Évekig nem tudtam megenni a sóskát, fájt tőle a gyomrom, meg úgy éreztem, lemarja a fogaimról a zománcot, de közben nagyon szerettem. Úgy készítem, ahogy keresztanyám csinálta, ő nem turmixolta vagy pürésítette le, és krumplival, lágytojással ettük. Nagyon válogatós gyerek voltam, és ezt is akkor szerettem meg, amikor apu halála után anyu bevonult a kórházba vagy hat hétre idegösszeomlással, és Gizi hozzánk költözött, és valami istenien főzött. Akkor szerettem meg a kelkáposztafőzeléket is, amit meg is tanultam tőle. Azt mondta, nem kell megenni, csak kóstold meg! Megkóstoltam, és nem bírtam abbahagyni, annyira ízlett. Nem tudom, mit tett az ételekkel, de minden nagyon finom volt, amit csinált. Lecsót egymagának 3 paprikából és 2 paradicsomból főzött, jó csípősre, a nokedlit kicsi vágódeszkáról szaggatta késsel a levesbe, próbáltam, de nem tudtam leutánozni, a lágy tojást úgy főzte, hogy ült a hokedlin a lábas gáztűzelye mellett és a karóráján tartotta a szemét, és mindig sikerült neki. Nem úgy, mint nekem, hogy most az egyik tojás nem lett tökéletes, de azért nem volt nyers, csak úgy néz ki:
A tojásfőző tojásommal készült most is, de a kettőből csak egy sikerült teljesen tökéletesre. Mutatom azt is:
Na jó, de most a sóskáról írok, nem a tojásokról, folytatom is. Szóval nemrég kaptam tesómtól egy pici adag megpucolt, ledinsztelt sóskát, nekem már csak tejfölt kellett hozzákeverni és ízesíteni, és hosszú kihagyás után megint enni a finom sóskát. És újra feltámadt a szerelem! Amióta az a pici adag elfogyott, arról álmodoztam, hogy szereznem kell még sóskát. A mirelit nem jó, mert az le van pürésítve, bár találtam a neten darabosat is, állítólag a Pennyben lehet kapni, de még nem jutottam el oda. És aztán egy alkalommal elmentünk tesómmal bringával egy messzi Aldiba, azért azt választottuk mert az elég távol van tőlünk, ahhoz hogy ne végezzünk túl gyorsan a délutáni sétával/bringázással. És mit láttak ott szemeim? Egy néni ült egy kissámlin és 2 zacskó zöld levél volt előtte, plusz egy csomó vágott virág. (Azért nem írom, hogy a város melyik részén voltunk, mert a hülye hivatal képes ezeket a néniket zaklatni, pedig lenne egy listám, hogy kiket kéne.) Lekötöttük a bringát és megkérdeztem tőle, hogy ugye ez sóska? (Lehetett volna spenót is, na.) Mondta, hogy: Igen. Melliket teccik kérni? (Imádom ezt a tájszólást is.) Mutattam az egyikre, félretette, bementünk vásárolni, és mire kijöttünk tudtam már, hogy mindkettőt kérem. Elosztottuk tesómmal, és én még aznap este megpucoltam és ledinszteltem a részemet. De csak másnap fejeztem be. Simán tud várakozni pár napot, de akár be lehet tenni a mélyhűtőbe is a véglegesítés előtt.
Csincsilla teljesen másképp készíti, mint én, itt olvasható az ő verziója. Addig egyezünk, hogy olajon vagy zsíron megfonnyasztjuk a leveleket. Ezen a ponton válik ketté a receptünk. Én nem szoktam teljesen elfőzni a levét, és amikor minden levél elvesztette a gyönyörű zöld színét, egy kis pohár tejfölbe egy csapott evőkanál lisztet keverek (fél kiló volt a sóska, de szerintem 1 kilóhoz is ennyi tejfölt és lisztet tennék, gyakorlatilag bármennyi bármihez ennyit teszek valamiért), és ezzel besűrítem a leveleket. Semmi pürésítés, semmi selymesítés. Nagyon sok cukorral és valamennyi sóval ízesítem. Azt hiszem volt 3 evőkanálnyi is a cukor. Kell bele, mert nagyon savanyú.
Legtöbbször krumplipürével és lágytojással eszem, de most sütöttem hozzá csirkemellet is, annyira de annyira finom volt, most is összefut a nyál a számban.
Maradjunk még a zöldségnél és Pennynél. Amikor elkészült a mászófal, amit Mazsi tervezett és valósított meg a cicáknak, akkor a szép fotók kedvéért babérmeggy-ágat rázott nekik Mazsi, hogy nézzenek szépen. Ebből a sorozatból jön még egy adagocska.
Megszagoljuk:
Nem tudom mi az a babérmeggy, és honnan van ilyenje Mazsinak, de a szép fotókat természetesen Szabi készítette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése