2008. augusztus 22., péntek

Pizza



Nem ez az első pizza a blogban, remélem, nem is az utcsó.
Ez egy nagy családi adag, még nálunk sem fogy el egy este, jut belőle másnap tízóraira is. Nem lehet összehasonlítani a mirelit változatokkal, persze a ráfordított időt és az árat sem. És mindig változatos, mert annak függvényében, hogy épp a nagyon forrón belül hány fokon, milyen programon és hányadik sínen, ja és hányadmagával sütöm a nem mindegy milyen lisztből készült pizzát, ugyanebből a tésztából lehet vékonytésztás, ropogós változat és vastagtésztás puhi, meg köztük még minden fokozat, de sajnos képtelen vagyok a fenti paraméterek megjegyzésére, vagy ha ezt meg is jegyezném, akkor a végeredményt felejteném el, végül is a négyfős családunkban van aki ezt szereti, és van aki azt, eddig mindenféle variáció elfogyott (végső menedékként ugye ott vannak az ebek is).
A tésztát a kenyérsütő gép dagasztja. Ez is egy egyszerű sima kelttészta.
Hozzávalók:
– 555 gramm (na, mit kaptam a névnapomra?) pizzaliszt
– 4 dl langyos víz
– fél kocka friss élesztő
– egy szűk, lapos evőkanál só
– egy evőkanál cukor
– 2-3 kanál oregánó
– 1/2 dl olivaolaj

A fenti hozzávalókat az olaj kivételével beleöntöm a tartályba, a tésztaprogrammal szép simára dagasztom, és ekkor öntöm hozzá az olajat, azzal is még legalább tíz percig dagasztom. Viszonylag sok benne a víz, elég lágy tészta lesz, de sokkal jobban szeretek finom lágy tésztát nyújtogatni, mint egy rugalmas és kemény anyaggal birkózni. A tartályban hagyom a duplájára kelni a tésztát. Utána alaposan kilisztezett deszkára borítom, jól átgyúrom, két gombócot gyártok belőle, és mind a kettőt kinyújtom nagy tepsi méretűre, és átköltöztetem a kipapírozott tepsikre.

Rávalók:
Jobb helyeken házi pizzaszósszal kenik meg, de be kell vallanom, hogy én bolti (globus) kecsapot használok erre a nemes célra, arra egyszerűen már nem jut időm, hogy ilyen finomságot is tegyek el (mivel nagyon-nagyon be kell osztanom az időmet, és nem vehetek ki egész nyárra és őszre szabadságot, hogy elintézzem az összes befőzni- és elraknivalómat, azt a nagyon egyszerű irányelvet követem, hogy csak olyasmit teszek el, amit a) csak úgy van, ingyen, olcsón, és bión (ez főleg a tésai termények, szilva, alma, körte, barack, ribizli, málna, szeder, sóska, mángold, jobb években spenót is, cukkíííni, stb.), b) csak boltihoz és vegyszereshez tudok hozzájutni, de nagyon szeretjük, és nem kapható készen, illetve ami kapható, az valami más (ilyen például a sárgabaracklekvár meg a csípős sárgadinnye - egyszer majd ezt is felteszem). Ebbe a koncepcióba jelenleg egyáltalán nem fér bele a paradicsom, sajnos.
Szóval bolti kecsappal megkenem, megpakolom alaposan sonkával, sajtot reszelek rá, sokszor csak trappistát, a többi már szabadon választott, mehet rá felkarikázott paradicsom, mindenféle hagyma (nem mehet rá gomba, kukorica, kolbász és szalámi, és még sok más). Némi olivaolaj a tetejére.

Nagyon forró sütőben sütöm, alsó lángon, ventillátorral, 10-20 perc alatt kész.

A fényképek otthon maradtak, majd utólag felteszem.

6 megjegyzés:

Andi írta...

Máris szórakozol ezzel az 555 grammal? Nem dőlök be! Senki ne dőljön be, sose mér semmit!

Névtelen írta...

nem dőltünk be, nehogy azt hidd! gomba miért nem?

Andi írta...

Gondolom természetesen a drága gyermekek miatt!

Andi írta...

Júúúj de jól néz kiiii!

csincsilla írta...

Igen, a gyerekek nem esznek gombát. Az egyik soha, sehogy, a másik néha egy morzsát.
És tényleg lemértem, de ezentúl nem fogom, ha így álltok hozzá. Nyaff.

Andi írta...

Deee lécciiiii mérjeeeeed!
És boldog névnapot! Aznap is eszembe jutott, de nem értem rá telefonálni a Balcsipartról, mert rengeteg dolgom volt, már megírtam...