Stahl-recept, a Gyors édességekből. És nem is most készült, hanem még Rebeka érettségi büféjére. De muszáj volt gyorsan valamit előkaparjak, mert szeretném világgá kürtölni, hogy Belluska ismét szül, eddig egy fehér kisfiú és egy cirmos kislány jött világra (legalábbis a barátnőm ezt állítja, és a színekben biztos igaza van, a nemekben?). A szülés még tart, hamarosan jön majd a végeredmény. A recept alján az előző alom, láttátok már tündéribb cicákat? Itt kb. háromhetesek:)
De csak az kap kiscicaképet, aki elolvassa a receptet!
Már rég kinéztem ezt a sütit (csak valahogy sosem készült el) egyrészt nagyon jól néz ki a könyvben, másrészt különleges a tésztája, legalábbis nekem, ilyenfélét még sosem csináltam. És jó választás volt, nagyon finom lett, és tényleg gyors is. Könnyű nagyon az elkészítése, nagyon jól kezelhető a tészta, kezdők is bátran nekifoghatnak, garantált a siker.
Tészta:
- 25 dkg finomliszt
- 1 evőkanál sütőpor
- 1 evőkanál cukor
- 1 csipet só
- 1/2 dl olaj
- 2 dl tej
Ezeket a szokásos eljárás szerint összeállítjuk (külön összekeverjük a száraz és nedves cuccot, aztán a kettőt egymásba), nagyon gusztusos tésztát kapunk. Tényleg, öröm vele dolgozni. Deszkán kinyújtjuk egy 50*20 cm-es téglalappá, és rákenjük az alábbi krémet:
Töltelék:
- 5 dkg vaj
- 10 dkg darált dió
- 10 dkg cukor (én csak 5-öt tettem bele)
- 1 kávéskanál őrölt fahéj
- 1/2 dl rostos narancslé (én olyan 2 evőkanálnyi baracklekvárt használtam helyette)
A hozzávalókat alaposan összekeverjük, és megkenjük vele a kinyújtott tésztát. Utána 5*10 cm-es csíkokra vagdossuk, pizzavágóval a leggyorsabb. Aztán a kis csíkokat a hosszanti tengelyük körül néhányszor megtekerjük, hogy csinos spirálokat kapjunk (ez az Andinak való feladat, kell hozzá némi türelem és kézügyesség, de ha valaki nem annyira ügyes is – mint pl. én – az se búsuljon, mert a kevésbé szép rudacskák is nagyon finomak lesznek). Sütőpapírral kibélelt sütőlapokra pakoljuk, és felvert tojással megkenjük. A közben 220 fokra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt szép pirosra sütjük.
Ja, a jutalomkép! Külön felhívnám a figyelmet a rózsaszín tappancsokra! A kis szürke volt a legkisebb és legelevenebb, itt is már birkózik a tesójával.
23 megjegyzés:
úristen de édesek! így együtt mind! :)
valaha pamacs is így nézett ki, persze mint a rózsaszínek és nem a szürke! :)
Akarok ilyent! A rózsaszín kiscicák gyönyörűek, de én a feketét akarom! Vagy a most született cirmosat! Hogy lehet egy cica rózsaszín?????
A süti is jól néz ki, valószínűleg meg fogom csinálni! :-)
andi ne dőlj be ezeknek!!! mindig ezt csinálják!
muszaaaaj ezt??? mar igy is macskahianyom van, kesz meghaltam...elmegyek egy sarokba a parnammal es sirok!!!:D
Csincsilla, fogd szaván akar egyet!!! Én a sütiből akarnék :)
senkinek nem kell aggódnia, csak egy kicsit segebagának, mert a süti már elfogyott, de majd biztos lesz másik. viszont cicus van bőven, eddig 5. egy fehér, egy fehér két fekete folttal, egy fekete több fehér folttal, és két cirmosforma. jut mindenkinek,ne aggódjatok.
FOTÓÓÓÓT!
ISTENEEEEM! Andi legyen cicáááád! Rózsaszín!
mindenki ide irjon ala, hogy Andinak legyen cicaja!!!
de csakis ROZSASZIN!!!!
De nem lehet, mert allergiás vagyok a cicaszőrre! Sajnos nem lehet!
Ne aggódj, Tata, nem hagyom magam átverni!
Csincsilla! Mé mindig én??? Andi: De káááááááááááááár, tök jó lett volna, lett vóna egy gombolyagod.
Köszi a receptet Csincsilla! Pont ennyi darált dióm van és már el kellene használni. Jó ötlet és mutatós is! :)
A cicák nagyon édesek!
Tényleg allergiás vagy egyébként, Andi?
Hát, nem bizonyítottan, de ha cica van a közelemben, akkor úgy érzem, mintha szőr lenne a torkomon. Mostanában már cica nélkül is szoktam ezt érezni, talán másra (is) vagyok allergiás?
Másramásramásra, cicát neki!!!!
Kiraktam a cicás képet háttérnek, a család gyermekrabszolgája meglátta, és felkiáltott: "Az az aranyos cica ott pont én vagyok!!!" És nagyon boldog volt.
De édes! És melyik volt pont ő? Mert akkor én a másik vagyok! :-)
Segebaga! :-)
Természetesen a hátán fekvő rózsaszín
Jó, akkor én lehetek a fekete? :-)
Sziasztok
Készítettem diós rudat szintén a Stahl könyvből. Háromszor futottam neki a tésztájának, ami elvileg elronthatatlan, de annyira puha volt, hogy "tekerés" közben szétestek, mállottak szinte, és sütéskor pedig egybefüggővé összefolyt a sütőben Mit rontottam el?
szia Noémi, nekem nem volt gondom a tésztával, szóval arra tippelek, hogy esetleg a liszted kevesebb folyadékot kíván, szóval azt javaslom, hogy először csak egy dl tejet adjál hozzá, és a maradékból csak annyit, amennyit felvesz a tészta, hogy inkább keményebb legyen, mint lágy (ha van kedved még egyszer nekifutni:))
Megjegyzés küldése