Lusta háziasszony cseresznyés rétese

A recept Anyucitól van, pedig ő nem is volt lusta. Élete végéig kézimunkázott, könyveket, újságot olvasott, befőzött, kirándult, nagytakarított :-). [Emlékszem, amikor annyi idős lehetett, mint most én, félévente átrendezte a szobát, a régi nehéz bútorokat egyedül húzogatva egyik faltól a másikig. És később is, amikor már nem rendezte át annyiszor, akkor is rendszeresen kitakarított minden bútor mögött: nem is találtunk nála porcicát még a könyvszekrény mögött sem!] Amikor nagyon elfáradt, pihenésképpen rádiót hallgatott vagy tévét nézett. Tőle tudtuk meg a könyvújdonságokat, amiket feltétlen el kell olvasni, sőt ha ő olvasott valamit először, aláhúzta nekünk a fontosabb gondolatokat. Minden érdekelte a világból, mindenről volt véleménye és mindig határozottan tudta mi a jó és mi a rossz. (Én néha elbizonytalandom.) Ilyen volt ő, s aztán amikor már nem volt hajlandó bekapcsolni a rádiót sem, tudtuk, meg vannak számlálva a napjai.

Anyuci horgolta ezt a szépséges alátétet.

Későn kapcsoltunk Évával, hogy megkérjük anyukáját, horgoljon ilyen szép tányéralátéteket mindkettőnknek, mert kerek asztalainkhoz ritkán lehet szép kerek alátéteket kapni. Biztos boldog lett volna, hogy szükségünk van a keze munkájára! És mi is, hogy ilyen szépségeken ehetünk.

Nem is lehet lusta az a háziasszony (és háziember), aki értékes szabadidejének egy részében szívesen süt-főz szeretteinek. Lustának csak azért nevezem, mert nem én gyúrtam és nyújtottam a rétestésztát, hanem boltban vásároltam. Nem is tervezem a házi készítést, mert nagyon nehéznek tűnik, ráadásul nekem CSAK KEREK ASZTALOM VAN! :-) - azon nem lehet jól kihúzni.


Azzal kezdtem, hogy - mint ahogy Bea bejegyzéseinél megszoktuk - magam elé készítettem az összes hozzávalót: réteslap, olaj, zsemlemorzsa, dió, cukor, gyümölcs, fahéj ... és a recept. Máskor nem szoktam ennyire előkészülni, de a rétesnél ha nem így csinálom, mindig kifelejtek valamit. És bármennyire is ijesztőnek tűnik, én olajjal szoktam megkenni a tésztát, ráadásul olivaolajjal. Még soha senki nem vette ezt észre. Ha valaki mégis idegenkedne tőle, olvasztott vajra cserélheti.

Ezután egy tiszta konyharuhára széthajtogattam a 6 lapos rétestésztát és az alsó két lapot kiterítve hagyva, a fölső négyet újra összehajtogattam és visszatettem a zacskójába, nehogy kiszáradjon, amíg a többivel dolgozom. A (kettőből a) felül lévő lapot teljes széltében és hosszában vékonyan megkentem olajjal. Nem szoktam vizes konyharuhával bajlódni, és semmiképpen sem szoktam minden egyes tésztalapot megkenni olajjal, mindig csak a fölsőt!

Az alsó 10 centis sáv kivételével az olajozott tésztát leheletnyit megszórtam házi zsemlemorzsával, erre egyenletesen egy kis (úgy 2-3 evőkanál) kristálycukrot szórtam és meghintettem aprított dióval. [A diót szorgos kis rabszolgakezek pucolták tavaly Kisnánán. Ne is reménykedjetek, most sem ússzátok meg! :-)]

Ezután kevés magozott cseresznyét osztottam el a cukros-diós felületen. Ha meggyes rétest készítettem volna, ekkor következett volna egy újabb cukrozás, de most ezt a lépést kihagytam és rögtön fahéjjal szórtam meg a gyümölcsöt (Marcsi ezt a lépést kihagyhatja!).

A rétes jobb és bal szélét 1-2 centi szélességben visszahajtottam (mint a banános rétesnél), majd a konyharuha segítségével elkezdtem feltekerni a rétest. (Általában nem szoktam a jobb és bal oldalát visszahajtani, és akkor sem hullik ki belőle a töltelék, de ezt most be akartam mutatni, mert a banános rétes leírásánál Csincsilla nem értette, mi a feladat.)

Ezután a feltekert rétesrúd közelébe helyezem a sütőpapírral letakart sütőlemezt, és egy gyors és határozott mozdulattal átemelem rá a rudat.

Amint a helyére került, azonnal megkentem olajjal nehogy kiszáradjon, és így várakozott arra, hogy a maradék 4 réteslapot is pontosan ezzel a módszerrel feldolgozzam.

Így a 6 lapos réteslapból 3 rúd rétesem lett. Amikor mind a három rúd beolajozva pihent a sütőlapon, betoltam a tepsit a 180 fokra előmelegített sütőbe 12-15 percre.

Amikor elkészült, recés élű kenyérvágó késsel szép szeleteket vágtam és igyekeztem visszafogni magam, nehogy mindet felfaljam még melegen!

Rétesvariációk:

Meggyes rétes: ugyanez az eljárás, csak kicsit több cukrot szoktam használni.

Diós rétes: Stahl: Büntetlen örömök c. szakácskönyvében szerepel. Bár nem szó szerint követtem a receptet, de az nagyon tetszett benne, hogy a diós tölteléket fellazítja két tojásfehérjéből vert kemény habbal. Ezáltal tényleg nagyon laza diótölteléket kaptam, ráadásul még elhasználtam két tojásfehérjét a mélyhűtőből. Szerintem zseniális ötlet! A diós tölteléket viszont nem az egész felületen kell szétosztani, hanem csak egy 4 cm széles sávban a réteslap egyik oldalával párhuzamosan. Ezután lehet feltekerni.

Mákos rétes: Igaz, rétesnek nem próbáltam ki a tojásfehérjés máktölteléket, de bejgliben igen, és annak is nagyon jót tett ez a kis újítás.

Csokis-meggyes, azaz feketeerdő-rétes: Ez ma jutott eszembe, talán a vasárnapi meggyszedés után már ki is próbálom!

Banános rétes: Leírása itt olvasható.

Mint tudjuk, a variációk száma végtelen, én eddig ezeket próbáltam. A sós rétesek nem vonzanak, de talán egy túrós, vagy egy szilvás rétes még bele fog férni az életembe! :-)

Mivel én nem ismerem a házi rétestésztából készült réteseket, azt mondom, talán nem is éri meg az a sok küszködés a tésztával, merthogy a bolti tésztából készült rétes ugyanolyan finom pedig milyen pici energiabefektetés és időráfordítás szükséges hozzá. Talán félóra az egész hadművelet az elejétől a végéig - és akkor már meg is kóstoltam!