Kolbásszal töltött sertéskaraj

A gyerekek pedig ezt vacsorázták: egy kisebb darab kicsontozott karajt középen éles késsel átszúrtam, kicsit kitágítottam a lyukat, majd ebbe belefűztem egy pont akkora darab kolbászt, amekkora a karajdarab. Bőven sóztam, borsoztam mindenhol, majd lazán alufóliába tekertem. Így sült 200 fokon 45 percig, azután kinyitottam a fóliát (jól megégtem) és így újabb 45 percig sütöttem. Sajnos elfelejtettem szeletelés előtt a deszkán lefényképezni, pedig igen jól nézett ki!

Toma csinált hozzá krumplipürét, én pedig uborkasalátát és kész!

Csirkehúsleves

Tegnap megint nagyon sokat gépeltem itthon, így hát nem volt idő macerás kajákra. Ennek a levesnek csak annyi a különlegessége, hogy nem, 5-10 literes lábosban készül, hanem csak 3 literesben és épp annyi, hogy tesómmal majdnem mindet fel tudjuk falni azonnal. Nincs gond a tárolással! És még azért szeretem ezt főzni, mert ezzel a kajával tutira ide tudom csábítani a tesómat, ha látni akarom. :-) Olyan keveset látom!


Itthon szoktam mindig a csirkemellet kifilézni és a csontját meg a bőrét félreteszem, hogy ilyen húslevest főzzek belőle. Két csirkemellcsontot + bőrét felteszek hideg vízben főni, amikor felforrt, leszedem a habot, teszek bele 1 csirkehúsleves-kockát, pár szem borsot, 1-2 teáskanál sót.


Megpucolok, és bedobálok a csirkecsont mellé 3 db sárgarépát, 1 fehéret, 1 kicsi zellert, 1 kicsi hagymát, 4 gerezd fokhagymát (Mazsival imádjuk!), 1 közepes szem krumplit.


Legkisebbre veszem alatta a lap hőjét úgy, hogy éppen csak gyöngyözzön a leves, és csak időnként megforgatom benne a zöldségeket, hogy a kilógó részeket is érje néha a forró lé. Két órát szokott így főni magában, mialatt én 1: vagy alszom, 2: vagy gépelek, 3: vagy takarítok (ritkábban). Amikor letelt a két óra, őrjöngve felhívom a tesómat, hogy hol van már, mert éhen halok az illatoktól, és mikor megérkezik, kis lábosba kimerem a leves tetejéről a zsírosabb lét és abban egy kicsi só társaságában kifőzök 3/4 zacskó tésztát. Egy pici adag szokott maradni másnapra esetleg. Zokni pedig nagyon szokott örülni a csontoknak és a zöldségeknek amiket mi nem eszünk meg.

Sült busafilé

Biztos ki lehetne találni ennek a halnak valami cifra nevet, mint például Citromágyon sült busafilé bazsalikommal és kakukkfűvel, vagy valami még cifrábbat, de most nem jön az ihlet. Ma (vasárnap) egész nap dolgoztam, és a gyerekeknek volt még a rántott izékből rengeteg, magamnak ezt dobtam össze ebédre: Egy szelet busafilét sózás és borsozás után éles késsel bevágtam kábé kétcentinként, a vágatba begyömöszöltem pici vajdarabkákat, egy kis friss kakukkfüvet, bazsalikomot. Ha valakinek nincsen otthon cserépben kakukkfű és bazsalikom, szórhat rá szárítottat is, de ha nem szereti a fűszereket, sóval és borssal is tökéletes ez a hal, vagy só-bors-halfüszerkeverék. Egy nagyon fontos van, amit ezt megelőző halsütésemkor sajnos elfelejtettem, a vajdarabkák, azt ne hagyjátok ki! Anélkül kicsit száraz volt. Egy sütőtálat vagy tepsit sütőpapírral kibéleltem, pici vajdarabkákat szórtam rá, és arra fektettem a busafilét. Befűszereztem meglocsoltam jó sok citromlével, citromkarikákkal díszítettem és betoltam a sütőbe 20 percre, amit 200 fokra állítottam. (Lehet a végén 250 fokra is emelni a hőmérsékletet, hogy megpiruljon, de én most nagyon éhes voltam, nem vártam a pirulásra.) Amíg a hal sül, megpucoltam magamnak 2 szem krumplit, hasábokra vágtam és megsütöttem. Egyszerre lettek kész. Ha nem egyszemélyes ebédet készít valaki, akkor jobb, ha a krumplisütéssel indít, mert a több krumpli tovább sül, viszont a több hal ugyanannyi ideig :-). Csak a hitetleneknek írom le, remélem magukra ismernek, hogy mértem az időt, az előkészítés kábé 7 perc volt, igaz, nem vágtam apróra a bazsalikomot, és ez hiba volt, mert így a kilógó részek megsültek és nem tudtam megenni. Legközelebb rászánok 2 percet az aprításra! A hal sütése 20 perc, a krumpli ugyanannyi idő volt. Így ez az étel is elkészült kábé 30 perc alatt!

