Ez pedig itt Toma művészi fotója az újra virágzó boglárcserjémről. Ezzel szeretném megköszönni mindenkinek, aki hiányolt ... hát azt, hogy hiányoztam. :-) Köszi!
Büdöske 1.
Büdöske 2.
Marika tudja csak a nevét ennek a szépségnek.
Kecsesen finom lepkevirág. A magokat Boritól kaptam.
A (szigetközi) szamárkenyér magához tért és elég erőteljesen nő. Nagyon büszke vagyok rá!!! Némelyik berki szellőrózsám is ilyen szépen néz ki, de Toma nem pont azt a növénykét fényképezte nekem, amit kértem, ezért nem tudom megmutatni. (Nem csodálom, elég nagy a káosz a kertben, ha rámutatok egy növényre, három másik van közvetlen a közelében... :-))
Gyönyörű muskátlik a kapubejáróban. Ezeket csak azért mutatom meg, mert utoljára láthatók így szépen együtt, mivel szombat éjjel kiloptak három tövet a betonládából.
Így néz ki Toma ablakából a kertecske. Hédi azt írta: "Mikor, mikor, mikor láthatjuk már a képeket?" A képek már megvannak 2 hete, de valahogy az írás nem megy mostanában. Főztem is persze, szinte mindennap, meg sokat buliztam tesómmal. A kaják, amiket készítettem természetesen mind a blogban már bemutatottak voltak, mert azok a leggyorsabbak és a legfinomabbak: paprikás krumpli, pizza, paradicsomos-sajtos csirkemell, fasirt, cukkinifőzelék, töltött tök, csokis-meggyes csiga, epres-joghurtos torta, kolbásszal töltött karaj, bolognai spagetti, krumplilasagna, sonkás-sajtos-tejfölös spagetti, joghurtos-őszibarackos-kekszes süti, a többi nem jut hirtelen eszembe.
Mivel nem megy mostanában az írás, idézek Beata Bishop "Gyom, virág, szamóca" c. írásából, ami az Elixír magazinban jelent meg. Ezt a magazint nem szoktam olvasni, de most a munkahelyemen találtam és a "Virágkalauz" című melléklete miatt hazahoztam, s tegnap éjszaka olvastam bele, majd az első sorok után úgy éreztem, az ő kertje hasonló lehet az én káoszomhoz! :-)
"Húsz méter hosszú, öt méter széles a londoni kertem, és ami alatta van - legalábbis elvben - a földgolyó kellős közepéig az én tulajdonom. Nem mintha igényt tartanék rá. Elég munka a felszínt megművelni. Még azt sem látom el rendesen."
"A kerthez fűződő viszonyomat a kölcsönös megértés és béketűrés jellemzi, és ahhoz képest, hogy mi mindent látok el rosszul vagy egyáltalán nem időhiányos városi földművesként, ez a kis darab föld megható bőkezűséggel jutalmaz meg évről évre."
"Nagyvárosban születtem és nőttem fel, növényekkel nem volt kapcsolatom, kivéve, hogy kislánykoromban sikertelenül próbálkoztam zöldbabot termelni lakásunk erkélyén, no meg tudtam, hogy a vágott virágot vízbe kell tenni. Felnőttkoromban, Londonban volt először jókora kertem, és ott indult meg az a folyamat, amely a gyámoltalan ijedelemtől a lassú tanuláson át végül szenvedélyes érdeklődéssé vált. Annak idején ősszel költözködtünk, a kert kopár volt és csendes, úgy gondoltam, nem kell foglalkozni vele, tavasszal azonban hirtelen megindult benne az élet, minden irányból ismeretlen növények törtek ki a talajból, nőttek, szaporodtak, én meg tanácstalanul néztem őket, míg végül beszereztem egy vaskos kertészeti könyvet kezdők számára. Attól kezdve nem volt megállás. Böngésztem szaporodó könyveimet, próbáltam felismerni a kertben szerteszét burjánzó növényeket, amelyek még véletlenül sem hasonlítottak a könyvekben látható illusztrációkhoz, egyszóval úgy viselkedtem, mint akinek intellektuális alapon kell megválaszolnia egy kérdést, mármint: mi a csodát kezdjek ezzel a darab földdel, amely másfél méter magas sárga, margarétaszerű virágokat és lóhereszőnyeget állít elő szinte egyik napról a másikra? Majd én átalakítom kedvemre, gondoltam, csak még hadd nézzek át egy-két szakkönyvet!
