A kertecském

Ági és Hédi már nagyon várják ezt a bejegyzésemet! :-) Megígértem, hogy a hétvégén rakok fel fényképeket szépséges virágaimról. Így tehát ma szépen lementem, kigazoltam mindent, levágtam az elszáradt virágokat, megigazgattam az ágacskákat, megmostam a pofikákat, kezecskéket, szép ruhába öltöztettem a kiskertet és kezdődhetett a fényképezés. Nem lehet ám akárhogy! A fényképezéshez hívtam magammal Tomát, mégis kevésbé néznek így őrültnek az emberek, ha van mellettem valaki, aki támogat. Bár Toma azt mondja, az emberek leszarják, hogy mit csinálok... Hát, lehet, hogy igaza van! :-D

Ez a gyönyörűség a pénzlevelű lizinka. Jelenleg ő a fő kedvencem, annyira szép és erős. Olyan gyönyörű sárga színe van, mint a napnak. Mindig örömet okoz az, ha megpillantom őket!

Ő pedig a büdöske. Tavaly a szomszédom ültette, aztán ősszel elszórta szépen a magját és most mindenhol hajt. Igaz még csak 15 centi magas, tavaly pedig félméteres volt legalább, de annyira gyönyörű a virágja! És rengeteg bimbó van rajta. Szórtam el én is kisnánai büdöskemagot, de az még nem csinál semmit.

A körömvirág keresztapa kedvence volt. Nagyon életrevaló, mindenhol hajt. Amikor kinyílnak gyönyörű narancssárga virágai, az olyan érzés, mint amikor a felhők mögül előbújik a nap.

Ez itt az ismeretlen virág, citromfűre vagy mentára tippeltünk kiskorában. Már majdnem akkora mint én (150 cm), most kezd virágozni, remélem, akkor majd Hédi vagy Ági rájön, hogy mi lehet. K. B. Marika azt mondta, ismeri ezt a növényt, van is a kertjében, de a nevét sajnos ő sem tudja.

Ez pedig a pampafű, amit Petitől kaptam. Szerintem jól érzi magát, bár nem úgy hajt, mint ahogy képzeltem. Talán majd jövőre dúsabb lesz, bár nekem így is tetszik!

Itt látható a nagy túlélő sövénybokor. Az utcánkban sok helyen kiszáradt a hetekig tartó szárazság miatt, nálunk meg virágzik! :-) Mézédes illata van!

Ezen a képen a Babutól kapott mályvarózsám van. Nagyon-nagyon tetves volt tavasszal, aztán lefújtam, és most hajt, mint az őrült. És millió bimbó van rajta!

Ezek a kicsikék nem tudom micsodák, a kutyasétáltató hölgytől kaptam. Nagyon picikék voltak, egy-egy szál 5 cm-es gizgaz, egy-két levélkével. Lefeküdtek a földre, amikor elültettem őket. Most az esős időben rájuk se lehet ismerni!

És itt az őszirózsa. Ez a tő van a legjobb állapotban, de azért mindegyik él. Örültek az esőnek ők is!

Szamárkenyér, ha jól emlékszem a nevére. Látható, hogy két új levélkéje van, de hát ennél is az a helyzet, hogy a képen lévő van a legjobb állapotban. Nagyon duzzognak még mindig az átültetés miatt. Remélem, megszeretik a helyüket amikor a szigetközi zimankóhoz képest a mediterrán télben találják majd magukat a betontenger közepén. És aztán tavasszal megbocsátanak végre...

Ez pedig a lepkevirág. A magokat Boritól kaptam. Kicsit sűrűn keltek ki, néhányat át is ültettem olyan helyre, ahol nem kelt ki a mag, de lehet, hogy többet kellett volna. Egyelni viszont nincs szívem.


Menjünk át a kapubejárat másik oldalára. Itt a szomszédaim által ületetett ... (nem jut eszembe a neve), talán liliom. Hagymákat ültettek tavasszal, aztán egyik reggel arra mentünk ki, hogy egy hatalmas keréknyom van a virághagymákon. Nem nagyon tudom felfogni, hogy kerülhetett oda, amikor ez jó messze bent van a járda mellett. Nagy az Isten állatkertje! Viszont a locsolástól és a sok esőtől szépen összekapták magukat.


Igen, ez itt egy lakótelepi csendélet! Valóban cseresznye van kiöntve a földre a rózsatő mellé. Amúgy a három rózsatőből ez néz ki a legjobban, tehát nem túl "rózsás" a helyzet náluk. Mit tegyek, adjak tápszert nekik?

Itt látható az Ágitól és Héditől kapott egyik szigetközi orgona, amit megmetszettem, mert annyira kókadozott. Bár hamarabb tettem volna ezt! Azonnal életerősen hajtani kezdett minden egyes szár!

Ez Ferenk orgonája, amit tesóm gondoz. Mit tudjuk, kétvödör vizet ad neki, amikor nem esik az eső. Jól érzi magát, szépen virul. Ezt a szép dísztéglakört kaptam Tomától anyák napjára. Most is mosolygok, ha eszembe jut, milyen boldoggá tett vele! Bolond!

És még egy szigetközi orgona, ami elkezdett hajtani pár nappal a metszés után! Olyan szép! (Kár, hogy a hülye fűszál belelóg a képbe!)

Ki ne felejtsem a tűzliliomot, hiszen most kezd virágozni. Gyönyörű, erős, magas száron hatalmas virágbimbó, csupa életöröm. Dzsozef azt mondja, el fogják lopni, hát kíváncsi vagyok.

Még ugyanennyi kép van a virágaimról, alig tudtam választani, melyiket tegyem fel. Legszívesebben mindet-mindet megmutattam volna, de nem lehet olyan sokat, mert az ilyen hosszú bejegyzéssel lenyomom a társaimat az oldalról... Bocsika! Mondjuk ez is a célom! :-D

Egyszerű rétes

Tegnap rétessütő csütörtök volt, ez minden vitán felül áll. Blogszerzőtársam részletes képregénnyel is meglepett bennünket (többek között az én kérésemre, csak aztán logisztikai nehézségek miatt az én sütési kötelmeim más irányba csörgedeztek), és Csokiparány (aki olyan ügyes, egyébként!) is rétest sütött, ő is másfélét. Persze, lehet, hogy más is, sőt, biztos vagyok benne, de már annyi gasztroblog van, hogy képtelen vagyok nyomon követni ezeket a fontos eseményeket.
És hogy én is lelkesen belevessem magamat a vitába, szerintem sem lehet összehasonlítani a bolti papírlapokat a házi rétessel, persze a boltiból is lehet nagyon finomakat csinálni (nekem, sajnos, eddig sosem sikerült, de tudom, hogy van akinek igen, ezért is kértem az Anditól képes útmutató leírást, amit majd egyszer talán ki is próbálok), de azért a házi rétes az más műfaj. Teljesen. Annyira szerencsések vagyunk, hogy a barátaink révén minden szilveszterkor van szerencsénk egy hatalmas adag igazi, házi, dányi réteshez (remélem, ez már örökre így marad:)), és hát az eszméletlenül finom (jobb is, hogy ez csak évi egyszeri esemény).
Na, de nekem tegnap mindenféleképpen rétest kellett sütnöm, és sehol nem kaptam normális bolti réteslapot, szóval gondoltam, akkor megcsinálom a Magdi néni rétesét (Magdi néni tésai, illetve tésai nyaraló szintén, és agyament jól süt, habkönnyű kakaós csigákat és mennyei ízű töpörtyűs-szilvalekváros táskácskákat, meg persze mást is, és utánozhatatlanul tökéletesek a sütijei. És már nem is emlékszem, hogy ezt a rétest kóstoltam-e nála, vagy csak elmondta a receptet, de gondoltam, kipróbálom.
Tészta:
- 30 dkg liszt (én réteslisztet használtam)
- 1 kis pohár tejföl
- 1 tojás
- 1 mokkáskanál só

Ezeket egy tálban összekeverem, nagyon lágy tésztát kapok. Utána
- 5 dkg lisztet és
- 7 dkg megolvasztott zsírt (libazsírt használtam)

összekeverek. A tésztát jó nagyra kinyújtom (eléggé ragad, szóval lisztezni kell, de könnyű nyújtani), megkenem a lisztes zsírral, és feltekerem (pont, mint a rétest:)). A kis tekercsemet hat darabra vágom. A kis darabkákat lisztezett deszkán a lehető legnagyobbra és legvékonyabbra kinyújtom, és most már a szokásos eljárás következik, szépen elrendezem rajta a tölteléket, feltekerem, sütőpapíros tepsire átpakolom, olvasztott vajjal megkenem (legközelebb tejföllel fogom), és mehet a forró sütőbe, amíg pont olyan szép pirospozsgás nem lesz, mint az Andi rétesei. És érdemes kivárni a szeleteléssel, amíg kihűl, mert szebb lesz.

A töltelék a szokásos, túrós és almás volt, annyira finom lett volna meggyel vagy cseresznyével, de pont csütörtökre egy szem sem maradt egyikből sem. Azért beírom, hogy legyen egyben:
Túrós (illetve most ricottás, nem is tudom, miért): egy kiló ricottát összekevertem két tojással, vaníliás cukorral, porcukorral és olyan 4 evőkanálnyi búzadarával (ez hat kis rúdra lett elég)
Almás: reszelt, cukrozott és kinyomkodott alma, kis fahéjjal megszórva (még a tavalyi tésai készletből).

Nem mondom, hogy nem ízlett, de nem volt az igazi. Jobb lett, mint amilyeneket a bolti réteslapokból szoktam összeszerencsétlenkedni, de nagyon messze állt a tökéletestől. Ha még egyszer próbálkozom vele, akkor megpróbálom a tejfölös kenegetést, hátha akkor szaftosabb lesz egy kicsit a tészta.

Lusta háziasszony cseresznyés rétese

A recept Anyucitól van, pedig ő nem is volt lusta. Élete végéig kézimunkázott, könyveket, újságot olvasott, befőzött, kirándult, nagytakarított :-). [Emlékszem, amikor annyi idős lehetett, mint most én, félévente átrendezte a szobát, a régi nehéz bútorokat egyedül húzogatva egyik faltól a másikig. És később is, amikor már nem rendezte át annyiszor, akkor is rendszeresen kitakarított minden bútor mögött: nem is találtunk nála porcicát még a könyvszekrény mögött sem!] Amikor nagyon elfáradt, pihenésképpen rádiót hallgatott vagy tévét nézett. Tőle tudtuk meg a könyvújdonságokat, amiket feltétlen el kell olvasni, sőt ha ő olvasott valamit először, aláhúzta nekünk a fontosabb gondolatokat. Minden érdekelte a világból, mindenről volt véleménye és mindig határozottan tudta mi a jó és mi a rossz. (Én néha elbizonytalandom.) Ilyen volt ő, s aztán amikor már nem volt hajlandó bekapcsolni a rádiót sem, tudtuk, meg vannak számlálva a napjai.

Anyuci horgolta ezt a szépséges alátétet.

Későn kapcsoltunk Évával, hogy megkérjük anyukáját, horgoljon ilyen szép tányéralátéteket mindkettőnknek, mert kerek asztalainkhoz ritkán lehet szép kerek alátéteket kapni. Biztos boldog lett volna, hogy szükségünk van a keze munkájára! És mi is, hogy ilyen szépségeken ehetünk.

Nem is lehet lusta az a háziasszony (és háziember), aki értékes szabadidejének egy részében szívesen süt-főz szeretteinek. Lustának csak azért nevezem, mert nem én gyúrtam és nyújtottam a rétestésztát, hanem boltban vásároltam. Nem is tervezem a házi készítést, mert nagyon nehéznek tűnik, ráadásul nekem CSAK KEREK ASZTALOM VAN! :-) - azon nem lehet jól kihúzni.


Azzal kezdtem, hogy - mint ahogy Bea bejegyzéseinél megszoktuk - magam elé készítettem az összes hozzávalót: réteslap, olaj, zsemlemorzsa, dió, cukor, gyümölcs, fahéj ... és a recept. Máskor nem szoktam ennyire előkészülni, de a rétesnél ha nem így csinálom, mindig kifelejtek valamit. És bármennyire is ijesztőnek tűnik, én olajjal szoktam megkenni a tésztát, ráadásul olivaolajjal. Még soha senki nem vette ezt észre. Ha valaki mégis idegenkedne tőle, olvasztott vajra cserélheti.

Ezután egy tiszta konyharuhára széthajtogattam a 6 lapos rétestésztát és az alsó két lapot kiterítve hagyva, a fölső négyet újra összehajtogattam és visszatettem a zacskójába, nehogy kiszáradjon, amíg a többivel dolgozom. A (kettőből a) felül lévő lapot teljes széltében és hosszában vékonyan megkentem olajjal. Nem szoktam vizes konyharuhával bajlódni, és semmiképpen sem szoktam minden egyes tésztalapot megkenni olajjal, mindig csak a fölsőt!

Az alsó 10 centis sáv kivételével az olajozott tésztát leheletnyit megszórtam házi zsemlemorzsával, erre egyenletesen egy kis (úgy 2-3 evőkanál) kristálycukrot szórtam és meghintettem aprított dióval. [A diót szorgos kis rabszolgakezek pucolták tavaly Kisnánán. Ne is reménykedjetek, most sem ússzátok meg! :-)]

Ezután kevés magozott cseresznyét osztottam el a cukros-diós felületen. Ha meggyes rétest készítettem volna, ekkor következett volna egy újabb cukrozás, de most ezt a lépést kihagytam és rögtön fahéjjal szórtam meg a gyümölcsöt (Marcsi ezt a lépést kihagyhatja!).

A rétes jobb és bal szélét 1-2 centi szélességben visszahajtottam (mint a banános rétesnél), majd a konyharuha segítségével elkezdtem feltekerni a rétest. (Általában nem szoktam a jobb és bal oldalát visszahajtani, és akkor sem hullik ki belőle a töltelék, de ezt most be akartam mutatni, mert a banános rétes leírásánál Csincsilla nem értette, mi a feladat.)

Ezután a feltekert rétesrúd közelébe helyezem a sütőpapírral letakart sütőlemezt, és egy gyors és határozott mozdulattal átemelem rá a rudat.

Amint a helyére került, azonnal megkentem olajjal nehogy kiszáradjon, és így várakozott arra, hogy a maradék 4 réteslapot is pontosan ezzel a módszerrel feldolgozzam.

Így a 6 lapos réteslapból 3 rúd rétesem lett. Amikor mind a három rúd beolajozva pihent a sütőlapon, betoltam a tepsit a 180 fokra előmelegített sütőbe 12-15 percre.

Amikor elkészült, recés élű kenyérvágó késsel szép szeleteket vágtam és igyekeztem visszafogni magam, nehogy mindet felfaljam még melegen!

Rétesvariációk:

Meggyes rétes: ugyanez az eljárás, csak kicsit több cukrot szoktam használni.

Diós rétes: Stahl: Büntetlen örömök c. szakácskönyvében szerepel. Bár nem szó szerint követtem a receptet, de az nagyon tetszett benne, hogy a diós tölteléket fellazítja két tojásfehérjéből vert kemény habbal. Ezáltal tényleg nagyon laza diótölteléket kaptam, ráadásul még elhasználtam két tojásfehérjét a mélyhűtőből. Szerintem zseniális ötlet! A diós tölteléket viszont nem az egész felületen kell szétosztani, hanem csak egy 4 cm széles sávban a réteslap egyik oldalával párhuzamosan. Ezután lehet feltekerni.

Mákos rétes: Igaz, rétesnek nem próbáltam ki a tojásfehérjés máktölteléket, de bejgliben igen, és annak is nagyon jót tett ez a kis újítás.

Csokis-meggyes, azaz feketeerdő-rétes: Ez ma jutott eszembe, talán a vasárnapi meggyszedés után már ki is próbálom!

Banános rétes: Leírása itt olvasható.

Mint tudjuk, a variációk száma végtelen, én eddig ezeket próbáltam. A sós rétesek nem vonzanak, de talán egy túrós, vagy egy szilvás rétes még bele fog férni az életembe! :-)

Mivel én nem ismerem a házi rétestésztából készült réteseket, azt mondom, talán nem is éri meg az a sok küszködés a tésztával, merthogy a bolti tésztából készült rétes ugyanolyan finom pedig milyen pici energiabefektetés és időráfordítás szükséges hozzá. Talán félóra az egész hadművelet az elejétől a végéig - és akkor már meg is kóstoltam!

Ma új gasztroblog született!

Rendhagyó bejegyzés következik, ami arról tudósít, hogy ma megszületett a legújabb gasztroblog, a Bohóckonyha. Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe, mert nagyon jó receptek vannak rajta. Szerkesztője Dani, 26 éves egyetemista, s a különleges receptek mellett éppen az teszi ezt a blogot különlegessé, hogy egy fiatal srác főz és fotóz ilyen profi módon! Sok receptje egészen biztos, hogy szerepelni fog a Csincsi blogon (ahogyan Dani nevezi :-)), mert muszáj lesz kipróbálnom!

Azzal kezdődött, hogy tegnap Dani elküldte megsütött krokodil-kajafotóját, amit fel is tettem a blogba. Már az is kedves volt tőle, hogy nemcsak kommentelt, hanem a képet is elküldte a remekműről. Ezután kértem tőle még kajaképeket, erre Dani ma reggel írt egy ilyen kezdetű e-mailt: Dániel, azaz Dani szolgálatra jelentkezik... (nagyon rendes tőle!). Ezt követően "hosszas rábeszélés", azaz egyetlen válaszemail-beli biztatás kellett hozzá, hogy profi képeivel és leírásaival beindítsa saját blogját. Remélem, tetszeni fog nektek is! És most inkább írjon ő:



Dániel, azaz Dani szolgálatra jelentkezik. Összegyűjtöttem pár képet, sajnos nem mindig jut eszembe lefényképezni őket:

A fenti két fotón életem eddigi 3 kenyere közül kettő látható. Semmi extra nincs bennük, a laposabbik valami élesztő nélküli kenyér volt. (Lehet nem így kellene kinéznie szegénynek.)

A falafelhez Dani nem fűzött semmilyen megjegyzést, de új blogjában szerencsére már szerepel ez a recept. Ki lehet próbálni!

A gyros esetében a pita nem sikerült tökéletesen, nem jól nyílt szét. Ez a képen is látható. (Szerintem csodásan néz ki ez a kaja!)

A spagetti holland módra az egyik kedvenc kajám, gyorsan elkészül és finom is. (Na ezt hamarosan kipróbálom, szerintem a fiamnak is bejönne!)

Az indiai nevű kép csirke jalfrezi lenne, saját készítésű chapatival. Vagy roti... sosem tudom mi a neve annak a kis kenyérkének.


A mogyorós csirke szintén kedvenc. A család is szereti, annak ellenére, hogy eleinte kicsit idegenkedtek tőle a mogyoró miatt. (Még Nagyi is megkóstolta.) Egyetlen problémám vele, hogy még nem sikerült megtalálnom az igazán jó szójaszószt. (És ízlett a Nagyinak???)

A kakukkfüves-citromos csirkébe nem sok izgalom szorult, de a salátával nagyon finom volt.

A käsespatzler kedvelt alpesi kaja, gondoltam kipróbálom. (A sült hagyma nagyon sokat dob az ízén.)

A kínai nevű kaja az csirkemell lenne édes bundában, ezt is nagyon szeretem, csak kicsit időigényes... mire egyenként belemártogatom a húsokat a palacsintatésztába... :)

A sütemény szimpla kalácstészta-szerűség , tetején egy kis dióval. Általában szeletelt mandulát teszek a tetejére, de legutóbb nem volt itthon belőle.

És végül a zelleres sertéshús. Tulajdonképpen hasonló módon készül mint a legtöbb ilyesmi kínai kaja, ami plusz benne, az a zellerszár.


Röviden ennyi - írja még Dani. Igazából nem vagyok túl profi, mint az a képeken is látható, de azért próbálkozom. Eleinte csak receptgyűjteményeket nézegettem a neten, azokból próbáltam ki recepteket. Aztán rátaláltam a blogokra. Bennük az a jó, hogy nem csak a puszta recept van leírva, hanem plusz info is... pl. mire kell figyelni az elkészítésnél, vagy ha valaki nem szereti az egyik hozzávalót mivel helyettesítheti, ilyesmik. Hétvégén remélem lesz időm főzőcskézni...

ÉN IS REMÉLEM, DANI! :-) Köszönjük a képeket és a recepteket!

Super Chef III.

Most pedig egy rettenetes nagy mulasztásomat szeretném pótolni: Tesómnak, aki a legfontosabb receptforrásom, még nem adtam szuperséf sipkát, pedig ő az, akitől a legtöbb házi receptünket tanultam. Elkezdhetném ezek felsorolását, de fölösleges. Leegyszerűsítve a dolgot: ami nem Stahl-recept, az tesómtól van. Ő volt az, akihez Toma 4 évig tartó óvodába járása idején feljártunk meleg kaját enni, mert én akkoriban utáltam főzni és nem is tudtam, na és persze ő az, akinek lecsóját a mai napig nem tudom olyan istenire készíteni, mint ő, pedig szóról szóra betartom a receptjét, de mit tegyek, mégsem lesz olyan, mint az övé! (Nem beszélve a babgulyásáról, de ezt meg sem próbálom elkészíteni!) Így hát ezennel szeretném neki adományozni minden eddigi super chef sipka legnagyobbikát, és jó lenne, ha tudná, ő csak azért nem jutott hamarabb eszembe, mert olyan természetes, hogy van nekem! A következő lecsóból viszont AKAROK egy nagy adagot! És Toma is!

Tata a király(lány)!

Virslivel és hagymával töltött lángos

Nagyon jó kis receptet találtam a Nők Lapja Konyha júniusi számában, rögtön lecsaptam rá, mert virslivel készül, s ez Toma és Segebaga kedvenc kajája, ezért minden ezzel készült ételt kipróbálok, bár én nem vagyok oda érte. Annak idején Csincsillával közös kandúrkánk, Norcica sem volt hajlandó megenni a virslit, egyszerűen begőzölt tőle: pofozgatta, mint egy egeret, dobálta, így játszott vele órákig. Talán elég volt neki egy szimmantás belőle, hogy tudja, a virsli nem húsból készült... De sebaj, a szója is nagyon finom és egészséges! :-)

Hozzávalók 10 darab lángoshoz:

- 40 dkg liszt

- 1 evőkanál cukor

- 2 csipet só

- 2 dkg élesztő

- 1 egész tojás

- 1 dl víz

- 1,5 dl tej

- olaj a sütéshez

A recept azt írja, hogy az élesztőből, cukorból, tejből és 1 evőkanál lisztből kovászt készítünk. Én ezt a lépést kihagytam, egyszerűen in medias res (baromi művelt vagyok) összekevertem a lisztet a cukorral, sóval, élesztővel, majd hozzáadtam a tojást és a meglangyosított tejes vizet (vizes tejet). A géppel jól megdagasztottam és hagytam duplájára kelni. (Mivel Toma megint késett a vacsoráról erre bőven volt idő.)

Hozzávalok a töltelékhez:

- 10 (vagy amennyi van) darab virsli kettévágva

- 3 fej hagyma (kb. 20 dkg)

- 1 kis doboz sűrített paradicsom

- 3 evőkanál olaj

- só, bors

- tojás a megkenéshez

A hagymát apróra vágtam és az olajban megdinszteltem. Ezután eltértem a recepttől, mert nem sűrített paradicsomot használtam, hanem négy nagyobb paradicsomot apróra vágtam és a hagymához adtam. Együtt pároltam, dinszteltem őket még félóráig, úgy félidbően egy kis vizet öntöttem alá, mert a paradicsom héját nem húztam le, tehát azt jól szét akartam főzni. Amikor elkészült, sóztam, borsoztam, majd az egyik felét a tegnapi héjában sült krumplimhoz használtam fel csak úgy darabosan, hogy szép rusztikus öntetet kapjak, a másik felét pedig áttettem az aprítógépembe kábé ugyanannyi ketchuppal és simára turmixoltam.

Amikor a tészta megkelt, jó nagy téglalappá nyújtottam, majd egy éles késsel 8 darab majdnem egyforma kisebb téglalappá vágtam. Minden téglalapra tettem egy jó nagy kanállal a paradicsomos szószból, ebbe a szószba belenyomtam két fél virslit, a tészta széleit megkentem tojással, és szépen félbehajtottam, villával jól lenyomkodtam, hogy összezáruljon a virslis tatyóka. Forró olajban pillanatok alatt kisütöttem. A maradék hagymás-paradicsomos és ketchupos mártást a kisült forró lángosok mellé tálaltam. Toma el volt ájulva, de mivel nagyon laktató, "csak" kettőt bírt megenni belőle. Viszont annyira finom a tésztája, hogy másnap hidegen megint örömmel befalt belőle kettőt. Ha nem töltjük virslivel, lehet akár édesen, lekvárral, akár sósan, sajttal és fokhagymás tejföllel enni. Igen kiadós, olcsó vacsora, gyakran fogom készíteni ... persze fele adagot!

Paprikakrémes sertésszelet

Itt a nyár, és mint ilyenkor általában az eddigi kevésnél is kevesebb alkalommal állok a tűzhely mellett ebédkészítés céljából, így a mai recept is "lopott", vagyis újra anyu és Mazsolino sietett segítségemre. Tesómat egyébként is szeretném virtuálisan vállon veregetni, mert ma sikeresen befejezte első évét a főiskolán és minden vizsgája sikerült!

A mai nem túl jó, idegeskedős nap végén idegnyugtatóként tud hatni az emberre a jó kis kaják látványa. Egyből nem a rossz dolgok, hanem az éhség kerül előtérbe. :) Én legalábbis kedvet kaptam ehhez a végtelenül egyszerű, de annál finomabbnak kinéző husihoz.

Hozzávalók:
- sertéscomb
- Piros Arany (vagy valamilyen jóféle házi készítésű fűszeres paprikakrém)
- kb. 2 dl tejföl
- 1 evőkanál liszt
- fekete bors
- só (ha szükséges)
- olaj vagy zsír

A megmosott, felszeletelt húst a zsíron/olajon megpirítjuk, majd felengedjük vízzel és megpároljuk. Amikor puha, kiszedjük és a visszamaradt zsiradékba nyomjuk a Piros Aranyat. Kicsit megfuttatjuk benne, megborsozzuk, majd a liszttel elkevert tejföllel behabarjuk. A húst visszahelyezzük és néhány percig forraljuk. Főtt tésztával vagy nokedlivel a legfinomabb.