Fokhagymás tejszínben sült krumpli

A rántott zöldségekhez és húsokhoz szerintem elég jól passzol ez a köret. Viszonylag egyszerű is az elkészítése.

Fejenként 2 kisebb szem krumplit megpucoltam, késsel vékonyan felkarikáztam, és mint a cserepeket a háztetőre, olyan formában letettem egy kivajazott sütőtálba. Minden réteget megsóztam.

Egy kicsi edényben 3 deci tejszínt egy kis tejjel összekevertem, pici sót, borsot, szerecsendiót tettem bele, majd két gerezd reszelt fokhagymát kevertem a szószba. Ezt az egészet ráöntöttem a krumplikarikákra és alufóliával letakartam.

Nem előmelegített sütőbe toltam, majd először 200 később 250 fokra állítottam, hogy mire a rántott dolgokkal elkészülök, ez is biztosan megsüljön. Kétszer 20 percre állítottam a főzővekkert, de lehet hogy hamarabb is elkészült már. Biztos, ami biztos.

Ezt a krumplit sokféleképpen lehet variálni, lehet főétel is, ha sonkacsíkokat teszünk a krumpli közé, és megszórjuk reszelt sajttal, máris csőben sült krumpli lesz a neve.

Rántott hús, rántott cukkini, rántott tök

Ma szerencsére megint kijutottam a piacra, de megint későn és elég gyér volt már a választék. Egy őstermelőnél tudtam venni kovászolni való uborkát jó drágán, meg egy cukkínit, krumplit, paradicsomot.

Ahogy a tömegben járkáltam és kerestem a megfelelő árut, nagyon sajnáltam magam, mert van nekem egy csodálatos, rendkívül széles érdeklődési körű unokabátyám Pécsen, akinek hatalmas kertjében minden megterem, ráadásul vegyszermentesen. Annyira jó lenne, ha Pécs egy kicsit közelebb lenne Budapesthez, mert tudom, hogy nem lenne semmi gondom az árubeszerzéssel... Neki ez a szakmája és a hobbija is egyben, bár a pénzt nem a kertészkedéssel keresi, de profi szinten űzi. Jó lenne, ha elindítana egy blogot a kertészmesterségről, és abban kitanítana engem, hogy mire meglesz a házikóm és a telkem, már gond nélkül tudjak én is termelni. Nem beszélve arról, hogy milyen érdekes lenne, amint ő megírja, éppen minek van szezonja, és én tudnék kapcsolódni hozzá receptjeimmel.

Kis kitérő után vissza a főzéshez. A panírozást szerintem nem kell leírnom, kezdő unokám is már 3 éves korában tudni fogja mi a teendő, csak annyi trükköt szeretnék elárulni, amit Bori barátnőmtől tanultam, hogy nem kell besózni se a húst, se a zöldségeket, mert levet engednek és elázik a bunda, hanem a tojásba kell rengeteg sót beletenni és így tökéletesen ropogós marad minden!

A tök, a cukkíni és a hús feldarabolása és bepanírozása kábé háromnegyed órát tartott... Nagyon macerás, viszont megéri, mert a gyerekek örömmel felfalnak mindent!

Az a sómennyiség, ami a képen látható, szerintem kicsit kevés volt a zöldségeknek, de a gyerekek utánsózás nélkül megették.

A cukkinit megpucoltam, megmostam, kábé 1 cm-es darabokra felkarikáztam

A tököt is megpucoltam, két végét levágtam, megmostam és felkarikáztam, majd éles késsel a közepén magokkal teli részt kivágtam.

A csirkemellet kifiléztem, majd a csirkemelldarabokat három vékony szeletre vágtam.

A panírozáshoz a zsemlemorzsát is itthon szoktam elkészíteni, mindig elég sok zsömle szárad ránk. A folyamat a következő:

A száraz zsömléket kisebb-nagyobb darabokra vágom, beleszórom az aprítógépbe, megnyomom a gombot és kész. Még átszitálni sem kell!

Sas-hegy tanösvény

Ez a kirándulás nem kapcsolódik étkezéshez, de leírom, mert szívemnek olyan kedves helyen voltunk, a Sas-hegyen, ahol életem első 13 évét töltöttem tesómmal, unokatesóimmal, kutyákkal, macskákkal, tyúkokkal (sőt lovak, disznók, egy kecske is voltak, de ezekre már nem emlékszem), egy eleinte óriási, később icipicire zsugorított telken. A telkünkre lakótelepet építettek...

Már nem először voltunk unokatesómmal a Sas-hegy Természetvédelmi Területen, ahová gyerekkorunkban sohase vittek el minket, pedig a természetvédelmi terület szinte a telkünk végéből indult.

Fantasztikus kilátás az ösvényről Gellért-hegyre

Tavasz óta készültünk Évával, hogy megint kilátogatunk a Sas-hegyre, de mivel ez egy bekerített hely és 17 órakor bezár, sajnos hetekig nem jutottunk el oda. Aztán egyszer végre sikerült, de persze délután 6 órakor landoltunk a bejáratnál. Én nagyon elkeseredtem, ahogy szoktam, de Évát nem kell félteni, elég az hozzá, hogy bejutottunk. Nagyon kalandosan, de ezt most nem írom meg, nehogy baja legyen bárkinek belőle :-)

Pontosan ilyen terepen nőttünk fel!

Maga a kirándulás egyáltalán nem fárasztó, kicsi gyerekekkel is könnyen be lehet járni minden útvonalat! Eltévedni nem lehet, meredek emelkedők nincsenek, egy kellemes délutáni sétának felel meg, de különösen gyönyörű környezetben. Mindenhol különleges virágokat lehet megfigyelni, az út murvával beszórt, kicsi híd vezet át egy szakadék fölött, sziklák, bogarak, gyíkok, rengeteg látnivaló! Nekem a fő látványosság a házunk, amelyben felnőttünk:

Ha van valakinek kedve hozzá nagyon ajánlom, belépő nincs!

DNK zsömlék

Amióta egyszer kipróbáltam, szinte csak ilyet eszünk kenyér helyett , annyira finom. 4 adagot sütök meg egyszerre, aztán lefagyasztom, és onnan bányászom elő a napi betevőt. Nem is tudom, leírjam-e a receptet, mert egyrészt már annyiszor és annyi mindenkinek elmondtam, másrészt meg úgysem csinálja meg soha senki.

De rendes és szorgalmas leszek, és leírom, hátha mégis hiányolná valaki.

A mérőpoharam 2 deciliteres.

Az alap: egy jó nagy tálban összekeverünk 3 púpos mérőpohár lisztet, egy púpos kávéskanál cukrot és egy nem púpos kávéskanál sót, egy nyolcadnyi friss élesztőt (de lehet még ennél is kevesebb), és annyi langyos vizet, hogy még össze lehessen keverni fakanállal, de éppen csak – ez nekem kb. három pohárnyi szokott lenni. A liszteket lehet variálni, a felét teljes kiőrlésűre cserélni, akár búza, akár rozs, stb., meg mindenféle magokat is lehet hozzátenni. Én a legjobban a a fele Graham-liszt, fele kenyérliszt változatot szeretem, 125 gramm lenmaggal. Ha kész, akkor bele kell tolni egy nagyobb zacsiba, és félretolni valami csendes meleg helyre, legalább 12 órára, de az sem baj, ha többre.

Utána kiöntjük nagyon lisztes gyúródeszkára (a teljes kiőrlésű nem, de a csak fehérlisztes rémesen elfolyósodik), jól átgyúrjuk, és megpróbálunk valami zsemleféleségeket gyártani belőle, nem könnyű :) De nem is igyekszem szépekre csinálni, mert külön finom sok kis ropogós rusztikus sarkocska. Egy adagból kb. 9 zsömlét szoktam csinálni, az a méret tetszik.

A kész zsömléket sütőpapíros tepsibe teszem, ahol elterülnek, mint a nagyalföld, és leterítve még legalább egy órát hagyom kelni. Közben a lehető legforróbbra felmelegítem a sütőt, és amikor beteszem a zsömléket, akkor visszaveszem olyan 230 fokra. Kb. 25-30 perc alatt sülnek meg.

