Amikor Csincsillánál járok, mindig van valamilyen süti, mindig gyümölcsös és mindig nagyon-nagyon finom. A látogatás után mindig úgy érzem, tuti nekem is sikerülni fog pont olyan finomat sütni. Ilyenkor azért végiglapozom a blogunkat, hátha megtalálom a megfelelő receptet, nemrég (tavaly) viszont cseteltünk is róla, de nekem mégsem lett olyan. Nem értem. Most találtam ezt a meggyes-barackos pitét, de nem ezt csináltam, hanem a krumplis-szilvás pitét. Ebben a bejegyzésben van egy gluténes és egy gluténmentes változat, én a gluténest választottam, viszont abba nem kellett krumpli (vagyis burgonyapehely). Nem is akartam, hogy krumplis legyen, és úgy megörültem a recinek, hogy rögtön nekiálltam, úgyis voltak itthon mentett barackjaim (őszi és sárga is), és vettem egy kis meggyet hozzájuk. (A közelemben mindenki állatokat ment, én zöldségeket és gyümölcsöket. Amiket már nem lehet eladni a zöldségboltban, de még tökéletesek, azoknak egy jó része hozzám kerül. Plusz Annától kaptam egy saját termésű sárgabarackot a margitszigeti bulinkon, ami önmagában még nem volt ehető, mert nagyon éretlen volt, de itt a sütiben tökéletesre sült.)
Szóval a hozzávalók, a gluténes verzióhoz:
- 2 tojás
- 2 dl tejszín
- 1 dl joghurt
- 1 csipet só
- 6-7 evőkanál finomliszt
- fél csomag sütőpor
- legalább 1 kg gyümölcs
- fahéj
- 1-2 evőkanál barna cukor a tésztába és plusz 1-2 evőkanál barna cukor a tetejére
Itt egy annyira tipikus Csincsilla-féle eligazítás a recepthez: "Kb. piskótatészta sűrűséget kell belőni. De úgyis jó, ha hígabb. Meg úgy is, ha sűrűbb. Bárhogy jó. Állítólag finom."
Szóval aztán az lett, hogy a robotgép táljában összekevertem a két egész tojást a tejszínnel és a joghurttal, plusz a csipet sóval. Aztán beletettem egy kicsi fahéjat és 2 (vagy 3?) evőkanál barna cukrot. Hozzákevertem a lisztet és a sütőport. Nagyon-nagyon folyós volt, és így is kell lenni, de azért én tettem még bele 2-3 evőkanál lisztet (biztos ezt nem kellett volna). Kivajaztam a fodros piteformát és beleöntöttem a tésztát (még mindig nagyon folyt!), nem piskótatészta sűrűségű volt, hanem hígabb. Rápakoltam minden gyümölcsöt, ami itthon volt: 2 db nagy kopaszbarackot apróra vágva, 3 db sárgabarackot, ebből egy Annától, szintén apróra vágva, és két maréknyi meggyet kimagozva, felezve.
A tetejét megszórtam két evőkanál barna cukorral, és 180 fokon sütöttem légkeveréssel, amíg meg nem pirult. Még így is nagyon finom, hogy nem annyira finom, mint Csincsilláé! Legközelebb ne próbáljam meg piskótásabbra venni a figurát?
A napi cuki, Kira lesz. Toma a hétvégén vidéken volt fesztiválozni, és az egyik barátjánál szálltak meg, ahol megint tudott kutyát zsákmányolni magának. Ez egy juhuszka, azért teszem ide, hogy tesómra nyomást helyezzek. Egy ideje törpreng egy juhuszkán...
Tehát Kira az összebarátkozás után kicsit duzzogott, hogy a szobába nem mehetett be a srácokhoz
De aztán volt sétáltatás másnap
és elfáradás
és végre egy kép szemből:
Hát elég jól néz ki szerintem. Toma mesélte, hogy folyton sípol. Ez annyira jellemző rájuk!
Az időjárásról meg annyit, hogy ma este elvileg jön egy hidegfront, de én már nem hiszem el, hogy lehűlést is hoz, viszont jövő szerdára ígérik az első hőhullámot, aminek még nem látják a végét. És a lakás már most 25 fokos. 47 nap van még augusztus 20-ig.😓
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése