Joghurtos-zöldfűszeres padlizsánsaláta

Szabadságra ment a zöldségbolt, ezért a megmaradt árut szétosztogatták. Szerencsém van, hogy a tűz közelében vagyok, mert olyan sok minden jutott nekem: két padlizsán, két cukkini, két citrom, egy nagy szatyor piros paprika (kaliforniai és pritamin vegyesen), egy óriási csokor petrezselyem, három gyönyörű alma, fél sárgadinnye, egy kis krumpli, de hozhattam volna mást is, csak nem mertem, mert nem tudok ennyit enni. A paprikákat három kivételével megsütöttem, és sültpaprika-saláta lett belőlük, amihez a citromokat is felhasználtam. Az egyik padlizsánt is velük együtt sütöttem, abból pedig padlizsánkrém lesz vagy baba ganoush. A másik padlizsánból készítettem ezt a salátát. A recept innen van, és már hetek óta szemezek vele, és annyira örülök, hogy megcsináltam, mert valami hihetetlenül finom!

Hozzávalók:

• 300 g padlizsán
• 8 evőkanál olívaolaj (vagy több)
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 csokor petrezselyem
• 1 csokor bazsalikom
• 175 g joghurt
• 2 evőkanál tejföl
• só, bors, pici csilipehely

A padlizsánokat felkockáztam nagyjából 2×2 cm-es darabokra. Nem mindenhol hagytam rajta a szép lila héját, pedig jól mutatott volna a salátában, de volt már néhányszor, hogy ehetetlen volt a héj, és nem akartam most válogatni a joghurtos szószban. Külön kiemeli a recept, hogy nem kell besózni! Hurrá, sose szoktam besózni, nekem még sosem volt keserű egyetlen padlizsán sem, pedig már elég régóta szeretem. Ha jól emlékszem (és nem álmodtam ezt is), azt olvastam valahol, hogy ezek már nemesített padlizsánok, a régi fajta szokott keserű lenni. Egyébként olyan uborkával se találkoztam már jó régóta, amelyiknek a két vége keserű lett volna.

Olajat melegítettem egy teflonserpenyőben, beletettem a padlizsánkockákat, és kevergetve megsütöttem. Többször töltöttem még hozzá olívaolajat, mert láttam, hogy nem ártana. Amikor megsült a padlizsán, sóztam, borsoztam, rátettem az aprított-szétnyomott fokhagymákat, és a csilipelyhet. Jól összeforgattam őket. Kicsit még együtt sütöttem a fokhagymás padlizsánt, majd ment rá az aprított zöldfűszer is: jó nagy adag petrezselyem és bazsalikom. Az eredetiben petrus és rozmaring van, de nekem most csak bazsalikom van az erkélyen. Átforgattam az egészet, majd ráöntöttem a joghurtot és a tejfölt, amivel kicsit összeforraltam. 

Fú, nagyon finom melegen is, langyosan meg pláne! Ezek még a Micikétől kapott fokhagyma utolsó gerezdjei voltak, és semmi bajom nem volt tőle, pedig tényleg jó fokhagymás lett. Sajnos nem tudom már, hogy a spanyol vagy az olasz fokhagyma-e ez, mindenesetre egyáltalán nem úgy viselkedik, mint az itthon kapható fokhagymák. (Ezt egyébként csak most realizáltam, hogy egy ideje már nem vagyok szarul a fokhagymás kajáktól.)

Ma egy napi cuki meglátogatott, gyorsan csináltam is róla néhány képet:

Elkezdődött a királydinnye-szezon, és Viki bringája elsők között dőlt ki, nincs defektvédett kereke egyelőre. Ezért kölcsön kérte az egyik bringámat, ebben van jó belső, de már az első útján defektet kapott valahogy, és a kilyukaszthatatlan gumi teljesen leeresztett. Egyáltalán nem értem, és nem tudom elképzelni, hogy mi történt, de amikor visszahoztam a bringát, hogy cseréljem a belsőt, kiderült, hogy nem kell cserélni. Mindig azzal kezdem a cserét, hogy először felfújom a defektest, és várok egy pár órát, hogy leereszt-e, úgyis szeretek halogatni. Itt is ezt csináltam, éjszaka nekiálltam szerelni, mert a szelep kicsit el volt ferdülve, így nem is tudtam rendesen fújni bele, úgyhogy ezt megigazítottam, felfújtam és még ma délben is tartotta magát. Azt még el kell mesélnem, hogy ahogy toltuk haza tesómmal a sánta bringát, jól áttoltuk egy óriási királydinnye-telepen, percekig szedegettük ki mindkét kerékből a tüskéket. Fene ezt a hülye növényt, megkérdezem a gazdaboltban, hogy van-e valami szer, amivel ki lehetne irtani jártamban-keltemben.

Amy meg olyan mint egy kisgyerek, rájött, hogy már megint a bringa mellett kell futnia hazáig ebben a melegben (ugye másfél napja vitték el szintén együtt ezt a bringát), na szóval rájött, hogy mi a következő program, és ahogy Viki felült a bringára, a lábát feltette a pedálra, Emike az orrával jól odabökött, megérintette Viki bokáját. Annyira cuki volt! Én nem értettem, mit akar mondani, de Viki tolmácsolt: az volt a gondja, hogy nem akart így menni, fáradt volt, és melege volt. De aztán beletörődött, és kocogott a bringa mellett ügyesen. Otthon kapott jégkockákat a vizébe, azt persze imádja:

Én meg beszéltem a bringám fejével, hogy ne csinálja már ezt, szégyent hoz rám, ha így viselkedik. Úgyhogy remélem, Emikének nem kell többet bringáért jönni.

Eszpresszó-tonik jegeskávé - és ismerkedés a ChatGPT-vel

Fotó és képszerkesztés: Toma

Ez Toma kedvenc kávéja. Mostanában többször találkozunk külső helyszínen, mint itthon, mert elvesztettem a főzési önbizalmamat. Újabban (nagyjából az egész idei évben, plusz tavaly) nem sikerült semmi, amit a vendégeimnek készítettem, nem tudom, mi lehet az oka. Részletezhetném a kajaügyileg elrontott vendégségeket, de mindig lehurrognak, hogy csak képzelődöm. Jobb, ha ezt hagyjuk inkább. 

Szóval Tomával külső helyeken találkozunk, és többször láttam már, hogy ilyen kávét rendelt. Ott még nem kóstoltam meg soha, eleve nem értettem, hogy lehet meginni egy keserű üdítőbe öntött keserű kávét, de azért felkészültem rá, hogy ha erre jár, egy ilyen különlegességet kipróbálnék, tehát megtettem a szükséges lépéseket: vettem tonikot. És ma kipróbáltuk! Nekem bejött, bár nem tudnék egy ekkora adagot meginni belőle, de nagyon érdekes íze van, egyáltalán nem rossz. Sokkal jobb, mint képzeltem.

Ezt már én szerkesztettem egy kicsit, hátha sikerül olyan jó képet csinálni

Megcsinálta magának az egészet: első lépésként főzött egy jó erős eszpresszót. Talán ehhez pont jó lett volna egy adag cold brew kávé, de nem volt most itthon, mert váratlanul jött látogatóba a kisfiam, nagyjából ahogy szokott (előző nap szól). Aztán kitöltött a pohárba kb. 2 deci jó hideg tonikot, beletett egy nagy marék jeget, és a forró kávét ráöntötte a tetejére. Annyira jól nézett így ki a kávéja, és aztán amikor összekeverte, és ezt sajnos már nem fotóztuk le, mert rávetettük magunkat és kóstoltuk, szóval amikor összekeverte, gyönyörű kávéhab keletkezett a tetején. A jég egyébként majdnem végig kitartott, amíg itta. 

Izgalmas napunk volt, mert szokás szerint megjavított mindent, ami a számítógépemmel kapcsolatban felmerült az utolsó látogatása óta (folyton üzenget, és valamilyen döntést vár tőlem, annyira idegesít), aztán megkértem, hogy tanítson meg a ChatGPT használatára. Azzal kezdődött, hogy be kellett jelentkezni ebbe az izébe, és aki ismer, tudja, hogy soha sehova nem jelentkezek be, ha lehet. De most mire tiltakozhattam volna, Toma már be is jelentkeztetett. És utána jött a játék! És mert nem tudtuk Tomával eldönteni, hogy a Holstein-szelethez, amit terveztem ebédre, milyen köret legyen, megkérdeztük a ChatGPT-t, aki vagy ami, nagyon részletes választ adott, el voltam tőle varázsolva:

Lehet, hogy hazudós (ez volt eddig a véleményem róla), meg lehet, hogy elveszi majd a munkámat (ezért haragudtam is rá), de most annyira jó érzés volt, hogy ilyen komolyan vette a kérdésemet. És meglepett, hogy milyen jó a helyesírása! Viszont szerettem volna, ha nem rizsázik, hanem konkrét választ ad, úgyhogy újabb kérdést intéztem hozzá:

Ez nagyon vicces! Persze megfogadtuk a tanácsát, és petrezselymes krumpli lett a Holstein-szelethez. A 6-os pontban ajánlott uborkasaláta is megvolt, de azt már eleve így terveztem, ebbe nem is hagytam beleszólást. Őrület ez a technikai fejlődés amúgy!

Előételnek pedig ezt a kis mediterrán tálat készítettem, ezzel vártam a rendszergazdámat:

Gondolom, minden felismerhető, de azért leírom mik vannak a tálon (11 óránál indulok): olajban eltett aszalt paradicsom, füge, Olgi koktélparadicsomja, fetasajt, kaliforniai paprika, Prosciutto, ez ismétlődik néhányszor, és középen mandulával töltött olajbogyó (aldis). Megkóstoltuk a kovászos zöldségeket is, a répa bejött Tomának, a paradicsomnak még kell egy kis idő.

A mai cuki lehetne az a picike gyerekgyíkocska, aki az erkélyem esőterelő átlátszó műanyag tetején rohant (tehát mi alulról láttuk őt), majd hirtelen átugrott a szomszéd erkélyre. Amikor meg lekísértem Tomát, pont előttem futott át, hogy eljusson a kiskertbe. Olyan gyors volt, hogy nem lehetett lefotózni sehogy sem.