Tegnap volt még egy kis maradék sonka, amit sürgősen el kellett használni, apró kockákra vágva megpirítottam, a tészta egy darabkáját kinyújtottam, alaposan megkentem vajjal, és megszórtam a sonkakockákkal, meg ráreszeltem trappistát és füstölt sajtot, aztán szépen csigákra vagdostam. Miután megkelt, még megkentem a tetejét felvert tojással. Ez is nagyon jó lett.

És most megint tele a fagyasztó zsömlével.

Sült csirkemell paradicsommal, sajttal

Ezt a receptet is Stahl Judit szakácskönyvében találtam, és igen gyakran készítem, mert bármennyit meg tud enni belőle a fiam és tényleg nagyon finom. Kicsit változtattam rajta, mert ő mozarellával készíti, de én nem különösebben szeretem azt a sajtot, és hát gyakrabban van itthon Gouda és Trappista, inkább azokkal csinálom.

A filézett csirkemell-felet 3 vékony szeletre vágom, és ezt annyiszor ismétlem, amennyi fél-csirkemellem van. Most azt hiszem 5 volt. Sózom, borsozom és teflonserpenyőben olivaolajon megpirítom mindkét oldalát. Átteszem egy sütőpapírral bélelt tepsibe, aláöntöm az olivaolajat, amiben sült, nyomok rá kecsöpöt (az én részemre semmiképpen!), kicsi oregánót szórok rá, aztán paradicsomkarikákkal fedem be és legvégül reszelt sajtot szórok rá, ha van itthon jó sok, akkor sokat. (Most bentfelejtettem a munkahelyen a sajtot amit vettem, úgyhogy csak maradékokkal gazdálkodhattam.) 30 percre betolom a 200 fokos sütőbe. Aki nem szereti a megpirult sajtot, az az első időben borítson rá alufóliát, és csak az utolsó 10 percben süsse anélkül.


Én mindig krumplipürével és tejfölös uborkasalátával szoktam tálalni, most pesze, mert még van, kovászos uborkával ették.

A háttérben Kamilla vegyes adagja: ez a csirkemell, sült csirkecomb, sült paradicsom!

***

A gyönyörű képekért és a képszerkesztésért köszönet Tomának!

Sült csirkecomb sült paradicsommal

Sokszor kérdezik tőlem, hogy vagyok képes mindennap főzni? Meg azt, hogy hogyan tudok ilyen melegben főzni? Hát én nem látom ezt olyan nagy kihívásnak, és az az igazság, hogy nem tudom magam elképzelni párizsis szendviccsel az ölmemben esténként a tévé előtt. Vagy virslivel. Vagy francia salátával. Meg ilyenekkel. Meg a tévé előtt...

Nekem este ennem kell valami finomat, meleget, sokat, szépen megterített asztalnál, ha lehet együtt a fiammal, ha nem, hát úgy is jó, csak érezzem azt a kellemes érzést, amit egy finom vacsora ad.

Általában félóra alatt megcsinálom a vacsinkat, ez a mai viszont kicsit több, mint egy óra alatt készült el, de csak azért, mert a sajátom mellett készítettem Tomának külön valamit, ő ugyanis nem szereti a csirkecombot. Körülbelül ötkor kezdtem neki, és fél hétkor már a saját tányérom is elmosogatva figyelt a konyhában.

A sült paradicsommal kezdtem. Ezt Stahl Judit szakácskönyvéből vettem és elég gyakran megcsinálom nyáron. Egyébként is sokszor főzök a szakácskönyveiből, nagyon szeretem a receptjeit. A főzést is akkor szerettem meg, amikor a Nők Lapjába kezdett írni. És az alapanyagai! Legtöbbször még csak nem is hallottam olyanokról amiket ő használt az ételekhez (persze már minden be van raktározva!)

Két szikkadt, de nem száraz zsömlét több adagban megdaráltam az aprítógéppel, majd egy száraz serpenyőben kevergetve pirítottam, de nem kell, hogy elszíneződjön, csak száradjon ki! Amíg ezt kevergettem, a másik két kezemmel sütőpapírral kibéleltem egy kisebb jénait és 4 db paradicsomot félbevágtam, majd ebbe a tepsibe szorosan egymás mellé ültettem őket. Megsóztam a tetejüket. Amikor elég ropogósnak ítéltem, a zsemlemorzsát, hozzáöntöttem egy csokor apróra vágott petrezselymet, két gerezd zúzott fokhagymát, sóztam borsoztam, és az előzőleg félbevágott paradicsomokra szórtam. A tetejüket meglocsoltam olivaolajjal, lefedtem fóliával és betettem a hideg sütőbe, aztán azt 200 fokra állítottam. Tök jó úgy is, ha együtt melegszenek, nem járatom üresen a sütőt, kivéve ha sütit vagy kenyeret akarok sütni, mert akkor nem mindegy.

Mivel villanytűzhelyem van, nem zártam el a lapot, hanem erre a forró lapra odatettem a jázminrizst főni. Egy bögre jázminrizst beleöntöttem egy teflonserpenyőbe, amiben előzőleg olajat forrósítottam. Kicsit megforgattam benne, nem kell pirítani, csak éppen hogy minden rizsszemet bevonjon az olaj egy picit. Amikor ez megvolt, két bögre vízzel felöntöttem, két kiskanál vegetával megszórtam lefedtem. Ezután azonnal alacsonyabb hőfokra állítottam a lapot. A rizst a végén petrezselyemmel díszítettem.

Amikor a rizzsel már nem volt dolgom, megmostam 6 db csirke felsőcombot. Egy tepsibe sütőpapírt tettem és beleöntöttem egy kis olivaolajat (olivaolaj-mániás vagyok, lehet helyette libazsírt, vagy bármilyen más olajat, zsiradékot használni). A megmosott csirkecombokat bőrükkel lefelé beledobáltam az olivaolajba, jól megforgattam benne, majd először az alját, utána a tetejét megsóztam-borsoztam. Szoktam a tetejére majorannát is szórni, de most elfelejtettem. Aztán a csirkecombokat betettem a sütőbe a paradicsom mellé.

Körülbelül félóra alatt sülnek meg, de lehet, hogy kell 45 perc is, ha az megnyugtatóbb valakinek, vagy pedig kevésbé éhes.

Mialatt a rizs főtt, a csirke és a paradicsom sült, én szépen elmosogattam, előkészítettem a fiam vacsoráját, majd fényképezés után leültem megenni az enyémet. Nagyon finom volt!

És ilyenkor még rengeteg idő van az estéből, nem töltöttem az egész életemet a konyhában! Ilyenkor szoktam meglocsolni az erkélyen a virágaimat, sőt a ház előtt van egy kis kertem, azt is meglocsolom mindennap. Lehet kicsit szundikálni, míg hazajön a gyerek, vagy olvasni, esetleg telefonon csevegni (ritkábban), gyöngyöt fűzni, egyéb hobbival foglalkozni, a házimunkával haladni, vagy mint most, leülni a gép elé dolgozni. Elég sok estémet töltöm gépeléssel, nem is tudnék ennyit dolgozni szörnyűséges felvágottakon élve. :-) Fiatalabbak ilyenkor még elindulhatnak bulizni (például a Jazz Gardenbe, vagy a Múzeumok Éjszakájára), belefér egy mozi is, kinek mihez van kedve. Nekem általában ahhoz, hogy kiüljek az erkélyre szédítő illatú virágaim közé egy pohár vörösborral...

Ebéd a Régi Siposban

Na jó, ezt már tényleg nem fogjátok elhinni. Ma munkaidőben a Régi Siposban ebédeltem és a főnök (nem árulom el a nevét, nehogy elárasszátok a munkahelyemet!) hívott meg ebédelni minket kolléganőmmel, Zsuzsival. 26 éve dolgozom, volt már néhány munkahelyem, de ilyen még nem fordult elő velem... Azt mondta, menjünk el együtt ebédelni, már olyan régen beszélgettünk Nagyon jó ilyen helyen dolgozni, bár úgy általában dolgozni nem nagyon jó.

A Régi Sipos elvarázsolt, gyönyörű falikút volt a kerthelyiségben a falon, a falmélyedésekben pedig nagyon szép cserepekben muskátlik. Szívesen hoztam volna haza olyan cserepet, de sajnos nagyon feltűnő helyen volt. Az előtérbe belépve gyönyörű régi bútorok voltak, egy szép tálalószekrény meg egy hatalmas, régi vurstli. Szívesen végigsimogattam volna minden öreg tárgyat, amit tudtam meg is tettem :-)!

