2010. június 26. - Bori és Zoli esküvője

Tudom, hogy egy gasztroblogra nem nagyon illik egy esküvői bejegyzés ezért mindenkitől elnézést kérek, aki inkább egy receptet várt volna.

Idén 4 esküvőre vagyunk hivatalosak. Ebből az első most szombaton lezajlott és egyre még csak szóbeli meghívást kaptunk. Mivel számomra nem megszokott dolog, hogy egy éven belül 4 barátom, rokonom, ismerősöm házasodik, ezért számomra különleges ez az év. Úgy gondoltam, mindegyik esküvőről készítek egy képes beszámolót nagy hangsúlyt fektetve a lagziban fogyasztott ételekről, süteményekről. Ez az elhatározás rögtön az első esküvőnél megdőlt, ugyanis annyira jól éreztem magam, hogy elfelejtettem az ételeket fotózni. Néhány kép készült csak, de mire észbekaptam már le is szedték az asztalt és kezdődhetett a mulatság. Azonban úgy gondolom, hogy biztosan van még esküvő előtt álló kedves olvasónk és nekik is szeretnék segíteni azzal, hogy bemutatom, milyen kreatívak a menyasszonyok és vőlegények, hátha ötletet tudok adni, hogy mit érdemes megvalósítani és mit kihagyni.

Barátaink, Bori (Sheppie) és Zoli házasodtak össze múlt szombaton. Nagyon nehézkesen indult az esküvőszervezés. Ide-oda tologatták a helyszínt, különböző nehézségeket kellett leküzdeniük. Egy hónappal az esküvő előtt még nem volt lefixálva, hogy pontosan hol is tartják majd. A teljes környezetük tépte a haját, rajtuk kívül mindenki sík ideg volt. Ők meg csak szépen csendben, nyugodtan mosolyogva szervezték a nagy napot. Végül sikerült kiválasztani a helyszínt, ami nagy-nagy örömünkre abban a kerületben volt, ahol mi és a legtöbb barátunk lakik, tehát nem kellett messzire mennünk.

A templomi szertartás után egy kis fotózás vette kezdetét.

Borit imádják a fiúk. Balról jobbra: Dávid, Imi, Tomi, a vőlegény Zoli, Gábor és Mazsolino Zolija.

Majd átsétáltunk a Víg Kalmár étterembe, ahol Boriék mindenkit arra kértek, hogy nyomja az egyik ujját egy tintapárnába és kértek egy-egy ujjlenyomatot. Az ujjlenyomat egy papírra került, amin egy fa ágai voltak láthatóak és a lenyomatok lettek végül a fa levelei. Ezután mindenki odaírta a saját levélkéje mellé a saját nevét így állítva emléket ennek a napnak.


Nagyon aranyos, jó fej, vicces vőfélyt sikerült felkérniük az esküvőre. Balázs Sándornak hívják és ajánlom minden házasulandónak. Kedves, közvetlen, jópofa rigmusokat tud. Hozott magával néhány jelmezt, amit az alkalomnak megfelelően cserélgetett. Tánc közben, "vonatozáskor" például Demjén Rózsi parókában, MÁV egyenruhában, kezében egy kályhacsövet tartva (ezzel szimbolizálva a vonat kéményét) vezette a sort.

Itt éppen a szakácsnőt és a levest méltatja.

Aránylag kis létszámú, kb. 45 fős lagzi volt. Bori és Zoli gondoskodott róla, hogy senki ne szenvedjen hiányt semmiben: mindenféle italt vettek és mindenki azt ivott amit akart - amíg a készlet tartott. :)

Mindenkinek elkészítették a névkártyáját, ami az ültetési rendet szolgálta. Na meg a könnyebb ismerkedés lehetőségét. Mellettünk ültek ugyanis Bori székesfehérvári barátai, akiknek egy pillanat alatt elfelejtettem volna a nevét, de hála a kis kártyáknak, ez nem történt meg.

A mélytányérokba pedig minden vendégnek bekészítettek néhány szem csokidesszertet.

Az asztalokra nagy üvegvázákat helyeztek, aminek az alját kavicsokkal díszítették. Egy-egy fehér virágszálat tettek bele és három-három úszógyertyával egészítették ki.

Az első fogás újházi tyúkhúsleves volt, ami nekem nagyon ízlett. Nem tudom, hogy azért-e mert már addigra nagyon éhes voltam, vagy tényleg finom volt. Másoktól hallottam, hogy lehetett volna jobb is, de én semmi kifogásolnivalót nem találtam benne.

És itt jön egy kis filmszakadás. Ugyanis amikor elkezdték behordani a következő fogást, eszembe sem jutott a fényképezőgép. Négy ember elé tettek le egy-egy nagy tálat, amin csirkemell párizsiasan, rántott hús és cordon bleu volt rántott gombafejekkel. Köretként pedig külön tálakon párolt rizst és petrezselymes burgonyát szolgáltak fel különféle savanyúságokkal.

Mindössze ennyit sikerült lefotózni (ezt sem nekem, hanem Dávidnak):

Ezeken kívül még cigánypecsenye is érkezett szintén külön tányérokon.

