Sült csirkecomb sült paradicsommal

Sokszor kérdezik tőlem, hogy vagyok képes mindennap főzni? Meg azt, hogy hogyan tudok ilyen melegben főzni? Hát én nem látom ezt olyan nagy kihívásnak, és az az igazság, hogy nem tudom magam elképzelni párizsis szendviccsel az ölmemben esténként a tévé előtt. Vagy virslivel. Vagy francia salátával. Meg ilyenekkel. Meg a tévé előtt...

Nekem este ennem kell valami finomat, meleget, sokat, szépen megterített asztalnál, ha lehet együtt a fiammal, ha nem, hát úgy is jó, csak érezzem azt a kellemes érzést, amit egy finom vacsora ad.

Általában félóra alatt megcsinálom a vacsinkat, ez a mai viszont kicsit több, mint egy óra alatt készült el, de csak azért, mert a sajátom mellett készítettem Tomának külön valamit, ő ugyanis nem szereti a csirkecombot. Körülbelül ötkor kezdtem neki, és fél hétkor már a saját tányérom is elmosogatva figyelt a konyhában.

A sült paradicsommal kezdtem. Ezt Stahl Judit szakácskönyvéből vettem és elég gyakran megcsinálom nyáron. Egyébként is sokszor főzök a szakácskönyveiből, nagyon szeretem a receptjeit. A főzést is akkor szerettem meg, amikor a Nők Lapjába kezdett írni. És az alapanyagai! Legtöbbször még csak nem is hallottam olyanokról amiket ő használt az ételekhez (persze már minden be van raktározva!)

Két szikkadt, de nem száraz zsömlét több adagban megdaráltam az aprítógéppel, majd egy száraz serpenyőben kevergetve pirítottam, de nem kell, hogy elszíneződjön, csak száradjon ki! Amíg ezt kevergettem, a másik két kezemmel sütőpapírral kibéleltem egy kisebb jénait és 4 db paradicsomot félbevágtam, majd ebbe a tepsibe szorosan egymás mellé ültettem őket. Megsóztam a tetejüket. Amikor elég ropogósnak ítéltem, a zsemlemorzsát, hozzáöntöttem egy csokor apróra vágott petrezselymet, két gerezd zúzott fokhagymát, sóztam borsoztam, és az előzőleg félbevágott paradicsomokra szórtam. A tetejüket meglocsoltam olivaolajjal, lefedtem fóliával és betettem a hideg sütőbe, aztán azt 200 fokra állítottam. Tök jó úgy is, ha együtt melegszenek, nem járatom üresen a sütőt, kivéve ha sütit vagy kenyeret akarok sütni, mert akkor nem mindegy.

Mivel villanytűzhelyem van, nem zártam el a lapot, hanem erre a forró lapra odatettem a jázminrizst főni. Egy bögre jázminrizst beleöntöttem egy teflonserpenyőbe, amiben előzőleg olajat forrósítottam. Kicsit megforgattam benne, nem kell pirítani, csak éppen hogy minden rizsszemet bevonjon az olaj egy picit. Amikor ez megvolt, két bögre vízzel felöntöttem, két kiskanál vegetával megszórtam lefedtem. Ezután azonnal alacsonyabb hőfokra állítottam a lapot. A rizst a végén petrezselyemmel díszítettem.

Amikor a rizzsel már nem volt dolgom, megmostam 6 db csirke felsőcombot. Egy tepsibe sütőpapírt tettem és beleöntöttem egy kis olivaolajat (olivaolaj-mániás vagyok, lehet helyette libazsírt, vagy bármilyen más olajat, zsiradékot használni). A megmosott csirkecombokat bőrükkel lefelé beledobáltam az olivaolajba, jól megforgattam benne, majd először az alját, utána a tetejét megsóztam-borsoztam. Szoktam a tetejére majorannát is szórni, de most elfelejtettem. Aztán a csirkecombokat betettem a sütőbe a paradicsom mellé.

Körülbelül félóra alatt sülnek meg, de lehet, hogy kell 45 perc is, ha az megnyugtatóbb valakinek, vagy pedig kevésbé éhes.

Mialatt a rizs főtt, a csirke és a paradicsom sült, én szépen elmosogattam, előkészítettem a fiam vacsoráját, majd fényképezés után leültem megenni az enyémet. Nagyon finom volt!

És ilyenkor még rengeteg idő van az estéből, nem töltöttem az egész életemet a konyhában! Ilyenkor szoktam meglocsolni az erkélyen a virágaimat, sőt a ház előtt van egy kis kertem, azt is meglocsolom mindennap. Lehet kicsit szundikálni, míg hazajön a gyerek, vagy olvasni, esetleg telefonon csevegni (ritkábban), gyöngyöt fűzni, egyéb hobbival foglalkozni, a házimunkával haladni, vagy mint most, leülni a gép elé dolgozni. Elég sok estémet töltöm gépeléssel, nem is tudnék ennyit dolgozni szörnyűséges felvágottakon élve. :-) Fiatalabbak ilyenkor még elindulhatnak bulizni (például a Jazz Gardenbe, vagy a Múzeumok Éjszakájára), belefér egy mozi is, kinek mihez van kedve. Nekem általában ahhoz, hogy kiüljek az erkélyre szédítő illatú virágaim közé egy pohár vörösborral...