Narancsos-csokis, mandulás brownies

Most, hogy végre Marcsi is beszállt a blogbizniszbe, azt hiszem, Csincsilla, megnyugodhatunk. Az is előfordulhat, hogy még az unokáinknak is biztos megélhetést biztosít majd az ebből származó jövedelem! :-)

Kezdetnek elég is annyi, hogy ez a recept Marcsitól származik, csak én elloptam tőle, miután megsütötte és nem fényképezte le. A mindkettőnk számára emlékezetes első Brownies-sütése után kitalálta ugyanis, hogy második alkalommal majd nem tesz kávét a sütibe, és egy különlegességgel, a narancsos-csokival fogja a mennyekbe emelni az ízeket, valamint hogy dió helyett aprított mandulával szórja meg a tetejét. Nekem is nagyon vonzónak tűnt az ötlet és mivel sajnos Marcsiéból hírmondó sem maradt kóstolásra, no és azért is mert kaptam tőle ezt a fantasztikus narancsos keserűcsokit, megsütöttem én is utólagos engedelmével a találmányát.

A süti a szokásos Stahl-féle Brownies, kis változtatásokkal. Marcsival ellentétben én most nem hagytam ki a kávét belőle.

Hozzávalók:
- 1 teáskanálnyi puha vaj a (fodros) tortaforma kikenéséhez
- 2 nagy tojás (nekem gyakran 3 kicsi)
- 2 teáskanál neszkávé
- szűk 1 deci semleges ízű olaj
- 10 deka liszt
- 10 deka cukor
- 2 deka cukrozatlan kakaópor
- 1/2 teáskanál sütőpor
- 10 deka narancsos étcsokoládé
- 1 nagy marék aprított mandula

Bemelegítettem a sütőt 175 fokra. A tojásokat az egy evőkanál langyos vízben feloldott neszkávéval és az olajjal simára kevertem a robotgéppel. Amíg a gép dolgozott, kimértem és jól összekevertem a liszet, cukrot, kakaót, sütőport. A narancsos étcsokit kisebb darabokra vágtam és ezt is hozzákevertem a lisztes cucchoz. Amikor ez megvolt, a száraz hozzávalókat összekevertem a nedves hozzávalókkal, kivajaztam az addigra megpuhult vajjal a tortaformát és beleöntöttem a masszát. Meszórtam a tetejét aprított mandulával és 18 perc alatt megsütöttem a forró sütőben.

Nem bírtuk kivárni, hogy kihűljön, muszáj volt megkóstolni és már megértettem, miért nem tudta Marcsi lefotózni a saját sütijét. Annyira finom! Kíváncsi leszek a többi kóstolóember véleményére!

Igaz, kaptam Csincsillától a hétvégére egy házi feladat csokitorta-receptet, hogy süssem meg, legyen valami pozitív csokitorta-sütési élményem is a múltkori kudarc után, de azt még nem mertem elkezdeni, talán majd holnap. :-) Ez a Brownies kis bátorságot öntött belém, azt hiszem.

Most pedig bemutatom Alit, ezt a cuki kis orosz agár kölyköt, akit születésekor Marcsinak szántak, és akibe Marcsi már a fényképek alapján azonnal beleszeretett, de mint tudjuk ez a szerelem egészségproblémák miatt még túl korai lenne.

Jövő pénteken viszont egy egész estét együtt fognak tölteni, és félő, hogy nem fognak tudni ellenállni egymásnak. Ezért Marcsi kérésére szavazásra bocsátom a kérdést, mit tegyen? Megadja-e magát és kutyagazdi legyen ezután, vagy még várjon?

Cseresznyés brownies Zsófitól

Írtam már egyszer valahol fantasztikus családomról, és az akkori felsorolásban talán nem is említettem minden egyes családtagomat. Most láthatjátok, mennyire összetartók vagyunk: hétvégi üresjáratomat látva Zsófi sietett a segítségemre ezzel a fantasztikus sütivel: leírással és fotókkal. :-) Szeretném ezt a sütit az ő szavaival szerepeltetni, mert annyira jól írta meg, nem tudnék rajta változtatni:

"Ígértem, hogy elküldöm a sütim képeit, szerintem állllllati finom lett. Ha Andinak kell anyag, odaadhatod neki. Kár hogy nem voltatok itt, hogy megkóstoljátok!!!!!!

Szóval: Egész hétvégén húztam az igát, azaz tanultam és vasárnap délutánra már úgy éreztem, ha azonnal nem alkothatok valami kézzelfoghatót, hát én megőrülök. Volt itthon étcsoki, gondoltam jól jönne egy kis kalóriabomba BROWNIES! De mégiscsak utalnom kéne valamivel a nyárra is! Még szerencse hogy csütörtökön a piacon vettem két kiló cseresznyét - eredetileg csak egyet akartam, de az árus elégé profi volt és rábeszélt a kettőre -, amiről utóbb kiderült hogy nem valami édes (gyanús volt, hogy folyton azt ismételgette a nő, hogy Nagyon jó vásárt csinált!), jól kiegészíti majd az édes tésztát.



10 dkg lisztet, 10 dkg cukrot, két evőkanál kakaóport, és fél teáskanál sütőport összekevertem a darabkákra aprított csokival, majd beleöntöttem az egy evőkanál vízben oldott kevés neszkávé, két tojás, és egy deci étolaj mixét. Jól kikevertem és beleszórtam a kimagozott, kinyomkodott (féltem hogy eláztatja a tésztát) cseresznyéket. 170 fokos sütőban 20 percig sütöttem. Talán lehetett volna 25 is, mert még kicsit macs volt amikor ettük, de tömény-folyós-cseresznyés-csokis, szóval én nem bántam! Ugye kedvet kaptál?"

ÉN IGEN! :-) Biztos, hogy megsütöm még a héten! Köszi Zsófi! :-)

És ha már itt tartunk, szeretnék Zsófinak is egy Super Chef sipkát ajándékozni, nemcsak emiatt a profi sütileírás miatt, hanem azért is, mert hallottam hírét, milyen szuperül főz, egészen új ízeket varázsolva a megszokott ételekhez. Szeretnék még sok-sok receptet tanulni tőle, pláne, hogy az ő főztjét bezzeg Anna is megeszi! :-) Köszi Zsófi, tényleg szuper vagy!

Brownies

Hajni jött hozzám vendégségbe végre, mert már nagyon rég láttuk egymást és mert én még nem láttam az új autóját (gyönyörű!). Telefonon gyakran beszélünk és mindig kéri, hogy neki is süssek már valamit, ne mindig csak másnak. Előző nap gyorsan megsütöttem 30 db szilvalekváros papucsot, de az sajnos másnapra az utolsó morzsáig elfogyott nem tartott ki Hajni érkezéséig, így hát ki kellett találnom valami gyors sütit, amihez minden van itthon, mert nem sok időm maradt munka után a készülésre.

Így esett a választásom a piros Stahl-könyvben található Brownies nevű sütire, ennek eddig még mindig mindenhol nagy sikere volt. A könyvben leírtakon semmit nem változtattam, talán csak más sorrendben kezdtem készíteni, mert én inkább addig szórakozom a méricskéléssel, amíg a robotgépem kellőképpen felhabosítja a tojásokat az olajjal és a neszkávéval. És akkor a recept, hátha valakinek nincs piros Stahl-könyve (mondjuk ezt nehezen tudom elképzelni, mert nem lehet élni nélküle :-)!).

Hozzávalók:

• 1 teáskanálnyi puha vaj a (fodros) tortaforma kikenéséhez
• 2 nagy tojás (nekem gyakran 3 kicsi)
• 2 teáskanál neszkávé
• szűk 1 deci semleges ízű olaj
• 10 deka liszt
• 10 deka cukor
• 2 deka cukrozatlan kakaópor
• 1/2 teáskanál sütőpor
• 10 deka étcsokoládé
• 1 nagy marék dióbél
  

Bemelegítem a sütőt 175 fokra. A tojásokat beleütöm a keverőtálba, ezután feloldom a neszkávét 1-2 evőkanálnyi langyos vízzel, hozzáöntöm a tojásokhoz, hozzáadom még az olajat is és 4-es fokozaton keverem a robotgéppel. Ezalatt kimérem és jól összekeverem a liszet, cukrot, kakaót, sütőport. Az étcsokit (Szerencsi) kisebb darabokra vágom és ezt is hozzákeverem a lisztes cucchoz. Amikor ez megvan, a száraz hozzávalókat összekeverem a nedves hozzávalókkal, kivajazom az addigra megpuhult vajjal a tortaformát és beleöntöm a masszát. Meszórom a tetejét apróra vágott dióval. 18-20 perc alatt sül meg a forró sütőben, ez nálam persze 18 perc.

Finom forró teával, egy jó beszélgetéssel a legjobb délutáni csemege!

Pudingos baracktorta

Ezt a bejegyzést Borinak ajánlom, aki nemrég saját blogjában panaszkodott arról, hogy mostanában nem sikerülnek a tortái és elhatározta, hogy ezentúl minden héten megsüt egyet egészen addig, amíg tökéleteset nem alkot. Nos kedves Bori, múlt hét szombaton sikerült nekem is egy olyaaaant sütni.... hogy egyből te jutottál eszembe és a bejegyzésed. :) Íme a bizonyíték, hogy nem csak nálad fordulnak elő problémák a tortákkal.

Idén három esküvőre vagyunk hivatalosak, az első Boriéké lesz június 26-án. Utána következik kereszttesóméké (nem tudom, hogy nevezik azt aki igazából nem vérrokon, csak a szülők kölcsönösen keresztszülők, ezért találtuk ki ezt a megnevezést, hogy kereszttestvér) július 24-én. Éppen ezért Ági szombaton elhozta bemutatni vőlegényét. Én pedig nagy lelkesen kitaláltam, hogy készítek nekik ebédet - ami többek között tejszínes-ananászos csirkéből állt, ez egy következő bejegyzés lesz - és desszertnek baracktortát sütök. Ennek a receptjét a Fanny újságban találtam meg és eredetileg körtetorta volt. Kisebb-nagyobb változtatásokat végeztem rajta, így lett belőle baracktorta.



Hozzávalók a tortalaphoz:
- 12 dkg liszt
- 4 dkg kakaópor
- 6 tojás
- 15 dkg cukor

A krémhez:
- őszibarack(befőtt)
- 3 dl tej
- 10 dkg cukor
- 1 csomag tejszínízű pudingpor
- 18 dkg vaj

Az eredeti recept nyers körtét ír hozzá, amit citromos-szegfűszeges lében kellene megfőzni, de úgy gondoltam, gyorsítok a folyamaton és befőttből készítem, ráadásul barackból.

Pénteken álltam neki megsütni és az a szerencse ért, hogy mire hazaértem a munkából Imi már kiméregette a hozzávalókat, sőt még a tojást is kettéválasztotta, mivel a recept szerint piskótát kell sütni tortalapnak. Már az elején gyanakvó voltam, mert én a kanállal kimérős módszert szoktam használni a piskótasütéshez és úgy jól is szokott sikerülni. Itt meg dekázik nekem a recept! Na mindegy, hozzáfogtam.

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük. A tojássárgáját a cukorral habosra keverjük. A fehérjehabhoz nagyon kíméletesen hozzákeverjük a tojássárgáját és beleszitáljuk a kakaós lisztet, közben óvatosan keverjük. Nem törhet össze a hab.

Naná, hogy összetört a hab. Közben rájöttem, hogy én fordítva szoktam csinálni: a tojássárgája-cukor keverékhez apránként adagolom a kakaós lisztet és a tojásfehérjét, hogy egyenletesen el tudjam oszlatni benne. Nekem úgy egyszerűbb keverni. De így? Sehogy sem akart elvegyülni a kakaós liszt, ezért jó időbe telt, amíg beleforgattam. Közben pedig összetört a tojásfehérjehab. De ezen is túlléptem és folytattam.

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Kivajazunk-kilisztezünk egy kb. 26 cm-es kapcsos tortaformát és a masszát beleöntjük, elsimítjuk. 30-35 percig, tűpróbáig sütjük. Ha kész, kivesszük, lisztezett deszkára borítjuk, hogy a felpúposodott teteje visszasimuljon. Amikor kihűlt, vízszintesen 3 lapra vágjuk.

Ez sem jött be. A massza olyan tömény volt, hogy alig bírtam belesimítani a sütőformába. Ráadásul nem akart megemelkedni sütés közben, úgyhogy a végén mindössze ketté tudtam vágni. Igaz, a 28 cm-es formában sütöttem, de éppen ezért én nem 6, hanem 8 tojásból készítettem. Abszolút nem piskótaállagú lett, inkább olyan brownies-szárazságú sütire kell gondolni. Viszont jó kakaósnak tűnt! :)


Felforraljuk a tejet a cukorral, belekeverjük a kevés tejjel simára kevert pudingport és összeforraljuk. Hűlésig kevergetjük, hogy sima legyen. Habosra keverjük a vajat, majd összedolgozzuk a krémmel. A kész krémbe apróra vágott barackokat forgatunk.
Az első tortalapot süteményestányérra tesszük, megkenjük a krém egy részével, rátesszük a következő lapot, rányomjuk kicsit és beborítjuk a maradék krémmel. Gyümölccsel, tejszínhabbal díszítjük.

Ez így jól is hangzott volna, persze nem ez történt. A pudingport valószínűleg túl sok tejjel kevertem el, mert alig akart megszilárdulni. Ezután kiraktam az udvarra hűlni - nem fogom félóráig kevergetni, míg kihűl. :) A vajat hiába kevertem habosra, a barackot hiába csöpögtettem le rendesen, valahogy nem akart egyneművé válni a krém. Mindegy, ha folyós is lett egy kicsit, rákentem a tortára. Szépen feldíszítettem és megszórtam csokireszelékkel. És a csokireszelék okozta a legnagyobb bajt!

Így nézett ki eredetileg a torta.

Másnap reggel, amikor Imi kinyitotta a hűtőt hirtelen megcsapott az ebédhez előre bepácolt csirkemellek fokhagymás illata. Bár lefedtem a tortát, azért belém villant, hogy te jó ég, ha ennyire lehet érezni a fokhagymát, vajon a süti is átvette az illatát? Gyorsan kivettem a hűtőből és a széléről megkóstoltam egy kis krémet. Azonnal éreztem, hogy baj van. Ugyanis a csokireszelék már száz éves lehetett és olyan keserű - és még nem is tudom érzékeleteni milyen, de csokira abszolút nem hasonlító - íze volt, amit ráadásul átvett a krém is, hogy nem lett volna pofám a vendégek elé lerakni. Viszont új sütit nem volt időm készíteni, ha még az ebéddel is akartam foglalkozni.

És innentől kezdve remélem, Ági nem olvassa a blogot. :)

Lebányásztam a díszítéshez használt barackokat, kétszer átmostam, lecsöpögtettem. Fogtam egy kiskanalat és a torta oldaláról és tetejéről aprólékosan lekapargattam a krémet a csokireszelékkel együtt és kidobtam a kukába.

Újból felforraltam 3 dl tejet 10 dkg cukorral és belekevertem, összeforraltam a - most már kevesebb - tejjel elkevert tejszínízű pudingport. Kiraktam a hóba hűlni. Habosra kevertem a vajat és alaposan összedolgoztam a jó kemény pudinggal. Szép sűrű krémet kaptam. Ebbe már nem daraboltam barackot. Bekentem vele a torta tetejét, oldalát, még rózsákat is nyomtam rá és újból díszítettem a barackkal - most már csokireszelék nélkül!

És ez lett a végeredmény.

Az ebéd jól sikerült, időben elkészültem. A tortát is dicsérték, Karesz, a vőlegény két nagy szeletet is evett (szegény nem tudta az előzményeket). Nekem annyira nem ízlett, de lehet, hogy csak azért mert nem ilyenre számítottam. Az alsó tortalap nem puhult meg túlzottan ellentétben a felsővel, holott mindkettő be volt kenve krémmel és úgy pihent egész éjszaka. A barackdarabos krém túlságosan folyós lett a sima pudingos pedig állagra tökéletes volt csak hiányzott belőle a gyümölcs.

Viszont idegroham és csapkodás nélkül, gyorsan gondolkodva oldottam meg a hirtelen támadt helyzetet és ez nálam hatalmas eredmény. :)

Nagymami-féle liabasült

De szeretnék gazdag lenni,

Egyszer libasültet enni.

...

Dicsekednék fűnek-fának

Mi jó dolga van Andikának!

Igen, belátom én is, ez a bevezető egy kicsit gyengére sikerült, de mit csináljak, ha egyszer igaz!? Pont mostanában, talán egy-két héttel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy én még sosem ettem libasültet, és ezt feltétlen pótolnom kell. El is mentem a közeli henteshez, de ő azt mondta, libát csak karácsonykor lehet kapni. Aggódtam, hogy fogom én ezt karácsonyig észben tartani, amikor jött Marcsitól a meghívás egy utókarácsonyi, utónévnapi, utószülinapi összevont közös házibulira, amin az egyik főétel-ötlet pont libasült volt! Én ezt választottam. :-)

És hát dicsekedni is szeretnék, persze, bár gyerekkoromban azt tanultam hogy azt nem illik, de vannak esetek, amikor nem lehet kibírni: igenis, nagyon jó dolgom van!

Marcsi gyönyörűen megterített asztallal várt minket és itt a képen egy igazi különlegesség látható, egy kis evőeszköztartó tacsi. Még sosem láttam ilyet!

Remek marhahúsleves után, következett a kétféle főétel. A nem húsevő vendégek (egy volt), külön salátakölteményt kaptak vacsorára, amit szarvasgombás olivaolajjal öntözött meg Marcsi. Biztos finom volt, de nem mertem ebből még kóstolót se enni, látva a konyhapulton, hogy mi minden vár még rám. Nehogy véletlenül salátával egyem tele magam!

Marcsi híres lasagnája, amiről azt hittem szerepel már a blogban, de tévedtem, ezért beállnék a receptért sorban állók táborba. Mindenesetre az látszik már a fényképről is, hogy olyan, amilyennek lennie kell: tökéletesen profi és gyönyörű. Mások szerint finom is volt, én nem bírtam megkóstolni.

A libasült Marcsi nagymamájának a receptje alapján készült. Nagyon szeretem az ilyen titkos családi recepteket, nálunk sajnos nem maradt fenn egyik nagymamától sem. Azt képzelem, biztosan különleges érzés úgy készíteni egy ételt, "ahogy már a nagymama is készítette annak idején". Hát íme egy fantasztikus nagymama-recept, ahogy Marcsi leírta:

A pác: amikor a libákat jó alaposan átmostam, 1-2 fej fokhagymát áttörök,1 fej vöröshagymát aprítógépbe teszek, vöröspaprikával összekeverem és bedörzsölöm vele a húsokat. 1 éjszakára beteszem a hűtőbe. Sütés előtt kb 1 órával 0,5 liter jó minőségű sört öntök egyesével a libákra, majd letakarom és mehet vissza a hűtöbe.

Sütés előtt egy-egy pohár vizet öntök a tepsibe (két tepsivel sütött Marcsi, gyanítom, ez is családi hagyomány!) és lefóliázva sütöm, amíg meg nem puhul, kb. 1,5-2 órát. Amikor leveszem a fóliát, újra megöntözöm sörrel és pirosra sütöm.

Nagyon finom, omlós puha húsa volt a libamellnek, amihez majonézes-hagymás krumplisaláta járt. Degeszre ettem magam!

Egyik édesség a Stahl-féle, és már a blogban is szereplő Brownies volt. Ezt egy-két szem friss eperrel és egy gombóc fagyival tálalta Marcsi. Amilyen izgalmas volt az elkészítési folyamata ennek a sütinek, olyan nagy sikere lett a társaságban! :-)

Másik édesség a szintén Stahl-féle epermisu volt. Próbáltam rutinosan magamnak szedni egy szeletkével, mert azt nem bírtam volna ki, hogy meg se kóstolom, pedig már a kipukkanás határán voltam a régen kihízott szűk szoknyámban, de ekkor Marcsi finoman odatett a tányéromra egy másik szeletkét, ami pont kétszer akkora volt, mint az általam kivett szeletke, így hát mondhatni három szeletkével birkóztam ezek után. Ez persze nem volt túl nehéz feladat, mert annyira finom lett ez is, csak eltartott egy darabig... Az óriási adag epermisu szinte mind elfogyott!

Nagyon jó hangulatban telt az este, további részleteket nem írhatok, nehogy kikapjak vendégtársaimtól, csak annyit: néhányan annyit nevettünk ezen az estén, mint az előző egy évben összesen. :-)

A vendéglátásra, az ételekre, a terítésre öt pontból 83-at szeretnék adni, plusz egy Michelin-csillagot, vagyis mindjárt négyet, nehogy má' annak a beképzelt Gordon Ramsay-nek több csillaga legyen, amikor sehol sincs az ezt a lakomát elővarázsoló szakácsnőhöz képest!

Csokoládés epertorta

Tegnap megkaptam szüleimtől a szülinapi tortámat. Azért csak tegnap, mert konyhafelújítás volt náluk és hétvégén végre vissza tudtak pakolni annyira, hogy megsüthessék nekem a tortát. Tesómnak ezúton szeretném megköszönni a nagyfokú türelmet és kitartást. Saját bevallása szerint alig bírt magával addig míg megérkeztünk, legszívesebben felfalta volna a tortát mire mi megérkeztünk. Nem is csodálom, már a látványa is gyönyörű. Eper- és csokiimádóknak tökéletes (én mindkettő vagyok): epres csokitorta. Hozzávalók:
- 20 dkg vaj
- 15 dkg barna cukor
- 1 csomag vaniliás cukor
- 4 tojás
- csipet só
- 30 dkg rétesliszt
- 5 dkg keserű kakaó
- 1,5 kk sütőpor
- kb. 2,5 dl tej
töltelékhez:
- 3 ek. lekvár
- 50 dkg eper
- 3 dl tejszín
- 1 csomag habfixáló por
- 1 kk vaniliás cukor
- 2 ek porcukor

A vajat a cukorral és a vaniliás cukorral habosra keverjük, majd a tojást és sót beledolgozzuk. A lisztet, kakaót és a sütőport rászórjuk és a tejjel együtt beleforgatjuk. A tésztát kivajazott, -lisztezett (kb. 26 cm-es) tortaformába öntjük és a hideg sütőbe a legalsó rácsra tesszük. 180 fokon kb. 1 óráig sütjük.
A kihűlt tortalapot keresztben félbevágjuk, az alsó részét lekvárral megkenjük.
Az epret megmossuk, lecsumázzuk és 1/4-ét félreteszük. A többit nagyobb darabokban villával szétnyomkodjuk, vigyázva, hogy ne eresszen sok levet.
A tejszínt félig felverjük, majd a habfixálót és a vaniliás cukrot, cukrot hozzáadva kemény habbá verjük. Belekeverjük az összenyomkodott epret.
A hab felét a lekvárral megkent tortalapra simítjuk, aztán ráfektetjük a másik tortalapot. A hab másik felét annak tetejére kenjük. A maradék eperrel díszítjük a tortát és kb. 2 órára hűtőbe tesszük.
A tortalap és a krém elkészítése apukám feladata volt, a díszítés pedig anyukám keze munkáját dicséri.

