2010. június 2., szerda

Uborkás-lilahagymás paradicsomsaláta

Kedves kis családom egy - a szüleimnél rendezett - grillezéssel tervezte megünnepelni szülinapomat. A kerti parti kicsit veszélyben volt a nagy és hirtelen jövő esőzéseknek köszönhetően. Anyuék egész héten figyelték az időjárás-előrejelzéseket. Végül az égiek meghallgatták a fohászunkat és múlt szombaton nagyon jó idővel áldottak meg minket.

A kisebb esőtől nem rettegtünk, hiszen nemrégiben elkészült anyuék kerti "házikója", ami apu és Zoli közös munkájának eredménye. Ez alatt nyugodtan el lehet üldögélni, ha nincs nagy vihar.


Mindenféle finomságot sütöttünk: pácolt tarját, kétféle saslikot (csirkemell-paradicsom-paprika-hagyma és szalonna-gomba-hagyma kombinációk), debreceni kolbászt, hagymát és gombát.


Kezembe vettem az irányítást és felügyeltem a husik sütését.

Nemcsak mi, hanem szegény Benő is kikészült a finom illatoktól. Nem tudom, hogy itt a kunyerálás előtti vagy utáni - amikor már kapott a finomságokból - állapotban lett lefotózva.


Én a csirkemelles saslikon kívül uborkás-lilahagymás paradicsomsalátával készültem. Régóta gondolkodtam már rajta, hogy az uborkasalátát és a paradicsomsalátát össze kellene vegyíteni, hiszen mindkettőt szeretem.

Így hát fogtam egy kilónyi paradicsomot, megmostam és vékony gerezdekre vágtam. Másfél kígyóuborkát meghámoztam (nem muszáj, de nálunk a családban van, akinek érzékeny a gyomra az uborkahéjra) és uborkagyaluval vékonyra szeleteltem. Egy nagy fej lilahagymát szintén megtisztítottam, félbevágtam és vékonyra felcsíkoztam. Az egészet egy nagy tálba tettem, megsóztam, megszórtam borssal, szárított bazsalikommal és összekevertem.

A levéhez vízben feloldottam egy kis cukrot, ecetet tettem bele (ezt mindenki ízlés szerint készítse, én inkább savanykásan szeretem mint édesen) és felöntöttem a zöldségeket annyival, hogy éppen ellepje. A hűtőben néhány óráig érleltem és a végeredmény pont olyan finom lett, mint amire számítottam.


Ezeken kívül erre az alkalomra megsütöttem a Krisztitől kapott recept alapján egy dagasztás nélküli tésztából készült kenyeret, ami elég nagy sikert aratott. Ennek a receptje egy következő bejegyzés témája lesz, mert nem egészen olyan, mint Csincsilla DNK zsömléinek tésztája.

Az evés utáni pihenés alatt kezdett el csöpögni az eső és a desszertet már bent kellett megenni az ebédlőben, mert hatalmas felhőszakadás érkezett. De ezt már nem bántuk, örültünk, hogy minden husit megsütöttünk és nyugodtan meg is tudtunk ebédelni.

Ezt a gyönyörű csokor virágot kaptam a sok szép ajándék mellé. Azóta is a konyhámat díszíti és már kinyílt rajta mindkét liliom, ami a képen még csak összezárt állapotban látható.

6 megjegyzés:

Andi írta...

Nagyon izgalmas kis saláta ez, beteszem a gyűjteményembe!

Bianka írta...

Imádom az ilyen salikat, és a kutya valami zabálni való

csincsilla írta...

irtó cuki a Benő, remélem, az összes grillhusit megkóstolhatta:)

csincsilla írta...

ja, és szép a sali is, meg nagyon érdekel a kenyér, jó kis lyukacsos a bele, nagyon csinos. csak ez a Benő mindig elveszi az eszemet, annyira tünci, hogy mást észre sem veszek mellette:)

Bea írta...

Benő anyunak is mindig elveszi az eszét, mert meglágyul a szíve akármikor is kunyerál tőle :) Próbáljátok ki a salit, nekem nagyon bejött az uborka-paradicsom párosítás.

A kenyérrecept hamarosan jön, csak most nettől távol leszek pár napig.

Mazsolino írta...

Tanúként leírom, hogy a saláta nagyon nagyon finom volt, a kenyér nagyon nagyon finom volt, és a husik is nagyon nagyon finomak voltak. :) :) Együtt meg szenzációsak.

Benő meg... Hát igen... Igazán ennivaló. :) Amúgy ki volt zárva az evés idejére, mivel állandóan anyát, a leglágyabb szívűt lökdöste volna azzal a tekintettel, hogy ő hetek óta nem evett... Vagy talán hónapok óta... :)