Ez a karamellizált meggymártás az új kedvenc szakácsom, Ottolenghi receptje, de én nem nála találtam, hanem chili & vaníliánál. Az is egy tervem a nyugdíjra, hogy az érdekes Ottolenghi recepteket kiszótárazom és megcsinálom. Ehhez elég sok idő kell nekem, de az most nincsen sajnos. Ezért most azokat próbálom ki inkább, amiket megtaláltam magyarul. A desszertes szakácskönyvét nem vettem ki a könyvtárból, mert az édességek nem annyira izgatnak, de azért ez a karamelles meggy nem hagyott nyugodni, mióta megtaláltam. Aztán utolsó utáni pillanatban kaptam fél kiló meggyet a legutolsó szállítmányból.
Hozzávalók:
- ½ kg meggy (lehet mélyhűtött is)
- 4 dkg cukor
- ½ citrom leve (és héja, ha sikerül biocitromot szerezni. Nekem nem az volt, ezért bolti szárított citromhéjat használtam)
- 2 szem szegfűszeg
- 2 szem szegfűbors
- 1 evőkanál étkezési keményítő
- 2 evőkanál víz
Egy kicsike lábosban a cukrot elkezdtem melegíteni 3-as fokozaton a kerámialapos tűzhelyen.
Lényeg, hogy nagyon alacsony hőfokon karamellizálódjon, és nem szabad kevergetni, legjobb, ha egyáltalán hozzá se nyúlunk, de ha nagyon muszáj, akkor picit az edényt lehet mozgatni. Nem hittem el, hogy működni fog, de tényleg nem égett meg.
Amikor ilyen szép borostyánsárga lett a cukor, akkor a kimagozott meggyet rádobtam. Ekkor a karamell a peremeken megkeményedett és odaragadt a lábos aljához. Nagyon nyűgös lettem, de a recept szerint a további melegítéstől beleolvad majd a karamell a meggybe, és ez is igaznak bizonyult, bár elég sokat kellett várni rá. Szóval a karamellre ment a meggy, a citrom, a citromhéj, a szegfűszeg és a szegfűbors. 15 percig lefedve főztem alacsony fokozaton, amíg jó sok leve lett a meggynek, majd szűrőkanállal kiszedtem a szemeket egy tányérba. Az étkezési keményítőt két evőkanál vízzel elkevertem és besűrítettem vele a visszamaradt meggylevet.
A meggyszemek között megkerestem a fűszereket és kidobtam. Amikor a meggy és a leve kihűlt, a kettőt összekevertem.
Főztem hozzá 3 dl tejből tejbegrízt, de tehettem volna túrógombócra, palacsintába, tejberizsre, vaníliafagyira, zabkására vagy sűrű görög joghurtra (labane).
Na, és ma tényleg lehűlt a levegő, egész nap jól lehetett bírni az időjárást, persze én nem ilyenkor megyek bringatúrára, hanem a tűző napon, de mindegy, mert otthon is fincsi, ha nincs kánikula. Az előbb még egy kis vihar is érkezett, és akkorát dörgött, hogy majdnem összecsináltam magam. Megijedt Winston is nagyon!
Még a végén tesómnak lesz igaza, hogy csak hisztizek a meleg miatt, pedig nincs is olyan nagyon meleg.
A maradék meggymártást két kicsi üvegbe tettem, és szívesen adnám annak, aki megkóstolná. Elég finom lett, de nem érzem külön a karamellizált cukrot benne, ahogy ígérték, de nem baj, így is nagyon jó. Ahogy állt és hűlt tovább, egyre jobban éreztem viszont a citromhéjat benne. Állítólag hűtőben 3-4 napig áll el, nem értem miért csak addig, de legfeljebb beteszem a mélyhűtőbe.
Én most Tahiba megyek a hétvégén, nem a meggymártást fogom a legjobban kívánni asszem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése