Írtam már egyszer valahol fantasztikus családomról, és az akkori felsorolásban talán nem is említettem minden egyes családtagomat. Most láthatjátok, mennyire összetartók vagyunk: hétvégi üresjáratomat látva Zsófi sietett a segítségemre ezzel a fantasztikus sütivel: leírással és fotókkal. :-) Szeretném ezt a sütit az ő szavaival szerepeltetni, mert annyira jól írta meg, nem tudnék rajta változtatni:
"Ígértem, hogy elküldöm a sütim képeit, szerintem állllllati finom lett. Ha Andinak kell anyag, odaadhatod neki. Kár hogy nem voltatok itt, hogy megkóstoljátok!!!!!!
Szóval: Egész hétvégén húztam az igát, azaz tanultam és vasárnap délutánra már úgy éreztem, ha azonnal nem alkothatok valami kézzelfoghatót, hát én megőrülök. Volt itthon étcsoki, gondoltam jól jönne egy kis kalóriabomba BROWNIES! De mégiscsak utalnom kéne valamivel a nyárra is! Még szerencse hogy csütörtökön a piacon vettem két kiló cseresznyét - eredetileg csak egyet akartam, de az árus elégé profi volt és rábeszélt a kettőre -, amiről utóbb kiderült hogy nem valami édes (gyanús volt, hogy folyton azt ismételgette a nő, hogy Nagyon jó vásárt csinált!), jól kiegészíti majd az édes tésztát.
10 dkg lisztet, 10 dkg cukrot, két evőkanál kakaóport, és fél teáskanál sütőport összekevertem a darabkákra aprított csokival, majd beleöntöttem az egy evőkanál vízben oldott kevés neszkávé, két tojás, és egy deci étolaj mixét. Jól kikevertem és beleszórtam a kimagozott, kinyomkodott (féltem hogy eláztatja a tésztát) cseresznyéket. 170 fokos sütőban 20 percig sütöttem. Talán lehetett volna 25 is, mert még kicsit macs volt amikor ettük, de tömény-folyós-cseresznyés-csokis, szóval én nem bántam! Ugye kedvet kaptál?"
ÉN IGEN! :-) Biztos, hogy megsütöm még a héten! Köszi Zsófi! :-)
És ha már itt tartunk, szeretnék Zsófinak is egy Super Chef sipkát ajándékozni, nemcsak emiatt a profi sütileírás miatt, hanem azért is, mert hallottam hírét, milyen szuperül főz, egészen új ízeket varázsolva a megszokott ételekhez. Szeretnék még sok-sok receptet tanulni tőle, pláne, hogy az ő főztjét bezzeg Anna is megeszi! :-) Köszi Zsófi, tényleg szuper vagy!
16 megjegyzés:
A sipkát elloptam, köszi!!!
Majd te is kapsz, ha megkapom végre a tojáskrém képeit és leírását! És a többit is, amit ígértél!
de azt is Zsófika csinálta :-((
Akkor ne is álmondj sipkáról!
Hihetetlen család :) Mindenki tud sütni-főzni! Ügyesek vagytok!
Éva, én is nagyon türelmetlenül várom a tojáskrém receptjét, mindegy ki csinálta! :)
hihetetlen, hogy minden sarokból jól főző rokonok és ismerősök bukkannak elő. én, jelentem, ezzel elveszítettem a fonalat. jó ötlet összehozni a cseresznyét a csokival, nem lehetett rossz.
Most jöttem rá, hogy nem kommentáltam még Zsófika sütéjét!! Nagyon kreatív és újszerű vonásokkal emeli a jól bevált - kissé már talán unott - amcsi receptet. Én is ki fogom próbálni, és remélem nekem is macs lesz mert azt szeretem!! Nyami.
Csincsilla:
blogszerzőtársad unokatestvérének unokahuga a szerző (talán)
Most már lassan én is kezdek belebonyolódni, hogy ki vagyok... jajj, úgy örülök a sipkának, köszönöm Andi! A munkahelyemen szerintem bolondnak néztek, úgy táncikáltam meg örültem mikor megláttam az elismerést!!!
Tudod mi nagyon érdekes? Hogy annak ellenére, hogy például mi ketten teljesen máshol nőttünk föl, földrajzilag, családilag, mégis hasonló ízeket kultiválunk és készítünk! Talán, mintha Erzsi nagymama lenne ez a kapocs köztünk az ételekben. Állati érdekes!Szóval sok puszi, szívesen küldök még receptet és remélem a nyáron találkozunk.
Örülök, hogy ennyire örültél a sipkának, Zsófi! Nagyon várom a recepjeidet!!! Puszi!
Milyen sapkának, ami rajtam van??
Hékás, veszed le a mancsod a más sapkájáról!
Éva Te kis türelmetlen, azonnal add vissza Zsófinak a sipkát és küld a receptet meg a fotókat!
Zsófinak gratulálok, álomszép a brownies az ízét meg csak elképzeltem és máris csorog a nyál a számban.
Egyszer engem is tanítsatok meg főzni. Egyenlőre kávéfőzésben vagyok jó... Na jó, egyszer csináltam egy jó barackos husit. :)
Várjuk a receptet! :-)
Egyfolytában tanítunk, az egész blog erről szól! :-))))
A receptről konzultálok Beával. :)
De én olyan kis félénken főzök (évi 4-5 alkalom), hogy még a lábost is ki kell készíteni nekem, mert nem találnám el a méretet...
De megígérem, nyáron kipróbálok valamit innen! :)
Szombaton meg megyek segédkezni Tesómnak a konyhában. :) NEM tanulok... :))
Végre nem tanulsz! Várom már a többi vizsgázót is, hogy felszabaduljanak!
Mazsolino, mi is félénken főzünk, és gyakran mi se találjuk el a méretet!!! Ne aggódj, onnan messziről úgy tűnhet, hogy mi tudunk valamit, amit te nem, de ez nem így van! Te is épp olyan jól főzöl, mint itt mindenki! Mindjárt adok neked is egy sipkát :-D!
Megjegyzés küldése