Ez a kirándulás nem kapcsolódik étkezéshez, de leírom, mert szívemnek olyan kedves helyen voltunk, a Sas-hegyen, ahol életem első 13 évét töltöttem tesómmal, unokatesóimmal, kutyákkal, macskákkal, tyúkokkal (sőt lovak, disznók, egy kecske is voltak, de ezekre már nem emlékszem), egy eleinte óriási, később icipicire zsugorított telken. A telkünkre lakótelepet építettek...
Már nem először voltunk unokatesómmal a Sas-hegy Természetvédelmi Területen, ahová gyerekkorunkban sohase vittek el minket, pedig a természetvédelmi terület szinte a telkünk végéből indult.
Fantasztikus kilátás az ösvényről Gellért-hegyre
Tavasz óta készültünk Évával, hogy megint kilátogatunk a Sas-hegyre, de mivel ez egy bekerített hely és 17 órakor bezár, sajnos hetekig nem jutottunk el oda. Aztán egyszer végre sikerült, de persze délután 6 órakor landoltunk a bejáratnál. Én nagyon elkeseredtem, ahogy szoktam, de Évát nem kell félteni, elég az hozzá, hogy bejutottunk. Nagyon kalandosan, de ezt most nem írom meg, nehogy baja legyen bárkinek belőle :-)
Pontosan ilyen terepen nőttünk fel!Maga a kirándulás egyáltalán nem fárasztó, kicsi gyerekekkel is könnyen be lehet járni minden útvonalat! Eltévedni nem lehet, meredek emelkedők nincsenek, egy kellemes délutáni sétának felel meg, de különösen gyönyörű környezetben. Mindenhol különleges virágokat lehet megfigyelni, az út murvával beszórt, kicsi híd vezet át egy szakadék fölött, sziklák, bogarak, gyíkok, rengeteg látnivaló! Nekem a fő látványosság a házunk, amelyben felnőttünk:
Ha van valakinek kedve hozzá nagyon ajánlom, belépő nincs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése