Egyszerű rétes

Tegnap rétessütő csütörtök volt, ez minden vitán felül áll. Blogszerzőtársam részletes képregénnyel is meglepett bennünket (többek között az én kérésemre, csak aztán logisztikai nehézségek miatt az én sütési kötelmeim más irányba csörgedeztek), és Csokiparány (aki olyan ügyes, egyébként!) is rétest sütött, ő is másfélét. Persze, lehet, hogy más is, sőt, biztos vagyok benne, de már annyi gasztroblog van, hogy képtelen vagyok nyomon követni ezeket a fontos eseményeket.
És hogy én is lelkesen belevessem magamat a vitába, szerintem sem lehet összehasonlítani a bolti papírlapokat a házi rétessel, persze a boltiból is lehet nagyon finomakat csinálni (nekem, sajnos, eddig sosem sikerült, de tudom, hogy van akinek igen, ezért is kértem az Anditól képes útmutató leírást, amit majd egyszer talán ki is próbálok), de azért a házi rétes az más műfaj. Teljesen. Annyira szerencsések vagyunk, hogy a barátaink révén minden szilveszterkor van szerencsénk egy hatalmas adag igazi, házi, dányi réteshez (remélem, ez már örökre így marad:)), és hát az eszméletlenül finom (jobb is, hogy ez csak évi egyszeri esemény).
Na, de nekem tegnap mindenféleképpen rétest kellett sütnöm, és sehol nem kaptam normális bolti réteslapot, szóval gondoltam, akkor megcsinálom a Magdi néni rétesét (Magdi néni tésai, illetve tésai nyaraló szintén, és agyament jól süt, habkönnyű kakaós csigákat és mennyei ízű töpörtyűs-szilvalekváros táskácskákat, meg persze mást is, és utánozhatatlanul tökéletesek a sütijei. És már nem is emlékszem, hogy ezt a rétest kóstoltam-e nála, vagy csak elmondta a receptet, de gondoltam, kipróbálom.
Tészta:
- 30 dkg liszt (én réteslisztet használtam)
- 1 kis pohár tejföl
- 1 tojás
- 1 mokkáskanál só

Ezeket egy tálban összekeverem, nagyon lágy tésztát kapok. Utána
- 5 dkg lisztet és
- 7 dkg megolvasztott zsírt (libazsírt használtam)

összekeverek. A tésztát jó nagyra kinyújtom (eléggé ragad, szóval lisztezni kell, de könnyű nyújtani), megkenem a lisztes zsírral, és feltekerem (pont, mint a rétest:)). A kis tekercsemet hat darabra vágom. A kis darabkákat lisztezett deszkán a lehető legnagyobbra és legvékonyabbra kinyújtom, és most már a szokásos eljárás következik, szépen elrendezem rajta a tölteléket, feltekerem, sütőpapíros tepsire átpakolom, olvasztott vajjal megkenem (legközelebb tejföllel fogom), és mehet a forró sütőbe, amíg pont olyan szép pirospozsgás nem lesz, mint az Andi rétesei. És érdemes kivárni a szeleteléssel, amíg kihűl, mert szebb lesz.

A töltelék a szokásos, túrós és almás volt, annyira finom lett volna meggyel vagy cseresznyével, de pont csütörtökre egy szem sem maradt egyikből sem. Azért beírom, hogy legyen egyben:
Túrós (illetve most ricottás, nem is tudom, miért): egy kiló ricottát összekevertem két tojással, vaníliás cukorral, porcukorral és olyan 4 evőkanálnyi búzadarával (ez hat kis rúdra lett elég)
Almás: reszelt, cukrozott és kinyomkodott alma, kis fahéjjal megszórva (még a tavalyi tésai készletből).

Nem mondom, hogy nem ízlett, de nem volt az igazi. Jobb lett, mint amilyeneket a bolti réteslapokból szoktam összeszerencsétlenkedni, de nagyon messze állt a tökéletestől. Ha még egyszer próbálkozom vele, akkor megpróbálom a tejfölös kenegetést, hátha akkor szaftosabb lesz egy kicsit a tészta.