megkenjük a kalácskákat a vizes-mézes tojásfehérjével, belegyömködjük a mazsolaszemeket a kunkorok közepébe, és mehetnek is a sütőbe. Rögtön levesszük 175 fokra a hőmérsékletet, és 15 percig sütjük a süteményeket. Ekkor 180 fokban elforgatjuk őket, és még 10-20 percig sütjük, amíg szépen meg nem pirul a tetejük, aztán még 90 fokon középen (mivel nekem mostanában kicsit rakoncátlan a sütőm, ennél kicsit egyszerűbben jártam el, szóval valahány hőfokon megsütöttem:)). Rácson kell hagyni kihűlni.

Vigyázat, vészesen finom!!!

És a bónusz-Zsuzsi, mert ő ma még nem volt:

Tejfölös paprikáskrumpli, újkrumpliból

Olyan igazi májusi étel. Nagyon régen hallottam a rádióban, F. Nagy Angélától. Mindenki szereti.

Nagyon egyszerű is, egy sima paprikáskrumplit kell csinálni újkrumpliból, és azt feltuningolni egy kis tejföllel és főtt tojással, meg persze petrezselyemmel. És szerintem nagyon nem kell bele húsfélét tenni, mert elnyomná eznnek a remek négyesnek az ízét.

Hozzávalók:

- 1 kg újkrumpli

- 4 főtt tojás

- 1 marék petrezselyemzöld

- 2 dl tejföl

- 2 nagy fej főzőhagyma

- só, bors

Tehát két nagyobb fej főzőhagymát (ha már tavasz!) összevágtam apróra, libazsíron megfonnyasztottam. Jöhetett rá egy teáskanálnyi pirospaprika (nem kell túl sok!). Beledobtam a lekapirgált, felkockázott újkrumplit, és némi vizet, most sajnos egy kicsit többet tettem, olyan félrövid szaftja legyen, hogy legyen hová tenni majd a főtt tojást is, de ne legyen levesszerű. Só, bors.  Kicsit főztem, tényleg csak egy kicsit, mert az újkrumpli percek alatt megpuhul, és nem kéne masszává átmennie, inkább egy kicsit kemény legyen, fedő alatt ripsz-ropsz meg fog puhulni. Levettem a tűzről, beleszórtam egy nagy maréknyi apróra vágott petrezselyemzöldet, 4 főtt tojást karikára vágva, és 2 deciliternyi tejfölt. Óvatosan összekevertem, hogy ne törődjön, és félretettem néhány órára, mert sokkal finomabb lesz melegítve, mint frissen. Uborkasalátával fantasztikus!

És a bónuszképek:

Kóficka az új frizuval, mert két hét múlva bridzstáborba megy, ki kellett fényesíteni.

Ő meg Tomacica, aki most már nem lesz a környék réme.