Apu és Mazsi szerint, ha gombát raknánk bele, hamis bakonyinak is elmenne (zöldpaprika, hagyma és paradicsom nélkül), de így is finom, fűszeres íze van. Én még nem kóstoltam sajnos, de ami késik nem múlik. :)

Büdöske

Krokodil ismét

Muszáj megmutatnom mindenkinek Dániel krokodilját, amit a február 8-i blogbejegyzés alapján sütött meg - 26 éves férfiú létére! Szerintem gyönyörűre sikerült, és ahogy Dániel megírta, sült csirkemell, lilahagyma, paradicsom, reszelt sajt, meg egy kevés krémsajt volt benne. És persze petrezselyem. :) Mint azt megbeszéltük a kommentekben, Dánielnek is, épp úgy, mint a mi Zsófinknak, tanulnia kéne egy komoly vizsgára, ezért inkább sütögetett... Jól tette, mert nagyon gyönyörű lett és az is jól látszik rajta, hogy milyen finom! Gratulálok! Itt látható az, amikor a tanítvány túlnövi a mesterét :-D

(Istenem, ha Dániel nem lennne majdnem egyidős a fiammal, most rögvest megkérném a kezét!)

Cseresznyés brownies Zsófitól

Írtam már egyszer valahol fantasztikus családomról, és az akkori felsorolásban talán nem is említettem minden egyes családtagomat. Most láthatjátok, mennyire összetartók vagyunk: hétvégi üresjáratomat látva Zsófi sietett a segítségemre ezzel a fantasztikus sütivel: leírással és fotókkal. :-) Szeretném ezt a sütit az ő szavaival szerepeltetni, mert annyira jól írta meg, nem tudnék rajta változtatni:

"Ígértem, hogy elküldöm a sütim képeit, szerintem állllllati finom lett. Ha Andinak kell anyag, odaadhatod neki. Kár hogy nem voltatok itt, hogy megkóstoljátok!!!!!!

Szóval: Egész hétvégén húztam az igát, azaz tanultam és vasárnap délutánra már úgy éreztem, ha azonnal nem alkothatok valami kézzelfoghatót, hát én megőrülök. Volt itthon étcsoki, gondoltam jól jönne egy kis kalóriabomba BROWNIES! De mégiscsak utalnom kéne valamivel a nyárra is! Még szerencse hogy csütörtökön a piacon vettem két kiló cseresznyét - eredetileg csak egyet akartam, de az árus elégé profi volt és rábeszélt a kettőre -, amiről utóbb kiderült hogy nem valami édes (gyanús volt, hogy folyton azt ismételgette a nő, hogy Nagyon jó vásárt csinált!), jól kiegészíti majd az édes tésztát.



10 dkg lisztet, 10 dkg cukrot, két evőkanál kakaóport, és fél teáskanál sütőport összekevertem a darabkákra aprított csokival, majd beleöntöttem az egy evőkanál vízben oldott kevés neszkávé, két tojás, és egy deci étolaj mixét. Jól kikevertem és beleszórtam a kimagozott, kinyomkodott (féltem hogy eláztatja a tésztát) cseresznyéket. 170 fokos sütőban 20 percig sütöttem. Talán lehetett volna 25 is, mert még kicsit macs volt amikor ettük, de tömény-folyós-cseresznyés-csokis, szóval én nem bántam! Ugye kedvet kaptál?"

ÉN IGEN! :-) Biztos, hogy megsütöm még a héten! Köszi Zsófi! :-)

És ha már itt tartunk, szeretnék Zsófinak is egy Super Chef sipkát ajándékozni, nemcsak emiatt a profi sütileírás miatt, hanem azért is, mert hallottam hírét, milyen szuperül főz, egészen új ízeket varázsolva a megszokott ételekhez. Szeretnék még sok-sok receptet tanulni tőle, pláne, hogy az ő főztjét bezzeg Anna is megeszi! :-) Köszi Zsófi, tényleg szuper vagy!