Ebéd a Régi Siposban

Na jó, ezt már tényleg nem fogjátok elhinni. Ma munkaidőben a Régi Siposban ebédeltem és a főnök (nem árulom el a nevét, nehogy elárasszátok a munkahelyemet!) hívott meg ebédelni minket kolléganőmmel, Zsuzsival. 26 éve dolgozom, volt már néhány munkahelyem, de ilyen még nem fordult elő velem... Azt mondta, menjünk el együtt ebédelni, már olyan régen beszélgettünk Nagyon jó ilyen helyen dolgozni, bár úgy általában dolgozni nem nagyon jó.

A Régi Sipos elvarázsolt, gyönyörű falikút volt a kerthelyiségben a falon, a falmélyedésekben pedig nagyon szép cserepekben muskátlik. Szívesen hoztam volna haza olyan cserepet, de sajnos nagyon feltűnő helyen volt. Az előtérbe belépve gyönyörű régi bútorok voltak, egy szép tálalószekrény meg egy hatalmas, régi vurstli. Szívesen végigsimogattam volna minden öreg tárgyat, amit tudtam meg is tettem :-)!

Az ételek, amiket rendeltünk, a következők voltak:

Természetesen egy halászlé. Úgy tudom, az egész városban itt a legfinomabb (kivéve, amit Marcsi anyukája készít, de én ezt sajnos MÉG nem ismerem). Nagyon jól nézett ki:

A másik kaja, amit kértünk, kókusztejbe áztatott csirkemellfilé gyümölcsökkel. Ez nagyon egzotikusan hangzik, finom is volt, nagyobb étkű emberek rizzsel kérjék. Íme:

Jól néz ki, igaz? Zsuzsi tud élni!

A harmadik kaja pedig fogasfilé roston, sült krumplival, majonézzel (sajnos a majonéz nem látszik a képen, telefonnal fényképeztem):

Nem volt óriási darab, mégse tudtam enni azóta sem.

Desszertnek mind a hárman diós palacsintát kértünk csokiöntettel:

Ez is nagyon finom volt, és gyönyörű volt a tálalás is. Sajnos nem bírtam megenni, ezért, becsomagoltattam az egyiket a tesómnak (hogy ő is szerepeljen a blogban).

Nagyon jól szórakoztunk, főleg a pincéreken, akik a helyhez képest eléggé nem voltak profik (csak így szép magyarosan).

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy jövő hétre már be vagyunk fizetve egy masszírozásra a masszőrhöz. Ne is érdeklődjetek, nincs munkaerőfelvétel!)