A kovászos uborka levének újrahasznosítása

Amíg válaszokra várok a gépnél, és nem merek semmi komolyabb dologba belekezdeni, addig csak görgetni szoktam, ahogy mindenki más is. Ilyenkor kerül elém ez a sok "remek" ötlet, bár lehet, hogy a koviubilé újrahasznosítását Micikétől lestem el tavaly, amikor ő is rengeteget fermentált, és rémlik, hogy a megmaradt lét sokszor ráöntötte bolti savanyúságokra, ezzel javítva őket. (Remélem, nem csak képzelődök már megint.) Tesóm rengeteg koviubit gyárt minden nyáron, és elhatároztam, hogy a megmaradt finom sós-fokhagymás-kovászos lébe teszek mindenféle zöldséget. Én sajnos nem tudom meginni, legalábbis ennyit nem, pedig sokan nagyon szeretik.

Az első próbálkozás a sárgarépa lett. Kaptam a boltból kiselejtezett répákat, megpucoltam, hosszában felvágtam és egy befőttesüvegbe szorítottam őket. Ráöntöttem a kiürült koviubilét, lezártam az üveget, tettem alá egy tányért is, megérzésből (és jól is tettem, mert kifutott), és a hűtő hátfalához toltam, majd ott felejtettem több hétig. Tényleg elfelejtettem, és amikor megtaláltam, akkor félve nyitottam ki, de a répa roppanós, kicsit kovászos ízű, és nem romlott meg ennyi idő alatt sem. 

Nekem nagyon fura ez az intenzív édes répaíz a kovászos íz mellett, talán szokni kell még. Arra gondoltam, hogy mártogatós dolgokhoz tök jó lenne.

Második próbálkozásra kis koktélparadicsomokat tettem a lébe. Ezt Mazsi is kipróbálta, és állítólag nagyon finom. Én még nem kóstoltam, még vártam a megfelelő alkalmat. Ez holnap lesz, mert jön Toma, és akkor ünnepélyesen kinyitjuk majd.

Frissítés 1.: Megkóstoltuk Tomával a paradicsomot, de azt állapítottuk meg, hogy kell neki még egy kis idő, nem elég kovászos az íze. Holnap lesz egy hete, hogy betettem az üvegbe, de nem szobahőmérsékleten tartottam, hanem a hűtőben, ezért - gondolom - több idő kell neki. Augusztus 19-én tettem el, 25-én kóstoltuk először. Egyébként amikor kinyitottam, szisszent egyet és  kicsit pezsgett is. Pár nap múlva újra megkóstolom!

Frissítés 2. 2024. szeptember 7-én:

Pezseg rendesen! De csak miután levettem róla a tetőt, és a fotózás miatt egy kis időt szobahőmérsékleten töltött. Megkóstoltam, és nagyon finom, kovászos íze van, egyben paradicsomíze is. Tehát kovászos paradicsom. Csak az az egy baj van vele, hogy kissé megpuhult. Úgy 19 napot töltött a maradék kovászos lében a hűtőben. 

Gondolkodtam, hogy milyen zöldségekkel próbálkozzak még, talán karfiolt vagy padlizsánt is ki fogok próbálni, de a következő a káposzta lesz, ha marad még egy kis koviubilé valakinél. Ha kipróbálom, akkor majd kiegészítem vele ezt a bejegyzést.

2024. szeptember 14-én betettem a káposztát a félretett kovászos uborka levébe, és 1 hét múlva megkóstolom. Addig is a hűtőben tartom.

Napi cuki most a máltai virágmagjaimból lett növény, amiről Micikével megállapítottuk, hogy nem az, amire gondoltam. Elment a helyszínre, ahol szerintem a magokat szedtem, és lefotózta az ottani növényt, de nem hasonlít erre. Úgyhogy most nem tudom mi lesz belőle, és azt se, hogy vajon hogy bírja majd a telet az erkélyen. Jó lenne, ha virágozna már, de egyelőre nem akar.

Vagy legalább jó lenne, ha ehető lenne ... 

Ez a máltai virág:

A virágja olyan, mint a hajnalkának, de a levele nem hajnalkás. Viszont a cserepemben lévőre se hasonlít. (Erre azt mondta a gugli, hogy Ipomoea violacea = mexikói ibolyaszulák = mexikói hajnalka. Hmmm. A másikat nem tudom beazonosítani.)

Sárgarépa és fehérrépa újrahajtatása

A fokhagyma hajtatásánál hagytam félbe a 15 zöldség, amit evés után újra termeszthetsz című cikk feldolgozását. A cikkben csak a sárgarépát javasolják, de mivel két hete a tárkonyos levesbe fehérrépát is tettem, ezért mindkettővel elkezdtem a kísérletet. A répa hajtásairól ez a szép fotó van a cikkben:

Fotó: FIDGETY FINGERS

Ezzel a kísérlettel most nagyon elégedett vagyok, Annyi az egész, hogy a répáknak a szár felőli felső részét le kell vágni, és kb. derékig érő vízbe kell állítani őket. Fontos, hogy a vizet cserélgetni kell alattuk, akár naponta kétszer is, mert az első próbálkozásom, amikor egyáltalán nem foglalkoztam a vízzel, bepenészedett, ment a kukába. Most viszont gondoskodtam róluk naponta, és fotókkal dokumentáltam a fejlődést.

3. nap: megindulnak az első kis hajtások

4. nap: újabb és újabb hajtások bújnak elő

5. nap: nagyon gyorsan nőnek

6. nap: egyre szebb a petrezselyem

7. nap: a petrus már a képre is alig fér, a sárgarépa most kezdi összeszedni magát igazán

8. nap: csak nőnek, mint aaaaa... nem tudom mik

Ma (majdnem 2 hét): betakarítás!

Néhány pici új hajtás is van már:

És ez is ma:

A napi cuki megint boldog Amy lesz a Win-win Zone napköziben. Na de hol van Lufi, Amy legjobb barinője? (Ez a mai rejtvény!)

A kép jobb alsó sarkában az tuti, hogy Lufi farkincája, mert ezek ketten mindig együtt lógnak.

Grízes-szilvás pite - és egy nyomozás az Imagine-nel

Szombaton találkoztunk végre Évával és Annával (unokatesómmal és lányával), hogy megcsináljuk a "Legendák Pesten" című nyomozós füzetet, amit még karácsonyra kaptam Norbitól és Annától (ő egy másik Anna). A találkozás örömére Éva hozott nekem egy kilónyi szilvát, két gyönyörű körtét meg egy kis csokit. Olyan régen sütöttem bármit is, hát gondoltam, megpróbálkozom megint egy ilyen gyümölcsös pitével, amik nagyon ritkán szoktak nekem sikerülni (azaz: eddig még soha). Kerestem recepteket a blogon is, de nem találtam olyat, amit elképzeltem, vagy olyat, amit meg is tudnék csinálni. Csincsilla receptjei kicsit túl professzionálisak nekem. Viszont az ebben a videóban szereplő halkszavú nyugis nő bátorságot öntött belém, ezért ezt a recit választottam.

Nem tudom látszik-e a képen, hogy végül megint egy súlyos darabot sikerült sütni, de az íze nagyon finom. 

Hozzávalók:

• 100 g liszt
• 100 g cukor
• 100 g búzadara
• ½ zacskó sütőpor (6 g)
• 2 tojás
• 70 g olvasztott vaj
• 250 g tejföl
• 1 teáskanál vaníliakivonat
• 70 dkg szilva - ez egy kicsit sok volt ide - vagy bármilyen más gyümölcs: málna, sárgabarack, őszibarack, ribizli, meggy, bármi
• fahéj, barna cukor a tetejére

A szárazakat összekevertem (liszt, cukor, búzadara, sütőpor), hozzáadtam a többi hozzávalót (tojás, olvasztott vaj, tejföl, vaníliakivonat), és géppel jól összekevertem. Kb. 1 percig kell magas fokozaton keverni. Félretettem, hogy a búzadara egy kicsit megszívja magát, és addig a szilvákat kimagoztam. A sütőt előmelegítettem 175 fokra. Kivajaztam és kiliszteztem a fodros piteformát, ami nagyjából 26 cm átmérőjű, de ha ez nincs, akkor egy 25 × 30 cm-es tepsi is jó, ez van a videón is. Beleöntöttem a tésztát, rávagdostam a szilvát, amit a végén megszórtam kb. két evőkanál barnacukorral, és egy jó adag őrölt fahéjjal.  20-25 percig kell sütni, én 30 percig sütöttem valamiért.

Egy másik receptben csak 1 tojás van, cserébe 10 dkg vajat kell használni. Majd ha ez az adag süti elfogyott, akkor kipróbálom ezt a verziót is, bár gondolom, erre nem mostanában fog sor kerülni.

Csak azt nem értem, hogy nekem miért nem emelkedik fel a tészta soha annyira, hogy a tetejére pakolt gyümölcs elsüllyedjen benne? Minden fotón, amit a neten találtam, habkönnyű grízes tésztában itt-ott felbukkannak a gyümölcsök. Ez nem olyan, de azért el fog fogyni.

Na, és ez a nyomozós játék annyira jó szórakozás, kivéve, amikor nem sikerül mefejteni a rejtvényt, és annyira ideges leszel, hogy legszívesebben felhívnád a kiadót, hogy jól beolvass nekik.

Ezt a füzetet csináltuk meg. A meleg miatt csak este 8-kor találkoztunk a Március 15. téren, onnan indul a séta, és 6 állomása van. Minden állomáson meg kell fejteni néhány rejtvényt, de előtte sok történelmi érdekességet lehet olvasni az adott helyről. Az egyes állomásokon a feladványok megfejtései egy GPS koordinátát adnak ki, ami egy hetedik, titkos helyszínre vezet el. Na, ide nem jutottunk el!

