Pudingos baracktorta

Ezt a bejegyzést Borinak ajánlom, aki nemrég saját blogjában panaszkodott arról, hogy mostanában nem sikerülnek a tortái és elhatározta, hogy ezentúl minden héten megsüt egyet egészen addig, amíg tökéleteset nem alkot. Nos kedves Bori, múlt hét szombaton sikerült nekem is egy olyaaaant sütni.... hogy egyből te jutottál eszembe és a bejegyzésed. :) Íme a bizonyíték, hogy nem csak nálad fordulnak elő problémák a tortákkal.

Idén három esküvőre vagyunk hivatalosak, az első Boriéké lesz június 26-án. Utána következik kereszttesóméké (nem tudom, hogy nevezik azt aki igazából nem vérrokon, csak a szülők kölcsönösen keresztszülők, ezért találtuk ki ezt a megnevezést, hogy kereszttestvér) július 24-én. Éppen ezért Ági szombaton elhozta bemutatni vőlegényét. Én pedig nagy lelkesen kitaláltam, hogy készítek nekik ebédet - ami többek között tejszínes-ananászos csirkéből állt, ez egy következő bejegyzés lesz - és desszertnek baracktortát sütök. Ennek a receptjét a Fanny újságban találtam meg és eredetileg körtetorta volt. Kisebb-nagyobb változtatásokat végeztem rajta, így lett belőle baracktorta.



Hozzávalók a tortalaphoz:
- 12 dkg liszt
- 4 dkg kakaópor
- 6 tojás
- 15 dkg cukor

A krémhez:
- őszibarack(befőtt)
- 3 dl tej
- 10 dkg cukor
- 1 csomag tejszínízű pudingpor
- 18 dkg vaj

Az eredeti recept nyers körtét ír hozzá, amit citromos-szegfűszeges lében kellene megfőzni, de úgy gondoltam, gyorsítok a folyamaton és befőttből készítem, ráadásul barackból.

Pénteken álltam neki megsütni és az a szerencse ért, hogy mire hazaértem a munkából Imi már kiméregette a hozzávalókat, sőt még a tojást is kettéválasztotta, mivel a recept szerint piskótát kell sütni tortalapnak. Már az elején gyanakvó voltam, mert én a kanállal kimérős módszert szoktam használni a piskótasütéshez és úgy jól is szokott sikerülni. Itt meg dekázik nekem a recept! Na mindegy, hozzáfogtam.

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük. A tojássárgáját a cukorral habosra keverjük. A fehérjehabhoz nagyon kíméletesen hozzákeverjük a tojássárgáját és beleszitáljuk a kakaós lisztet, közben óvatosan keverjük. Nem törhet össze a hab.

Naná, hogy összetört a hab. Közben rájöttem, hogy én fordítva szoktam csinálni: a tojássárgája-cukor keverékhez apránként adagolom a kakaós lisztet és a tojásfehérjét, hogy egyenletesen el tudjam oszlatni benne. Nekem úgy egyszerűbb keverni. De így? Sehogy sem akart elvegyülni a kakaós liszt, ezért jó időbe telt, amíg beleforgattam. Közben pedig összetört a tojásfehérjehab. De ezen is túlléptem és folytattam.

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Kivajazunk-kilisztezünk egy kb. 26 cm-es kapcsos tortaformát és a masszát beleöntjük, elsimítjuk. 30-35 percig, tűpróbáig sütjük. Ha kész, kivesszük, lisztezett deszkára borítjuk, hogy a felpúposodott teteje visszasimuljon. Amikor kihűlt, vízszintesen 3 lapra vágjuk.