Én teljesen meg voltam elégedve a vacsorával annak ellenére, hogy a legegyszerűbb húsfajtákat választották ki. Nem is kellett volna más, különlegesebb. Finom volt, puha és omlós.

Annyira teleettem magam, hogy desszertet nem is bírtam enni rögtön a vacsora után. Pedig ott volt Bee isteni meggyes-mákos és almás rétese.

Legalább 10 féle különböző házi készítésű sütemény.

És még sok-sok aprósüti, köztük az én darált keksz piramisom is.

És ne feledkezzünk meg a csokiszökőkútról sem, ami mellett rengeteg gyümölcs várakozott arra, hogy megforgassuk az olvadt csokiban. Sajnos ebben is csak messziről gyönyörködtem. Egyszerűen annyira tele voltam, hogy nem tudtam megkóstolni.

Vacsora után Bori és Zoli keringővel nyitotta meg a táncok sorozatát.

Amibe természetesen Sanyi vőfély is beszállt egy kis csárdás oktatással. Amikor Boriék elmondták, hogy nem zenekart, hanem DJ-t hívnak az esküvőre kicsit meg voltam ijedve. Nem tudtam, hogy egy DJ milyen lagzihangulatot tud teremteni. Ebben is pozitívan csalódtam. Természetesen mindenféle zenét játszott, mindenféle korosztályt megmozgatott. És sokkal kisebb helyet foglalt mint egy zenekar. :)

Este 10 órakor következett a meglepetés. Mármint számunkra meglepetés. Ugyanis Boriék beszereztek úgynevezett "égi lámpásokat" , amik teljesen úgy néztek ki, mint az Ikeában kapható rizspapír lámpaburák drótvázzal merevítve.

Kivonultunk az étterem elé és kettesével kaptunk egy-egy lámpást. Szétnyitottuk és meggyújtottuk az aljában található olajjal átitatott kis tégla alakú tárgyat.

A hő hatására hőlégballonként kezdett viselkedni és egyszerűen felszállt a magasba.

Feleresztettük mindegyiket. Apró csillagokként világítottak az égen. Minden vendég el volt ájulva tőle, hiszen még senki nem hallott ilyesmiről. Ötletes, aranyos dolog. Újabb piros pontot adtam gondolatban Borinak és Zolinak.

A lámpáseregetés után következett a menyasszonyi torta felvágása. Kissé hagyománybontó díszítést választottak, de tudtuk, hogy ezt szeretnék megvalósítani. Ha jól tudom, mindketten szeretik Tim Burton A halott menyasszony című filmjét, így nem volt kérdéses mi kerül a tortára. Addig keresgéltek, amíg egy helyen el is készítették nekik.

Torta után Bori megmutatta, hogy ő akár vakon is meg tudja etetni újdonsült férjét. Egy lepedő mögül kellett villával Zoli szájába találnia a tortával és egészen jól sikerült neki. Alig-alig ment mellé a falat. :)

De természetesen nem csak ettünk, mulattunk is. Rengeteget táncoltunk. Nekem azóta is izomláz van a lábamban és a vízhólyagoktól alig tudok menni. :)

Szó szerint kifulladásig táncoltunk. Közben menyasszonyszöktetés helyett vőlegényt szöktettünk. A fiúk jól megforgatták a menyasszonyt, a lányok a vőlegényt. :)

Éjfél előtt pedig mindenki készítette a pénztárcáját, hogy beszállhasson a menyasszonytáncba. :)

Éjfél után eltűnt a menyasszony helyette pedig menyecske került elő fehér helyett piros ruhában. Itt is meglepetés ért minket, ugyanis Bori és Zoli készültek nekünk egy tánccal (ha jól emlékszem cha-cha-chával).

Hajnali 2-ig táncoltunk még, utána sajnos elérkezett a búcsú pillanata. Mivel lakóövezetben van az étterem, ezért eddig volt engedélye nyitva tartani.

Boriék nem engedtek el minket üres kézzel. Mindenki kapott tőlük köszönőajándékot, valamint egy dobozkát telepakolva süteményekkel. Ez volt a doboz tetejére ragasztva:

5 pontból 4,5-öt adnék nekik, mert hihetetlenül jól szervezett, jó hangulatú esküvő volt. A ruháik illettek hozzájuk, szépek voltak. Látszott, hogy azért csináltak dolgokat, hogy ne csak számukra, hanem a vendégek számára is feledhetetlen legyen ez a nap. Finom volt minden, talán túl sok is. Jó volt együtt lenni velük és a barátainkkal. Együtt örülni nekik, együtt táncolni velük.

És hogy miért vonok le fél pontot? Egyetlen kifogásolnivalóm volt egész este: a nagyobb táncparkett hiánya. Kicsi volt a tér, nagyon összezsúfolódtunk, alig volt levegő. Na és még azért, mert hagytak izgulni minket szinte az utolsó pillanatig, hogy minden rendben lesz-e az esküvőn, sikerül-e megszervezniük normálisan!!!!!! :D

Sok boldogságot Bori és Zoli. Köszönjük Nektek ezt a napot!