Kenyér dagasztás nélkül

Kriszti kolléganőm már legalább fél éve áradozik arról, hogy milyen finom kenyereket süt otthon hetente kétszer-háromszor. Én eleinte csak felvontam a szemöldökömet, hogy honnan van ideje rá, aztán amikor megtudtam, hogy az a bizonyos kenyér dagasztás nélkül készül, megértettem. Főleg azért, mert tudom, hogy a családjában tavaly 2 daganatos megbetegedést is diagnosztizáltak, ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen ételt tesz az asztalra.

Amikor elmondta a receptjét, csak bólogattam, hogy ismerem, hiszen Csincsilla DNK zsömléinek receptjéből ismerősek voltak a "bögrével kimérünk ennyi és ennyi lisztet, fakanállal keverjük össze és nokedlitészta állagú tésztát kapunk". Szóval nem törtem össze magam, hogy elkérjem a receptet, már csak azért sem, mert nem gondoltam volna, hogy én valaha is kenyeret fogok sütni magunknak.

Végül az győzött meg, hogy hozott egy szép darab kóstolót, méghozzá dió ízesítéssel. Annyira finom volt! Még Iminek is ízlett. Ekkor már tudtam, hogy nincs menekvés, meg kell sütnöm. A két receptet összehasonlítva pedig arra az eredményre jutottam, hogy nem egyformák.

Krisztié így hangzik:

Hozzávalók:

- 3 csésze finomliszt

- 3 csésze teljes kiőrlésű liszt

- 3 csésze meleg víz

- 1 evőkanál cukor

- 1 evőkanál só

- 1 evőkanál ecet

- 1 evőkanál olíva- vagy étolaj

- 5 dkg élesztő (nekem ez soknak tűnt, csak 2,5 dkg-t használtam)

Figyeljünk oda, hogy ugyanazzal a csészével és ugyanazzal a kanállal mérjünk mindent. Az én csészém 2 dl-es.

A meleg cukros vízben felfuttatjuk az élesztőt és egy tálba szitáljuk a kétfajta lisztet. Lehet bátran variálni bármilyen liszttel, sőt az arányokat is. (Én legutóbb 4 csésze finomlisztet és 2 csésze teljes kiőrlésű rozslisztet használtam.)

A felfuttatott élesztőhöz hozzáadjuk az ecetet és az olajat és ezt hozzáöntjük a liszthez. Jó alaposan összekeverem. Egy laza állagú tésztát kell kapnunk.

A recept itt azt írja, hogy fele-fele arányban, 2 db, sütőpapírral bélelt kenyérformába helyezzük a tésztát de mivel nekem nincs ilyenem és Krisztinek sincs, ezért tőle tanulva két őzgerincformába osztottam el igazságosan. A formákat előtte kivajaztam-kiliszteztem, így a végén finom, ropogós héjat kaptam.

Miután a tésztát a formákba töltöttük, meleg helyen duplájára kelesztjük. Előmelegített sütőben, 190 fokon 50 perc alatt pirosra sütjük.

Nekem a 190 fok, 50 perc nem jött be. Az első kenyerem belül nyers maradt ennyi idő alatt. Zsuzsa kolléganőmnek viszont ugyanezen a hőfokon ugyanennyi idő alatt teljesen kiszáradt, kemény lett. Szerintem mindenki maga tapasztalja ki, hogy az ő sütőjével hogyan tudja előállítani ezt a kívül ropogós héjú, belülről foszlós, puha kenyeret. Én legutóbb 200 fokon sütöttem kb. 35 percig és utána 180 fokon még 25-30 percig és így lett jó.

A tésztába természetesen mindenki olyan magot kever amilyent szeretne. Én most napraforgómaggal dúsítottam, de ki fogom próbálni a fokhagymás, pirított hagymás, paradicsomos, diós és még ki tudja milyen változatokat is. :)

Ezt a kenyeret vittem a szülinapi grillpartira is és tesókám még napok múlva is dicsérve emlegette. :)