Ez sem jött be. A massza olyan tömény volt, hogy alig bírtam belesimítani a sütőformába. Ráadásul nem akart megemelkedni sütés közben, úgyhogy a végén mindössze ketté tudtam vágni. Igaz, a 28 cm-es formában sütöttem, de éppen ezért én nem 6, hanem 8 tojásból készítettem. Abszolút nem piskótaállagú lett, inkább olyan brownies-szárazságú sütire kell gondolni. Viszont jó kakaósnak tűnt! :)


Felforraljuk a tejet a cukorral, belekeverjük a kevés tejjel simára kevert pudingport és összeforraljuk. Hűlésig kevergetjük, hogy sima legyen. Habosra keverjük a vajat, majd összedolgozzuk a krémmel. A kész krémbe apróra vágott barackokat forgatunk.
Az első tortalapot süteményestányérra tesszük, megkenjük a krém egy részével, rátesszük a következő lapot, rányomjuk kicsit és beborítjuk a maradék krémmel. Gyümölccsel, tejszínhabbal díszítjük.

Ez így jól is hangzott volna, persze nem ez történt. A pudingport valószínűleg túl sok tejjel kevertem el, mert alig akart megszilárdulni. Ezután kiraktam az udvarra hűlni - nem fogom félóráig kevergetni, míg kihűl. :) A vajat hiába kevertem habosra, a barackot hiába csöpögtettem le rendesen, valahogy nem akart egyneművé válni a krém. Mindegy, ha folyós is lett egy kicsit, rákentem a tortára. Szépen feldíszítettem és megszórtam csokireszelékkel. És a csokireszelék okozta a legnagyobb bajt!

Így nézett ki eredetileg a torta.

Másnap reggel, amikor Imi kinyitotta a hűtőt hirtelen megcsapott az ebédhez előre bepácolt csirkemellek fokhagymás illata. Bár lefedtem a tortát, azért belém villant, hogy te jó ég, ha ennyire lehet érezni a fokhagymát, vajon a süti is átvette az illatát? Gyorsan kivettem a hűtőből és a széléről megkóstoltam egy kis krémet. Azonnal éreztem, hogy baj van. Ugyanis a csokireszelék már száz éves lehetett és olyan keserű - és még nem is tudom érzékeleteni milyen, de csokira abszolút nem hasonlító - íze volt, amit ráadásul átvett a krém is, hogy nem lett volna pofám a vendégek elé lerakni. Viszont új sütit nem volt időm készíteni, ha még az ebéddel is akartam foglalkozni.

És innentől kezdve remélem, Ági nem olvassa a blogot. :)

Lebányásztam a díszítéshez használt barackokat, kétszer átmostam, lecsöpögtettem. Fogtam egy kiskanalat és a torta oldaláról és tetejéről aprólékosan lekapargattam a krémet a csokireszelékkel együtt és kidobtam a kukába.

Újból felforraltam 3 dl tejet 10 dkg cukorral és belekevertem, összeforraltam a - most már kevesebb - tejjel elkevert tejszínízű pudingport. Kiraktam a hóba hűlni. Habosra kevertem a vajat és alaposan összedolgoztam a jó kemény pudinggal. Szép sűrű krémet kaptam. Ebbe már nem daraboltam barackot. Bekentem vele a torta tetejét, oldalát, még rózsákat is nyomtam rá és újból díszítettem a barackkal - most már csokireszelék nélkül!

És ez lett a végeredmény.

Az ebéd jól sikerült, időben elkészültem. A tortát is dicsérték, Karesz, a vőlegény két nagy szeletet is evett (szegény nem tudta az előzményeket). Nekem annyira nem ízlett, de lehet, hogy csak azért mert nem ilyenre számítottam. Az alsó tortalap nem puhult meg túlzottan ellentétben a felsővel, holott mindkettő be volt kenve krémmel és úgy pihent egész éjszaka. A barackdarabos krém túlságosan folyós lett a sima pudingos pedig állagra tökéletes volt csak hiányzott belőle a gyümölcs.

Viszont idegroham és csapkodás nélkül, gyorsan gondolkodva oldottam meg a hirtelen támadt helyzetet és ez nálam hatalmas eredmény. :)