Az első állomás a Március 15. téren nagyon jó volt, minden rejtvényt megfejtettünk, megtaláltunk mindent, amit a feladat előírt. A második állomás a Haris közben volt, itt is sok érdekességet, régi anekdotát olvastunk fel egymásnak a füzetből, és a rejtvény a Petőfi Sándor u. 7. számú háznál volt. Ezt a rejtvényt még akkor se tudtuk értelmezni, amikor megnéztük a megadott weboldalon a megfejtést, még akkor se állt össze, hogy mi a kérdés. Itt olyan idegesek lettünk, hogy már röhögve ordítoztunk egymással, és csak Anna próbálkozott tovább kitartóan, mígnem szerencsére ő is feladta és megkereshettük a megfejtést. A harmadik állomás a Kammermayer Károly téren volt, itt olvastuk fel a sok izgalmas történetet, és a Városház utcában a rejtvényt is sikerült könnyen megfejteni. Visszatért a béke az életünkbe. 

Közben kitartóan villámlott a távolban, Éva szerint ez messze van, és amúgy az előrejelzés szerint sem lesz eső. Ebben egyébként igaza volt, mindketten megnéztük indulás előtt a radaron az előrejelzést. Nem volt riasztás Budapesten.

A negyedik állomás a Semmelweiss utcában volt, itt a sok érdekes sztori felolvasása után az 1-9 szám között négy házat kellett beazonosítanunk a füzetben lévő rajz alapján. Hát ez nem sikerült. Eleve nincs olyan hogy 1. és 3. szám, mert csak 1-3 van, de nem csak ez volt a bajunk, a rajzok is furák voltak, meg a sötétben nehéz volt a megállapítani az egymásra épített házak határait, főleg, hogy órási fák takarták a házakat. Megint kezdődött az ordibálás, de aztán az egyre sűrűbb villámlás miatt, ezt a feladatot félbehagytuk, és továbbsiettünk az ötödik állomásra, a Múzeum körútra. Itt sikerült mindent könnyedén megfejteni, szórakoztató is volt a feladat, bár itt is volt min őrjöngeni. Az utolsó, hatodik helyszín a Bródy Sándor utcában volt, ahol megint a füzetben lévő rajzot kellett összehasonlítani az egyik ház homlokzatdíszével, ami ugye fent volt a harmadik emelet magasságában, és meg kellett állapítanunk, hogy hány eltérés van az eredeti és a rajz között. Ez megoldhatatlan volt, mert nem láttunk odáig, ahol a dombormű volt, és nem csak a sötét miatt, hanem mert túl magasan volt. Még erős bringalámpákkal se sikerült annyira megvilágítani, hogy az apró részleteket ki tudjuk venni a magasban.

Eddigre már a szél is feltámadt, és nagy cseppekben elkezdett esni. Siettünk vissza a Március 15. térre a bringákhoz, és ahogy haladtunk, egyre jobban esett, míg végül félre kellett állnunk, hogy várjunk egy kicsit, hátha eláll. Amikor picit csendesedett, futottunk tovább, de végül a hazaúton nem tudtuk megúszni a bőrig ázást. Úgy léptem be a lakásba, hogy álltam az előszobaszőnyegen, és csöpögött mindenemről a víz. Nagyon kalandos volt, és majd egy kellemesebb napon, amikor nem éjszaka kell kimozdulnunk a kánikula miatt, majd megnézzük még a kimaradt részeket is. Jó szórakozás, tele különféle érzelmi kitörésekkel.

Ja igen! A szilváról magozás közben megállapítottam, hogy ez bizony besztercei, úgyhogy néhány magot elültettem az erkélyen a nagy cserepemben, és néhányat egy benti cserépbe is. Hátha sikerül egy szilvafát nevelni.

Tejfölös paradicsomsaláta

Bori és Olgi barátnőim szerint a paradicsomsalátára tejfölt tenni orosz specialitás. Bori jó ötven évvel ezelőtt Odesszában élt (akkor még Szovjetunió) néhány évig, mert valamilyen tanulmányi csere folytán az egyetem kiküldte, hogy ott tanuljon valamit, majd ott szerelmes lett és ott is maradt egy kicsit, hogy a szerelme családjával éljen. Sok jó kaját tanult tőlük, például a borscs készítését, meg ezt a tejfölös paradicsomsalátát. Olgi pedig Moszkva mellől költözött jó húsz évvel ezelőtt Budapestre. Szóval elhiszem nekik, ha azt mondják, hogy így csak az oroszok és az ukránok eszik a paradicsomot, mellesleg mindegy is, de én örülök, hogy megmutatták nekem, mert annyira finom így! Gondolom, vannak már jó tejfölhelyettesítők azoknak, akik nem bírják a tejtermékeket, úgyhogy érdemes kipróbálni mindenkinek, aki szereti a változatosságot (meg a tejfölt).

Szerintem receptet se kell írni, de azért leírom, hogy készítettem egy főre: néhány szem paradicsomot kisebb darabokra vágtam, sóztam, borsoztam, aprítottam rá rengeteg zöldfűszert (most petrezselyem, bazsalikom, kapor és fokhagymaszár volt, tettem rá egy jó nagy evőkanál tejfölt is, majd jól összekevertem. Annyira finom! Csak simán tejföllel, zöldfűszerek nélkül is működik!