Az ételek, amiket rendeltünk, a következők voltak:

Természetesen egy halászlé. Úgy tudom, az egész városban itt a legfinomabb (kivéve, amit Marcsi anyukája készít, de én ezt sajnos MÉG nem ismerem). Nagyon jól nézett ki:

A másik kaja, amit kértünk, kókusztejbe áztatott csirkemellfilé gyümölcsökkel. Ez nagyon egzotikusan hangzik, finom is volt, nagyobb étkű emberek rizzsel kérjék. Íme:

Jól néz ki, igaz? Zsuzsi tud élni!

A harmadik kaja pedig fogasfilé roston, sült krumplival, majonézzel (sajnos a majonéz nem látszik a képen, telefonnal fényképeztem):

Nem volt óriási darab, mégse tudtam enni azóta sem.

Desszertnek mind a hárman diós palacsintát kértünk csokiöntettel:

Ez is nagyon finom volt, és gyönyörű volt a tálalás is. Sajnos nem bírtam megenni, ezért, becsomagoltattam az egyiket a tesómnak (hogy ő is szerepeljen a blogban).

Nagyon jól szórakoztunk, főleg a pincéreken, akik a helyhez képest eléggé nem voltak profik (csak így szép magyarosan).

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy jövő hétre már be vagyunk fizetve egy masszírozásra a masszőrhöz. Ne is érdeklődjetek, nincs munkaerőfelvétel!)

Zöldbabfőzelék

Jó kis kosztosom van, mindent felfalt amit a napokban főztem: a gyümölcslevest (Micike adagját is), a cukkínis tésztát és a töltött tököt, mindent! Nem akarom néven nevezni, ne kelljen szégyenkeznie, talán magára ismer... Ezért ma megint neki kellett állnom főzni egy újabb adag gyümölcslevest és megfőztem a zöldbabfőzeléket is. Sajnos ilyen hagyományos, rántással készülő ételekben nem vagyok túl jó, én csak azokat tudom tökéletesre készíteni, amiket senki nem ismer (mint például bulgur). Az azért fekszik nekem, mert arra nem tudnak a profik beszólni, hogy "ezt az ételt természetesen nem így kell készíteni..." (Nem, nem haragszom, csak fáj!:-) 

Na, akkor essünk neki! Majdnem 1 kg zöldbabot megmostam, két végét levágtam, ha kicsi rész még jött az oldalából, azt lehúztam, majd apróra felvágtam. Annyi sós vízbem, amennyi ellepte, megfőztem. Rántást készítettem (na ez a gyenge pontom), amibe kábé 3 evőkanál lisztet tettem, nem tudom milyen a zsemleszínű rántás, úgyhogy találomra kavargattam egy ideig, majd beletettem egy csokor apróra vágott petrezselymet és két gerezd zúzott fokhagymát. Ezzel már éppen csak megkevertem, megszórtam pirospaprikával, felengedtem hideg vízzel és belezúdítottam a főzelékes lábosba. Elég híg lett, úgyhogy a tejfölbe még kevertem egy kanál lisztet. A végén pici cukorral, pici ecettel tettem pikánssá. A fiam nagyon rendes volt, megevett belőle egy tányérral és még él! Ezen persze csak ő csodálkozik. Ja és sokat segített a főzelékíz elnyomásában az alábbi képen látható torony. Nagyon gonosz vagyok, nem így volt, még azt is mondta, hogy nem rossz.

 

Mángoldos-ricottás quiche

Na végre én is főztem:) Illetve sütöttem.

Mivel Tésáról hoztam egy szatyor mángoldot, azzal kellett valamit kitalálni. Úgy tűnik, az idén mángoldot eszünk spenót helyett, mert a spenót már megint nagyon csúf, viszont a mángold gyönyörű.

10 dkg hideg vajból omlós tésztát csináltam, szépen kibéleltem vele a fodros formámat, és mehetett is a forró sütőbe (némi bab és sütőpapír társaságában), amíg megcsináltam a tölteléket, ami a következő volt: jó fél kg ricottát, kb. egy kis pohár tejfölt, három tojást, sót, borsot, reszelt fokhagymát, meg persze a már előre összevágott és megpárolt mándoldot összekevertem. Kb. 10 perc múlva már kapott egy kis színt a tészta, akkor a babjaimat lecseréltem a töltelékre, és a maradék pici tésztát rácsíkoztam csinosan, és kicsit kidíszítgettem némi felvert tojással és sonkamaradékkal. Kb. húsz percig sült még, amíg szép piros lett a teteje.