Burgonyás-hagymás pizza

Folytatódik ez a borzalmas hideg, már szinte mindenki elővette a télikabátját és a csizámáját ismét, s a lakásban is egyre csökken a hőmérséklet. Folyton járatnám a sütőt, mert mégiscsak jobb, ha valami fűt is és kaját is ad, mint az olajradiátor, ami csak a villanyórát pörgeti, de jól nem lakunk tőle. Ezért esett a választásom megint a Geopen Könyvkiadó Ünnepi étkek c. könyvéből erre a burgonyás-hagymás pizzára.

Pár dolgot változtattam a recepten megint, ezeket zárójelben jegyzem, mert szerintem úgy is tökéletes, ha az eredeti hozzávalókkal és eredeti módon készül, meg úgy is, ahogyan én készítettem.

Hozzávalók a tésztához:

- 1 evőkanál szárított élesztő (negyed friss élesztő)

- 1,25 csésze (3 dl) melegvíz (plusz még egy deci kellett) (hát ez édes: azt írja: 43°C!!!:-))

- 3,5 csésze (56) dkg finomliszt

- 1/3 csésze (4,5 dkg) rozs- vagy hajdinaliszt, vagy még 1/3 csésze (6 dkg) finomliszt

- 3 evőkanál olívaolaj (2 evőkanállal tettem, plusz egy ment a tál kiolajozásához)

- 1 kávéskanál só

- 3 evőkanál finomra aprított friss rozmaring (egy kávéskanál szárítottat használtam)

Az utasításokat lépésről lépésre betartottam, mert erre az előre-kovász-készítős módszerre Csincsilla is rábeszélt már egyszer, de ha nincs utasításba adva nekem, hát nem tudom eljátszani ezeket a hókuszpókuszokat.

Szóval:

A tésztához belemorzsoltam a z élesztőt 1/2 csésze (1,2 dl) meleg vízbe a robotgép táljában. Hozzáadtam 1/2 csésze (7,5 dkg) finomlisztet és összekevertem vele. Letakarva pihentettem kb. 30 percig. Szépen felhabosodott, megduzzadt a massza. Hozzáadtam az olívaolajat, a maradék vizet, valamint a sóval, rozsliszttel és egy kis szárított rozmaringgal elkevert lisztet. Kis fordulatszámon dagasztottam a tésztát, amíg elvált az edény falától, de közben kicsi vizet adagoltam hozzá, meg amikor ez túl sok lett, egy kanálka lisztet is. Végül szépen összeállt a tészta, ekkor kiolajoztam a tálat és konyharuhával letakarva kelesztettem 1 órát (vagy amíg a térfogata a duplájára nő, de persze ez idő alatt alukáltam, szóval 1 óra kellett nekem).

Amikor a tészta 1 óra múlva duplájára kelt, elfeleztem, lisztezett pulton mindkét gömböcöt kinyújtottam, ráterítettem egy-egy sütőpapírral fedett sütőlemezre és kitettem őket az erkélyre. Az eredeti recept azt írja, hogy "a megkelt tésztát borítsuk lisztezett deszkára, gyúrjuk át, takarjuk le és 30 percre tegyük a hűtőbe". "Szerencsére" az erkélyen nagyon hideg van, nem kellett a hűtőt kipakolnom. És a sorrendre se figyeltem, szóval kinyújtva hűtöttem. De nem ártott neki!

A feltétnél is változtattam kicsit, mivel nem az egész pizzát csináltam burgonyás-hagymásra, nehogy már bajba kerüljek vele este a vacsoránál, ezért csökkentettem a hagyma és a krumpli mennyiségét, pont a felére.

Hozzávalók a (nem csökkentett) feltéthez:

- 8 kis új rózsaburgonya

- 6 evőkanál olívaolaj

- só és frissen őrölt bors

- 4 nagy fej vöröshagyma vékony karikákra vágva

- 1 csésze (12,5 dkg) pármai sonka hosszú, vékony szeletekre vágva (persze nálam sága selyemsonka játszott) - ízlés szerint, azaz elhagyható

- kukoricaliszt a megszóráshoz (nálam sütőpapír)

- 1 evőkanál fokhagyma szétnyomva (nálam 2 gerezd)

- 1-1,5 csésze (12-20 dkg) mozzarella (nálam 10 dkg)

- 2 evőkanál friss zsálya vagy rozmaring felaprítva (kihagytam)

- 1/2 csésze (6 dkg) frissen reszelt parmezán sajt

Amíg hibernálódtak a tészták - valamelyik munkafázisban valamennyi ideig - addig a sütőt előmelegítettem 200 fokra, és a krumplikat sütőpapírral bélelt sütőedénykébe tettem, megkentem olívaolajjal, megszórtam sóval és borssal, és kábé 30 perc alatt puhává , de nem szétesőssé sütöttem. Nem volt időm hagyni kihűlni, azonnal szeleteltem kábé 6mm-es karikákra.

Egy kis láboskában üvegesre pároltam a hagymát (kb. 10 perc), de lehet ízlés szerint ropogósra vagy aranyszínűre sütni. Választhattok! :-) Végül ízesítettem sóval, borssal, és ekkor lehet hozzáadni a sonkát is, ha valaki tesz bele.

Behoztam a pizzalapomat az erkélyről, és megkentem 2 evőkanál fokhagymás olajjal (máskor csak a széleit fogom megkenni, mert olyan jó ropogós lett tőle, míg belül kissé olajos volt, de ez sem tudta elrontani!). A fokhagymás olajjal lekent tésztára raktam a karikára vágott (lehet reszelni is) mozzarellát, majd a párolt hagymát és a burgonyát. Egy félkarikára vágott paradicsomot is elrendztem ízlésesen ekkor a pizza tetején, biztos ami biztos. Most kéne megszórni a felaprított zsályával vagy rozmaringgal, ezt kihagytam, viszont tényleg szórtam rá reszelt parmezánt.

240°C-os sütőben addig kell sütni, amíg a tészt széle felpuffadva aranybarna nem lesz (12-15 perc). Itten még olívaolajat ajánl a tészta szélére kenni, hogy szép fényes legyen, de ez szerintem már tényleg túlzás. Tálaláskor megszórtam a szép csíkokra vágott sonkával.

Frissen sütve isteni finom pizza volt, számomra sokkal jobb, mint a szokásos paradicsomos-sonkás-sajtos, amilyet emellett sütöttem Tomának. Jól csúszott rá a behűtött rozé, de gondolom, hideg sör mellé is kiváló. Nem tudom, hogy bírja majd a melegítést ez a sok hagyma-fokhagyma-és-olaj. Remélem, lesz vállalkozó, aki velem ebédel holnap!