Ám nem ez történt. A kert alakított át engem." (Jaj de ismerős! :-)))
"Azon az első nyáron minden szabad időmet a kertben töltöttem, és mire beállt az ősz, sok mindent megtanultam, ami városlakóként eszembe sem jutott volna. Elsősorban azt, hogy minden technológiai fölényünk ellenére mi, modern emberek is a természet részei vagyunk, éppúgy, mint a fűszál vagy a tölgyfa..."
"Sok mindenre megtanított a kertem. Például arra, hogy a természetet nem lehet sürgetni. A mag csak akkor csírázik ki, amikor a talaj hőfoka és nedvessége pontosan megfelel igényeinek, akkor is előbb apró gyökeret ereszt a földbe, és vár az első levélkékkel: szilárd alap nélkül nincs tovább. Ennél jobb jelképe alig van a belső fejlődésnek, annak, hogy türelmesen ki kell várni az élet következő fázisát, a megfelelő pillanatot és az egészséges gyökerezést. Azt is megtanultam, hogy nincs megállás, hogy még télen is, amikor látszólag minden leállt a kertben, és csak egy-két száraz kórót lenget a szél, ez csak tetszhalál: a felszín alatt zajlik az élet, a virághagymák csöndben híznak, az almafa pihen, a télen virágzó rózsás bangita készülődik a januári nagy bemutatóra, amikor hirtelen illatos, rózsaszínű virágok lepik el kopár ágait - ismét jó időzítésről és türelemről szól a lecke."
"Talán ha kevesebbet meditálnék és többet gyomlálnék, szebb és főleg rendesebb lenne a kertem. A szomszédos kertekhez képest az enyém bizony meglehetősen szabálytalan, és olykor kissé zilált, de én így szeretem. ..." (Ismerős!)
Végül befejezésként Vivi egyik szépésges fotója az éjszakai Budapestről, amit abban a reményben tettem fel ide, hátha ő is indít hamarosan egy saját blogot, hogy többet megtudhassunk róla, vagy esetleg néhány személyes találkozás alkalmával ismerkedhetnénk meg jobban (ha nem félne tőlem annyira! morr-morr). :-)) Tegnap kaptam meg ugyanis Vivi üzenetét Tomától, hogy ő is hiányol most már, tehát ma este feltétlen írjak a blogba! :-) Jó, akkor írok...
Bár rengeteg ötletem van új kaják bemutatására, de ez a nyár - úgy tűnik - nem alkalmas nekem a konyhai kísérletezésekre. Szerencsére Bea addig is tartja a frontott Közös Konyha(kert)ünkben, amíg visszatalálok ide! Köszi! :-)
Mivel nem megy mostanában az írás, idézek Beata Bishop "Gyom, virág, szamóca" c. írásából, ami az Elixír magazinban jelent meg. Ezt a magazint nem szoktam olvasni, de most a munkahelyemen találtam és a "Virágkalauz" című melléklete miatt hazahoztam, s tegnap éjszaka olvastam bele, majd az első sorok után úgy éreztem, az ő kertje hasonló lehet az én káoszomhoz! :-)
"Húsz méter hosszú, öt méter széles a londoni kertem, és ami alatta van - legalábbis elvben - a földgolyó kellős közepéig az én tulajdonom. Nem mintha igényt tartanék rá. Elég munka a felszínt megművelni. Még azt sem látom el rendesen."
"A kerthez fűződő viszonyomat a kölcsönös megértés és béketűrés jellemzi, és ahhoz képest, hogy mi mindent látok el rosszul vagy egyáltalán nem időhiányos városi földművesként, ez a kis darab föld megható bőkezűséggel jutalmaz meg évről évre."
"Nagyvárosban születtem és nőttem fel, növényekkel nem volt kapcsolatom, kivéve, hogy kislánykoromban sikertelenül próbálkoztam zöldbabot termelni lakásunk erkélyén, no meg tudtam, hogy a vágott virágot vízbe kell tenni. Felnőttkoromban, Londonban volt először jókora kertem, és ott indult meg az a folyamat, amely a gyámoltalan ijedelemtől a lassú tanuláson át végül szenvedélyes érdeklődéssé vált. Annak idején ősszel költözködtünk, a kert kopár volt és csendes, úgy gondoltam, nem kell foglalkozni vele, tavasszal azonban hirtelen megindult benne az élet, minden irányból ismeretlen növények törtek ki a talajból, nőttek, szaporodtak, én meg tanácstalanul néztem őket, míg végül beszereztem egy vaskos kertészeti könyvet kezdők számára. Attól kezdve nem volt megállás. Böngésztem szaporodó könyveimet, próbáltam felismerni a kertben szerteszét burjánzó növényeket, amelyek még véletlenül sem hasonlítottak a könyvekben látható illusztrációkhoz, egyszóval úgy viselkedtem, mint akinek intellektuális alapon kell megválaszolnia egy kérdést, mármint: mi a csodát kezdjek ezzel a darab földdel, amely másfél méter magas sárga, margarétaszerű virágokat és lóhereszőnyeget állít elő szinte egyik napról a másikra? Majd én átalakítom kedvemre, gondoltam, csak még hadd nézzek át egy-két szakkönyvet!
Ám nem ez történt. A kert alakított át engem." (Jaj de ismerős! :-)))
"Azon az első nyáron minden szabad időmet a kertben töltöttem, és mire beállt az ősz, sok mindent megtanultam, ami városlakóként eszembe sem jutott volna. Elsősorban azt, hogy minden technológiai fölényünk ellenére mi, modern emberek is a természet részei vagyunk, éppúgy, mint a fűszál vagy a tölgyfa..."
"Sok mindenre megtanított a kertem. Például arra, hogy a természetet nem lehet sürgetni. A mag csak akkor csírázik ki, amikor a talaj hőfoka és nedvessége pontosan megfelel igényeinek, akkor is előbb apró gyökeret ereszt a földbe, és vár az első levélkékkel: szilárd alap nélkül nincs tovább. Ennél jobb jelképe alig van a belső fejlődésnek, annak, hogy türelmesen ki kell várni az élet következő fázisát, a megfelelő pillanatot és az egészséges gyökerezést. Azt is megtanultam, hogy nincs megállás, hogy még télen is, amikor látszólag minden leállt a kertben, és csak egy-két száraz kórót lenget a szél, ez csak tetszhalál: a felszín alatt zajlik az élet, a virághagymák csöndben híznak, az almafa pihen, a télen virágzó rózsás bangita készülődik a januári nagy bemutatóra, amikor hirtelen illatos, rózsaszínű virágok lepik el kopár ágait - ismét jó időzítésről és türelemről szól a lecke."
"Talán ha kevesebbet meditálnék és többet gyomlálnék, szebb és főleg rendesebb lenne a kertem. A szomszédos kertekhez képest az enyém bizony meglehetősen szabálytalan, és olykor kissé zilált, de én így szeretem. ..." (Ismerős!)
Végül befejezésként Vivi egyik szépésges fotója az éjszakai Budapestről, amit abban a reményben tettem fel ide, hátha ő is indít hamarosan egy saját blogot, hogy többet megtudhassunk róla, vagy esetleg néhány személyes találkozás alkalmával ismerkedhetnénk meg jobban (ha nem félne tőlem annyira! morr-morr). :-)) Tegnap kaptam meg ugyanis Vivi üzenetét Tomától, hogy ő is hiányol most már, tehát ma este feltétlen írjak a blogba! :-) Jó, akkor írok...
Bár rengeteg ötletem van új kaják bemutatására, de ez a nyár - úgy tűnik - nem alkalmas nekem a konyhai kísérletezésekre. Szerencsére Bea addig is tartja a frontott Közös Konyha(kert)ünkben, amíg visszatalálok ide! Köszi! :-)
15 megjegyzés:
Nagyon szép a kerted, a virágaid!Felüdülés volt igy reggel látni ezeket a szépspgeket!
Üdv, Judit.
Köszönöm szépen! Nagyon örülök, hogy tetszik! :-)
nagyon érdekes amiket írtatok!
Gyönyörűek a képek és nagyon jó a szöveg.... jó fej lehet a nőci!! Nagyon teccik.
Juuuuuuuj képzeld, a könyvben amit fordítok írtak egy zseniről (Max Gerson) és miután rákerestem, találtam egy könyvet, amit annak a lánya ezzel a Beata Bishoppal írt közösen. Mondjuk az rákkezeléssel kapcsolatos, de köze lehet a növényekhez is, mert ők is az immunrendszer erősítésére mennek rá, hogy legyőzzék vele a rákot, és gondolom gyógynövényeket is megemlítenek benne. Pont tegnap fordítottam ezt a részt, micsoda véletlen! :)
Egyébként nagyon sajnálom, hogy pont errőla gyönyörű virágzásról maradtam le, pedig olyan kíváncsi lettem volna rá..Remélem szeptemberig megvárnak:)
Te Mazsolla! Mindjárt itt a szeptember!!! :) Jól vagytok? :)
Nagyon szívesen, Andi! :)
Hihetetlen, hogy mit tudsz művelni azzal a kis kerttel. Le a kalappal előtted! Minden nagyon gyönyörű!
Mazsi: ez tényleg érdekes egybeesés, de nincs mit csodálkozni, olyan sok dologban vagyunk egyformák! mért pont abban ne, hogy egyszerre találkozunk Beata Bishoppal? :-)
Egyébként ha gyakrabban olvasgatnánk az Elixír magazint, biztos rá tudnánk jönni, hogy miért pont most lépett az életünkbe ez az írónő... :-))
A virágzás meg fog várni téged szeptemberben is, sőt Hédi szerint ez a sok körömvirág újrakezdi decemberben, ha jó az idő! Egyébként én is keveset látom, mert állandóan bulizni kell járnom anyukáddal!
Bea, nem én műveltem ezt a kerttel, hanem teljesen önállóan csinálta! :-) Ezek a fantasztikus virágok, amiket Héditől és Ágitól kaptam, még locsolást sem igényelnek mindennap, mégis gyönyörűek! Azért köszi a dicséretet! :-)
Igen, igazából én sem lepődtem meg ezen:P Tudjuk, hogy semmi sem véletlen! ;)
Már alig várom, hogy láthassam a szép kis kertedet!! (meg anyukámat,tesómat az állatokat stbstb......) :D
Jóvan ne nyalizzá' má', hanem dógozz! :-) Mi is várunk már!
*haki*
Harmónia sárgában... Szép a kerted nagyon! A barna közepű az valamilyen kúpvirág.
Igen, a kertben mindig ott van a hívogatás valamiféle meditációra, meg a kapcsolat a valósággal, azzal a fajtával, ami nem programozás eredménye, hanem amit saját magunk fedezünk fel.Jó volt olvasni, köszi, osztozom benne.
Na végre, hogy itt! Oszt hun a virágleves, a kerti becsinált és a körömvirágsüti receptje?
Hamarosan az is jön! :-) De miért sürgeted, amikor te pont a recepteket szoktad "átlapozni"? Most írtam neked másmilyent :-))), ilyenkor persze receptet szeretnél!
Megjegyzés küldése