A napi cuki meg az lesz, hogy elkészült a cicakifutó Mazsiék erkélyén:

A koncepció az volt, hogy a cicák akkor is kint lehessenek az erkélyen, amikor a gazdik nincsenek kint. Ez a cicakifutó még csak egy prototípus, és ha láthatóan megszeretik, akkor egy nagyobb átalakítással azt is megoldják majd, hogy az erkélyablakon keresztül a cicák bármikor önállóan ki tudjanak menni. A héjában főtt/sült krumpli kommentjeinél Mazsi részletesebben elmagyaráz mindent, ha valakit érdekelnek a részletek. 

Egészben eltett koktélparadicsom

Olginál rengeteg paradicsom lett idén (Csincsilla, te most ne nézz ide!), és gyakran kapnak belőle a barátai és ismerősei is, mert nem tudja olyan gyorsan enni, ahogy érnek. A múltkori szállítmányból paradicsomlét főztem be, ezt megirigyelhette Olgi, és ő is eltett egy adagot. De nem paradicsomlét csinált belőle, hanem vett a boltban bio paradicsomlét, ezt fűszerezte, és ebbe tette bele a pici paradicsomjait. Elkértem a receptet, mert meg akartam én is csinálni, de a nagy meleg miatt még nem voltam rá képes. Viszont, ha rászánom esetleg magam, szeretném, ha itt meglenne, és nem kéne keresgélnem.

Nagyon bánatos vagyok, mert a Bosch paradicsompasszírozóm, amivel a több tíz-húsz kiló paradicsomokat dolgoztam fel régen, tönkrement. Illetve nincs semmi baja, csak a szigetelőgumija szétesett apró darabokra tavaly, amikor el akartam tenni a zöldségboltból kapott nagyobb adag paradicsomot. A drága passzírozóm a lébe passzírozta a gumit is, úgyhogy ki kellett öntenem az egészet, mert későn vettem észre a balesetet. Majdnem zokogtam. Idén azt a négy üvegnyit merülőmixerrel pépesítettem, de azért ez nem ugyanolyan, mint a jó kis passzírozás, ahol az átnyomott héj és magok jól besűrítik a lét. Mindegy, tök jó paradicsomleveket lehet már kapni a boltban is. Viszont ezeket a meglepetésparadicsomokat azért mindenképpen el akarom tenni télire. Legalábbis amit nem tudok frissen felfalni.

Olgi fotója a saját befőzéséről

Na szóval ezt nem csináltam meg, mert túl sok macerának találtam, de biztosan le lehet egyszerűsíteni valahogy, és szerintem neki fogok állni, ha megint kapok finom házi paradicsomokat. Ahogy Olgi írta a készítését, úgy másolom ide, hogy lássátok milyen jól beszél és ír magyarul:

1. Vettem Aldiban bio paradicsomlét
2. Aztán beleöntettem lábosba
3. Az üvegeket kiöblítettem, hozzáadtam úgy 300 ml vizet
4. Adtam hozzá egy evőkanalat barna cukrot, őrölt f. borsot és fél teáskanalat sót
5. Felforraltam és volt nálam friss lila bazsalikom, kb 9 levelet beledobtam
6. Paradicsomot megmostam, majd konyharuhára rátettem és majd beleraktam befőttesüvegekbe
7. Felforraltam vizet és tele üvegbe öntöttem vízzel
8. Majd ahogy lehűlt a víz kb. 30 fokig, akkor kiöntettem ezt a vizet  
9. És így csináltam 3 szor
10. És utána beleöntettem a paradicsomlevet a lábosból jó forrón
11. Rácsavartam a tetejét és voilá

Olgi fotója ez is

És mentek a dunsztba, de erről már csak képet kaptam. 

Most épp kiment locsolni a telekre vonattal, megkértem Olgit, hogy fotózza le a telket és a házat, mert azt még nem mutattam meg, hová szoktunk bringatúrázni.

Ez a  ház a bejárati kaputól nézve. Persze, hogy egy bringa van ott díszítésnek, de ez nem zöld volt eddig, hanem talán fehér.

Ez pedig a kis faház:

Olgi szokott fent aludni, én meg itt lent:

Ez a bejárat, a szúnyogok és darazsak ellen elfüggönyözve, és a szoba ablaka, ahol aludni szoktam:

Ez pedig a hátsó rész, de lehet, hogy ez az első rész, mert itt is van egy kapu, szóval nézőpont kérdése. Olgi nem ezt a kaput szokta használni.

És itt a paradicsom-őserdő:

Oldalt még sok szép virág van a kerítés mellett, meg egy tűzrakóhely, meg egy saját kézzel ácsolt hintaágy, és egy szintén saját készítésű kemence, amiben karácsonykor süti a libát. Ezekről most nem küldött fotót. Mindez egy csöndes erdős helyen van, de azért nem túl magasan a hegyen, fel lehet tekerni a házig akár vizesflakonokkal megrakodva is (ivóvíz nincs a telken, de van egy kút a locsoláshoz). Szerencsére egyik oldalon nincsen szomszéd, a másikon meg van, de ritkán jár ki.