Itt pedig Benőt láthatjátok, tesóm 1 éves törpe schnauzerét, aki egy nap különbséggel ugyanakkor született mint Viki Poczakja. :)
Benő azért néz ilyen morcosan, mert már ő is kiszemelte magának a tortát és próbál tekintetével elrettenteni mindenki mást tőle. Benő takarásában Zoli bújkál. :)

Két hatalmas szeletet vágtam be elsőre a sütiből, nagyon-nagyon finom! A legjobb benne az, hogy nem piskóta állagú a tésztája, hanem inkább a brownies-ra emlékeztet.

Cseréptálban sült sólet

Micikénél megtartottuk szokásos évvégi sólet-partinkat. Elő-szilveszteri bulinak is nevezhetném, mivel annyira jó hangulatban telt és olyan sokat táncoltunk, hogy én már hajnali kettőkor kidőltem, de voltak, akik még háromkor is úgy ropták, mintha sose akarnák abbahagyni! A mostani sólet csak annyiban tért el az előző éviektől, hogy cseréptálban készült, éppen úgy, mint ahogy elképzelem az eredeti, kemencében sült változatot. Balázs azt mondta, nagyon szereti a sóletet és evett is már sokfelé, sokfélét, de ilyen finomat még soha! Hozzávalók 6 személy részére (Micike szerint 10 személynek elegendő adag!): - 40 dkg tarka szárazbab (24 órára beáztatva) - 50 dkg zsíros marhahús - 1 nagy libacomb - 25 dkg füstölt libahús - 3 púpozott evőkanál liszt - 20 dkg gersli (árpagyöngy) - 6 tojás - 2 nagy vöröshagyma - 1 nagy kanál libazsír A vöröshagymát levelekre bontjuk és lassú tűzön üvegesre pároljuk a libazsíron. (Ha van közülük olyan, amelyik párolás közben megbarnul, azt ki kell dobni, mert az egész sólet odaéghet tőle.) Meghintjük egy kanál liszttel, majd beletesszük a húst és a füstölt húst, és ismét egy kanál lisztet szórunk rá. 1-2 perc párolás után ráöntjük a leszűrt babot, majd a harmadik kanál lisztet is rászórjuk. Rövid ideig megint pároljuk, de keverni közben nem szabad, csak a lábost rázhatjuk meg. Ezután kerül bele a gersli, és annyi víz, ami teljesen ellepi. Végül a jól megmosott, nyers tojásokat héjával együtt belehelyezzük. Vigyázni kell, hogy egyiknek a héja se legyen repedt. Kevés sót szórhatunk rá, de csak tényleg keveset (vagy semmit), mert a füstölt hús sós. Fedő alatt 3 órát főzzük, majd sütőben 5 órát sütjük. Másik verzió, amit most Micike alkalmazott, hogy a cserépedényben a hozzávalókat a fenti sorrendben rétegesen lerakta, majd 12 órát 100 fokos sütőben sütötte. Ilyen gusztusosan összesült: A karácsonyi nagy evés-ivás után lájtosabb kajákra vágyóknak finom mediterrán csirke volt tepsiben sült krumplival: A habzsolháp vendégek pedig mindenből szedtek a tányérjukra és mindet be is termelték:

Az édesszájú vendégeknek egy jó nagy tepsi helyszínen sütött házi mákos guba volt: Valamint a nagy kedvencet, a browniest is elkészítette Micike:

És a finom sólet előtt pont azzal koccintottunk, ami legjobban illik hozzá, kóser szilvapálinkával. Hát az se volt ám rossz!

Folti nem rajong a dizsiért és a táncért, ő inkább az intellektuálisabb időtöltést, a művészfilmeket, vagy a meditációt kedveli :-) Itt éppen a csöndesebb és sötétebb szomszéd szobából figyeli, hogy vajon megteheti-e az őrültek között azt a pár métert a konyháig, ahol is a tálkája található.

A kiemelkedően jól sikerült vacsora után rendkívül jó buli következett, így hát összességében az egészre öt pontot tudok adni (az ötből)!