Narancsos-csokis, mandulás brownies

Most, hogy végre Marcsi is beszállt a blogbizniszbe, azt hiszem, Csincsilla, megnyugodhatunk. Az is előfordulhat, hogy még az unokáinknak is biztos megélhetést biztosít majd az ebből származó jövedelem! :-)

Kezdetnek elég is annyi, hogy ez a recept Marcsitól származik, csak én elloptam tőle, miután megsütötte és nem fényképezte le. A mindkettőnk számára emlékezetes első Brownies-sütése után kitalálta ugyanis, hogy második alkalommal majd nem tesz kávét a sütibe, és egy különlegességgel, a narancsos-csokival fogja a mennyekbe emelni az ízeket, valamint hogy dió helyett aprított mandulával szórja meg a tetejét. Nekem is nagyon vonzónak tűnt az ötlet és mivel sajnos Marcsiéból hírmondó sem maradt kóstolásra, no és azért is mert kaptam tőle ezt a fantasztikus narancsos keserűcsokit, megsütöttem én is utólagos engedelmével a találmányát.

A süti a szokásos Stahl-féle Brownies, kis változtatásokkal. Marcsival ellentétben én most nem hagytam ki a kávét belőle.

Hozzávalók:
- 1 teáskanálnyi puha vaj a (fodros) tortaforma kikenéséhez
- 2 nagy tojás (nekem gyakran 3 kicsi)
- 2 teáskanál neszkávé
- szűk 1 deci semleges ízű olaj
- 10 deka liszt
- 10 deka cukor
- 2 deka cukrozatlan kakaópor
- 1/2 teáskanál sütőpor
- 10 deka narancsos étcsokoládé
- 1 nagy marék aprított mandula

Bemelegítettem a sütőt 175 fokra. A tojásokat az egy evőkanál langyos vízben feloldott neszkávéval és az olajjal simára kevertem a robotgéppel. Amíg a gép dolgozott, kimértem és jól összekevertem a liszet, cukrot, kakaót, sütőport. A narancsos étcsokit kisebb darabokra vágtam és ezt is hozzákevertem a lisztes cucchoz. Amikor ez megvolt, a száraz hozzávalókat összekevertem a nedves hozzávalókkal, kivajaztam az addigra megpuhult vajjal a tortaformát és beleöntöttem a masszát. Meszórtam a tetejét aprított mandulával és 18 perc alatt megsütöttem a forró sütőben.

Nem bírtuk kivárni, hogy kihűljön, muszáj volt megkóstolni és már megértettem, miért nem tudta Marcsi lefotózni a saját sütijét. Annyira finom! Kíváncsi leszek a többi kóstolóember véleményére!

Igaz, kaptam Csincsillától a hétvégére egy házi feladat csokitorta-receptet, hogy süssem meg, legyen valami pozitív csokitorta-sütési élményem is a múltkori kudarc után, de azt még nem mertem elkezdeni, talán majd holnap. :-) Ez a Brownies kis bátorságot öntött belém, azt hiszem.

Most pedig bemutatom Alit, ezt a cuki kis orosz agár kölyköt, akit születésekor Marcsinak szántak, és akibe Marcsi már a fényképek alapján azonnal beleszeretett, de mint tudjuk ez a szerelem egészségproblémák miatt még túl korai lenne.

Jövő pénteken viszont egy egész estét együtt fognak tölteni, és félő, hogy nem fognak tudni ellenállni egymásnak. Ezért Marcsi kérésére szavazásra bocsátom a kérdést, mit tegyen? Megadja-e magát és kutyagazdi legyen ezután, vagy még várjon?