Házi májkrém libazsírral

Tessék, itt van a májkrémgyűjteményem legújabb darabja. A blogban is írtam már néhányról: 2010-ben három tanyasi csirke májából dobtam össze egyet, ez tejszínnel készült (és külön érdekessége, hogy majorranna került bele, nem tudom mi az 😀), aztán 2023-ban a Mariannkonyha-féle májpástétomról írtam, amit akkor már évek óta készítettem, és hosszú ideig nem is próbáltam mást, mert annyira finom a benne lévő rengeteg vaj miatt, majd nemrég kipróbáltam egy olajjal és sok keménytojással készültet is miniadagban, 2 db csirkemájból. Mondanom se kell, hogy még mindig Mariannkonyha vezet, de ez a libazsíros mostani a 2. helyezést foglalta el a májkrémolimpián. Azt, hogy libazsírral nagyon finom lesz, Vikitől tanultam, és milyen igaza volt! Nagyon krémes lett ez a legújabb májkrémem, még hűtőből kivéve, hidegen is jól kenhető, és isteni finom.

Azt már írtam valahol, hogy a májat nem szeretem, de a májkrémeket igen. Nem tudom hogy van ez, nincs rá magyarázat. És azért készítem elég gyakran, mert a bolti felvágottakat képtelen vagyok megenni, kivéve ugye az olasz és spanyol minőségi sonkákat, szalámikat. De ahhoz valamiért ritkán jutok hozzá. Időnként meg muszáj szendvicset enni, főleg, ha olyan sok bio paradicsomhoz jutok, mint most. A kész májkrémet pici adagokban elteszem a mélyhűtőbe, így amikor megkívánom, csak előveszem és már ehetem is.

A receptet itt találtam, és örüljetek, hogy nem onnan kell olvasni, mert undorító reklámokkal van teleszórva (legalább a receptek mellé ne tennék be ezeket, remélem majd cserélik).

Hozzávalók:

• 2 fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 50 dkg csirkemáj
• 1 kanál tejföl
• 1 kanál majonéz
• kiskanál mustár
• fűszerek: só, bors, paprika, majoranna 
• és a lényeg: 2-3 evőkanál libazsír (vagy több)

A zsíron megsütöttem a csíkokra vágott hagymát és a felaprított fokhagymát. A fokhagymát kicsit később tettem rá. Ezután a megpucolt, kisebb darabokra vágott csirkemájat tettem a serpenyőbe, és kb. 10 percig sütöttem. (Mariannkonyhától tanult módon egy pár löttyintésnyi fehérbort is öntöttem alá, de ez elhagyható, csak nekem volt itthon.) Miután megsült a máj, áttettem az aprítógépbe és egy-egy evőkanál tejföllel és majonézzel összepürésítettem. Utána fűszereztem, sokszor kóstolgatva. A sót is csak ekkor tettem bele, ahogy a recept előírta. Tök finom lett!

Napi cuki Amy lesz, aki élvezi az életet a Win-win Zone napköziben Lillával:

Ilyen elégedett arcot vágó nyaralós képeket nem nagyon lehet látni szerte az interneten:

Szinte kedvet kaptam a strandoláshoz, ami nagyon ritkán következik be, de egy ilyen reklámfotóval még engem is rá lehetne bírni a másokkal közös fürdőzgetésre. 

Beköszöntött az idei nyár harmadik hőhulláma, nagyon-nagyon-nagyon elegem van. A Sziget Fesztivál éjszakai zajaival megspékelve igazán elviselhetetlen, még éjszaka se lehetett hűteni a lakást. Ma legalább már a fesztiválnak vége, a hőhullámnak meg állítólag majd vasárnap. Már csak pár nap van augusztus 20-ig, a múlt században ekkor fordult meg, és lett igazi őszi az időjárás. Most erre nem számíthatunk, de valami lehűlésre talán igen. A lakásban 28,5 fok van, és délutánig még nyilván melegszik.

Házi majonéz keménytojásból - Drakula és Sztálin csizmája miniszobrokkal

Kipróbáltam ezt az őrületet, hogy nektek már NE kelljen. A nagymarosi bringatúrán hallottam róla Olgitól, ő akarta megcsinálni a vacsihoz, de kell hozzá egy erős gép, ami ilyen krémesre tudja keverni a főtt tojásokat, és az nem volt kint a faházban, és venni se tudtunk sehol a környéken (vidéken megállt az élet valahol a múlt században, ezen azért kicsit fel vagyok háborodva). Ezért amikor hazaértünk, rögtön rákerestem, mert nagyon izgatta a fantáziámat. 

Tesóm még mindig gyakran csinálja ezt a 2010-es kísérletemet, a főzött majonézt, ami tökéletesen pótolja a bolti majonézt, csak én nagyon lusta vagyok hozzá a sok mosogatnivaló miatt, meg egy személynek egyszerre túl nagy még ez az adag is. Ezért gondoltam, hogy ez a főtt tojásos verzió még egyszerűbb lenne, hátha bejön. Na de nem jött be, mert kaptam egy tojáskrémnél kicsit hígabb, olajos-ecetes tojáskrémet.

Ami majonéznek néz ki:

De azért leírom, hátha valaki ki tudná találni, hogy mitől lesz (lenne) ez isteni finom, ahogy mindenhol írják a neten. 

Hozzávalók:

• 4 db főtt tojás (nálam 3 db)
• 100 ml víz (én arányosan 75 ml-rel készültem, de végül annak csak a felét öntöttem bele, mert bőven elég volt)
• 30 ml étolaj (nálam 22,5 ml étolaj)
• 1 ek almaecet (nálam is)
• 1 ek mustár (nálam is) - egyébként a mustárt nem minden recept írja, és anélkül talán még borzalmasabb lesz. Magos mustárom volt, ez látszik a krémben.
• ízlés szeint só
• én az első kóstolás után még tettem bele egy kis citromlét és cukrot is

Megfőztem a tojásokat, persze most nem lett mindegyik teljesen kemény, de nem hiszem, hogy ezzel rontottam volna el. A keménytojások könnyebb megpucolására új módszert találtam a neten, meg kell repeszteni a héját körben, és visszatenni egy percre a hűtővízbe, ezután már könnyen lejön. Ezt is kipróbáltam, és volt már, hogy sikerült, most nem annyira. 

Beledaraboltam egy üvegkorsóba a megpucolt keménytojásokat, hozzáadtam a sót, a víz egy részét (kb. negyedét), az olajat, az ecetet és a mustárt (magos dijoni mustárom volt csak itthon), és botmixerrel simára kevertem. Majd kiigazítottam egy kis citrommal és cukorral is. De ez nem majonéz, hanem tojáskrém. Szendvicsekbe még jó lehet. Én ezt használtam a padlizsánkrémhez is, amit a péntek esti borozáshoz készítettem.

A neten rengeteg recept található, nagyjából mind egyforma, de van néhány eltérés, minthogy botmixerrel vagy aprítóval csináljuk-e, vagy a tojásokat előbb villával össze kell-e törni, avagy mehetnek egyből az edénybe úgy, ahogy vannak, vagy van olyan recept, ahol a folyékony hozzávalókat fokozatosan kell adagolni a tojásokhoz, vagy találtam egy olyat is, ahol csak a tojássárgákat használták, érzésem szerint az még kevésbé lesz majonézízű. Ha ez tényleg isteni finom, akkor kérem a tuti receptet. 

FRISSÍTÉS! Olgi is megcsinálta ezt, amikor a telken voltunk, és az övé egészen elfogadható lett. Ezekkel készült: 2 db tojás, 1,5 evőkanál almaecet, 5-6 evőkanál víz, 1 teáskanál mustár, 1 evőkanál (valami különleges) napraforgóolaj, só, bors ízlés szerint. Befőttes üvegbe tette, és merülőmixerrel jól összturmixolta.

Tesómmal elmentünk a héten a Városligetbe bringával, hogy megkeressük a szombati buli helyszínét, a Kiscsónakom Bisztrót. Ez is az öregedéshez tartozik, hogy már nem bízik az ember senkiben és semmiben, hiába van visszaigazolás a foglalásról, tutira kell menni, ha belefér az időbe. És most szerencsére belefért, mert így rá lehetett venni tesómat, hogy keressünk meg két miniszobrot, amiket már olyan régóta szeretnék. Azon a környéken négyről tudok, ebből kettőre lehetett rábeszélni, amiből az egyik a Vajdahunyad váránál lévő Drakula miniszobor volt:

Őt nagyon sokáig kerestük, és az volt a vicces a kalandban, hogy amikor a várhoz érkeztünk, rögtön odakanyarodtunk, ahol Drakula olvasgat, de nem vettük őt észre, mert annyira pici, és mivel ott elfogyott az út is, ezért visszafordultunk és néhányszor megkerültük a várat, mire meglett. A turisták itt is hosszan fotózkodtak vele (mint anno a Trabinál), alig lehetett tesómat visszafogni, hogy ne lépjen oda és tolja arrébb a csoportot, de aztán elvesztette a türelmét, és elég közel ment hozzájuk ahhoz, hogy kezdjék magukat kényelmetlenül érezni, és távozzanak végre. Ekkor tudtuk mi is lefényképezni.

A másik, a Néprajzi Múzeumnál elhelyezett Sztálin csizmája és egy gördeszka, az Ötvenhatosok terén, aminek az a története, hogy itt állt a Sztálin-szobor, amit az 1956-os forradalom során ledöntöttek, és abból a szoborból csak két csizma maradt ott. A gördeszka pedig a WeLoveBp szerint amiatt lehet, hogy a múzeum egy óriási gördeszkapályára hasonlít.

A szobor címe Among us (Közöttünk)

Itt csak annyi volt a kaland, hogy én tutira állítottam, hogy ezt a miniszobrot már megtaláltam egyszer, és odavezettem tesómat ahol emlékeim szerint lennie kellett (mert ott már megtaláltam!!), és ott hosszan cirkáltam elveszetten, mert nem ott volt, hanem kicsit arrébb. Ennyit a memóriámról. Vagy tényleg megtaláltam már, de elfelejtettem, hogy hol, vagy arra is rosszul emlékszem, hogy megtaláltam, és csak az rögzült bennem, hogy akik barátok, ismerősök megtalálták, küldtek róla fotót nekem.

A környéken van még egy Garfield és egy mozgó tetejű kisautó miniszobor, alig várom, hogy ők is meglegyenek. Frissítés 2024. augusztus  23-án: Ma kiderült, hogy van a környéken még egy Micimackó miniszobor is a Damjanich utcában. Muszáj megtalálnom!