2023. július 31., hétfő

Réka répatorta muffinja

Nagyon szeretem a répatortát, például Csincsilla emlékezetes répatortáját se fogom sose elfelejteni, amit Baka Zsuzsi búcsúztatójára csinált. Több okból is emlékezetes ez a torta, egyrészt azért, mert gyönyörű volt és nagyon finom, másrészt ez az egyetlen közösen írt blogbejegyzésünk Csincsillával. De emlékezetes még amiatt az esemény miatt is, amit abban a bejegyzésben emlegettem, hogy miért nem fogom Zsuzsit soha elfelejteni. Most már le merem írni, hogy mi volt ez: akkoriban készült Toma az érettségire, és sajnos az azt megelőző időben hosszú ideig nem járt tornaórára, mert annyira borzalmasak voltak azok az órák. Úgy kell ezt elképzelni, hogy egy fiúosztály egymással tol ki (nagyon finoman fogalmazva), és persze főleg azokkal, akik nem ügyesek tornából és a labdajátékokból. A tanár pedig nem kontrollálja igazán ezeket az eseményeket. Nem ismerem a részleteket, de el tudom képzelni, és akkoriban is el tudtam, és együtt is éreztem a fiammal. Na és a tanár üzente nekem, hogy meg fogja Tomát buktatni tornából és nem engedi érettségizni, ha nem visz igazolást. Akkoriban műtötték Toma kezét, és a zárójelentést egy kicsit kiegészítette Zsuzsi (szkennerrel, pdf-szerkesztővel, nyomtatóval és egyéb ügyességekkel) azzal a mondattal, hogy év végéig fel van mentve tornából. Így aztán Tomának lett érettségije. Mást nem tudtam kitalálni. Szerintem már elévült ez a bűncselekmény, az eltelt 15 év miatt. Köszönöm Zsuzsi, örök hálám! Kár, hogy nem olvasod.

Visszatérve a répatortára, rengeteg receptet mentettem már el, de még sosem sütöttem, mert a dió miatt a családomban nincs senki, aki segítene megenni. Így meg azért elég félelmetes dolog ez, mert 1.: ha megeszem egyedül az egész tortát, akkor ugye gurulni fogok, plusz az életem hátralévő részében nem tudok ránézni a répatortára, 2.: ha nem eszem meg mindet, akkor minek sütöttem... Nehéz ügy. Ha cukrászdába megyek, akkor néha répatortát szoktam rendelni, de egy cukrászdai süti, már bocsánat, szerintem ehetetlen. Azért megeszem, de akkor is. A legtöbb cukrászdai süti ilyen, bocsit kérek a kivételektől.

Ezt a muffint Réka a tahii (vajon ezt hogy kell írni helyesen?) hétvégére sütötte, és képzeljétek, nincs benne dió! 

Hozzávalók:

  • 15 dkg reszelt sárgarépa
  • 13 dkg cukor
  • 2 db tojás
  • 10 dkg finomliszt
  • 1 csapott teáskanál sütőpor
  • 1 csapott teáskanál szódabikarbóna
  • 1 csipet só
  • 0,7 dl napraforgóolaj
  • 1 teáskanál őrölt fahéj
  • 1 teáskanál őrölt gyömbér
  • őrölt szegfűszeg ízlés szerint
A tojásokat a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk az olajat és a lisztes keveréket, és simára keverjük. Ezután hozzákeverjük a lereszelt répát. A masszát egyenlően elosztjuk a muffintepsi papírral kibélelt mélyedéseiben, és előmelegített sütőben megsütjük. 

Réka azért nem írt hőmérsékletet, mert neki gázsütője van. És még azt mondta, hogy tett bele egy marék apróra vágott mandulát is. Nagyon finom volt! A cukrot lehet benne egy kicsit csökkenteni, mert jó édes volt (ezt csak magamnak írom, de Réka is mondta).

Itt pedig Zozi nézi a rettentő komolyan fotózást az erkélyen még indulás előtt:


Néva pedig már azután pózolgat, hogy megettük az összes muffint:


A tahi hétvégéről jó lenne még a babsaláta receptjét megszerezni, de Anna azt mondta: recept? hahaha! 

Nincsenek megjegyzések: